Élménysuli a gyakorlatban

Révész László, a Komplex Alapprogram szakmai vezetője egy korábbi lapinterjúban arról beszélt, hogy az Alapprogramban részt vevő tanulóknál már fél év múlva észrevehető, egy év múlva pedig látványos változásra lehet számítani a tanuláshoz való hozzáállásban. Milyen eredményekről lehet beszámolni az elmúlt két hónap alapján?

Vinczéné Sós Tünde: Véleményem szerint szeptember óta még nem telt el annyi idő, hogy szemmel látható eredményekről tudjunk számot adni (az interjúalanyokkal október közepén beszélgettünk – a szerk.). A diákok ugyanakkor vidámabbak, tetszenek nekik a napindító ráhangolódó órák, és szeretnek iskolába járni. A legnagyobb visszhangot kiváltó változás a házi feladat eltörlése volt az általános iskola alsó tagozatában. Vannak, akik nagyon örültek ennek, mondván, nem kell a napi, iskolában töltött nagyjából 8 óra után még haza is vinni a megtanulandó anyagot, illetve házi feladatot. A félelmek abból adódtak, hogy a gyerekek kevesebbet fognak emiatt tudni, ám ezt nem így látom. A leckeírás helyett délutánonként alprogrami foglalkozások vannak, s ezek olyan tudásanyagra épülnek, amely a délelőtti órák tudásanyagát erősíti. De nem csak azt, hiszen a foglalkozások része a képességfejlesztés is, aminek lényege, hogy a gyerekek „észrevétlenül” tanuljanak. A mai, folyamatosan változó világban ugyanis nem csak a tudásanyag a fontos: egy állásinterjún nem a lexikális tudásra kíváncsiak a munkáltatók, hanem arra, hogy milyen a problémamegoldó készsége a munkavállalónak. Mi is ezt a célt tűztük ki, a kompetenciákra helyezzük a hangsúlyt a problémamegoldástól kezdve a vitakészségen át a társas kapcsolatokhoz való helyes viszonyulásig. Következetesen és tudatosan kiválogatott játékokkal tudjuk a gyerekeket fejleszteni és a kompetenciáikat erősíteni. Ők ezt játéknak fogják fel, de közben komoly fejlesztőmunkát végzünk.

Vinczéné Sós Tünde, az Eszterházy Károly Egyetem Gyakorló Általános, Közép-, Alapfokú Művészeti Iskola és Pedagógiai Intézet igazgatóhelyettese

Biztosan furcsa volt, hogy egyik napról a másikra eltűnt a gyerekek életéből a házi feladat. Valami azt súgja, hogy ennek ők örülnek a legjobban…

Bálint: Nekem furcsa volt, mert délután nem házit írtunk, hanem az aznapi tananyagot vettük át újra. Jó volt, de szokatlan is.

Fadett (mosolyog): Nem volt furcsa, nekem nem hiányzik a házi.

Venczelné Tardi Andrea: Az én gyermekem első osztályos, és soha nem hallom tőle, hogy az iskolában nem csináltak semmit; nagyon sok információval tér haza mindennap. Azt is meg kell említeni, hogy mivel a kislányom most kezdte meg az általános iskolai tanulmányait, nagyon fontos, hogy a pedagógus átmenetet biztosítson az óvodából az iskolába, ami esetükben eddig zavartalan volt. Örülök, hogy játékosak, interaktívak az órák, és a gyerekek is így vannak ezzel. Továbbá a pozitív megerősítés is nagyon fontos, folyamatosan visszajeleznek neki a tanítók. Örülünk, hogy otthon már nem kell az iskolai feladatokkal foglalkozni, hiszen azokat megcsinálják az iskolában.

A házi feladat eltörlése nyilván a kívülállók számára „látványos” változásnak tűnhet, de azért az Alapprogram nem csak erről szól.

