Digitális Oktatási Stratégia

Az interjú a Modern Iskola és az Új Köznevelés együttműködésében készült.

– Miért született meg a Digitális Jólét Program igénye?

– A digitalizáció olyan világjelenség, amely minden téren áthatja és gyökeresen megváltoztatja a mindennapjainkat – gondoljunk csak a gazdaság működésére, az egészségügyi szolgáltatások igénybevételére vagy pusztán a hétköznapi eszközhasználatunkra. Azt azonban fontosnak tartom, hogy a digitalizációról elsősorban ne mint üzleti vagy technológiai kérdésről beszéljünk, hanem mint olyan átfogó társadalmi jelenségről, amelynek egyik legfőbb ismérve kell legyen, hogy a társadalom minden tagja a javára tudja fordítani. Tehát a hátrányos helyzetből indulóknak is biztosítanunk kell annak lehetőségét, hogy a folyamat haszonélvezőivé váljanak. Az a célunk, hogy egy befogadó digitális társadalom jöjjön létre, de emellett azon is dolgozunk, hogy a digitális átalakulásban jelen lévő veszélyeket minél hatékonyabban el tudjuk hárítani. Mindezeket a törekvéseket és a lehetséges megoldásokat tartalmazza a Digitális Jólét Program.

– A programon belül külön hangsúlyt kap a Digitális Oktatási Stratégia, mely az oktatás valamennyi szintjére és tényezőjére kiterjed majd. Célja pedig, hogy a magyar köznevelési, szakképzési és felsőoktatási rendszer a digitális fejlettség terén három-öt éven belül Európa élvonalába kerüljön. Mely területeket tartja kulcsfontosságúnak a digitális átalakulás szempontjából?

– Először is komoly infrastrukturális fejlesztésekre van szükség. A hálózati fejlettségünket tekintve összességében jó mutatókkal rendelkezünk európai viszonylatban, azonban célul tűztük ki, hogy 2018 végére minden oktatási intézménybe eljusson a szupergyors vezetékes internet, és valamennyi oktatási intézmény épületében kiépüljön a széles sávú wifi.

Ezzel összefüggésben végiggondolandónak tartom, hogy a családok által végrehajtott infrastruktúra-fejlesztéssel is számolhassunk, amely közvetlenül gyarapíthatja a magyar oktatás fejlesztését. Ez azt jelenti, hogy – az ún. BYOD-megoldás (Bring Your Own Device – „Hozd és használd a saját eszközödet!”) mintájára – a diákok a saját okostelefonjukkal, laptopjukkal is részt vehetnek a képzési folyamatban. Természetesen arra oda kell figyelnünk, hogy sok család az anyagi erőforrás hiányában ezt nem tudta megtenni. Nyilvánvalóan itt kell a közösségnek, az iskolának, az iskolafenntartónak, a magyar államnak olyan eszközbeszerzést lehetővé tennie, melynek révén mindenki hozzájuthat a szükséges eszközökhöz.

Az a célunk, hogy egy befogadó digitális társadalom jöjjön létre, de emellett azon is dolgozunk, hogy a digitális átalakulásban jelen lévő veszélyeket minél hatékonyabban el tudjuk hárítani.

  A digitális tananyagok terén fontos a tartalomfejlesztés is. E tekintetben komoly előrelépés, hogy egy állami fejlesztésnek köszönhetően megszületett a Nemzeti Köznevelési Portál (más néven Okosportál), amely a köznevelés szereplői számára széles körben tesz elérhetővé digitális tartalmakat. De még további digitális tartalomfejlesztésre is szükség van.

Amiben sajnos komoly a lemaradásunk, az a kompetencia. Ebben tanároknak és diákoknak, felnőtteknek és fiataloknak egyaránt sokat kell fejlődniük. Öt-tíz éven belül nem lesz olyan munkahely, ahol digitális írástudás nélkül lehetne munkát végezni, és már ma is egyre kevesebb az ilyen. Ahogy ma az írás-olvasás elengedhetetlen a munkavállaláshoz, úgy néhány év múlva a digitális írástudás lesz alapkövetelmény.

A változás érdekében elengedhetetlen, hogy a köznevelési intézményekben dolgozó pedagógusok digitális írástudása és kompetenciája fejlődjön. Ők a legfontosabb szereplői az oktatási rendszer digitális átalakításának. Fontos, hogy a digitális tartalmak, tananyagok és eszközök használata minden tanórán magától értetődő gyakorlat legyen. Ezért a tanárok érdekeltté tételét tartom az egyik kulcsfontosságú kérdésnek. Akár azáltal, hogy anyagilag is motiváljuk őket, azaz hogy a fizetésükben megjelenjen a digitális írástudás terén való képzettségük, továbbképzésük.

– Lesznek-e olyan továbbképzések, módszertani anyagok, amelyek célirányosan segítik a már pedagóguspályán lévőket a digitális felzárkózásban? Illetve várható-e ilyen irányú változás a pedagógusképzésben?

– Ilyen típusú továbbképzések eddig is voltak (mint például a digitális eszközök, táblák megjelenésével kapcsolatos kompetenciaerősítő képzések), ezek körét ki kell szélesíteni. Az a tapasztalatom, hogy a pedagógusokat könnyű partnernek megnyerni, mert maguk is érzik, hogy az oktatást főleg a digitalizációval lehet érdekesebbé, vonzóbbá tenni. A diákok sokkal nagyobb érdeklődéssel vesznek részt az IKT-eszközök használatát is magába foglaló tanórán. Kérdés azonban, miként lehet a pedagógusokat arra ösztönözni, hogy a digitális írástudást fejlesztő tanári továbbképzéseken részt vegyenek – többek között erre is kitérünk a Digitális Oktatási Stratégiában.

