Ebben egy emberként veszünk részt

Szöveg: Maczák Ibolya | Fotó: Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium, Miskolc

– Mikor milyen indíttatásból hozták létre intézményükben az iskolai szeretetszolgálati programot?

– Iskolánk 1994-ben kezdte meg működését, 2002-ben végzett az első nyolcosztályos évfolyamunk. Ekkor a jezsuita rend oktatási-nevelési hagyományainak megfelelően az intézmény fenntartói megvizsgálták, hogy kitűzött pedagógiai céljaikat milyen mértékben sikerült elérniük. Azt tapasztalták, hogy az iskola első nyolc éve mind tanulmányi szempontból, mind pedig a lelki és a közösségi nevelés területén igen eredményesnek bizonyult.

A jezsuita pedagógia értelmében azonban az egyéni fejlődés csupán részcél: számunkra az a legfontosabb, hogy másokért élő embereket neveljünk diákjainkból. Az a fő célunk tehát, hogy olyan felnőttekké váljanak iskolánk tanulói, akik segítőkészek, empatikusak és tudásukat – dolgozzanak bármilyen területen és munkakörben – készek mások javára fordítani. Egyértelmű volt számunkra, hogy ennek eléréséhez elsősorban a gyerekek szociális kompetenciáinak fejlesztésére van szükség. Ebből az indíttatásból dolgoztuk ki iskolánk szeretetszolgálati programját, melynek alapelvei megegyeznek a törvényben meghatározott iskolai közösségi szolgálatéival.

– Mik az iskolájuk ilyen irányú tevékenységének sajátosságai?

– A közösségi szolgálat és a mi szeretetszolgálatunk is pedagógiai eszköz: mindkettőnek az a célja, hogy fejlődjön a bennük részt vevő diákok szociális érzékenysége. Programunk megfogalmazásakor fontosnak éreztük, hogy a szeretetszolgálat tartalmára vonatkozó pedagógiai célokat és ehhez kapcsolódó kereteket határozzunk meg. Úgy gondolom, más intézményekben is hasznos lehet, ha „belső kereteket” adnak közösségi szolgálatuknak (melyeket a törvény természetesen nem követel meg): így nem a feladat kötelező jellegén van a hangsúly – vagyis nem az a fő cél, hogy teljesítsük az előírt óraszámot, „penzumot” –, hanem a szolgálat tartalmán.

A mi iskolánk a személyiségfejlesztést tűzte ki elsődleges céljául, ami leginkább az emberi kapcsolatokon keresztül lehetséges. Ezért határoztunk meg olyan kereteket, amelyek révén diákjaink hosszan tartó, rendszeres és konkrét feladatokat kapnak – kifejezetten olyan intézményekben és területeken, ahol ezek a készségeik fejlődhetnek. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy bár a szeretetszolgálat iskolánk jó gyakorlata, nem tartom kötelezően követendő mintának. Azt gondolom, minden intézménynek magának kell meghatároznia, hogy milyen pedagógiai célt kíván elérni a közösségi szolgálattal.

– Milyen területeken valósul meg a prog­ramjuk?

– A feladatok alapvetően négy munkaterületet érintenek – és mindegyikben másfajta emberi kapcsolat megtapasztalására van lehetőségük diákjainknak. Olykor szinte eldönthetetlen, hogy a közösen megélt élmények, tapasztalatok révén a segítő vagy a segített ad-e többet a másiknak.

