Éljen a nyár!

Fontos leszögeznünk, hogy a nyár nem arra való, hogy a gyerek tanuljon, és nem is arra, hogy fejlesszük, pláne nem arra, hogy szülőként megpróbáljuk behozni a lemaradást, hogy megfeleljünk az iskola vélt elvárásainak. Ne csináljunk iskolát a nyári szünetből, legalábbis ne hagyományos iskolát!

Gyakoroltatás helyett

Természetesen vannak gyerekek, akiknek mindig szükségük van fejlesztésre. Télen, nyáron. Ők speciális gyerekek, akiktől természetesen szintén nem kell elvenni a szünidőt, csak éppen az ő szükségleteiknek megfelelően kell megszervezni.

Az „átlagos” gyerekek vakációjába semmiképp nem kell iskolai vagy iskola-előkészítő feladatokat beilleszteni. A legjobb, ha a szülők mindenféle elvárás és nyomásgyakorlás nélkül viszonyulnak a gyerekekhez a szünidőben, legalábbis a tanulást illetően. Talán a maximalistáknak is kisimul a lelkük, ha tudatosítják, hogy valójában minden tevékenység fejleszt, ami a gyerek aktivitását kívánja. Néha meglepő, hogy milyen összefüggéseket lehet felfedezni. Szinte minden szívvel-lélekkel végzett tevékenység remek felkészítés arra, hogy jobban menjen a tanulás.

Vegyük csak számba, mi szükséges a jó tanuláshoz megfelelő értelmi képességek mellett:

• motiváció
• figyelem
• biztonságérzet
• önbizalom
• kommunikációs készség
• jó finommozgás.

Ha ezek rendben vannak, nem kell félnünk attól, hogy a gyerek lemarad. Ha szeretnénk, hogy felkészülten menjen iskolába, ajándékozzunk neki minél több élményt, ami a fenti készségeket fejleszti.

Okosodj zenélve!

Régóta tudjuk, hogy a zenével való foglalkozás fejleszti a matematikai készségeket. A rendszeresen zenét hallgató emberek agyában változások jönnek létre, de a rendszeresen zenélő emberek bizonyos agyterületei még sokkal jobban fejlődnek, mint azokéi, akik nem szeretnek zenét hallgatni. A tanulással kapcsolatos kutatások sokféle transzferhatást kimutattak már: amit az egyik tanulási folyamatban elsajátítunk, annak hatása megjelenik egy másikban. Az alapvető zenei ismeretek, a ritmusok, a zenei előjegyzés, a hangmagasságok, a hangmintázatok felismerése alapvető matematikai tudást feltételez, és visszafelé is hat: zenetanulás, zenélés, éneklés közben fejlődnek az alapvető matematikai készségek. A zene gyakorlása előrevisz az olvasás, írás, helyesírás és az idegen nyelv tanulása területén is, hiszen a hangok felismerése, elkülönítése, a hangmagasságok érzékelése mindkét területen fontos.

Kutatások bizonyítják, hogy a zenei képességek korai fejlesztése nagymértékben segíti a számolási, olvasási és helyesírási készséget is.

De nézzük tovább: az éneklés a memóriát is fejleszti, a szókincset is növeli, hiszen a dalok szövege akár örökre is elraktározódik, sokkal tovább, mint ha valamit csak elolvasnánk, vagy versben megtanulnánk. Ha magasabb szintre lépünk, vegyük a kánonokat vagy a többszólamú dalok éneklését: elképesztően magas szintű koncentrációt, figyelemösszpontosítást igényel, hogy csak a saját szólamunkat énekeljük pontosan, miközben nem zárjuk ki a külvilágot, halljuk a többi szólamot is a miénkkel együtt.

Nem feltétel, hogy a szülők zenészek legyenek, vagy zenetanárt fogadjanak a gyerekek mellé. Persze nem árt, ha szeretnek énekelni, mert együtt énekelni nagyon nagy élmény. Segít, ha megzenésített verseket hallgatnak együtt, és néhány alkalom után együtt éneklik őket. Rengeteg megzenésített verset találunk a videómegosztó csatornákon, ismert és kevésbé ismert műveket, egy szál gitárral, népi hangszerekkel vagy komoly zenekari kísérettel. Szerencsés, ha az otthon megismert dalokat koncerten is meghallgatják együtt, sokat emlegetett élménnyé válhat egy-egy ilyen alkalom. Esős időben jó móka a gyerekkaraoke, amihez az internet segítségével szintén találhat a család jó alapanyagot. Az együtt éneklés jó program lehet egy esti tábortűz mellett a kertben vagy nyaraláskor.

