Együttműködés, empátia, inklúzió a kapcsolódásért

Mi terelte Önt és kollégáit az egyesületi tevékenység irányába?

Egyesületünket hárman alapítottuk: két érintett szülő és én, aki gyógypedagógus vagyok. A vágyunk az, hogy a felnövekvő generációban a fogyatékos és nem fogyatékos gyermekek kapcsolódását megkönnyítsük az inkluzív társadalom jövőképével. Egyrészt segítjük tehát a fogyatékosságban nem érintett gyermekeket információszerzéssel a fogyatékosság témaköréből, másrészt a fogyatékos gyermeket nevelő családoknak adunk kapcsolódást segítő szolgáltatásokat. Mindeközben a többségi pedagógusok és gyógypedagógusok számára is továbbképzéseket, ismeretbővítő előadásokat tartunk az inkluzív szemlélet terjesztéséért.

Milyen céllal hozta létre az Egyesület az Inklúzióért a „Ne gondold túl!” kampányt?

Egyesületünk nem specializálódik egy fogyatékosságterület köré, hanem a jövőben létrejövő inkluzív társadalom minden gyermektagját szeretné abban támogatni, hogy merjen együtt játszani, tanulni, időt eltölteni, képességektől függetlenül. A „Ne gondold túl!” kampány pontosan ezt a kapcsolódásra felhívó üzenetet fogalmazza meg képben és rövid szövegekben, videókban, megteremtve annak lehetőségét, hogy létrejöjjenek egyszerű interakciók, egymásra mosolygások, beszélgetések fogyatékosságban érintett és nem érintett felek között. A fogyatékosság közügy: mindanynyiunk feladata az, hogy a fogyatékos emberek is helyet, utat, feladatot találjanak a társadalomban. Ehhez a társadalom fogyatékosságban nem érintett résztvevőinek is nyitottságot, kapcsolódási lehetőséget érdemes adni.

A kampányunk (https://www.egysimaegyforditott.com/negondoldtul) reklámarcaiként megjelenő tapasztalati szakértő kollégáink szerint az akadálymentesség megteremtése országunkban nem elsődlegesen a fizikai akadálymentesség megteremtésével érhető el – persze ez is kiemelten fontos feladat – hanem a fejekben kell „akadálymentességet” biztosítani. Ez azt jelenti: az emberek fejébe kell becsempészni azt a gondolatot, hogy a fogyatékos emberek is hétköznapi életet szeretnének élni, játszani, dolgozni, kapcsolódni, közösségben lenni. Ugyanolyan hétköznapi módon szeretnének kapcsolódni másokkal, mint mindenki körülöttük. A legelső lépés tehát az egymásra figyelés, összemosolygás, rövid beszélgetés: mindezek jó lehetőségek arra, hogy elkezdjünk kapcsolódni.

Kampányuknak négy kiemelt arca van. Miért éppen rájuk esett a választás a tervezéskor?

Mind a négyen különböző fogyatékosságban érintettek: Tóth-Kovalik Ádám mozgáskorlátozott orvos, Miklós Petra végtaghiányos egyetemista, Juhász Tamás látássérült író és zenész, Pere Petra pedig Down-szindrómás színésznő. Mind a négyen a kampányunkban megfogalmazott üzenetet hangosítják ki: ne gondold túl, csak kezdj bele a beszélgetésbe! Mindannyian sokszor tapasztalták meg a hétköznapi életükben, hogy a körülöttük lévő emberek félrenéznek, félnek kérdezni, úgy tesznek, mintha nem látnák a fogyatékosságukat, nehezen tudnak hozzájuk kapcsolódni. Ezen a helyzeten mind a négyen elkötelezetten változtatni akarnak.

Milyen szemléletformáló foglalkozásokkal, pedagógusképzésekkel, sorstársi csoportokkal és egyéb kapcsolódásokkal várják a program iránt érdeklődőket? Amióta a kampány elindult, milyen tapasztalatokat gyűjtöttek?

Az egyesület indulása óta a leghangsúlyosabb tevékenységünk a szemléletformálás a gyermekek körében workshopokkal, találkozási lehetőségekkel. Annak érdekében szervezzük ezt, hogy a fogyatékosságban nem érintett gyermekek megfelelő mintákat és információkat kapjanak arról, miképpen lehet együtt játszani és megismerni egy fogyatékos embert. Egy egész autónyi felszereléssel érkezünk általános iskolákba és óvodákba, hogy a workshop idején sok-sok eszközt – kerekesszéket, bábokat, Duplo-kockákat – használjuk arra a célra, hogy a gyerekek saját élményt szerezzenek a fogyatékosságban érintett emberek hétköznapjairól, nehézségeiről, és ennek nyomán az inkluzív szemlélet kialakulhasson a gondolkodásukban, és alkalmassá váljanak arra, hogy a következő alkalommal személyesen találkozhassanak fogyatékos kortársaikkal.

A világjárvány hívta fel a figyelmünket arra, hogy az egyesület munkatársai nem minden esetben mehetnek be a közintézményekbe, ezért a legókockákkal zajló szemléletformáló tematikáink pedagógusképzésen keresztül érnek el az óvodákba, iskolákba, és így megvalósul a pedagógusok komplex és korszerű ismeretbővítése az inkluzív szemlélet irányába. A jövő pedagógusait már egyetemi képzésük elején igyekszünk elérni, óvodapedagógus és tanító szakos hallgatókkal is dolgozunk.

A fogyatékosságban érintett gyermeket nevelő családok tagjai – a szülők és nem érintett gyermekek – számára sorstárscsoportokat indítunk, amelyek célja, hogy a fogyatékosságban érintett gyermek családtagjai is megtalálják saját erőforrásaikat.

Milyen visszajelzések érkeztek eddig a kampány megvalósításával kapcsolatosan?

Számtalan visszajelzést kapunk az egyesületben arról, hogy a kampányunk könnyen és egyszerűen szólítja meg a nézőt, lehetőséget teremtve a kapcsolódásra a fogyatékos és nem fogyatékos emberek között.