Didaktikus kontra autentikus – nyelvoktatás filmmel

Az utóbbi években fellendült a különböző oktatóvideók piaca, főleg a nyelvoktatás terén. Manapság már minden valamire való nyelvkönyvcsalád videóanyaggal is frissíti kiadásait. Bár magam is hasznosnak tartom a didaktikus nyelvi videókat, az utóbbi években azzal foglalkoztam, miért jobb adott esetben autentikus videóanyaggal oktatni.

Frissdiplomás tanár létemre már évek óta tanítom az olasz nyelvet, egyetemi éveim alatt kezdetben nyelviskolai kurzusokon, később egy két tannyelvű általános iskolában, majd közel másfél évig gimnáziumokban tanítottam (Veres Pálné Gimnázium, Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium). Jelenleg az Olasz Kultúrintézet munkatársaként dolgozom, és az itteni nyelvtanfolyamokon tanítok, pályakezdőként pedig nagyon érdekel, milyen új, interaktív módszerekkel tudom megragadni diákjaim figyelmét. A filmmel való nyelvoktatással nagyjából két éve kezdtem el tudatosan kísérletezni, de már azelőtt is sok videó- és egyéb kiegészítő anyagot használtam az óráimon. Szakdolgozatomban az autentikus rövidfilmek nyelvórai felhasználhatóságát vizsgáltam. Négy filmhez készítettem tanórai anyagot, az utóbbi években pedig öt különböző gimnáziumban volt alkalmam ezeket kipróbálni olasz nyelvórán 9–12. osztályos tanulókkal. Írásomhoz e gyakorlatokat és tanulságaikat vettem alapul.

Elsősorban nézzük, miért érdemes filmmel nyelvet oktatni. Minden pedagógusnak ismerős lehet a diákok időről időre visszatérő kérése: „Filmezzünk!” Ez a kívánság eleve nagy lelkesedést és motivációt feltételez, ha pedig a tanulással is össze lehet kötni, kár volna veszni hagyni. A megnövekedett motiváció révén a diákok érdekeltté, aktívvá válnak a tanulásban, a filmmel való oktatás pedig élménnyé teszi a tanulás-tanítás folyamatát. Emellett az audiovizuális tananyag elősegíti a hatékony, hosszú távú emlékezést, a tanulandó anyag megélhetővé és visszaidézhetővé válik.

Didaktikus kontra autentikus – elméleti háttér

A tudatosan, nyelvórára készített videók esetében előfordul, hogy silány minőségűek, amatőr színészekkel készültek, lebutított párbeszédekkel, nem életszerű, erőltetett szituációkkal.

Ez részben érthető, hiszen egy ilyen jellegű film egy adott tankönyvi, nyelvtani anyaghoz készül, az épp rendelkezésre álló emberekkel és eszközökkel. A készítőket az a cél vezérli, hogy a külföldi tanulók számára érthető legyen, ennek pedig velejárói a fent említett jellemzők, valamint a lelassított beszédtempó, ami szintén egy művi fogás. Mindezen direkt és művi sajátosságok laboratóriumi jelleget adnak a didaktikus filmnek, amitől az furcsává, érdektelenné, nevetségessé válhat a nyelvtanuló számára.

Ha autentikus filmet viszünk az órára, a cél ugyanaz marad: a diák nyelvi fejlődése, ugyanakkor a film nem e célból készült, vagyis nélkülözi mindazon negatívumokat, amelyeket a didaktikus filmek magukon hordoznak. Kivitelezésükben várhatóan jobb minőségűek, a minőségi filmek pedig érdekes, több szinten értelmezhető tartalmat nyújthatnak a tanulóknak, szórakoztatnak, elgondolkodtatnak. Az autentikus film nem egy jellegzetes nyelvkönyvi témát dolgoz fel, hanem ahhoz kapcsolható, a kapcsolódás megteremtése pedig a nyelvtanár feladata.

Egy idegen nyelv elsajátítása során lényeges, hogy a tanuló képes legyen a beszédszándékok, beszédhelyzetek felismerésére, értelmezésére az adott idegen nyelven. A kommunikatív nyelvoktatás elveit figyelembe véve az idegen nyelvet tanuló diák ne csupán a grammatikai helyességet sajátítsa el, hanem a nyelvtani szabályokat adott szituációban is tudja helyesen alkalmazni. Ezért is fontos, hogy helyet kapjon a nyelvórán a film, ám nem mindegy, milyen szituációkat lát a diák: a direkt filmeknél gyakran megesik, hogy a megjelenített szituáció nagyon művire sikeredik, nem hiteles, egy autentikus videóban a diák életszerű helyzeteket lát, hihetőbb párbeszédeket hall.