Mozdulj!

A hetvenes években kristályosodott ki, hogy a jó tanulási képesség alapja a megfelelő szenzoros integráció, vagyis az, hogy a környezetből érkező látási, hallási, ízlelési, tapintási, egyensúlyi és proprioceptív (sajáttest-érzés) ingereket az idegrendszer összerendezze, értelmezze, és a régebbi információkkal összevetve hasznosítsa. Ha ez a képesség sérül, szenzoros integrációs zavarról beszélünk. A zavar oka sokféle lehet, egy az okok közül, hogy a gyerek kiskorában nem jut elég megfelelő minőségű ingerhez. Az egész nap bekapcsolt tévé és az önműködően zenélő, csipogó játékok által keltett inger nem megfelelő. A ringatás, az ölbéli játékok, a hintázás, a szaladgálás, a bukfencezés, a homokozás, a gyurmázás, a fára mászás, a birkózás ad megfelelő ingert ahhoz, hogy a szenzoros integráció megfelelő legyen. Ennek hiányában figyelemzavar, viselkedészavarok, mozgásfejlődési zavar, beszédértési zavar és különböző szociális nehézségek alakulhatnak ki. Ezek közül akár egy is jócskán megnehezítheti a tanulást. Szenzoros integrációs zavar esetén remek terápiás lehetőségek állnak rendelkezésre. De vajon lehet a szenzoros integrációt fokozni, és az alapvetően jó tanulási képességű gyerekeket tovább fejleszteni? Lehet. A sok mozgás, a sport, a változatos környezet tovább fejleszti a nagymozgásokat, a finommozgást, és ez az idegrendszer magasabb szerveződéséhez vezet. A szenzoros integrációs terápia fontos része az egyensúlyszerv ingerlése, mely nagy szerepet játszik az idegrendszer fejlődésében. A gyerekek jó része ösztönösen „fejleszti önmagát”, szeret hintázni, legurulni a domboldalon, forogni, bukfencezni és táncolni is, amíg nem válik szégyenlőssé. A szülők tehát azzal, hogy hintát szerelnek fel a lakásban vagy a kertben, hogy letesznek a szobában egy matracot, ahol a gyerek bátran ugrálhat, esetleg felállítanak egy trambulint, már sokat tettek gyerekük iskolai előmeneteléért.

Biztonságban

Számtalan kutatási eredmény bizonyítja, hogy a gyerek (és a felnőtt is) sokkal jobb eredményeket ér el biztonságos érzelmi környezetben, és rosszabbakat, ha fél, szorong, bizonytalan. Az érzelmi állapot hatással van a tanulási motivációra, az észlelésre, az információ befogadására és előhívására, vagyis a memóriára is. Fontos, hogy a gyerek a családban és az oktatási intézményben is biztonságban érezze magát. Ha a légkör kiszámíthatatlan, ha büntetéstől vagy a jutalom elmaradásától, megszégyenítéstől való félelem határozza meg a gyerek mindennapjait, az jócskán visszaveti tanulási képességeit. A vakáció időszaka ideális a szülő-gyerek kapcsolat elmélyítésére, javítgatására, ha ez szükséges. A közös élmények, az egymásra szánt több idő és figyelem sokat segít abban, hogy a gyerek energiái a saját fejlődésére összpontosuljanak, és ne a szorongásával, félelmeivel kelljen küzdenie.

Olvasnivalók

• Józsa Krisztián – Fejes József Balázs: A tanulás affektív tényezői. In: Csapó Benő (szerk.): Mérlegen a magyar iskola. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2012.
• Farkas Eszter: Okos szülő, ügyes gyerek. Budapest: ÜgyesGyerek Könyvek, 2016.
• Csépe Valéria: Az olvasó agy. Budapest: Akadémiai, 2006.
• Juga-Gombos Márta: Érzelmek és tanulás. http://rmpsz.ro/uploaded/tiny/files/magiszter/2015/nyar/08jugagomboserzelmek44_49.pdf
• Vekerdy Tamás: „Megérik az iskolára, mint alma a fán.” In: Alma a fán. Párbeszédek a kompetenciafejlesztésről. Budapest: Tempus Közalapítvány, 2010.
• Janurik Márta – Józsa Krisztián: Zene és tanulás. http://www.parlando.hu/2017/2017-2/Janurik_Jozsa.pdf