Diákok a ballagásról

Összeállította: Varga Stella

 

A ballagás megható legyen

Így gondolja Rádi Alexandra nyolcadikos diák, a XVI. kerületi Móra Ferenc Általános Iskola tanulója. A nyolc évfolyamos általános iskolába járók azért szerencsések, mert megélhetik a ballagás felemelő élményét, míg a negyedik, vagy hatodik osztályból továbbtanulók nem ballagnak. Alexandrától azt kérdeztem, hogyan zajlik náluk ez az esemény.

– Készültök már a ballagásra?

– Bár mindannyian erről beszélünk, mégis keveset tudunk róla. Az osztályfőnöki órán nincs elég idő arra, hogy csak ezzel foglalkozzunk. Annyit tudok, hogy reggel az évzáró ünnepséggel indul a nap, utána mi hazamehetünk, addig a hetedikesek feldíszítik a termünket és az udvart. A hetedikesek sorfala között vonulunk majd végig az iskolán. Azt hiszem, én aznap leszek a legboldogabb.

– Milyen ruhát viseltek?

– A mindig kötelező sötét szoknya vagy nadrág és fehér felső kiegészül egy kendővel, illetve nyakkendővel, amit megőrizhetünk emléknek. Ennek a színe minden évben más, idén halványkék lesz.

– Milyen az osztályközösség?

– Általában viccesek vagyunk. De azt nem szeretném, ha a ballagáson viccelődnének, én azt szeretném, ha megható lenne a ballagás, ha emlékezetes maradna.

– Az iskolai ballagás után terveztek valami programot?

– Igen, az egyik osztálytársunkhoz megy el az egész osztály, tizennyolc gyerek. A buliban már nem lesz kötelező viselet, oda hétköznapi ruhában megyek.

– A ballagás a búcsút is jelenti: az iskolától, az osztálytársaktól.

– Sajnos, mindenki nagyon fog hiányozni. Az egész iskola, a tanárok, sok kedvencem van. Az osztálytársakkal a korábbi években nem is foglalkoztam annyira, de most még jobban szeretem őket. Szerencsére az osztály fele a Corvin Mátyás Gimnáziumba jelentkezik, bár különböző tagozatra. Én négy iskolát jelöltem meg, dekoratőr, lakberendező vagy ruhatervező szeretnék lenni. Ha mégsem maradok együtt a többiekkel, talán sikerül majd a későbbiekben is összejárnunk, legalább hétvégenként, vagy a szünetekben.

 

Vége a gyerekkornak

Három héttel a ballagás előtt épp énekpróbára készülnek a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium végzős tanulói. Bakonyvári Barbara angol-spanyol nyelvi tagozatra járt öt éven át, őt kérdezem arról, mit jelent számára a búcsú egyik ünnepélyes mozzanata, a ballagás.

– Mit fogtok énekelni?

– A legismertebb ballagási dalokat, amelyeket már kilencedikben megtanultunk. Most fogjuk átismételni őket.

– Hogyan zajlik a ballagás a Rákócziban?

– Úgy, mint a legtöbb középiskolában. Az alsóbb évfolyamok diákjai korán reggel feldíszítik a termeket és a folyosót, a végzősök később érkeznek, és 10 órakor kezdődik a ballagás. Virág- és ajándékhegyekkel körbejárjuk az iskolát, majd kis műsorral búcsúztatnak minket. Az osztályfőnök beszéde mindig személyes hangú, mindenkiről felidéz néhány momentumot az elmúlt évekből.

– Az osztály készül valamilyen egyéni búcsúra?

– Minden osztály választ magának egy rá jellemző idézetet, amely felkerül a táblára… erről mi még nem döntöttünk. És készül egy mindannyiunk nevét és elérhetőségét tartalmazó díszes lap is, amit minden ballagó megkap. Nem tudjuk még azt sem, hogy a ballagás előtti szerenád inkább vicces legyen-e vagy komoly, kihez menjünk el és mit énekeljünk. A tanárok többsége egyébként örömmel veszi, ha meglátogatjuk. A bankettünk egy étteremben lesz, ahol kötetlen beszélgetést képzeltünk el.

– Milyen osztályközösség alakult az öt év alatt?

– Elég jó. Nincs közöttünk széthúzás, veszekedés sosem volt. Vannak baráti körök, ahol a tagok között nagyon szoros a kapcsolat. És a baráti körök is érdeklődnek egymás iránt.

– A ballagás után elválnak az útjaitok. Foglalkoztat ez a kérdés?

– Az érettségire való felkészülés és a vizsgák miatti izgalom nem engedi, hogy átéljük ezt. Nem tudunk csak arra koncentrálni, hogy még együtt vagyunk. De bármi is lesz, úgy gondolom, a baráti körök tagjai később is szorosabb kapcsolatban maradnak majd.

– Azt mondják, a középiskola elvégzése a felnőtté válás kezdete.

– A szalagavatón elmondott beszédem pont erről szólt. Az iskola első négy éve nagyon sok időnek tűnt, már tavaly úgy gondoltam, hogy mennék, hogy már csak azt tanuljam, ami érdekel, és azt alaposabban. De amikor elkezdtünk foglalkozni azzal, hogy milyen legyen a ballagás, mi lesz az érettségin, megváltoztak az érzéseim. Akkor természetes félelem vett erőt rajtam, rájöttem, milyen biztonságot nyújt a gimnázium, mennyi mindenben segítenek, nem hagynak teljesen magunkra minket. Most nagyon szomorú megélni azt, hogy kikerülünk ebből a biztonságos körből, véget ér a gyerekkor, és egy ismeretlen világ vár minket.