Vinczéné Sós Tünde: Pontosan, szakmailag vannak ennél fontosabbak részei is, ám ettől még tény, hogy a köztudatban ez marad meg leginkább. A finn és az észt modell volt a kiindulópont, és nagyon sok iskolalátogatás előzte meg a program kikristályosodását, idehaza és külföldön is egyaránt. Mindenhol azokat a jó gyakorlatokat kerestük, amelyeket hasznosnak tartunk, és meg is tudunk valósítani. A világ felgyorsult, és benne az iskola is megváltozott, amivel lépést kell tartanunk. Féltünk, hogy nem mentünk-e elébe az új Nemzeti alaptantervnek (NAT), s hogy emiatt esetleg változtatásokat kell tennünk, de a tervezet megjelenésekor döbbentünk rá, hogy mennyire szinkronban van a NAT a mi elgondolásunkkal. Az irány ugyanaz. A gyerekeket már mással motiváljuk az órán, mint 25 éve, amikor még az óra csúcspontját az jelentette, ha behoztam egy szemléltető ábrát. Ma vannak órák, amikor a tanulók táblagépeken, okostáblákon dolgoznak. Olyan kritikák is elhangzottak, hogy ezzel növekedni fog a tanárok munkaterhelése, ám ez nem igaz, pluszenergia befektetése nélkül tudnak a pedagógusok megtartani egy órát. Az Alapprogramhoz kapcsolódóan elkészült a Tudástár nevű elektronikus felület (tudastar.komplexalapprogram.hu), ahol minden segítséget megkapnak a pedagógusok, csak ki kell választaniuk a tanóra anyagát és megkeresniük a hozzá kapcsolódó foglalkozástervet vagy óraterv-illusztrációt. Így nem maradnak magukra a tanárok, mivel ők a változás legfontosabb mozgatórugói.

Venczelné Tardi Andrea szülő

Mennyire hagy teret a kreativitásnak az Alapprogram azzal, hogy a tanárok kész óraterveket kapnak kézhez?

Vinczéné Sós Tünde: Semmi nem kötelező benne, az általunk készített szakmai anyagok ajánlások. A pedagógus belátása szerint módosíthatja, adaptálhatja az óravázlatokat, attól függően, hogy milyen osztályban szeretné alkalmazni őket. Akik ragaszkodnak a hagyományos módszerekhez, azoknak sem kell gyökeresen változtatniuk az addigi elgondolásaikon. A kötelező közismereti órák 20 százaléka a DFHT-módszertan alapján szerveződik, tehát az órák 80 százaléka továbbra is azzal a módszerrel fog folyni, amit a pedagógus addig jónak tartott. Reményeink szerint ebből a 20 százalékból 1-2 év elteltével 30-40% is lehet. Fokozatosan szeretnénk haladni, hagyni a tapasztalatok érvényesülését. A cél az, hogy az általunk fejlesztett tartalmakat úgy adaptálják a pedagógusok, ahogy az a leginkább megfelel az adott tanulócsoportnak.

Mit érzékel egy kívülálló az új óramenetből?

Vinczéné Sós Tünde: Csak kapkodja a fejét, ha bejön egy ilyen osztályba. Az órán nincs üresjárat, állandóan történik valami. Régen akkor volt jó egy óra, ha csendben voltak a gyerekek. Ha ma túl nagy csend van, akkor valószínűleg nem túl érdekes, magával ragadó egy óra. A gyerekek ezeken a foglalkozásokon csoportban, párban dolgoznak, beszélgetnek, adott esetben érvelnek, zaj van, de nem azért, mert a tanár nem tud rendet tartani, hanem azért, mert együttműködnek, együtt tanulnak a gyerekek.

A legfontosabb, hogy a leginkább érintettek miként vélekednek erről. A gyerekek jobban szeretnek iskolába járni, mint tavaly?

Bálint: Én eddig is szerettem iskolába járni. De ha tudom, hogy mondjuk, lesz informatika vagy sakk, még boldogabb leszek. Örülök a sok táblajátéknak is.

Fadett: Igen, mert tudom, hogy nincs házi, és helyette játszunk.

Vinczéné Sós Tünde: Igen, ezen van a hangsúly: helyette játszunk. Ő azt mondja, hogy játszik, én viszont a másik oldalról azt mondom, hogy amikor ő játszik, a különböző képességei, kompetenciái erősödnek úgy, hogy ezt nem érzi megerőltetőnek, és közben tanul. Játékosan tanulnak a gyerekek, így nem érzik monotonnak a tanulást.

