– Ön részt vett az új alaptanterv és az egyik választható kerettanterv zenepedagógiai fejezeteinek megalkotásában. Miben újul meg ősztől az iskolai ének-zene oktatás?
– Az egyik fontos eredmény, hogy alsó tagozaton heti egy helyett két énekórája lesz a diákoknak. A felsőbb évfolyamokon sajnos nem tudtuk megvalósítani az óraszámemelési szándékunkat, így ötödiktől tizedikig továbbra is marad a heti egy óra, a középiskola utolsó két évfolyamán pedig a választható tantárgyak között szerepel az ének-zene. Ilyen alacsony óraszámok mellett az a típusú zenei nevelés, amelyről valaha Kodály álmodott, megvalósíthatatlan. Csak az ének-zenei iskoláktól remélhetőek magas színvonalú eredmények, hiszen egy bizonyos óraszám alatt megkérdőjelezhető a művészeti nevelés hatékonysága. Szeretnénk, ha később egészen nyolcadik osztályig heti két órát biztosítanának a tantervek minden iskolában.
– Mit jelent pontosan az alsó tagozatos mindennapos művészeti nevelés? Heti öt különböző művészeti órát, vagy beleszámítanak a délutáni foglalkozások is?
– A művészeti tárgyak valamelyike minden nap megjelenik az órarendben, s az iskolák a szabad órakeretek terhére még tovább növelhetik a művészetoktatásra fordított időt. Az ének-zene tagozatok így továbbműködhetnek. Reméljük, hogy ezzel a lehetőséggel fognak élni más iskolák is.
– Változott-e a tananyag, és várhatóak-e új tanítási módszerek a következő tanévtől?
– A tantervek csak akkor hozhatnak változást, ha a tanárképzés tartalma is igazodik azokhoz. Mindenesetre a merev „módszereskedést” fel kell váltania az élményszerűségnek és az éneklés szépségének. A Nat tartalma a kodályi elveket követi, kiegészítve azokat a zenebefogadás készségének kialakításával és a rendszeres zenehallgatással. Hangsúlyosan jelenik meg az improvizáció, és a zenehallgatási anyagban több lett a kortárs zene, kerültük a kronologikus sorrendet. A kodályi elveknek megfelelően a zenei anyag a klasszikus remekműveket és népzenei anyagot foglal magában, ezen keresztül tanítjuk meg a fiatalokat tájékozódni a zeneileg sokszínű világban. A magasabb évfolyamokban megjelenő populáris zenei példák pedig a széleskörű tájékozódást segítik.
– Úgy ítéli meg, hogy a fiatalok zeneileg tájékozatlanok? És mi a helyzet a könnyűzenével? A gyerekek a napi slágerekért rajonganak, de azok általában nem kapnak teret az órán.
– A fiatalokra nagy hatással van a populáris zene, de nyitottak másra is. Segíteni kell őket eligazodni ebben a színes kavalkádban, meg kell őket tanítani a zene adekvát befogadására: más hozzáállást kíván a koncertteremben szimfonikus zenekart hallgatni, vagy szórakozás közben popzenét hallgatni. Jó, ha műfaji határoktól függetlenül felismerik az értékeket. A jó zenetanárnak tudnia kell, hogy a gyerekek mit hallgatnak és milyen zenei tevékenységeket végeznek szabadidejükben. Ne legyen szakadék a között, amit tanulnak, és amivel maguktól foglalkoznak. A klasszikus művekkel az iskolán kívül szinte egyáltalán nem találkoznak a gyerekek, ezért ez a tananyag hangsúlyos részét kell képezze, de törekedni kell az élőzenei élményekre. Alsó tagozatban elsősorban a gyermekdalokon és népdalokon keresztül ismerik meg a zene alkotóelemeit.
– Nemzetközi összehasonlításban hol áll a magyar zeneoktatás?
– Sokszor hivatkozunk arra, hogy Kodály országában magas színvonalú a zeneoktatás, s ez ma is érvényes az ének-zenei iskolákra, a zeneiskolák egy részére, illetve azokra az intézményekre, ahol kiváló tanárok kezében van a zene ügye. Igazi tehetséggondozásról is főleg ezekben az intézményekben beszélhetünk. De a kodályi álom szertefoszlani látszik. Nekem legalábbis nagyon rossz tapasztalataim vannak. Bízni kell azonban a magasan kvalifikált pedagógusainkban, akik akár heti egy-két órában is képesek csodát művelni.
– Hogyan alakult az elmúlt években a zenei felsőoktatásba jelentkezők aránya?
– Az elmúlt évtizedekben igencsak megnövekedett a zenei konzervatóriumok száma, ez ugyanakkor jelentős színvonalbeli felhígulást is magával hozott. Mivel a közoktatásban nem megfelelő az ének-zene oktatás színvonala, a felsőoktatásba bekerülő hallgatók tudása sem mindig kimagasló. Bízom benne, hogy ha vonzóbbá válik a tanári pálya, ha a legrátermettebb és legfelkészültebb jelöltek kerülnek majd be a pedagógusképzésbe, valamint ha a közoktatásban megszilárdulnak az új tartalmi elemek, akkor hosszabb távon pozitív változás indulhat el. Mindehhez persze elengedhetetlen a művészetoktatást támogató környezet.
