Digitális kompetencia a pedagógiában

– Miként vélekedik az iskolai informatikaoktatásról?

– A közintézményekben nagyon sokféleképpen valósul meg a szervezett informatikaoktatás. Tapasztalataim alapján úgy vélem, sokkal eredményesebb, ha integráltan, több tárgy keretében jelennek meg a digitális eszközök, és nem egyetlen tantárgyra fókuszálva.

– Az oktatásmódszertanban mennyire látja nélkülözhetetlennek a digitális eszközöket?

– A tanárképzésben van egy tárgy, a Modern eszközök a pedagógiában, ami az infokommunikációs (IKT) eszközhasználatra és annak módszertanára fókuszál. Sok hallgató hiszi azt az első órán, hogy az interaktív tábláról lesz csupán szó, pedig annál sokkal többről. De nem minden felsőoktatási intézményben van külön tárgy az IKT-s ismeretek oktatására; ilyenkor általában a különböző tanárszakokhoz kapcsolódó szakmódszertani képzés keretében jelennek meg ezek az ismeretek. E tárgyak olyan kiindulópontot adnak, amiből utána önállóan, könnyebben tudnak továbblépni azok a tanárjelöltek, akik korábban nem ismerték a digitális eszközökben rejlő lehetőségeket.

– Mennyire adottak a feltételek, hogy digitális eszközöket használjanak a pedagógusok?

– Ebben a kérdésben nem az eszközellátottságot látom döntőnek. Fontosabb az, hogy egy tanár mennyire szeretne élni azzal a helyzettel, hogy a diákok ma már rendelkeznek mobiltelefonnal, okostelefonnal. Ezekkel ugyanis nagyon sok lehetőség adódik a tanóra támogatására. Azt vallom, hogy ezeket az eszközöket nem feltétlenül a tanórai tevékenység során kell alkalmazni, hanem mondjuk a házi feladat vagy a szorgalmi feladat megoldása közben használhatják a gyerekek. De az IKT-s eszközök a tanulói csoportok együttműködését is segíthetik, vagyis így szép lassan, fokozatosan válhatnak természetessé az oktatásban.

– Használta az imént a „digitális eszközök” mellett a „modern eszközök” kifejezést. Ugyanazt jelenti mindkettő?

– Nem, a modern eszközök egy tágabb kategória. A mobiltelefon, az okostelefon, a tablet, a laptop, a számítógép, a projektor vagy az interaktív tábla digitális eszköz. Modern eszközökön viszont olyan online szolgáltatásokat, alkalmazásokat, programokat is értünk, ami mind web 2.0-s alkalmazás, és ingyenesen, szabadon hozzáférhető. Az ilyen alkalmazások között sok együttes tartalomszerkesztésre ad lehetőséget. Ilyenek az online dokumentumok, fogalomtérképek, táblázatok, közösségi oldalak. A tanárképzés során a pedagógusjelölteknek olyan általános gyűjteményt mutatunk meg, ami mindenki számára hasznos és felhasználható lehet, amire tapasztalataim szerint igény és nyitottság is van.

– A digitális eszközök terjedése mennyiben igényli az oktatásmódszertan újragondolását?

– A digitális eszközök alapvetően meghatározzák a hétköznapi tevékenységeinket, ugyanakkor az iskolait még egyelőre kevésbé. Szerencsésnek tartanám, ha pedagógusként felismernénk ezeknek az eszközöknek a bevonhatóságát, az oktatásban való felhasználását. Ezzel szemben nem egy iskolában előfordul, hogy a házirendben kifejezetten kikötik, hogy mobiltelefont nem lehet az órákra bevinni, vagy ki kell kapcsolni. Pedig a digitális eszközök használatával a pedagógusok egy nyelvet beszélhetnének a diákokkal.

– Diák-tanár között generációs különbség van; még a digitális bennszülött fogalma is megjelent.

– A digitális bennszülött és digitális bevándorló kérdéskörben az utóbbiak számára „mentség” lehet, hogy életkoruk szerint nem is kell tudniuk használni ezeket az eszközöket. Ugyanakkor egyre több nemzetközi és hazai kutatás is arra mutat rá, hogy nem életkori kategóriák mentén húzható itt határvonal, hanem az előbb is említett nyitottságnak, attitűdnek van nagy szerepe. Azt is érdemes tudni, hogy bár a digitális bennszülöttek eszközhasználati kompetenciája fejlett, módszertani felkészültségük nincs, mert egész egyszerűen senki nem tanította meg ezt nekik. A pedagógusnak abban van nagyon nagy szerepe, hogy a helyes módszertani használatra készítse fel a diákokat, meg persze felhívja a figyelmet a veszélyekre, tévképzetekre, hiedelmekre is.