Flóra Villő: Jó az alsósoknak, hogy sokat játszanak az órákon. Nálunk felsőben erre kevesebb idő jut sajnos, mi is szívesebben tanulnánk játékosan, játszva.

Venczelné Tardi Andrea: Azáltal, hogy ösztönzik a gyerekeket, azt látom, hogy a kislányom otthon is elővesz egy-egy füzetet, amit aztán büszkén töltöget. Kíváncsian várjuk, hogy meddig tart ez a lelkesedés… Elismerem, nehéz a pedagógusok dolga abból a szempontból, hogy folyamatosan fenntartsák a gyerekek figyelmét. Mi is aggódtunk, hogy a kislányunk hogyan fogja megélni a napi 8 órát az iskolában, tudva, hogy mennyire mozgékony. Ez az órák interaktivitásán, illetve az osztályterembe behozott eszközökön múlik.

Fadett

Az irány egyértelműnek tűnik, mennyire lesz vajon ragadós a példájuk?

Vinczéné Sós Tünde: Úttörők vagyunk, mivel tanintézményünk az Eszterházy Károly Egyetem gyakorlóiskolája. Sok itt tanító pedagógus a Komplex Alapprogram kidolgozásban is részt vett, így megvan a megfelelő szakértelem. Képzéseket tartunk az érdeklődő pedagógusoknak a városban és vidéken egyaránt, próbáljuk terjeszteni közöttük az Alapprogram előnyeit és az általa biztosított lehetőségeket. Fel szokott merülni a pedagógusok részéről, hogyan fog a gyermek megtanulni olvasni, ha nincs házi feladat. Ennek kapcsán azt szoktam mondani, hogy eddig a legjobb esetben is két mondat jutott mindenkire olvasásórán, délután pedig a házi feladatra szánt 45 percben 3-4 tantárgy egy-két feladatát kellett megoldani. Illetve valljuk, hogy az iskolában tanulja meg a gyerek, amit kell. Ne várjuk el, hogy naponta 8-10 órát tanuljon, hiszen a felnőttek sem dolgoznak annyit. A házi feladat – hogy visszakanyarodjak az előző kérdéséhez – nem oldotta meg az olvasás problémáját. Nekünk az a célunk, hogy olvasóvá neveljük a gyereket, azaz hogy értse és fel tudja dolgozni, amit olvas. A kíváncsiságukra, a tudásvágyukra alapozunk, szeretnénk felkelteni az érdeklődésüket. Sok mód van erre, például délelőtt elkezdünk egy történetet, és tudatosan nem fejezzük be. Az a cél, hogy otthon elővegye a könyvet, és ezt önszántából tegye, nem pedig azért, mert különben a másnapi tanórán le fogja szidni a tanára. A belső késztetés legyen a meghatározó.

Szépen körülírja az óra menetét a „ráhangolódó foglalkozás” elnevezés, de hogyan zajlik egy ilyen óra?

Bálint: A ráhangolódó foglalkozásokon játékosan szoktunk felkészülni az órákra, egy-egy meséről beszélgetünk, de előfordul, hogy filmet nézünk, játszunk, egyszóval játékosan tanulunk. Hétfőn a hétvégi élményeinket szoktuk elmesélni, megbeszéljük, ha van valakinek valamilyen problémája, vagy újra átvesszük az előző heti tananyagot.

Fadett: Mi játszani szoktunk, de ha valaki akarja, elmesélheti, hogy mi történt vele a hétvégén.

Venczelné Tardi Andrea: Szülőként nagyon tetszenek ezek a foglalkozások. Már akkor is fontosnak tartottam, hogy a gyermek merje elmondani, ha problémája, észrevétele van, amikor még óvodába járt.

