December

Összeállította: Indri Gyula

KARÁCSONY

December 24-én és 25-én ünnepli a világ Jézus születését.

A Krisztus élettörténetét megörökítő négy evangélista közül Máté és Lukács emlékezett meg a nevezetes betlehemi éjszakáról, de a pontos dátumot ők sem írták meg. Hogy mégis éppen december 25-ét tartja a hagyomány Jézus születésnapjának, az nem véletlen.

Az ókori kultúrákban ekkor ünnepelték a téli napfordulót, s hozzá kapcsolódóan az egyes mitológiák napisteneit: az egyiptomiak Oziriszt, a perzsák Mithraszt, a rómaiak Apollót, a germánok pedig Freyát.

A Római Birodalomban a 3. században terjedt el a kereszténység, s a pogány szaturnáliák és a Mithrasz-kultusz hagyományait lassanként felváltották az új valláshoz fűződő szokások. Ekkor határozták el, hogy a fény ünnepén ezentúl a Megváltó születéséről fognak megemlékezni.

A karácsonyt hivatalosan 325-ben a niceai zsinat vette fel a jeles napok közé. Az első betlehemet azonban már korábban felállították: 308-ban Szent Hieronymus készített jászol-makettet a betlehemi Krisztus születése barlang fölött, melyben élőképszerűen, kis figurákkal ábrázolta a bibliai történetet. Ezen a helyen építették fel később a Születés bazilikáját, amely népszerű zarándokhellyé vált.

A betlehemezés csak a 16. században terjedt el széles körben, s akkor vált általánossá az ajándékozás is. Az első karácsonyfát 1605-ben, Strasbourgban állították fel, de igazán csak a 19. században kezdett hódítani. Magyarországon például 1825-ben láthattak először feldíszített fenyőt, akik ellátogattak a Podmaniczky család palotájába.

A karácsonyfa valójában nem is Jézus születéséhez kapcsolódik, hanem Ádám és Éva ünnepéhez. A középkorban nagyon népszerűek voltak a misztériumjátékok, amelyekben felidézték az első emberpár történetét. Mivel télen nem tudtak lombos fát szerezni, fenyővel jelenítették meg a tudás fáját, és almákat aggattak rá.

A karácsony sokat változott az évszázadok során, hagyományai pedig országonként is különbözőek. Egy azonban mindenhol azonos: az egész világon a szeretetet és a békét ünneplik ezeken a napokon.

HILD JÓZSEF
December 8.

A Hild család neve már a 18. század közepén jól csengett a bécsi építészek körében, de a leghíresebbé a pesti Hild József vált közülük, aki 224 éve, december 8-án született.

Apja, Hild János akkor települt át Pestre, amikor megbízták a későbbi rosszemlékű börtön, az Újépület tervezésével. 1805-től pedig, mint a Szépítő Bizottság vezetője, ő dolgozta ki a főváros rendezési terveit is.

Fia mindenhová elkísérte, és lassanként elleste az építés fortélyait. Később a bécsi akadémiára járt, de apja halála miatt félbe kellett szakítania tanulmányait, hogy átvegye a családi iroda vezetését.

1816-ban itáliai körútra indult, s annyira elbűvölték a római építészeti emlékek, hogy csak évek múlva tért haza. A legjobbkor érkezett, hiszen akkor vált nálunk is népszerűvé az ókori hagyományokat felújító klasszicizmus: Hild pedig már nagy tapasztalatokat szerzett ebben a stílusban.

Eleinte kisebb megrendeléseket kapott, 1828-tól azonban már a nagy csillag, Pollack Mihály nevével együtt emlegették az övét is. Akkor építette meg ugyanis Pest legszebbnek tartott épületét, a Lloyd-palotát a mai Roosevelt téren. Ma már sajnos nem áll, pedig ez volt a népszerű Nemzeti Kaszinó otthona, ahol Jókai és Mikszáth is gyakran tarokkozott a szabadelvű politikusokkal. Ettől kezdve a szó szoros értelmében elárasztották munkával: az 1838-as árvíz akkora károkat okozott, hogy a belváros nagy részét újjá kellett építeni. Hild egymaga 917 magán- és középület tervét készítette el, és ezzel oroszlánrészt vállalt a reformkori Pest arculatának kialakításában. Duna-parti palotáinak külföldről is csodájára jártak, például a nagy dán mesemondó, Andersen is el volt ragadtatva tőlük.

A templomépítészet terén is maradandót alkotott: ő készítette a Józsefvárosi templom főoltárát, s az egri székesegyházat és az esztergomi bazilikát is az ő tervei alapján építették fel.

A történelem viharaiban sajnos jó néhány épülete elpusztult, de a megmaradottakból is kitűnik tehetsége, mellyel fél évszázadon át gazdagította a magyar építőművészetet.

BÁTHORY ISTVÁN
December 12.

Az erdélyi fejedelem 427 éve, december 12-én halt meg. A család somlyói ágában született, István vajda fiaként. Későbbi pályafutását tekintve talán furcsa, de a Habsburg udvarban nevelkedett. Később a padovai egyetemen tanult, amelynek padjait korábban Janus Pannonius is koptatta.

Első politikai szereplésére 23 éves korában került sor, amikor megbízták, hogy ő fogadja a határon a Magyarországra visszatérő Izabella királynét, Zápolya János özvegyét. Három év múlva már erdélyi főkapitány volt.

Amikor az akkori király és erdélyi fejedelem, János Zsigmond 1571-ben meghalt, az országgyűlés Báthoryt választotta meg fejedelemnek. A trón elfoglalása ugyan nehézségekbe ütközött, mert a Habsburg udvar Bekes Gáspárt akarta a fejedelmi székbe ültetni, de Báthory kegyetlenül megtorolta a támadást. Ekkor nevezték el „terror hostium”-nak, vagyis az „ellenségek rémének”.

Későbbi sikereit is rendkívüli határozottságának és jól szervezett zsoldos hadseregének köszönhette. 1575-ben a lengyel rendek Habsburg Miksával szemben királynak választották. Csak egy feltételük volt, hogy vegye feleségül a nála 10 évvel idősebb Jagelló Annát, az utolsó lengyel királyi leszármazottat. Báthory kénytelen-kelletlen beleegyezett a házasságba, bár nem volt ínyére a frigy. Gyerekük nem is született, róla pedig az terjedt el, hogy nőgyűlölő.

Tizenegy évig ült a lengyel trónon. Sikeres hadjáratokat folytatott, küzdött Magyarország, Erdély és Lengyelország egyesítéséért és a Habsburg terjeszkedés meggátolásáért.

Nagyszabású terveinek végrehajtását korai halála hiúsította meg. 1586-ban egy vadászat során a tó jege beszakadt a kocsija alatt, s ő kis híján belefulladt a vízbe. Sokáig azt hitték, az akkor szerzett meghűlés okozta halálát, azóta azonban kiderítették, hogy ifjúkora óta kínzó cukorbaja és egy vesegyulladás vetett véget életének. Egy lengyel mondás szerint így vélekedtek róla kortársai: „Vagy meg sem született volna, vagy örökké élt volna!”

Báthory István valóban jelentős uralkodó volt, s ha tovább él, valószínűleg minden nagy tervét végre tudja hajtani. Hadvezéri erényeit minden korban elismerték: Zrínyi Miklós egyenesen példaképének tekintette, és ma is sokan emlegetik nevét Hunyadi János, Savoyai Jenő vagy Napóleon neve mellett.