Digitalizált énekóra
7 éve dolgozom pedagógusként. Tanítóként mindig fontos feladatnak tartottam, hogy tudásom a lehető leghatékonyabb módon adjam át a tanulóknak. Ének-zene szakos pedagógusként ez a mai világban olykor igazi kihívást jelent. Jelenleg kislányommal vagyok itthon, korábban a Csopaki Református Általános Iskola pedagógusaként, majd a Veszprémben található Fenyves Otthon fogyatékos személyek otthonában nyílt lehetőségem kibontakoztatni tudásom, megvalósítani a digitális eszközökkel való tevékenységeket.
Munkám során törekszem a minél gyermekközpontúbb, könnyen megfogható és motiváló oktatásra. Ennek fényében született meg a gondolat, hogy a tanórákba bevonjam a digitális eszközöket a tananyag átadását segítvén. A tanórákat rengeteg tervezés és előkészület előzte meg, ezek voltak talán a legfontosabb mozzanatai az egész munkának. Kiválasztani a megfelelő eszközöket, a feladatokat az egyes tananyagokhoz igazítani úgy, hogy azok érthetőek, könnyen átláthatóak legyenek a gyerekek számára, mégis megvalósuljon a tanóra feladata. Igyekeztem úgy tervezni, hogy az óra mondanivalója ne szoruljon háttérbe, kezdetben ez okozta a legtöbb nehézséget. Feltérképeztem, hogy az adott korosztályok milyen digitális eszköz- és -alkalmazás-ismerettel rendelkeznek. Mi az, amit a mindennapokban is szívesen használnak, ami érdekes lehet számukra, ami elérhető mindannyiuknak. Lényeges volt megértetni a gyerekekkel, hogy nem játékról szól a dolog, tanulás a cél, az órákon továbbra is figyelemmel és fegyelemmel kell dolgozni. Elmondtam, hogy mindezzel szeretném érdekessé és izgalmassá tenni számukra az olykor kevésbé kedvelt témákat. Az általam választott munkaforma végül a csoportmunka lett, motiváló jelleggel, illetve ezáltal kívántam lehetőséget adni a szerepelni kevésbé szerető diákoknak az érvényesülésre ezen a tantárgyon belül is. Az eszközöket, használatukat a tanórák során fokozatosan vezettem be, ismertettem meg a diákokkal. Alsó tagozaton egyszerű robotokat, a felsőtagozaton már applikációkat, szerkesztőprogramokat használtunk.
Korosztályonként és óratípusonként más-más eszközt és applikációt választottam. Alsó tagozatban nagy sikert aratott a Code & Go robotegér, amely egy gombok segítségével, az irányokat (előre-hátra lépés, jobbra-balra fordulás) betáplálva navigálható kisegér, és amelyet más órákon is előszeretettel használtunk. Ez a kis robot viszonylag sok lépést képes megjegyezni, illetve részleteiben is betáplálhatóak az útvonalak, ezáltal több lehetőséget kínál egy-egy feladat tervezésére. Egy feladat során az irányokat egyes ritmusokhoz kapcsoltuk, és az általam letapsolt ritmusképlet alapján kellett az útvonalat betáplálni. A feladat menete módszertanilag teljesen megegyezik egy ritmusdiktálás menetével. A csoport feladata volt annak lejegyzése többszöri tapsolás után, majd a táblára és a füzetükbe is beragasztott „puska” szerint kellett a kisegérbe betáplálni az útvonalat. Helyes megoldás esetén – egy másik tanórai feladat során elkészített pályán – a kisegér eljutott a sajtig, ez szolgálta az önellenőrzést. Az eszköz rengeteg lehetőséget és feladattípusban történő alkalmazást kínál, akár minden óratípusban. Használatának bevezetéséhez fokozatos megismerést, illetve tanítói bemutatást alkalmaztam, felmérve ezzel, hogy érdeklődnek-e a gyerekek a készülék iránt, illetve ez a csoportok kialakítását, a későbbi csoportmunkát is segítette. Egy készülékkel dolgoztunk, ami nem jelentett problémát. Készítettünk saját kisegeret papírból, így a füzetbe került pályán a gyerekek maguk is végigvezethették, ellenőrizhették a lejegyzett megoldást. A kicsikkel ezt többnyire ellenőrzésjelleggel használtam, mivel tapasztalatom alapján a figyelmük sokszor a játék felé irányult, illetve nagy létszámú osztályokban az egyetlen robot azért keretet szabott a lehetőségeknek. Ennek ellenére a módszert olykor sikerült becsempészni más tanórai részletbe, illetve más általam tanított tantárgy óráiba is.
A másik kedvelt robot az idősebb korosztálynál az Ozobot volt, amely színkódokkal és programozva is irányítható (előre-hátra halad, forgás, cikk-cakk, gyors-lassú haladás, fényjáték, várakozás, ismétlés). Mi az előbbit alkalmaztuk. Egy, a feladathoz készített pályán a színkódokat felrajzolva kapta az aprócska robot az instrukciókat, melyek alapján haladt végig a kijelölt útvonalon. A kisegérhez hasonlóan sokoldalú szerepet tölthet be; ráhangolás, ismétlés, ellenőrzés, de akár új ismeret vagy értékelés órarészletben is alkalmazható, alapos előkészítés és gondos tervezés mellett. Ez az eszköz elég apró, de nagy pályát képes bejárni, így csoportmunkában is tudtuk használni úgy, hogy az egyes megtervezett feladatokban csoportonként más-más szerep jutott „Ozynak”, így vándorolt a robot a csoportok közt. Egy készülék ált a rendelkezésemre, így fő szerepkörben a digitális táblára kivetítve frontális jelleggel, illetve előre kiosztott feladatlap segítségével közös munkával tudtuk használni, a tanóra záró részében pedig mindig sikerült egy kis plusz időt szánni arra, hogy az érdeklődő diákok maguk is kipróbálhassák megszerzett tudásukat.
