Chantome Anna és Théo

Anna és Théo

A rendezvényen 300 általános iskolás vett részt, köztük Chantome Anna és Chantome Théo. A 11 éves Anna a Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium tanulója. Amellett, hogy nagyon szereti a zenét, igazán szeret tanulni, és jól megy neki az iskola. Bátyja, Théo 12 éves, és a nyolcosztályos Kosztolányi Dezső Gimnáziumba jár. Mindketten nagy lelkesedéssel meséltek a Gyerekegyetemen szerzett élményeikről.

– A gyerekek nyáron szívesen mennek sporttáborokba, evezni, úszni vagy csak úgy nyaralni. Egy matematikáról, fizikáról, kémiáról szóló tábor miért volt érdekes a számotokra?

Anna: – Izgalmasnak találtuk a programokat, és nem baj, hogy a szünetben is tanulunk kicsit. Voltak olyan tárgyak, amiket az iskolában még nem tanulunk. Ezek nagyon érdekeltek mindenkit, így csendben voltunk és figyeltünk.

Théo: – Engem nagyon érdekel a matematika és a fizika, ezért tetszett meg a program. Jó volt, hogy az előadások közben be is mutatták, amit elmagyaráztak, és így könnyű volt végig figyelni. Meg az is jó volt, hogy nem kellett írni, azt nem nagyon szeretem. És azon sem kellett izgulni, hogy hányast kapunk majd.

– Hogy telt egy napotok?

Théo: – Legelőször ott vártak minket a kikészített táskák, pólók, füzetek, a nyakba akasztós névjegykártyák és az órarend. Reggel előadással kezdtünk egy óriási teremben, ahol minden csoport együtt volt, azután ment minden tankör a maga órájára. Nem teljesen ugyanaz volt az órarendünk, csak a nagy előadások voltak közösek. A csoportokba életkor szerint osztottak be minket, minden csoportnak más volt a neve, a görög ábécé betűi szerint, és más színű pólóink voltak. Az órák között 15 perc szünet volt, majd jött a következő óra. Így soha nem unatkoztunk. Ja, és nagyon jó volt a kaja!

Anna: – Később kezdődtek az órák, mint a rendes iskolában. És csak az első napon kellett regisztrálni, a többi napon az egyetemisták eligazítottak minket, amikor beérkeztünk. Sokat játszottak is velünk, nagyon érdekesek voltak az órák és az új tantárgyak. Otthon pedig rengeteget meséltünk arról, mit csináltunk egész nap.

– Mi tetszett nektek a legjobban?

Théo: – Nagyon tetszett az egész, de a kedvencem a Mágikus fizika és a Microsoft játékfejlesztés volt, ahol egy robotot építettünk fel és működtettünk. A pályát, a játékteret is mi csináltuk meg hozzá, és minden mást mi alakítottunk ki: a játékszabályokat, a szereplők tempóját, és hogy ki mit csináljon a játékban. Igazából felépítettünk egy programot.

Anna: – A Villámok közelről érdekes és látványos volt. Lekapcsolták a villanyt, így nagyon jól látszottak a villámok a sötétben. Olyan is volt, hogy beültünk hárman egy dobozba, amin villámhárító volt, ránk irányították a villámot, mégsem lett bajunk. Picit azért félelmetes volt, meg hangos.

– Volt-e olyasmi, ami korábban nem érdekelt titeket annyira, azóta viszont foglalkoztat?

Anna: – A Hogyan születik a kép nekem meglepetés volt, az elektronikus képek létrejöttéről szólt. A kémia is újdonság volt számomra.

Théo: – Engem azért érdekelt a Milyen ügyek a pénzügyek? előadás, mert elkölteni jól tudom a pénzemet, megtartani viszont kevésbé. Érdekes volt még az is, amikor hajszálat vizsgáltunk komoly műszerekkel.

– Gondolkoztatok már azon, hogy mit tanulnátok a későbbiekben, milyen pályát választanátok? Esetleg a tábor adott új ötleteket?