– Mit értsünk a helyes módszertani felkészítésen?

– Nagyon fontos, hogy egy eszközt ne öncélúan használjunk, hanem módszertanilag indokoltan. Például ha egy összefoglaló óra feldolgozásához a legjobb eszköznek az online fogalomtérképet gondolom, meg is tudjam indokolni, hogy miért. Mert ahhoz minden diák hozzáfér, otthonról is tudják szerkeszteni.

– A pedagógusképzés mit tud tenni azért, hogy csökkenjen a digitális szakadék, hogy a tanárok megértsék a tanulók gondolkodását?

– A pedagógusképzés során leginkább arra van lehetőség, hogy a tanárjelöltekben elindítsunk egyfajta szemléletváltást, hogy van értelme és haszna a digitális eszközök iskolai használatának. Ez mindenképpen a pedagógusképzés feladata. Konkrét eszközök és azokhoz kapcsolódó módszertan átadására már kevesebb a lehetőségünk, hiszen rengeteg olyan eszköz van, amit használni lehet. A szemléletváltás a diákok igényeihez való alkalmazkodás mellett amiatt is célszerű, mert mind a nyolc pedagóguskompetenciához kapcsolódhat valamilyen IKT-s jártasság, vagy digitális kompetencia. Ezek közül talán a leghangsúlyosabb az egész életen át tartó szakmai önfejlesztés.

– A tanárképzés miként tudja támogatni, hogy a tanár is magabiztosan használja a digitális eszközöket?

– Nagy szerepe van a sikerélménynek. A pedagógusképzés során a digitális eszközök használatához kapcsolódóan is készítenek óravázlatot a hallgatóink, aminek megvalósíthatóságát át is beszéljük. Ha meg épp a gyakorlótanításukat végzik, akkor élesben is ki tudják próbálni. Ezekből az órákból számos visszajelzést kapnak, és természetesen sok sikerélmény is éri őket. Emellett jelentőségük van az ilyen témájú konferenciáknak, szakmai rendezvényeknek, ahol a jó példákat egymástól tanulhatják el a pedagógusok.

– A gyerekek mennyire várják el, illetve igénylik a digitális eszközök használatát az egyes tanórákon?

– Nagy sikernek örvend körükben, ha egy pedagógus digitális eszközöket használ. Ez újdonságot jelent a bevett gyakorlathoz képest, amit aztán a többi pedagógustól is elvárnak. Persze korosztály-, illetve osztályfüggő is, hogy mekkora igény van rá. Vannak olyan iskolák, tanulócsoportok, ahol erre kiemelten szükség van, és van olyan, ahol másra kell nagyobb hangsúlyt fektetni.

– A digitális eszközök használata a felzárkóztatásban is segíthet?

– Kevés ilyen programról tudok, azok azonban jól működnek. Ilyen például a Toldi Tanoda (http://ped2.hu/). A hátrányos helyzetű térségekben kiemelten fontos ezeknek az eszközöknek a megismertetése, már csak azért is, hogy a digitális esélyegyenlőség megvalósulhasson.

– Digitális esélyegyenlőség mellett egy másik fogalmat is hasznos megismernünk, ez a digitális állampolgárság.

– Többféleképpen értelmezik ezt a fogalmat is. Az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetében a tanulók 21. századra, vagyis az információs társadalomban való életvezetésre és tanulási folyamatra való felkészítését értjük rajta. A fogalom hazai megjelenése 2013-ra tehető. Szerep- és korosztálytól függetlenül egy olyan modellt szerettünk volna leírni, amivel vizsgálható, miként jelennek meg a digitális eszközök a mindennapokban, és miként segítik a produktivitást. Most alapvetően pedagógusokhoz kapcsolódóan mérjük ezeket a területeket.

– Milyen kép kezd kirajzolódni?

– Nagy eredménynek tartom, és örülök, hogy kutatással is alá tudjuk támasztani: a digitális eszközök iránti nyitottság, azok használata nem korosztályi kérdés. Ahol az affektív területeken nagyobb nyitottság, érdeklődés, odafordulás mutatkozik, ott sokkal nagyobb sikereket lehet elérni ezen eszközök bevonásával. Illetve, ami nagyon fontos, hogy a kognitív és affektív területek mindig együtt mozognak. Ebből az a tapasztalat vonható le, hogy mindkét területet egyaránt fejleszteni kell, azaz ha kedvet csinálunk a digitális eszközök használatára, működésük is gyorsabban elsajátítható.