A robot lehetőségeit sikerült elég széles körben kihasználni, az egyszerű feladattípusoktól az egészen bonyolultakig. Például rendszerező, illetve ismétlő jellegű órán a kis robothoz kiegészítőket készítettünk egyes zeneszerzőkhöz, korszakokhoz, hangszerekhez kötve, és az életútjukat ábrázoló labirintuson, egy világtérképen vagy egy korábban tanult dal sorait helyes sorrendbe állítva kellett végignavigálni, táncoltatni. A pályák előzetes megtervezése sok időt vett, vesz igénybe, de az interneten több alap is fellelhető, ami nagy segítséget nyújt, így igazából csak a képzelet szabhat határt.
Felsőbb évesek körében a visszajelzések alapján a QR-kódos feladatok, rejtvények, saját szerkesztésű szófelhő, az általuk tanórán készített videók voltak kedveltek. Készítettünk riportot zeneszerzőkkel (életrajz-összefoglalás), klipet tanult dalokhoz (feleletjelleggel), rövid filmet időutazásról a zenei korszakok között. Érdekes volt megfigyelni, hogy a gyermekek mennyire szívesen vettek részt ezekben a feladatokban, örömmel énekeltek egymással és egymás előtt, ami korábban a csodával ért fel ebben a korosztályban. Hatalmas sikert aratott a szinte csak fiúkból álló osztályban, mikor egy ilyen jellegű órán lehetőség nyílt számukra egy rapper szerepébe bújni és koncertet adni a tanult dalokból. Ezen órák tervezésében az egymást követő alkalmak egymásra épültek, mivel egy-egy alkalom nem lett volna elegendő ezek megvalósítására. Több feladatot elkészítettem és előre kiosztottam, hogy ezzel se az órából menjen az idő. A tervezésbe a gyerekeket is bevontam, szintén egyfajta motivációjelleggel, illetve felmérve az igényeiket, meglévő ismereteiket.
A tanórák mindig felszabadult, jó hangulatban, mégis szervezetten zajlottak. A gyerekektől kapott visszajelzések pozitívak voltak. Lelkesen dolgoztak még a máskor kevésbé aktív tanulók is, maguk is rengeteg ötletet adtak. A tanórák végén mindig jutott idő az értékelésre, a tapasztalatok megbeszélésére, ami rendkívül sokat segített a továbbiak tervezésében. Sikerült arról is megbizonyosodnom, hogy a játékosítás ellenére az óra mondanivalója nem veszett el, hanem épp hogy magasabb szinten sikerült átadni. Kollégáim hozzáállása kezdetben vegyes volt. A vezetők támogatták az elképzeléseimet, emellett lehetőséget adtak az informatikaterem használatára, ezzel segítve munkámat. A robotokat én biztosítottam. Néhányan joggal kételkedtek a sikerben, kezdetben én is bizonytalan voltam abban, mi is lesz a kimenetele az újításnak. Látva azonban a tanórák sikerét és a gyerekek lelkesedését, eredményeit, végül olyan is volt a kollégák közt, aki vett át ötletet, tanácsot kért tőlem egy-egy eszköz használatának lehetőségeiről. Sokat jelentett az a támogatás, hogy kollégáim megosztották, hol tartanak az egyes tantárgyakon belül a tananyagban, így sikerült kapcsolatot teremteni más tantárgyakkal. Jó volt látni, amikor a gyerekek felfedezték a kapcsolatot és sikeresen felidézték a korábban hallottakat, ez számukra is sikerélményt adott.
Az előkészületek során tájékoztattam a szülőket is, hogy ne érje őket váratlanul, ha a gyermek arról számol be otthon, hogy telefont, laptopot használunk az órán. Biztosítottam őket, hogy kizárólag tanuláshoz használjuk az eszközöket. A legtöbb feladattípushoz készítettem vázlatot, mely bekerült a gyerekek füzetébe, így a szülő is láthatta, mivel foglalkozunk, és ily módon a tanórai vázlat is biztosítva volt.
Úgy gondolom, a mai digitális világban felnövő gyerekek számára egy olyan tantárgyat, mint az ének-zene – és persze minden mást is –, nem egyszerű feladat érdekessé és könnyen befogadhatóvá tenni. Ezek az eszközök, feladattípusok segítettek kézzelfoghatóbbá és izgalmassá tenni az órákat. Az eszközök anyagi vonzatai nehézséget okozhatnak, de szerencsére egyre több ingyenesen elérhető applikáció van már az interneten, illetve az országban több eszköz is vándorol az intézmények közt, elérhetőek különböző pályázatok, melyeknek érdemes lehet utánajárni. Jelenleg is szemmel tartom, követem a lehetőségeket, tervezve a későbbiekre. Az oktatás világába visszatérve szeretném tovább kutatni a lehetőségeket, illetve a gyógypedagógia irányába is feltérképezni, kibontakoztatni elképzeléseimet, bővíteni tudásomat.