Egy jó vezető jelen van
Ahhoz, hogy valaki iskolán belül munkaközösség-vezető legyen, nincs szükség tanfolyamra vagy egyéb plusz végzettségre. Viszont ahhoz, hogy valaki jól végezze ezt a munkát, a kollégák elfogadják, a vezető támaszkodhasson rá, ahhoz jelen kell lennie az intézmény életében, bele kell folynia feladatokba, látnia kell a munkaközösség előnyeit, szakmai hozadalmait. A zuglói Jókai Mór Általános Iskola humán és idegen nyelvi munkaközösségének vezetőjével, Pál Zsolttal beszélgettünk arról, hogy miért olyan hatékony az ő munkacsoportja, és milyen feladatokat lát el vezetőként egy tanév során.
Milyen feladatokat lát el jelenleg a Jókai Mór Általános Iskolában?
Elég sokrétű az, amivel foglalkozom az iskolán belül. Egyrészt osztályfőnök vagyok, ez a harmadik osztályom. Emellett egy komplex művészeti stúdiót vezetek, ez a Jókai Stúdió, ahol két területet fogunk össze, a zenét és a színpadi játékot. Amikor idekerültem lassan tíz évvel ezelőtt, kellett, hogy legyen az intézményben énekkar, amelyet végül én vezettem, de e mellé szerettem volna színjátszó kört is működtetni. Mivel hiszek a komplex művészetpedagógia létjogosultságában, ezért elkezdtem az egyiket a másikhoz közelíteni, ami azt jelentette, hogy énekkaron a népzene mellett elkezdtünk könnyűzenét, musicaleket is énekelni, a színjátszósokkal pedig a darabok mellé tettünk zenét, elindultunk a musicalek felé. Ez a folyamat öt évvel ezelőtt csúcsosodott ki, amikor a Valahol Európábant vittük színpadra úgy, hogy a szülők, nagyszülők jóvoltából profi hangosítást, fényeket, effekteket alkalmazhattunk. Ez annyira megdobta a gyerekek motivációját – mivel másfél éves munka után mutattuk be a darabot –, hogy utána a heti egy énekkart és heti egy színjátszót megdupláztuk. Ezek délutáni foglalkozásként ma is zajlanak, én vezetem őket. Délelőtt pedig magyart, éneket, valamint dráma és színház tantárgyat is tanítok, valamint munkaközösség-vezető is vagyok. Reggel hétkor megérkezem az iskolába, és általában este hétig itt vagyok.
Mit jelent egy általános iskolában az, hogy munkaközösség? Mi a munkaközösség-vezető feladata?
Amikor valaki kikerül az egyetemről, akkor úgy indul, hogy „ide nekem a világot, majd én megváltom”! Én is így indultam, teszem hozzá. De azóta egyre fontosabbnak tartom, hogy egyedüli harcosként ezt nem jó csinálni, mert bármikor történhet bárkivel bármi, és így az a tudás, amit egyedül ápol, elveszik. Egy munkaközösségnek az a fő feladata, hogy a tagjait segítse, erősítse úgy, hogy senkit nem hagy magányos farkasként küzdeni a pályán, hanem össze tudja fogni azokat a tudáselemeket, amivel mindenki a saját tantárgya területén rendelkezik, hogy egy kicsit interdiszciplináris módon közelítse azokat a diákok felé. A vezetőnek pedig az a fő feladata, hogy koordinálja ezt a folyamatot, hogy azonos tantárgyakat tanító pedagógusok között legyen kooperáció, párhuzamosan tudjanak haladni az azonos tantárgyat tanító kollégák.
Ki lehet munkaközösség-vezető? Ön mióta vezeti a humán és idegen nyelvi munkaközösséget?
Az lehet munkaközösség-vezető, akit felkér az intézmény vezetősége, és akit a munkaközösség megválaszt. Nekem ez a második évem munkaközösség-vezetőként. A mi munkacsoportunk teszi ki a tantestület húsz százalékát, szerintem a mi csapatunk a legnagyobb. Van egy zseniális munkaközösségvezető-helyettesem is, aki összefogja az angolosokat. Nemrég egy fantasztikus angol estet hoztak össze, ami igazán színvonalas volt. A gyerekek nagyon jól haladnak nálunk a nyelvtanulással, több gyerek már nyelvvizsgázott.