Vinczéné Sós Tünde: Ezeken az órákon a személyiségfejlesztés és a közösségépítés is nagyon fontos feladat, mivel alsóban nincsenek osztályfőnöki órák. Ahogy említettem, minden módszertani anyag ki van dolgozva, így a ráhangolódó foglalkozásokhoz is készültek témajavaslatok. Az aktuális, a gyerekek életét befolyásoló megbeszélnivalókon kívül szó esik az őket körülvevő dolgokról éppúgy, mint a társas kapcsolatokról. Aki 1–4. osztályban tanít, nagyon jól tudja, hogy az alsós gyermek bármelyik óra elején képes megosztani társaival, hogy mi történt vele, milyen élményekben volt része. Engedjünk ennek teret! A tanuló nem tud teljes odafigyeléssel az óra anyagára koncentrálni, ha a gondolatai máshol járnak. Mi ezt heti három órában vezettük be, de van olyan iskola, ahol csak egy tanórát szánnak erre. Amíg nem voltak ráhangolódó foglalkozások, az órák elejéből próbáltunk lecsípni néhány percet, de nem feledkezhettünk meg a tanóra feladatairól sem. Amikor a programot kidolgoztuk, úgy gondoltuk, hogy ennek létjogosultsága van a köznevelésben.

Flóra Villő

Ha valami érdekes történt az órán, biztosan elmesélem otthon. Sőt azt is el szoktam mondani, ha egy feladat nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna.

Felsőben hogyan néznek ki ezek az órák?

Flóra Villő: Szerencsére nálunk pont hétfőn van a ráhangolódó óra. Úgy kezdjük, hogy az osztályfőnökünk fog egy plüssállatot, valakinek odadobja, majd az illető azt mondja: „örülök, hogy látlak”, és mesélni kezd. A plüsst aztán továbbpasszoljuk egymásnak. Mi is játszunk ilyenkor, de ezen a héten például kidíszítettük az osztálytermet halloweenre készülődve. Mindenki jól érezte magát, és csinált valamit. Azt vettem észre, hogy amikor vége van a ráhangolódó órának, már nem akarok tanulni. Bárcsak az egész nap ilyen órákból állna!

Vinczéné Sós Tünde: Alapvetően kötetlennek tűnő beszélgetések folynak, amelyeket a pedagógus nagyon tudatosan irányít. A plüssállatos példánál maradva: ilyenkor a gyerekek elmondhatják, ki miért örül annak, hogy ennek a közösségnek a tagja. A hangsúly a pozitív, befogadó, elfogadó légkör megteremtésén van. Ahogy konfliktushelyzetek megtárgyalásakor is a jó dolgokra helyezzük a hangsúlyt. A gyerekek úgy gondolhatják, hogy csak játszottak, de közben személyessé tették a környezetüket, tetszésüknek megfelelően dekorálták a termet, jól érezték magukat.

Venczelné Tardi Andrea: Nagyon fontos, hogy a gyerekek tudjanak egymással kommunikálni. Egyre inkább azt veszem észre, hogy amikor belefeledkeznek a mobiltelefonba, a számítógépbe, a gyerekek körül is bezárul a világ. Fontos, hogy meg tudják fogalmazni a gondolataikat, és ezt mások tudtára tudják adni. Ez óriási hiányossága a mai társadalomnak.

A tanárok részéről milyen visszajelzések érkeztek az elmúlt időszakban?

Vinczéné Sós Tünde: Ez személyiségfüggő, nem vagyunk egyformák. Összességében az Alapprogrammal járó változásokat azok fogadták jól, akik úgy vélték, hogy szükséges a változás az oktatásban. Vannak olyan kollégák, akik mindig keresik az újat, ők örültek, mert ez segítség nekik is, és nagyon sok mindent nyújt számukra a program. Nem tagadom, hogy köztünk is vannak olyan pedagógusok, akik ragaszkodnak a régi megszokott elveikhez, ők nem annyira lelkesek még, de látni kell azt is, hogy a többség vallja a Komplex Alapprogram elveit, céljait, haladó szelleműnek véli. Bízom ugyanakkor abban is, hogy az előttünk álló tanév meg fogja győzni a kételkedőket is arról, hogy igenis váltani, újítani kell, mert ebben a formában nem működhet tovább az oktatás. Az alsó és felső tagozaton tanító kollégák közül nálunk mindenki részt vett a továbbképzéseken. A gimnáziumunkban tanítók közül is voltak érdeklődők, akik nem sajnálták az idejüket, és elvégezték a 120 órás továbbképzést.