A tanárképzésben pedig a lehető legrövidebb időn belül – 2017-től kezdve – alkalmazni kell olyan oktatási megoldásokat, hogy a pályakezdő pedagógusok európai szintű digitális képességekkel rendelkezzenek.

– Tervezik-e növelni az informatika tantárgy heti óraszámát?

– Nos, ez a Nemzeti alaptantervet érintő kérdés. Úgy látom, egyetértés rajzolódik ki a Köznevelési Kerekasztal résztvevői között a tanulói terhek, a tanórák számának csökkentését illetően. Ezért – azt egy bonyolult összefüggésrendszerből kiragadva – nem lehet egy tantárgy óraszámának növeléséről beszélni. Valószínűleg kellene. De ha minden tantárgyon belül lesz majd digitális tananyag, és a digitális eszközhasználat is elérhetővé válik, akkor a diákok sokkal könnyebben elsajátítják majd az informatikai ismereteket is. Ma még sajnos mindez az informatikaoktatás feladata.

– Ön korábban úgy vélekedett, az informatikaképzés, valamint az informatika tantárgy tartalmának modernizálására is szükség van. Ennek érdekében mit kívánnak tenni?

– Az informatika tantárgy súlyának erősítése három dolgot jelent. Az első, hogy az informatika mint szaktantárgy keretein belül a pedagógusok továbbra is minden tőlük telhetőt tegyenek meg a magas szintű digitális írástudásért. A második, hogy azok a középiskolások is tanuljanak kódolási, programozási ismereteket, akik nem informatikusnak készülnek, hogy komolyabb tudással felvértezve kerüljenek ki a középiskolából. Jó gyakorlat az Egyesült Királyságban, hogy a középiskolai záróvizsga feltétele egy önálló mobilalkalmazás programozása. A harmadik, hogy több információjuk legyen a diákoknak az informatikuspályáról, például hogy olyan kompetenciákra is szükség van hozzá, mint az analitikus gondolkodás vagy a rendszerszemlélet.

– Az Informatikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) szerint 22 000 IT-szakember hiányzik a munkaerőpiacról. Ön úgy fogalmazott: „Annak ellenére, hogy a pályakezdő diplomások kezdő fizetését tekintve 6-7 éve ranglistaelső az informatikus, úgy tűnik, nem vonzó az informatikuspálya.” Miben látja ennek az okát?

– A felmérések azt mutatják, az az információ, hogy az informatikusállások esetében a legmagasabbak a diplomás pályakezdő fizetések, még nem jutott el kellőképpen a köztudatba. De ha elkezdjük folyamatosan tájékoztatni arról a közvéleményt, hogy rengeteg a szabad informatikusállás, és jól fizet ez a szakma, valamint kiszámítható életpályát ígér, akkor ez a munka várhatóan két-három év múlva éreztetni fogja a hatását.

A másik tapasztalat, hogy a cégek már az egyetem padjaiból „levadásszák” az informatikushallgatókat, akik így már felsőfokú szakképesítéssel is elkezdenek kódolóként dolgozni. Ugyanakkor egyes szakértői felmérések szerint az informatikusképzésben is vannak olyan hiányosságok, merevségek, amelyek miatt a hallgatók nem folytatják tanulmányaikat.

– A beszélgetés elején említette, azon is dolgoznak, hogy a digitális átalakulásban jelen lévő veszélyeket minél hatékonyabban el tudják hárítani. Ez milyen gyakorlati teendőket von maga után? Mit tartalmaz majd a Digitális Gyermekvédelmi Stratégia?

– Az internethasználat óriási lehetőség, de veszélyeket is hordoz magában. Ezekre figyelnünk kell, és ki kell dolgoznunk a biztonságos internetes környezet feltételeit. Magyarországon az elmúlt években az ún. gyermekbarát jogalkotás keretében a szakemberek lényegében a gyermekek online védelméhez szükséges valamennyi jogszabályt megalkották. A stratégia kialakításakor meg kell vizsgálni, hol kell esetleg újabb normákkal kibővíteni, finomhangolni a rendszert.

Mind a gyerekeket, mind a felnőtteket segítenünk kell abban, hogyan lehetnek minél tudatosabb internethasználók.

Fontos továbbá a tudatos internethasználatra nevelés, amelyért a nevelési-oktatási intézmények mellett a szülők is felelősek. Itt jegyzem meg, hogy a stratégia kialakításába a pedagógusok szakmai érdekképviseletét is bevonjuk, valamint szakértőként sok civilszervezet is közreműködik a munkában. A Digitális Gyermekvédelmi Stratégiában több célt is szem előtt kell tartanunk. Egyrészt meg kell mutatnunk, hogyan lehet e téren a jó gyakorlatokat elterjeszteni, hogy a legszélesebb körben ismertek legyenek a lehetőségek, módszerek. Továbbá mind a gyerekeket, mind a felnőtteket segítenünk kell abban, hogyan lehetnek minél tudatosabb internethasználók, hogyan tudják saját maguk eldönteni, mi az, ami jó, és mi az, ami helytelen.

Olyan fontos állami és civil kezdeményezésekre gondolok, mint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Bűvösvölgy médiaértés-oktatási intézményi projektje, a felelős internethasználatot segítő Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat vagy a Digitális Tudás Akadémia – de rajtuk kívül is még számos kiváló szereplő dolgozik a témában. Cél, hogy a hasonló szervezetek programjait széles körben megismerjék, azok megjelenjenek a köznevelési intézményekben és a közművelődés helyszínein, közösségi pontokon, könyvtárakban. E két pilléren nyugszik a Digitális Gyermekvédelmi Stratégia.