Vannak olyan diákjaink, akik óvodások, kisiskolások délutáni foglalkozásain segítenek. Ennek során nemcsak az ő sajátos igényeiket ismerhetik meg, hanem azt is megtapasztalhatják, hogy a kisgyerekek milyen nyitottak a világra. Más tanulóink kilenc–tizenkét éves diákok korrepetálását végzik. A gyerekek között lévő kis korkülönbség sajátos motivációt adhat a tanulásban lemaradt kisiskolásoknak – és fontos tapasztalatot a jó tanuló középiskolásoknak. Szeretetszolgálatunk harmadik területe a fogyatékkal élők segítése. Ebben az esetben is az emberi kapcsolatot tartjuk a legfontosabbnak: azt, hogy a jó képességű és a hátrányos helyzetű fiatalok együtt töltsék idejüket, és közös élményeik legyenek a délutáni foglalkozásokon, programokon. Sok diákunk végzi a szeretetszolgálatot olyan idős emberek segítésével, akik nyitottak arra, hogy idejüket velük töltsék: vannak, akik szociális intézményben élőket, mások otthon lakó, egyedülálló idős embereket látogatnak.

Ezek a leggyakoribb területek, de van kórházi szolgálatunk is, és együttműködünk a miskolci Szent Erzsébet Hospice Szolgálattal is. Az általunk kínált feladatok skálája rendkívül széles: az eddigi gyakorlat szerint mindenki talált habitusának, képességeinek és időbeosztásának megfelelőt. Diákjaink ebben az évben tizennyolc intézmény ötven konkrét feladata közül választhatnak.

     

1. ELMÉLET

Kiscsoportokban a szolgálathoz kapcsolódó általánosabb kérdésekről beszélgetnek.

2. ELMÉLET

Konkrétan megismerkedhetnek a felkínált tevékenységi formákkal.

3. VÁLASZTÁS

Kiválasztják azt a négy szolgálati területet, ahol szívesen vállalnának feladatot.

4. GYAKORLAT / 5. ELMÉLET

Hét-nyolc hónapot töltenek a szolgálat teljesítésével. Minden feladatot ketten végeznek. Közben reflexiós beszélgetéseken ismerkednek egymás munkájával, tapasztalataival.

6. ELMÉLET

Minden diák beszámol a tapasztalatairól: mit élt meg, és az hogyan hatott rá.

7. ADMINISZTRÁCIÓ

Elvégzik az adminisztrációs feladatokat az iskolai közösségi szolgálati napló kívánalmainak megfelelően.

– Hogyan szervezik meg a feladatokat? Milyen szakaszokból, fázisokból épül fel a program?

– Szeretetszolgálati programunkban elsősorban – hagyományosan – a kilencedik évfolyam diákjai vesznek részt. A gyerekek hét-nyolc hónapon keresztül heti rendszerességgel végzik ehhez kapcsolódó feladataikat. A programot október végén hirdetjük meg: a tanév során összesen tizennégy órás elméleti és húsz–negyven órás gyakorlati foglalkozás tartozik hozzá.

(1) Első alkalommal a diákok kiscsoportos beszélgetésen osztják meg egymással és tanáraikkal a szolgálathoz kapcsolódó, általánosabb kérdésekre vonatkozó meglátásaikat. Mivel azt szeretnénk, hogy a szeretetszolgálat valóban hasson a személyiségükre, nem „előadásokat tartunk” nekik: a bensőséges, bizalmas légkörben alkalom nyílik a véleménycserére, közvetlen reflexiókra is.

(2) Mindez megalapozza a következő alkalmat, amikor tanulóink konkrétan megismerkedhetnek a felkínált tevékenységi formákkal. Ilyenkor minden intézményt az előző évben ott szolgálatot teljesítők mutatnak be.

(3) Ezután – a szülőkkel is egyeztetve – három-négy nap múlva kell a lehetséges feladatok közül kiválasztaniuk a kilencedikes gyerekeknek azt a négy szolgálati területet, ahol szívesen vállalnának feladatot.

(4) A pontos beosztást követően hét-nyolc hónapot töltenek a diákok a szolgálat teljesítésével. Minden feladatot ketten végeznek (a kis létszám egyaránt lehetőséget ad egymás segítésére és a segített személyekkel való bensőséges viszony kialakítására).