Bálint

A ráhangolódó foglalkozásokon játékosan szoktunk felkészülni az órákra, egy-egy meséről beszélgetünk, de előfordul, hogy filmet nézünk, játszunk, egyszóval játékosan tanulunk.

Az Élménysuliról egy részletes, szülőknek szóló tájékoztató is készült. Mi az, ami elsőként szembetűnő volt ebből?

Venczelné Tardi Andrea: Elsősorban az, hogy a program differenciáltan szeretne fejleszteni. Ez azért is fontos, mert bár jó felfogású, fogékony a kislányom, lehet, hogy valamiben gyengébb képességű, mint mondjuk, a padtársa. Az alprogrami foglalkozások is nagyon tetszenek. Fontosnak tartom, hogy a digitális eszközöket is kezdjék megismerni az órákon, muszáj lesz ezeket a hétköznapokba is bevonni. Úgy vélem, hogy a programelemek többféleképpen kapcsolódnak egymáshoz.

Vinczéné Sós Tünde: A szülőkkel való együttműködést nagyon fontosnak tartjuk, hiszen velük közösen tudunk eredményesek lenni. Emiatt készítettünk tájékoztató anyagokat a szülőknek, de fórumokat is szeretnénk tartani, hogy pontosan lássák a program előnyeit.

Az Élménysuliban öt alprogram van: a Digitális alapú (DA), az Életgyakorlat-alapú (ÉA), a Logikaalapú (LA), a Művészetalapú (MA) és a Testmozgásalapú (TA) alprogram. Mi történik ezeken a fog­lal­ko­zá­sokon?

Bálint: A művészeti órákon verset tanulunk, rajzolunk, olvasunk, festünk, mesékről beszélgetünk, átéljük a művészeteket. Az Életgyakorlat-alapú foglalkozáson eddig arról beszélgettünk, hogyan lesz valaki életrevaló. A digitális alapú órákon pedig a Kahoot! nevű alkalmazással készült kvízekkel játszottunk, amelyek az iskolára, a tanárokra vagy a tananyagra kérdeztek rá. Ezeket párban kellett megoldani. Nagyon szeretjük az ilyen órákat, hiszen eddig nem voltak ilyenek az iskolában.

Melyik a kedvencetek ezek közül?

Bálint, Villő: A digitális.

Venczelné Tardi Andrea: Én a Digitális és az Életgyakorlat-alapú alprogramot emelném ki, de a logikainak is nagyon örülünk.

Vinczéné Sós Tünde: Jómagam az Életgyakorlat-alapú alprogramban dolgoztam. Nagyon jó csapatot alkottunk az egyetemen dolgozó kollégákkal, akik az elméleti hátteret biztosították, mi, tanítók pedig ezt a gyakorlati megvalósíthatósággal hoztuk szinkronba. A pedagógusok jelentkezéséből látjuk, hogy az Életgyakorlat-alapú alprogram sokak kíváncsiságát felkeltette. Őszintén szólva, éreztük is ezeknek a foglakozásoknak a hiányát és az erősségeit. Mert bár okosak, ügyesek a tanulóink, azt tapasztaltuk, hogy gondot okoz nekik a hétköznapi problémák megoldása. Az iskola feladata az életre való felkészítés is, mint például a bevásárlás, a háztartási feladatok vagy a különböző ügyek intézése. Azt a célt tűztük ki, hogy ezeken a foglalkozásokon az „életet” csempésszük be az órákba játékos formában. Minden évfolyamon 32 foglalkozásra dolgoztunk ki tervet, ugyanúgy, mint a többi alprogram.

Az iskolai felszereltség nem elhanyagolható tényező a program sikeressége szempontjából, elég csak a Digitális alapú alprogramot megemlíteni. Hogyan állunk ezen a téren?

