Egy karácsonyi zenei albumot kerestem a CD-k között, de nem találtam. Az ünnepi készülődés hevében meglehetősen ingerülten gyanúsítgattam családom tagjait azzal, hogy előre megfontolt hanyagsággal eltették valahová az ünnepnek ezt a fontos kellékét. A fiam azonban nem hagyta, hogy a szemrehányások hulláma tovább gyűrűzzön, és egy tömör mondattal helyre rakott: Töltsd le a netről! Amikor pedig már csak egy megkönnyebbült kattintásnyira voltam attól, hogy valóban újra meglegyen az album, akkor megkérdezte: Kell róla minden? Nem elég csak a Csendes éj?
Korunk médiája nem kedveli a befejezett dolgokat, az egészet. Ma csupán az ínyencek értékelnek egy teljes komoly- vagy könnyűzenei albumot, a zenehallgatók nagy része inkább csak egy részletet, klipet, dalt tölt le vagy néz meg a videómegosztókon. Darabokat az egészből. Ma nem műveket idézünk, hanem idézeteket idézünk: olvastad azt a jó idézetet ettől és ettől? – kérdezzük. Az új média kora feldarabolós, kép helyett pixelben, egész helyett részekben tanít keresni, gondolkodni.
Ma már nem kell tartanunk a múzeumőr árgus tekintetétől és kérlelhetetlen szigorától, amikor egy műalkotáshoz közelebb lépve vizsgálgatnánk a mester kéznyomait. Elég csak a világ nagy képtárainak honlapjára látogatnunk, vagy egyszerűen a keresőbe beütnünk a remekmű címét (vagy egy szót belőle), és egészen aprólékosan vizsgálgathatjuk – a képfelbontástól függően – az alkotást. A híres és népszerű festményekről készült digitális képekkel magunk is dolgozhatunk, például jókedvünkben Mona Lisa titokzatos arcának helyébe a szomszédunk dúsbajszú portréját helyezhetjük, és másodpercek alatt ezrekkel oszthatjuk meg. Ha ügyesek voltunk, igazi kulturális „járványt” (közkedveltebb nevén mémet) indítottunk el, amely majd végigterjed a digitális világban.
A filmeket a digitális televíziókról vagy a netről könnyedén és hivatalosan letölthetjük, különösen a művészi értékűeket, hiszen ott senki nem remélt nagy hasznot, így valóban a közé lehet. Klasszikusaink már elektronikus könyvtárakban elérhetők, és Széchenyi műveiből vagy Weöres köteteiből gombnyomással vághatunk ki fontos gondolatokat, majd tehetünk be helyettük másikat. A szövegek tekintélye megváltozik, ahogy a szerzőké is. Ha egyáltalán tudjuk, ki a szerző, és valaki nem idézte rosszul azt a fránya idézetet. És ez még csak a jéghegy csúcsa.
Az új média nemcsak új készülékeket, új technikát, új gazdasági szereplőket jelent, hanem a kultúra megőrzésének, közreadásának, alkotásának és elérhetőségének új jelentésekkel teli módjait is. A kultúra ugyanis kódjaival, médiumaival együtt jön létre és vesz körbe minket. Ez volt már a kérdés akkor is, amikor a klasszikusokból filmet forgattak, és két óra alatt lement egy vastag Eötvös. Amikor fontosabb lett a zenei klip, mint maga a zene. És ez a kérdés ma is, amikor a digitális levesben (avagy kódban) egyszerre úszkál Munkácsy Krisztus-trilógiájával a sátánista Marilyn Manson egyik velőtrázó koncertfelvétele. Ez a kérdés ma, amikor facebook-bejegyzésekből lesz bestseller irodalomtörténeti könyv. És nem fordítva. Ez volt a kérdése a fiamnak is, amikor azt kérdezte, elég-e a Csendes éj? Azt válaszoltam: Szerinted?
