Élménypedagógia a természetben
3. rész | Állataink
Sorozatunk befejező részében egy olyan témával foglalkozunk, ami bármilyen osztálykiránduláson garantáltan fel fogja kelteni a gyerekek érdeklődését. Úgy érzi, a diáksereg már nem fogékony a kulturális emlékhelyek kínálta élményekre, belefáradtak a templomok és a várak látogatásába? Kezdjünk csak el arról mesélni, milyen „fenevadak” is élnek a tájon, és hogy milyen mesék, történetek keringenek róluk, máris nyert ügyünk van. Cikkünkben a saját környezetükben élő állatok és az ember találkozásaira adunk néhány remélhetőleg érdekes, gondolatébresztő, hasznos ötletet és tartalmat.
Állj meg és nézz körül! A megfigyelés művészete
A növények esetében természetesnek tartjuk, hogy körbevesznek bennünket: ha szerencsénk van, nem kell őket keresnünk, hiszen állandóan a környezetükben élünk. Nem úgy az állatokat! Ahhoz, hogy állatokat láthassunk, le kell lassulnunk, fel kell vennünk a természet ritmusát, és élesíteni kell az érzékszerveinket. Emitt egy nesz az avarban, amott egy kopogás a fán, a távolban szarvasbőgés. Kevés állat szeretné, ha észrevennénk, viszont vannak olyan akár madár-, akár emlősfajok is, amelyek jól tűrik az ember közelségét, és csak akkor állnak odébb, ha az ember már a „privát szférájukba” hatol. A legtöbb állat igyekszik beleolvadni a környezetébe. Ez adhatta az ihletet Dudás Gergely képzőművésznek is, akinek – népszerű, bár nem természethű – grafikáin pandát kell keresni hóemberek között vagy macskát a baglyok tömegében.
Egy zebrán átkelő galambtól nagy hiba lett volna, ha tudatosan álcázta volna magát a környezete színvilágával, de a kaméleon óta tudjuk, hogy létezik a környezetbe való beleolvadás magas fokú művészete.
Feladat diákoknak
Mit tegyünk, ha csődöt mond az álcázás?
Egy hazai vagy határon túli program keretében zajló
osztálykirándulás során természetesen szerepet kaphat a természetjárás is. A tanárnak fontos feladata, hogy megtanítsa a helyes viselkedést az erdőben. Néhány szabályról van csak szó, de azokat zsigerből kell ismerni és betartani, különösen, ha olyan nagyvaddal találkozunk, amely – félelmében – akár meg is sebesíthet bennünket.
Alapvető szabály, hogy az állatok az erdőben otthon vannak, így lehetőleg mi alkalmazkodjunk az ő életterükhöz, és ne háborgassuk őket feleslegesen. Ez így egyszerűnek tűnik, de még egy gyakorlott erdőjáró is akarva-akaratlanul keresztezheti egy nagyobb vad útját. A fő kérdés az, hogy szeretnénk-e tudatosan találkozni egy erdei nagyvaddal, vagy inkább biztonságban elkerülnénk.
Hogyan készítsük fel a diákokat egy lehetséges „nagy találkozásra”, amikor mindenki szíve hevesebben ver, ugyanakkor a fényképezőgép után kapkodna, hogy megörökítse a kivételes látványt? Hogyan kell e helyzetben helyesen viselkedni? Az alábbiakban e bevezetés egy lehetséges változata olvasható, melyben a tanár egy olyan elképzelt kirándulásra készíti fel a diákjait, amiben a teljesség kedvéért kirándulóhelyszínként hazai hegyeinket összegyúrtam a környező Kárpátok és Alpok bérceivel.
Kedves Diákok!
Nagy kirándulásra indulunk ma innen a folyóvölgyből a sziklás bércek felé. Ugye, nem kell külön hangsúlyoznom, hogy csak a jelzett ösvényen haladunk, arról letérni tilos? Egyfelől a jelzett úton kisebb az esélye, hogy kiszemel magának egy kullancs, mert a jelzett utak tiszták, átláthatók, nem kell a dzsindzsásban utat törni magunknak, ami ezeknek a veszélyes élősködőknek a fő tanyája. Másfelől a jelzett utakat a nagyobb vadak is „ismerik”, tudják, hogy azokon járhatnak emberek, így ott ők is jobban „tiszteletben tartanak” bennünket.
Ahogy haladunk a folyóvölgyből felfelé, először lombhullató erdőben vezet az utunk. Itt nincsen különösebb feladatunk, viselkedjünk természetesen, élvezzük az erdő frissességét. Az itt élő vadak – őzek, szarvasok, vaddisznók – messze elkerülik az embert. Persze azért legyünk óvatosak! Bár a vaddisznónak kitűnő a szaglása, és jóval előbb megérzi a közelségünket, mint gondolnánk, ha felőle fúj a szél, akkor nem feltétlenül, ezért akár találkozhatunk is vele. Egyszóval sétálj, beszélgess nyugodtan, de közben néha maradj csöndben, és figyeld a környezeted hangjait!