A nyelvi sajátosságokat szemlélve az egyik legfontosabb különbség, hogy az autentikus filmek velejárója a gyors (tulajdonképpen a természetes) beszédtempó. A nyelvórai didaktikus szövegek után elsőre ijesztő lehet az eredeti nyelv gyorsasága. Ugyanakkor a vizualitás, a kép segít a film megértésében. Így ha autentikus filmet tervezünk bevinni az órára, a megválasztásánál elsősorban a vizuális érthetőségre kell helyezni a hangsúlyt, és csak másodsorban az auditívra. A filmek többségénél tulajdonképp nem a hallás utáni értés, hanem a képi értés, a vizuális benyomások alapján indulnak el a kognitív folyamatok, amelyek jó esetben szóbeli megnyilvánuláshoz vezetnek az adott idegen nyelven. A vizuális értés így a néző által válik szöveggé.

Nyelvhasználatában is eltérő a két filmtípus, az oktatófilmekben főleg egy adott tankönyvi lecke szókincse szerepel, ez határozza meg a párbeszédeket, míg az autentikus filmben jellemzőek a köznyelvi, akár nyelvjárási kifejezések, szófordulatok is.

Végül és nem utolsósorban az autentikus rövidfilmek ereje teljességükben is rejlik, hiszen a diákok egy komplett történetet kapnak értelmezésre, feldolgozásra, amely érdekes, elgondolkodtató, megragad bennük. Ezzel szemben az oktatófilmek gyakran csupán egy-egy felejthető helyzetet, epizódot mutatnak be, különösebb háttértörténet nélkül.

A kipróbált filmek  és feladatsorok tanulságai

Fogadtatás

Mint említettem, a filmes feladatokat öt különböző iskola gimnazista csoportjaiban próbáltam ki. A diákoknak más-más tapasztalataik voltak az órai filmnézés terén: volt, ahol soha nem néztek filmet órán, akadt, ahol csak nagy ritkán, és volt, ahol rendszeresen vették a tankönyvhöz tartozó didaktikus filmeket. Azoknál a csoportoknál, ahol ritkán ugyan néztek filmet, de soha nem kapcsolódott hozzá feldolgozó rész, a diákok némileg meglepődtek ezen a módszeren, de hamar elfogadták a helyzetet, és tetszett nekik a feladat. A didaktikus filmekhez szokott csoportok szaktanári beszámolói szerint érződött, hogy az autentikus film jobban magával ragadja őket, nemcsak tananyagként emlékeztek vissza rájuk, hanem mint jó filmélményre is.

Saját iskolai csoportomon tudtam azonban leginkább megfigyelni a különbséget, hogyan reagálnak a tanulók egy didaktikus és egy autentikus filmre. Előbbiek esetében gyakran előfordult, hogy kinevették a filmet, nem vették komolyan, így a tanulási motivációjuk is jelentősen csökkent. Utóbbiakat sosem kérdőjelezték meg, mindig lekötötték a figyelmüket. Vagyis az órára vitt film, ha gyenge, sajnos azonnal minden erényét elveszítheti, amelyekkel a tanulás folyamatát támogathatná.

Motiváltság

A gyakorlati órák során a diákok örömmel és érdeklődve fogadták a filmeket, a rövidségük sem okozott problémát, a tanulók egyszer sem panaszkodtak amiatt, hogy csupán egy pár perces felvételt nézhetnek meg. Ellenben teljesült a vágyuk, az órai filmnézés, ami után valóban, megnövekedett motivációval, panasz nélkül, lelkesen vágtak bele a kapcsolódó feladatok megoldásába.