Théo: – A játéktervezés nagyon megtetszett. De szívesen lennék még pilóta vagy informatikus-mérnök.

Anna: – Eddig állatorvos szerettem volna lenni, de most azt gondolom, szívesen foglalkoznék kémiával.

Anna és Théo mesélt még a Gyerekegyetem záró eseményéről, ami a kisdiákok és a szülők számára egyaránt nagy élmény volt. Itt mutatkoztak be a csoportok az elkészült munkáikkal. A szülők egy másik teremben kivetítőn követhették a prezentációkat. Volt a projekttervek között GPS-szel felszerelt, divatot követő színváltó esernyő, szelektív kuka, amelyik maga válogatja szét a bedobott szemetet, arcfelismerő biztonsági rendszer, illetve napenergiával működő, hároméltű vízi-repülő-busz. A záró esemény végén pedig egy ünnepség keretében – ahol az egyetem leköszönő és új rektora is jelen volt – minden résztvevő megkapta az oklevelét. Úgy tűnik, valóban fontos esemény volt a Gyerekegyetem a Műegyetem számára.

A jövő innovációs szakemberei most még csak érdeklődő gyerekek…

Az egyetem oktatói és hallgatói hatalmas lelkesedéssel vállalták a szervezést és a lebonyolítást. Amolyan gondos mérnöki tervezéssel állították össze a programot, amelyben a vetélkedők és játékok mellett elsősorban a tudás élményszerű átadása volt a cél.

– Bízunk benne, hogy a rendezvény hagyományt teremt, és segítségével sikerül az ifjúságot a műegyetemi tanulmányok, illetve a természettudományok felé orientálni – mondta Péceli Gábor, a BME leköszönő rektora, hozzátéve, hogy a Gyerekegyetem célja az is, hogy néhány lehetséges karrierpálya felfedezése után a fiatalok könnyebben döntsenek arról, mivel szeretnének foglalkozni felnőttként.

Az ötnapos rendezvény napindító előadással kezdődött, majd tankörönként más-más szemináriumok voltak. A görög ábécé betűivel nevezték el az életkor szerint összeállított tanköröket, és más-más színű pólókkal különböztették meg őket. A koordinálásban önkéntes egyetemi hallgatók segítettek, akik a szünetekben játszottak is a gyerekekkel.

– A hét során forgószínpadszerűen minden tankör minden szemináriumot meglátogatott, így mindenki megismerkedhetett a heti témákkal – számol be a programról Völgyi István építőmérnök, a BME Hidak és Szerkezetek Tanszékének adjunktusa. – Azt láttuk, hogy a gyerekek nagyon élvezik mindezt. Számos pozitív visszajelzést kaptunk, úgyhogy folytatni fogjuk. Hozzáteszem, nekünk éppúgy nagy élmény volt, hogy a gyerekeknek ekkora örömöt tudtunk szerezni a munkánk bemutatásával. Nem titkolt és gyakorlatias szempont, hogy ugyan még nagyon messze vannak az egyetemválasztástól, de ha idejekorán megkedveltetjük velük a természettudományokat, nagyobb kedvvel tanulják, és jobban is szeretik majd ezeket a tárgyakat. Így többet, mélyebben foglalkoznak velük, amiből hosszú távon az egyetem is profitálhat.

Dallos Györgyi, az BME Villamos Karának PR-vezetője és a Gyerekegyetem szervezője elmondta, hogy a tábor végén az értékelő kérdőívet a szülők szokatlanul nagy arányban, 185-en töltötték ki, amit sokan közülük szöveges értékeléssel is kiegészítettek.