Milyen munkaközösségek működnek még az iskolában?
A Jókaiban jelenleg öt munkaközösség működik. Van munkaközössége az alsós osztályfőnököknek, van a tanórán kívüli nevelés munkaközössége, amelyikbe a napközis, a délutános kollégák tartoznak. Van a természettudományos tantárgyakat tanítóknak munkaközössége, ide tartoznak a matekot, földrajzot, biológiát, kémiát, fizikát és az újonnan bejött természettudományt tanító kollégák. Van továbbá a testnevelést tanító kollégáknak is munkaközössége, valamint a humán és idegen nyelvi munkaközösség, azaz a miénk, amelynek a vezetője vagyok. Ide tartozik a legtöbb tantárgy: az etika, a magyar nyelv és irodalom, az ének, a rajz, a digitális kultúra, a történelem, a nép- és honismeret és az angol.
Mi a feladata a humán és idegen nyelvi munkaközösségnek, és milyen feladatokat lát el Ön vezetőként?
Humán és idegen nyelvi munkaközösségként legfőbb feladatunk a gyerekek szellemi nevelésének az előtérbe helyezése és szem előtt tartása, hogy minél műveltebb, minél szélesebb látókörrel rendelkező, minél tudatosabb nyelvhasználó – akár anyanyelven vagy idegen nyelven – gyerekeket neveljünk. Minden, ami hozzánk tartozik, azt megpróbáljuk a diákoknak úgy átadni, hogy abból egy használható tudást tudjanak generálni, hiszen azt be kell látni, hogy az életre készítjük fel őket. Annyira sok műveltségi tartalommal rendelkezünk, hogy „lezárt tudást” már nem tudunk nekik adni, hanem csak egy kulcsot a számos információhoz. Az is a fő feladatunk, hogy megtaláljuk, milyen kulcsot adjunk. Vezetőként ezért nemcsak abban van feladatom, hogy az azonos tantárgyakat tanítókat összekössem, hogy megbeszéljük, milyen tankönyvekből tanítsunk, hanem az is a feladatom, hogy meglássam azokat a pontokat, ahol a más tantárgyakat tanítók is kapcsolódni tudnak a munkájukban, tehát, hogy hogyan tanítsa a rajztanár is a magyart, vagy a magyartanár is az éneket.
Feladatunknak tartjuk a belső tudásmegosztást is, hiszen a kollégák beiskolázása nem biztos, hogy megvalósítható, vagy időhiány, vagy az anyagi forrás hiánya miatt. De fontos, hogy ha valaki rendelkezik új, friss tudással, azt megossza a többiekkel. Évente, félévente ehhez kapcsolódóan szoktunk megnézni egy filmet, tavaly a Mielőtt megismertelek című film volt, mely kapcsán az SNI-s, BTMN-es tanulók neveléséről beszélgettünk, illetve arról, hogy miként érdemes kommunikálni a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel. De megnéztük a Whiplash című filmet is, amely kapcsán arról beszélgettünk, hogy meddig mehet el tehetséggondozásban egy tanár, mi az, amit még megtehet, hogy fejlődjön a diák, és mi az, amit már nem szabad. Ezekből a filmnézésekből aztán nagyon jó ötletbörzék alakultak ki.
Általában iskolai szinten a szervezeti kultúránk része, hogy mindenki különféle feladatokat vállal, tehát megvan, hogy mi az igazgatónő feladata, és ő holisztikusan látja az egész intézményt; megvan, hogy a két igazgatóhelyettesnek mi a feladata, és ők sem csak a saját területükre látnak rá – alsó vagy felső tagozaton –, hanem az egyes szakterületekre is. És ez nagyon jó koncepciója az intézményünknek. Tehát mindenkinek megvan a saját feladata, amit vállal, és ebben próbálunk a legjobban eljárni. Így működünk munkaközösségen belül is. A mi feladatunk a kimeneti és bemeneti mérések lebonyolítása is. Ehhez kapcsolódóan például év elején kiválasztunk egy adott szövegértési feladatsort, azt az adott évfolyamon dolgozó kollégák megíratják, ennek az eredményét látjuk, és viszonyítani tudunk, hogy hol van hátrány, melyik osztályban van lemaradás. A kollégák feladata, hogy kitöltessék a feladatlapokat, az enyém pedig, hogy analizáljam. Ugyanígy mérjük fel a helyesírási tudásukat is, de szoktunk mérni szövegalkotást, vagy hangos olvasást is. Az angolosoknál van egy olyan bemeneti mérés, amelynek az eredménye alapján bontják csoportokba a gyerekeket ötödik osztályban, emiatt ők talán többet értekeznek. Év közben mindezek mellett számos megemlékezés és ünnepség megvalósításában segédkezem.