A beszédkészség fejlesztése

Az általam készített audiovizuális tananyag egyik fő célja a beszédkészség fejlesztése volt, itt ellenben nem várt probléma merült fel. Mint említettem, a kommunikatív nyelvoktatás elveit figyelembe véve a feladatok kialakításában törekedtem a tanulók aktivizálására, hogy feladatvégzéskor minél több szóbeli interakció történjen. Meglepődve tapasztaltam, hogy a diákok az egyértelmű tanári utasítás ellenére (amely a szóbeli válaszra vonatkozott) szinte minden esetben automatikusan tollat ragadtak, és írásban fogalmazták meg válaszaikat. Érződött, hogy hozzászoktak egy tanulási stílushoz, amelytől nehezen tudnak elszakadni. Érdemes tehát külön és többször is hangsúlyozni a feladatvégzés verbális mivoltát, és ösztönözni a tanulókat a szóbeli megnyilvánulásra.

Időkritérium, körülmények

A tananyag másik fontos célkitűzése volt, hogy középiskolai nyelvórákon használható legyen, vagyis a filmnézés a feladatok elvégzésével együtt férjen bele a rendelkezésre álló 45 percbe. Arra, hogy a film feldolgozható-e ennyi idő alatt, nem tudok egyértelmű választ adni, hiszen a filmek feldolgozásának hatásfoka tapasztalataim szerint rengeteg tényezőtől függ: milyen minőségű és mennyiségű előzetes tudással rendelkezik az adott csoport, milyen a hozzáállása, milyen a csoport aktuális hangulata, stb. Más volt a feldolgozási idő egy, a diákjaival szemben nagyobb elvárásokat támasztó iskola kis nyelvi csoportjában, mint egy közepes erősségű gimnázium nagyobb létszámú, sport tagozatos csoportjában. Tehát az adott tényezőket és helyzetet figyelembe véve a tanár feladata, hogy eldöntse, mennyi időt szán egy ilyen kiegészítő anyagra: egy vagy több tanórát, továbbá hány kapcsolódó feladat feldolgozását tartja szükségesnek, reálisnak.

Didaktikus kontra autentikus – példák

A két filmtípus minőségbeli különbségeit néhány képpel is szemléltetném. A bal oldalon látható fotók egy olasz nyelvkönyv videóanyagának képkockái (Nuovo Espresso 3, Unitá 10), a jobb oldali képsorozat egy autentikus rövidfilmből származik (Bagaglio in eccesso, 2015, rendező: Mariachiara Manci). Mindkét film alaptémája egy meghiúsult utazás. Míg a didaktikus mindössze egyetlen, kissé egyszerű epizódot mutat be, addig az autentikus egy kerek történetet mesél el, amely több témát is felvet. Mindkét film nyitójelenetében megérkeznek a főszereplők egy pályaudvarra/repülőtérre. Az oktatófilm főszereplőit furcsamód egy teljesen kihalt vonatállomáson láthatjuk, ahol semmi mozgás nincs a háttérben, még a vonat sem javít a helyszín elhagyatottságán. Ennél jóval életszerűbb a másik pár érkezése a repülőtérre, ahol nagy a jövés-menés.

A második megfigyelésem a színészi játékra, valamint a beállításokra vonatkozik. Amennyire ez egy-egy kiragadott képen keresztül érzékeltethető, látható az amatőr színészek túlzó játékának és a profik hitelességének szembenállása. A didaktikus film operatőre egyetlen képbeállítással dolgozik: szinte a film teljes hosszában premier plánban ábrázolja a szereplőket, ami rendkívül statikussá teszi a filmet. Az autentikus film rendezője a képbeállítások jóval szélesebb tárházával dolgozik, ami szintén nem elhanyagolható az érdeklődés fenntartásának szempontjából.

Végül azt a fajta „szájbarágósságot” említeném, amely ugyancsak gyakori sajátossága a didaktikus filmeknek. Mindkét videóban szóba kerül a menetrend, az indulási időpontok: ezt a tankönyvi oktatófilm egy kijelzőtábla több másodperces bevágásával oldja meg, az autentikus rövidfilmben viszont csak a hangosbemondó szólal meg a háttérben, amire a fiatalok felfigyelnek.

Összegzés

Írásom célja természetesen nem a didaktikus filmek teljes elvetése volt, hiszen ezek hasznos kiegészítői lehetnek a nyelvórának, és fontos kiindulópontjai az autentikus filmre készített tananyagoknak. Érdemes azonban elgondolkodni az autentikus filmek órai használatának előnyein. Egy ilyen jellegű anyag ugyan többletkészülést igényel a pedagógustól, de bőven meghálálja a befektetett energiát.