– A szülői vélemények közül minden másodikból az derült ki, hogy a gyerekek otthon egyfolytában az itt szerzett élményeikről meséltek – mondja a szervező. – Beleszövik a játékaikba, sőt a terveikbe mindazt, amit valamelyik előadáson hallottak. Sok szülő azt tapasztalta, hogy a gyereke megújult lelkesedéssel vetette bele magát az új ismeretek szerzésébe. Vagy éppen bejelentette, hogy fizikus vagy kémikus lesz. A visszajelzések nagyon hasznosak számunkra – teszi hozzá. – A szülők javasolták például azt, hogy a jövőben az előadásokat is korosztályos bontásban szervezzük meg. Az idei egy kísérleti tábor volt, ahova 9-től 14 éves korig hívtunk gyerekeket. Mi is éreztük, hogy az utóbbi korcsoport már jóval aktívabban vesz részt a programban, felkészültebb, jobban érti a hallottakat. Viszont arra mégis jó volt ez az első tábor, hogy a részt vevő gyerekek megtapasztalhatták, milyen háromszázan ülni egy hatalmas egyetemi előadóteremben. Igazi közösségi élmény!

A nyári táborok megszokott árához képest a részvételi díj jóval kedvezőbb, 10 ezer forint volt, köszönhetően a szponzori támogatásoknak. A Gyerekegyetemet a BME Pro Progressio Alapítványa mellett teljes mellszélességgel támogatták a BME ipari partnerei is, akik a szakmai előadások bemutatásán túl a részvételi díj jelentős részét is átvállalták a szülőktől. A nagy cégek többek között azért is álltak a kezdeményezés mellé, mert szintén érdekük az utánpótlásképzés.

– De hogyan is kezdődött mindez, voltak-e előzményei az egyetemi nyitásnak? – kérdezem Dallos Györgyit.

– Amikor a rendszerváltás után tömegesen elérhetővé vált a felsőoktatás, az intézményekben tudatosodott, hogy versenyhelyzet alakult ki, és hogy a siker érdekében tájékoztatni kell a középiskolásokat. Ekkoriban indultak a nyílt napok az egyetemeken. A Műegyetem esetében nem volt hazai versenytárs, egy idő után mégis azt éreztük, a nyílt nap önmagában kevés, személyesen kell ellátogatnunk a középiskolákba, és ott élményszerűen bemutatni, miért érdemes természettudományos, illetve műszaki pályát választani. Ezt a programot erősítette a későbbiekben például a Villamosmérnöki és Informatikai Kar Nyitott laborok délutánja, amikor maguk az érdeklődő diákok látogatnak el az egyetemre; majd – nyugati példák nyomán – része lett a programnak a Lányok a tudományban kampány is, hisz arra lettünk figyelmesek, hogy fokozatosan csökken a műszaki pálya iránt érdeklődő lányok aránya. A téma iránti figyelem aztán szerencsére meghozta az eredményét – avat be minket a szervező. – A nyugati egyetemek annyiban járnak előttünk, hogy már gyerekprogramokat működtető irodáik vannak, amelyek a legfiatalabb korosztályt hivatottak megszólítani. Az elmúlt években azért is lett a felsőoktatásban kulcsszó a tehetséggondozás, mert kutatások kimutatták, hogy ha a 8–12 éves korosztály élményszerűen találkozik a matematikával, fizikával, kémiával, nagy valószerűséggel továbbtanuláskor a természettudományokat választja.

Ezek kellettek ahhoz, hogy idén egy dinamikus szervezőcsapat a Műegyetemen belevágjon az első – kísérleti – gyerektábor megszervezésébe.

Tapasztalatok a programról

A szervezőket meglepte, milyen bátran mertek kérdezni a gyerekek az előadásokon. Olyannyira, hogy két nap után fel is kellett állítani egy szabályt: előbb az előadó megtartja az előadását, és csak utána tehetik fel a gyerekek a kérdéseiket. A hasonló helyzetek megoldása miatt tehát a szervezőknek is egyfajta tanulást jelentett ez az öt nap.

A Gyerekegyetem végén izgalmas volt, amikor a gyerekek olyan, szerintük hasznos és gyakorlatias találmányokat mutattak be, amelyeket szívesen megvalósítanának. Itt is meglepetést okoztak a szervezőknek, például a lézerkéssel, amely a szeletelés során máris megpirítja a kenyeret; egy olyan kertészettel, ahol minden munkafolyamatot és a növények gondozását is elektronikus rendszerek látják el, amiről helyzetjelentést is adnak, vagy a teleportáló fülkével, amely pénzérme bedobásával juttatja el az embert egy adott helyre.