Milyen az együttműködés a munkacsoportja tagjai között? Milyen gyakran tartanak megbeszéléseket, és ezeknek a megbeszéléseknek mi a céljuk?
Az év elején van egy kezdő, év végén pedig egy záró értekezletünk. Emellett a Google Classroomot használjuk kapcsolattartásra. Az információk ott áramlanak, a feladatokat ott osztjuk meg, felkerült oda az éves munkaterv is, abban is ott dolgozunk együtt. Tehát a feladatokat év elején az értekezleten meghatározzuk, év közben pedig az online térben egyeztetve valósítjuk meg. Év végén, az évzáró értekezleten átnézzük a tervezett és megvalósított feladatokat, reflektálunk, értékelünk. A versenyek lebonyolítása is így történik, év elején mindenki választ, hogy melyik versenyt vállalja, melyikért lesz ő a felelős, de a nevezéseket általában én intézem, én ezt vállaltam. De persze, ha valami kérdés felmerül, nem várunk arra, hogy legyen értekezlet, hanem összeülünk. Például az igazgatónő kezdeményezésére van hetedik évfolyamon egy tanulmányi vizsga, hogy a gyerekek szokják a vizsgaszituációt, hogy ne csak felvételin találkozzanak vele; ennek kapcsán, ha a tételeket át kell, hogy beszéljük, akkor összeülünk és megvitatjuk. Tehát ha felmerül egy kérdés vagy probléma, amit jobb személyesen körbejárni, akkor összeülünk.
Vezetőként mennyire látja hatékonynak és szükségesnek egy iskolában munkacsoportokat működtetni?
Több szempontból szükségesnek tartom a munkacsoportok működtetését. A belső tudás megosztása miatt például feltétlenül fontos, azért, hogy tudjuk egymást tanítani. Az jó lenne, ha még többet tudnánk bejárni egymáshoz órát látogatni. Szerintem a legfontosabb, hogy egymást lássuk, egymástól tanuljunk, illetve az, hogy gyerekekről tudjunk beszélgetni, és ezeket munkacsoportokban lehet megvalósítani legcélravezetőbben. A napközis munkacsoporttal nagyon szoros kapcsolatban vagyunk; szükséges is, hogy a munkacsoportok is kooperáljanak egymással.
A munkaközösség-vezetőként szerzett tapasztalatait mennyire tudja beépíteni az osztályfőnöki és tanári munkájába? Segíti a hétköznapokban az, hogy egy munkaközösség tagja, vagy az, hogy egy munkaközösség vezetője?
Mindenképpen. Tantestületi szinten jönnek az információk, melyeket tudok kamatoztatni. Az nekem segítség, ha egy-egy óra kapcsán érkeznek információk a gyerekekről, vagy ha én látok valamit, azt meg tudom osztani. Mondjuk, ha van egy jó tanítástechnikám, ami működik egy adott osztálynál, akkor azt tovább tudom adni, vagy ha hallom valakiről, hogy hogyan közelít hatékonyabban egy osztályhoz, akkor azt én be tudom építeni az óráimba. Teljes mértékben segíti a napi munkát az, ha valaki egy munkaközösség tagja vagy vezetője. Ahogy a gyerekeket kooperációra, együttműködésre neveljük, úgy egy tantestület is csak úgy tud működni, ha együtt dolgozik. Ahogy én látom, a mi vezetőségünk is így gondolkodik. Az igazgatónő volt a mentorom, amíg gyakorlaton voltam, és amit tőle vagy a vezető tanáraimtól kaptam, illetve azokat a művészeti készségeket, amiket az alsós igazgatóhelyettestől tanultam, mind beépítettem a napi munkámba, az elveimbe. Ezekért nagyon hálás vagyok, mert ezek visznek előre a munkámban osztályfőnökként és tanárként egyaránt.