Élménypedagógia a természetben

Írásunk célja, hogy „víztudatos” diákokat neveljünk, hiszen jóllehet Magyarország vizekben rendkívül gazdag ország, mégis fenyeget bennünket az elsivatagosodás. Már most égető szükség lenne rá, hogy vizeink jobban hozzáférhetőek legyenek, például a városok zsúfolt terein, az úgynevezett „hőszigeteken” még több szökőkút, párologtató és ivókút álljon a rendelkezésünkre. Akkor hát hogy is van ez?

Balaton Gödrösnél

Három vitaindító felvetés

1. Magyarország felszín alatti vizekben nagyhatalom, ám a természetes tavak számát tekintve „koldus”. Szerencsére itt van nekünk a Balaton, sok száz mesterséges tó, illetve termálvizeink, amelyek a fürdőinket táplálják…
    
2. Talán nincs még egy európai ország, ahol annyira kiszámíthatatlan lenne a csapadék éves eloszlása, mint nálunk. A mennyisége még éppen elég lenne, de az esők egyre inkább hirtelen zivatarokban érkeznek a legnagyobb nyári forróságban, és a következő percben el is párolognak. Gyakorlatilag évi 15-20 esős nappal ki is merül az éves csapadékkeret. Továbbá reggelente alig van harmat, ezért is nagyon ki vagyunk szolgáltatva a kiszáradásnak…
    
3. Az országhatárunkon belül eredő Zalát kivéve minden folyónk csak „átutazó” nálunk. Életbevágóan fontos lesz a következő években, hogy ebből a hatalmas átfolyó vízmennyiségből valamennyit visszatartsunk, és országunkat frissítsük vele öntözéssel, rekreációs központok létrehozásával…

Irány a játszótér!

Tanóra keretén belül strandra ugyan nem mehetünk, de ha elég találékony a tanár, hogy a víz témakörén belül tartalommal töltse ki az órát, van egy jó megoldás, ami szinte a stranddal is felér: az interaktív vizes játszótér! Magyarországon egyelőre még csak néhány létezik, de mindenképpen megérnek akár egy kisebb utazást is. Jellemző játékok egy ilyen játszótéren a nyitható-zárható zsilipek, ugrálókövek, vízkiemelő spirál, tekerős kút, vízköpő kakashinta, tutaj stb.

Teljes üzem egy vizes játszótéren. A tutajozás már a kisgyermekeknél is kiválóan erősíti a csapatszellemet, hiszen együttműködve úgy kell elhelyezkedniük egyensúlyban a tutajon, hogy ne essenek a vízbe.

Még nem tudjuk, hogy milyen lesz az idei nyár, de ha minden jól megy, akkor május elejétől nem jelenthet gondot, ha kicsit vizesek leszünk, miközben a víz eróziós erejéről, összenyomhatatlanságáról, tájformáló erejéről magyarázunk a homokozóban, és tekerjük fizikai erővel azt a csigát, amivel vizet emelhetünk át egyik medencéből a másikba. Egy testnevelésórát biztosan elszámolhatunk a kiruccanásra, de még egy elméleti órát is a fizikától a környezetismeretig bezárólag.

Egy budapesti kirándulás során meleg napokon a környezettudatos neveléshez ajánlhatók még az utóbbi években sok helyen létesült párakapuk. Ezek egy figyelemre méltó darabja az a budapesti Vizafogó lakótelepen található, komoly párásító berendezés, amely ötvözi a formatervezést és a praktikumot, és jól beépíthető az oktatásba is.

Egy-egy ilyen párasziget hűsítő hatását nemcsak saját bőrünkön érezhetjük, hanem azt is láthatjuk, hogy a környezete is mennyire üde és friss.

Párásító a budapesti Vizafogó lakótelepen

 

Tiszta forrásból

További kitüntetett célpontja lehet az osztálykirándulásoknak egy-egy hazai forrás. Gyakran látni a forrásoknál embereket hatalmas műanyag kannákkal, akik akár nagy távolságokra viszik magukkal a forrásvizet otthoni fogyasztásra. Ők tudják a titkot, ami bennünk talán csak ekkor fogalmazódik meg: hogy mennyire fontos a tiszta víz bármilyen más, mesterséges ital helyett. A megfelelő minőségű víz tudatos fogyasztása nemcsak egészséges, hanem a káros nassolás iránti vágyat is csillapítja.

 A bővizű Koloska-forrás és a forrás táplálta patak a Balaton-felvidéken

Magyarország kincse a víz – a kincsesbányák pedig a kutak!