(5) A szolgálat közben, másfél-két hónap elteltével a diákok reflexiós beszélgetésen vesznek részt, ahol a korábbi alkalmakhoz hasonlóan kiscsoportban ismerkedhetnek meg egymás munkájával, tapasztalataival. Ehhez mindig csatlakozik egy (a programot szintén aktívan végző) idősebb diák és egy beszélgetést irányító tanár is.

(6) A negyedik „elméleti” alkalom a programzárás júniusban, az utolsó két tanítási napon: ezen minden diák részt vesz, és beszámol tapasztalatairól – elsősorban arról, hogy mit élt meg a szolgálat során, és ez hogyan hatott rá.

(7) Ezt követik az adminisztrációs feladatok az iskolai közösségi szolgálati napló kívánalmainak megfelelően.

A gyerekek hét-nyolc hónapon keresztül heti rendszerességgel végzik a feladataikat. A programhoz a tanév során összesen tizennégy órás elméleti és húsz–negyven órás gyakorlati foglalkozás tartozik.

– Hogyan motiválják a diákokat?

– A szeretetszolgálati program szerves és természetes része iskolánk életének: nem pluszteherként, rendkívüli áldozatként tekintünk rá. Bevallott célunk, hogy természetessé váljon diákjaink számára – és véletlenül se kérdőjeleződjék meg a fontossága. Ugyanakkor elismerjük a gyerekek esetleges erőfeszítéseit és elköteleződésüket egy-egy feladat iránt.

Természetes, hogy a tanárok jelentős része és az igazgató is figyelemmel kíséri szolgálatukat – ez azt üzeni a diákoknak, hogy munkájuk figyelmet érdemel, elismerésre méltó, és jelentőséggel bír. Megtapasztalhatják azt is, hogy az ő szolgálatuk a mi számunkra is fontos: ebben a programban közösen veszünk részt.

A gyerekek motiválásának másik kulcsa, hogy a szolgálat során fontos szerep jut az ő személyes döntésüknek: maguk választanak a szolgálat területei közül, és azt önállóan végzik el. Tudatosítjuk bennük, hogy – bár minden segítséget megadunk nekik – bízunk bennük, és alkalmasnak érezzük őket a feladatra. Az egyes tanulók motiváltságát nehéz meghatározni – annál is inkább, mert az helyzetektől, tapasztalatoktól függően változhat is.

Természetesnek tartjuk azt is, hogy nem mindenki vesz részt egyforma lelkesedéssel a szolgálatban. Ezekben az esetekben igyekszünk megértőek és rugalmasak lenni. Tanulóink motiváltságáról az „aktuális” élmények megosztása mellett fontos visszajelzés számunkra az is, hogy sok diákunk az előírtnál jóval hosszabb ideig végzi szolgálatát. Ilyenkor részt vesznek a következő évfolyamok mentorálásában is – visszajelzéseik szerint ezt jutalomnak, a bizalom megnyilvánulásának érzik –, sőt más intézményekben is szívesen tartanak beszámolót. Hasonló visszajelzéseket kapunk öregdiákjainktól is. Összességében több mint ezer diákunk vett részt eddig a szolgálatban, elmondásuk szerint sokuk pályáját meghatározták a szolgálat során szerzett tapasztalatok.

– Milyen szerepük van a pedagógusoknak az iskolai szeretetszolgálatban?

– Az iskola igazgatója határozza meg a program kereteit. A programszervezői team két-három főből áll. Ők irányítják az adott év szeretetszolgálataival kapcsolatos iskolai feladatokat, és elvégzik a szükséges egyeztetéseket. Kulcsszerepük van a kilencedikes osztályfőnököknek is: ők természetesen elsősorban a gyerekekkel tartják a kapcsolatot, és a napi feladatokat koordinálják. Legfőbb feladatuk, hogy támogató kísérést biztosítsanak a diákok számára. A bevezető és reflexiós beszélgetésekbe minden évben legalább tizenkét további tanár is bekapcsolódik. Ebből adódóan szeretetszolgálatunk tizennégy éve alatt csaknem minden kolléga vállalt feladatot valamelyik programrészben. Így iskolánkban minden tanárnak van élménye, tapasztalata a diákok szolgálatáról. Ez számunkra is fontos, motiváló erővel bíró tapasztalatokat ad.