Felfelé haladva elérjük a fenyveseket, az európai barna medve birodalmát. Ez a csúcsragadozó szereti a nyugalmat, ok nélkül nem támad. Működjünk vele együtt azzal, hogy segítünk a tudtára adni, hogy vagyunk és jövünk. A legjobb módszer erre a hangos beszéd, illetve a medvecsengő használata. Ez folyamatosan olyan hangot ad, amiből egy medve időben észlel bennünket, így módosítani tudja az útvonalát, és még véletlenül sem ijesztünk rá.
Lassan elhagyjuk a zúgó fenyvesek rengetegét, és a törpefenyők övezetébe érkezünk. Itt nyílik ki először utunk során a horizont. A vándor ezen a ponton általában megáll, és körbenéz. Ha valahol egy-kétszáz méteres távolságra megmozdul valami barna, az nagy valószínűséggel zerge. Még ha átvillan is az agyunkon, hogy utánamegyünk és becserkésszük, ne tegyük! Magashegységi környezetben a jelzett útról való letérés túl nagy kockázattal jár…
Amennyiben mégsem szeretnénk az élményről lemondani, ha már ilyen magasra feljöttünk, akkor gyalogoljunk a jelzett úton egy olyan helyre, ahol a terep az ösvényünk mellett is biztonságos, esetleg teljesen sík, ugyanakkor a jelzett utat nagy sziklatömbök veszik körül. Kukkantsatok be a sziklák mögé, lehet, hogy pont ott tanyázik egy zergecsalád! Ha nem néztek alaposan körül, lehet, hogy mindössze pár méteren múlik, hogy elszalasztotok egy rendkívül izgalmas találkozást. Akár hiszitek, akár nem, a Magas-Tátrában például annyira szelídek a zergék, hogy akár 5-10 méteres távolságon belül is képesek békésen megtűrni, ha az ember meglepi őket! Az Alpokban, ahol a mai napig vadásznak zergére, nem biztos, hogy ilyen könnyű dolgunk lenne, de a Tátrában a második világháború óta háborítatlanul élnek, és megszokták az emberek közelségét.
És hogy érdemes-e még feljebb gyalogolnunk?
Természetesen! A zergék birodalma felett már csak egy nagyvad él a kietlen sziklák ormain: a kőszáli kecske. Mozgáskultúrája, egyensúlyérzéke hihetetlenül fejlett, hiszen nem csekély tömegű szarvával a fején kell boldogulnia az amúgy is igen nehezen járható terepen. És mivel zord területen él, zord a viselkedése is. Ezért ha véletlenül találkozunk vele, és ne adj isten még a kicsinye is vele van, ne lépjünk hozzá egy méterrel sem közelebb!
Ahogyan elképzelt kirándulásunk példája is mutatja, fontos, hogy a diákok tisztában legyenek vele, milyen nagyvadak jellemzik a klasszikus magassági öveket, hiszen egy-egy állattal való esetleges találkozás életre szóló élményt jelenthet, de csak akkor, ha a megfelelő módon viselkedünk. Vagyis alacsonyan fekvő lombhullató erdőben legyünk természetesek, magasabban fekvő fenyvesekben adjunk folyamatos hangjelet magunkról a medvék esetleges előfordulása miatt, a még magasabban fekvő törpefenyves erdőkbe érkezve lehetünk kíváncsibbak már csak a zergék miatt is, de ennél magasabbra már csak a legbátrabbak merészkedjenek!
A sikeres zergeles eszköze a távcső mellett a kameránk. A trófea pedig a jól sikerült kép mellett az állatról készült grafika is lehet, amelyet megrajzolhatunk otthon a már elkészült fényképről, de ha több időnk van a természetben, gondoskodjunk előre rajztömbről és színes ceruzákról. Ez bármilyen kirándulásnál jól jöhet, hiszen maradandóbb élményt ad, mint egy gyors kattintás.
Fajmeghatározás okosan
A lehetséges mobilos állathatározók közül elsőként magyar nyelvű alkalmazás a madarakra jelent meg (az MME és a Farkaskölykök Ifjúsági Egyesület Android és iOS rendszereken futó, Madárhatározó nevű mobiltelefonos alkalmazása hazánk 157 leggyakoribb madárfajának meghatározásában segít). Ennek az applikációnak a segítségével – és nem utolsósorban emlékezőképességünkre támaszkodva – jó eséllyel meg tudjuk határozni, milyen madarat is láttunk pár másodperccel azelőtt, hogy elröppent.
De mi van akkor, ha éppen egy rovart szeretnénk azonosítani? Ez már kissé keményebb dió, ugyanis míg Magyarországon 87 emlősfaj és 371 madárfaj honos, addig rovarfajból közel 27 000-et ismerünk!