Vinczéné Sós Tünde: Valóban, az eszközök fontosak, de szeretném kiemelni, hogy minden alprogrami foglalkozás megvalósítható egy átlagosan felszerelt iskolában, hiszen az alprogramok úgy lettek kialakítva, hogy ne legyen különösebb eszközigényük. Ahogy járjuk a kollégáimmal az iskolákat, azt látjuk, hogy nagyon sok iskolában megvan a megfelelő háttér, és rendelkeznek a szükséges IKT eszközökkel. Elismerem, van, ahol porfogóként funkcionálnak, de sok iskolában nagyon tudatosan, hatékonyan használják őket. Nem zárhatjuk ki ezeket az eszközöket az iskolából! A mi korosztályunk még digitális bevándorlónak számít, de a mostani gyerekek már igazi digitális bennszülöttek. Ehhez alkalmazkodnunk kell. Veszélyes lehet, ha a gyerekekre válogatás, ellenőrzés nélkül zúdulnak az információk, de ha ezeket kontrolláljuk, kellő ismeretekkel vértezzük fel őket, akkor a hasznukra válnak.

Venczelné Tardi Andrea: Személy szerint az interaktív táblát emelném ki, amelynek az a nagy előnye, hogy ha ilyen óra van, akkor ki kell menni, és a többiek előtt megoldani a feladatot. Az én generációm nem szeretett szerepelni, de ebben változást látok. A tanulók idejekorán megszokják a szereplést, így jelentősen fejlődik a kommunikációjuk.

Vinczéné Sós Tünde: Hadd pontosítsak: az alsó tagozatos diák még szeret szerepelni, de ez kamaszkorra meg szokott változni. Ha viszont másmilyen szellemben neveljük a diákokat – azaz azt látják, hogy a táblánál szerepelni klassz dolog –, akkor bízhatunk benne, hogy ez később sem fog nekik problémát okozni. A csoportmunka is erről szól. A szerepek cserélődnek, mindig más fogja bemutatni a többiek előtt a feladatot. Az értékmérő az lesz igazán, amikor a mostani elsősök már ebben a szellemiségben fogják elvégezni az általános iskolát – és ha szerencséjük van, olyan középiskolába kerülnek, ahol ezt szintén támogatják. Tapasztalataink szerint azok a diákok, akik csak a középiskolában találkoznak a csoportmunkával, nehezebben tudnak hozzá alkalmazkodni.

Mennyiben könnyebb csoportban dolgozni?

Flóra Villő: Az előző és a mostani osztályfőnükünk is támogatja a csoportmunkát. Nagyon örülök ennek, mert ha egy feladat során valaki nem tud valamit, a másik kisegíti.

Bálint: Könnyebb így tanulni. Azért szeretek csoportban tanulni, mert gyakran van olyan, hogy valakinek eszébe jut valami, ami a másiknak nem. Ezek az órák azért is tetszenek, mert jobban megismerjük egymást, illetve együtt tudunk tanulni.

Vinczéné Sós Tünde: Itt is látjuk, hogy miért fontos a heterogén csoportban való differenciált fejlesztés. A gyerekek különböző helyekről érkeznek az osztályba. A DFHT-módszertan alkalmazása kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy a gyerekek között osztályon belül lehetnek kisebb-nagyobb különbségek. Vannak, akik kapnak szülői támogatást otthon, mások nem annyit, ők ezáltal hátrányba kerülhetnek. Nekünk most ezt is kezelni kell. A csoportmunka azért is fontos, mert az életben is tudnunk kell együttműködni, közösen dolgozni. Ezt érdemes már az iskolában megtanulni.

Az is kimondott cél, hogy az iskolából hazatérve magától kezdjen el mesélni a gyerek, hogy milyen sok jó dolog történt vele aznap. Ebből szülőként mit lehet észrevenni? Többet mesélnek az iskoláról gyerekek?

Venczelné Tardi Andrea: Alapvetően nincs ezzel gond, beszédes a kislányom, persze nem tudok minden az iskolában elhangzott mondatról, de ez nem is baj.

Flóra Villő: Ha valami érdekes történt az órán, biztosan elmesélem otthon. Sőt azt is el szoktam mondani, ha egy feladat nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna.

Fadett: Szinte mindennap majdnem minden óráról szoktam mesélni a szüleimnek, sok jó élmény ér az iskolában!