Az egy országra jellemző ipari műtárgyakat is tekinthetjük országikonoknak, ilyenek például a kutak. Kevés ország büszkélkedhet annyiféle kúttípussal, mint hazánk. Fontos lenne, hogy a gyerekek hamar megtanulják, melyik kútból ihatunk, melyikből nem. Az egyik talán legjellemzőbb típusból szerencsénkre igen: ez a mindenki által ismert kék nyomós kút. Bár e kutak száma folyamatosan csökken, még most is több ezer darab található belőlük országszerte, leginkább a kisebb településeken. A tévedések elkerülése érdekében fontos leszögezni, hogy ezek a kutak nem forrásvizet adnak, hanem ugyanarra az ivóvízhálózatra vannak rákötve, mint a háztartások bármelyik csaptelepe. A városokban egyre fogyatkozó kék nyomós kutak helyébe 2015-től folyamatosan a „tűzcsap-ivókutak” lépnek, de a falusi utcaképhez, reméljük, még sokáig hozzá fognak tartozni az elnyűhetetlen kék vasszerkezetek.

 Néhány tipikus, a magyar tájjal eggyé vált kúttípus, megjelenésük kronológiai sorrendjében

A kutak „királya” a kézi hajtású artézi kút. Ez a kút lenne a túlélés kulcsa, hiszen a legfelső vízzáró réteg alól ad automatikusan iható vizet, amely sokszor nyomás hatására magától a felszínre jön. A kézi hajtással erre rásegítünk, így egy kézzel is képesek vagyunk akár 50-60 méternyi vízoszlopot kiemelni a mélyből. Másfelől ez a kút független minden közműhálózattól, ezért semmilyen üzemzavar nem akadályozhatja a működését.

Kézi hajtású artézi kút – önálló rendszerként a legbiztonságosabb ivóvízforrásunk

 

Mit is csinálunk március 22-én?

Hát a víz világnapját ünnepeljük! Remek alkalom, hogy megismerjük fővárosunk legnagyobb víztározóját . Az itt tárolt víz térfogata 80 ezer köbméter, azaz tömege 80 ezer tonna. Ezt a víztömeget egyetlen víztorony sem bírná el. Az 1970-es években, a helyszín kiválasztásakor pont kapóra jött egy üres telek a Gellért-hegyen, ami elég magasan van a város felett ahhoz, hogy – akárcsak egy víztoronyból – a szintkülönbségnek köszönhetően a víz könnyen eljusson innen az alsóbb kerületek lakásaiba.

A Gruber József víztároló medence a Gellért-hegy gyomrában

Mintha a Gellért-hegy gyomrában lenne a Gruber József víztároló medence, holott ráépítették a hegyre. De ma már úgy belesimul a tájba, mintha mindig is a része lett volna. Meghatározott időben bárki meglátogathatja vezetéssel ezt a mérnöki remekművet, ahová a Dunából pumpálják fel a vizet, és ahonnan ezután a gravitáció segítségével az alsóbb kerületek lakásaiba folyik le a „mindennapi vizünk”. A tározó felett található Buda és Pest egyesülésének allegorikus szobra: Buda királyfi és Pest királykisasszony. Kitűnő kiindulópont Buda és Pest egymásra találásának, fővárossá egyesülésének elmeséléséhez.

Ha a víztározóba nem sikerülne eljutni, a víz világnapjának méltó megünneplése lehet még az esztergomi Duna Múzeum (http://www.dunamuzeum.hu/) meglátogatása is.

A víz vizualizálása

Ismert görög kifejezés a panta rhei, vagyis ’minden folyik’. A filozófiai tartalom mellett kiváló vizuális témát jelenthet a folyó víz megörökítése. Habár sajnos egyre ritkábban találni hazánkban bővizű erdei patakot, ahol közvetlenül látjuk, érezzük a víz sebességét, erejét, kis kutatással rá lehet bukkanni azért sebes patakokra (kaszkádokra). A lenti képen látható fotó Szentendre mellett készült a Bükkös-patak partján, nem messze a Dömör-kapunál található parkolótól. Ez a kép Magyarország egyik leggyakrabban fotózott zuhataga. Noha mindössze alig 2 métert esik itt a víz, mégis hatásosan vissza lehet adni a természet erejét és szépségét egy jól eltalált fotóval.

A bővizű Koloska-forrás és a forrás táplálta patak a Balaton-felvidéken

Rajzoljunk vizet!

A víz rajzolása az egyik legnehezebb grafikai feladat. Érdemes egy kis kutatással kibogarászni néhányat a neten a számtalan, Budapestet és Magyarországot fürdőhelyként népszerűsítő plakát közül. Ezeken a múlt századi grafikai remekműveken jól látszik, hogy képesek úgy megragadni vizeink és fürdőink hangulatát, hogy nem vesznek el a víz textúrájában, vagyis anyagszerűségében, mégis azt érezzük, hogy szeretnénk ott lenni.

Vizualizálás után a vízió

Vizeink megismerése és vizualizálása után azt kívánom, vizionáljunk egy vizekben gazdag Magyarországot, ahol a víz mindenütt hozzáférhető, különösen a várhatóan perzselő nyarakon. Ehhez viszont a jövőben elhivatott vízügyi szakemberekre lesz szükség. Reméljük, ez a cikk is hozzájárult, hogy néhányan kedvet kapjanak ehhez a gyönyörű szakterülethez.

Egy hangulatkép azokból a nem is olyan régi időkből, amikor telente még a Balaton is „sarkvidéki” jégpáncélt viselt…