FELADAT DIÁKOKNAK
Rovarhatározás Google-lal. Ha találkoztunk egy rovarral, jól megnéztük, de nem tudjuk, milyen fajhoz tartozik, hirdessünk diákjaink közt rovarfelismerő versenyt! Az internetes keresőt használva, a lehető legkevesebb kulcsszó megadásával találják meg az adott rovarfaj nevét! Ebben segíthet, ha összefoglalják, mit sikerült megfigyelniük. Például: a képen látható rovar sokáig egy helyben repül, és darázsra hasonlító a mintázata.
A képen látható zengőlégy családján kívül csak a pöszörlegyek és a szenderek képesek egy helyben repülni. A rovarok rengeteg családjához képest ez nem is nagy szám.
Hogyan jutunk az eredményhez? Egy lehetséges megoldás: írjuk be a keresőbe: „egy helyben repülő rovar”. Első találatnak megkapjuk a pöszörlégyfélékről szóló Wikipédia-oldalt. Az „egy helyben repülés” képessége megvolna, ugyanakkor az illusztrációnak felhozott kép egy „kövér” rovart ábrázol, tehát pöszörlégy nem lehet a modellünk. Az oldal viszont megemlíti a közeli rokon zengőlegyeket, amire továbbkattintva azonnal be tudjuk azonosítani a keresett rovart, és a cikk szövege is megerősíti, hogy zengőléggyel találkoztunk:
„A legtökéletesebb repülő rovarok közé tartoznak. Percekig lebeghetnek egy helyben a levegőben, miközben rendkívül gyorsan rezgetik szárnyaikat. Testük ilyenkor vízszintesen áll, fejük mindig a szél irányával szembe fordul…”
A feladat lényege, hogy a diákok egy állat észlelése során, tartson az bármilyen rövid ideig, meg tudják ragadni néhány jellemző, markáns tulajdonságát, amelynek alapján az internet segítségével meg lehet határozni a keresett állat pontos nevét.
Turul és vadludak
Osztálykirándulásunk során érdekesebbé tehetjük az utazást, ha játékos kérdésekkel hívjuk fel a gyerekek figyelmét az útközben felbukkanó „állatos” látnivalókra. Például ha Tatabánya, illetve Tata környékén járunk, az alábbi kérdéseket tehetjük fel:
- Milyen madár szobra az ott fent a szikla tetején? (turul)
- Létezik ilyen madár a valóságban? (Nem. Valójában ez egy kerecsensólyom, a turul a mondabeli neve.)
- Hol örökítették meg? (A régi 50 forintos érme hátoldalán.)
- Milyen madarak repülnek a magasban V alakban? (vadludak)
- A svéd írónő, Selma Lagerlöf meseregényében, a Nils Holgerssonban is vadludak szerepelnek. Mi közük ezeknek a madaraknak a tatai Öreg-tóhoz? (A vadludak november és január között hazánkban is telelnek, elég gyakran a tatai tónál. A svéd állam egy olyan történet megírására kérte fel az írónőt, amivel országismeretet lehet tanítani, így a regénybe sajnos a ludaknak csak a svédországi útvonala kerülhetett be.)
- Milyen madár ül leggyakrabban az autópálya melletti kerítésen? (egerészölyv)
Forrás: http://www.mme.hu/tatai_vadlud_sokadalom_526579aa93e18
FELADAT DIÁKOKNAK
Szinte garantált a siker: hazai fotószafari
Utazási irodák, ha például Afrika szavannáira szerveznek programot, nem győzik külön kiemelni, hogy a nagyvadak észlelését nem tudják garantálni. Ez érthető is, hiszen a szafari sokaknak az afrikai utazás csúcspontja, és ha nem kerül vadállat az utazó szeme elé, akkor bizony könnyen előfordulhat, hogy csalódottságában reklamálni fog. Azonban egy afrikainál sokkal egyszerűbb és szinte biztos sikerrel kecsegtető fotószafarit tudunk hazai terepen is kínálni, mondjuk, Tihanyban!
A célpont neve: ürge (Spermophilus)
A pontos helyszín: Tihany, a Belső-tó déli partja és a szürkemarha-karám által közrefogott terület
Sikerfaktor: tavasztól őszig szinte 99,9%
* * *
A cikkben ember és állat természetben való találkozásaihoz adtunk néhány gondolatébresztő pedagógiai tartalmat. De ha valaki biztosra szeretne menni, vagy nincs lehetősége nagyobb kirándulásokra az osztályával, kedvére válogathat a számos hazai állatkert zoopedagógiai programjaiból.
Térkép ürgeszafarihoz. Mutassuk meg a térképen a kiindulási pontunkat és azt, hogy mit keresünk. Ezek után hagyjuk a gyerekeket önállóan érvényesülni, kutatni.