Fontos megélnünk például azt, hogy nem mi végezzük a szolgálatot. Támogatjuk, „kísérjük”, segítjük diákjainkat – de nem határozzuk meg pontosan, miként végezzék el a feladatot, és engedjük, hogy egy adott szituációban ők maguk döntsenek. Ez a magatartás lehetőséget ad arra, hogy más oldalukról is megismerhessük tanítványainkat, és felfedezhessük személyiségük általunk addig nem tapasztalt értékeit. Sokszor meglepődünk, milyen érzékenységgel, odaadással képes részt venni egy-egy diák bizonyos szeretetszolgálati feladatokban – akkor is, ha ezt az elmélyültséget egyébként az órai magatartása nem tükrözi.

 

– Hogyan vélekednek a szülők az iskolai szeretetszolgálatról? Vannak-e ilyen irányú tapasztalataik?

– Tapasztalatcseréken, élménybeszámolókon gyakran kérdezik tőlünk, mennyiben partnerek a szülők e téren. Ilyenkor el kell mondanom, hogy sajátos helyzetben vagyunk, mivel iskolánk pedagógiai programjának része a szeretetszolgálat. A mi esetünkben tehát eleve ismert a szülők előtt az iskola ilyen irányú elköteleződése, ennek tudatában íratják be intézményünkbe gyermekeiket. Nem is merült fel ellenérzés a szeretetszolgálattal kapcsolatban, tapasztalataink szerint ezt természetesnek vették.

Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy e téren is érdemes bízni a szülőkben. Nem tartom helytállónak azt a nézetet, mely szerint kizárólag gyermekeik továbbtanulásának elősegítését várják a középiskolától. Mi is igyekszünk tenni ezért: széles körű tájékoztatást adunk a szülőknek a szolgálatról. Ennek során azt is egyértelművé tesszük, hogy gyermekeik biztonságos körülmények között végzik szeretetszolgálati feladataikat, s tapasztalataink szerint ez javukra fog válni.

Ha lehetséges, a szülőket is bevonjuk a szeretetszolgálat bizonyos feladataiba: kívánatosnak tartjuk például azt, hogy az ő véleményüket, tanácsaikat meghallgatva válasszák ki a diákok szeretetszolgálatban végzendő feladataikat. A szülőktől azt kérjük, hogy beszélgessenek gyermekeikkel a végzett szolgálatról, élményeikről, örömeikről, nehézségeikről.

– Mit gondol, kin múlik, hogy a közösségi szolgálat ne csak „letudott” feladat legyen?

– A felelősség itt nagyon tágan értelmezhető. Az iskola igazgatójának feladata a közösségi szolgálat megszervezése. Az ő felelőssége, de meglátásom szerint a közösségi szolgálat csak akkor működik jól, ha az iskola közössége egy emberként vesz részt benne – ki-ki a saját feladatának megfelelően. A program sikere tehát minden résztvevő közös munkájának eredménye – még akkor is, ha ez eltérő mértékben és más-más területeken nyilvánul meg.

Ha az igazgató és a tanári szervezőcsoport, valamint az osztályfőnökök azt képviselik, hogy ez a szolgálat fontos, és odafigyeléssel, jó döntéseket hozva szervezik a feladatokat, napi szinten segítik a tanulók munkáját, akkor joggal számíthatnak a diákok érdeklődő részvételére. Ez azonban nyitott és elkötelezett, empatikus diákokat és támogató családi hátteret feltételez. Az iskolai szeretetszolgálat tehát közös ügyünk, sikerességében valamennyiünknek szerepe van.

Más intézményekben is hasznos lehet, ha „belső kereteket” adnak közösségi szolgálatuknak: így nem a feladat kötelező jellegén van a hangsúly, hanem a szolgálat tartalmán.