Az egyetemi oktatók részéről igen bátor vállalás volt a legfiatalabbakkal való közös munka, hiszen nem általános iskolás korosztályhoz szoktak. A szervezők azonban mindenre gondoltak: készítettek az oktatók számára egy pedagógiai felkészítő anyagot erre a korosztályra fókuszálva.

Az önkéntes szakkollégisták pedig, akik az ötnapos képzés alatt segítettek a gyerekcsoportok koordinálásában, felkészítő alkalmakon vettek részt, amelyeken megtanulták, miként kezeljék a különféle szituációkat: mit tudnak tenni, ha elkezd sírni egy gyerek, vagy rossz a kedve, netalántán hisztizik. Játéklistát is kaptak, amelyből kiválaszthatták azokat, amelyeket a szabadidős foglalkozások alatt a gyerekekkel játszanak majd. Játékos matematikaversenyt is rendeztek, amelyhez a Matematika Összeköt Egyesületet hívták segítségül, akik hasonló méretű rendezvényeket szoktak szervezni és megvalósítani.

A Műegyetem tehát mérnöki gondossággal tervezett, így ment is minden gördülékenyen. Viszont az már az előadókat dicséri, hogy igazán jól vezették végig a programokat, mert nem voltak fegyelmezési gondok, annyira lekötötték a gyerekek figyelmét az egyes előadások.

– Egyértelmű volt, hogy a gyerekeknek játékosan kell átadni az ismereteket, mégis okozott némi fejtörést, miként oldjuk meg ezt a feladatot, hiszen egyértelműen kiléptünk a komfortzónánkból – mondja Völgyi István. – Onnan kellett elindulnunk, hogy átgondoltuk, milyen szóhasználattal élhetünk másodikos, harmadikos, negyedikes gyerekek esetében, és milyen tudásra építhetünk. Végül kerettörténetbe ágyaztuk azokat az ismereteket, amiket szerettünk volna átadni, így született egy mese Bergengócia hiú folyójáról, amely mindinkább szerette volna magát feldíszíteni, és gyönyörű hidakra vágyott. Mivel nem akadt senki, aki hidat tudna építeni, Bergengócia királya tanulmányútra küldte az embereit, hogy megismerjék a hídépítés tudományát. Így jutottak el Budapestre. Az itteni mesterek – azaz mi, előadók – bemutattuk a legfontosabb hídtípusokat, olyan egyszerű fogalmakkal elmagyarázva, hogy a gyerekek megértsék. Így később már velük közösen tudtunk hidakat tervezni Bergengócia folyójára.

Egy interaktív számítógépes hídépítő programot is bemutattunk, amellyel először egy helytelen, majd a helyes megoldást készítettük el. A szeminárium legizgalmasabb része az volt, amikor a folyót jelképező nagy kék fóliánk fölé 4 különböző hídmodellt építettek meg a gyerekek. Ezek 2,5–4 méter hosszú, igazán látványos szerkezetek lettek, amelyeken át is kelhettek a gyerekek. Az elkészült építményeken aztán büszkén fényképezkedtek.

Völgyi Istvánt nem aggasztja, hogy az elkövetkező években lehet lemorzsolódás a természettudományos pályán, hiszen az általános iskolákban és gimnáziumokban sok a jó tanár, aki meg tudja szerettetni ezeket a tárgyakat a gyerekekkel. Neki magának is nagyszerű élményei voltak kisdiákkorából, részben ennek is köszönhető a pályaválasztása.

Ünnepélyes diplomaosztó

A rendezvény utolsó foglalkozásán a gyerekek bemutatták projektfeladatukat, majd átvették a Gyerekegyetem elvégzését igazoló oklevelet. Orosz László egyetemi docens, aki az esemény moderátora volt, ezekkel a szavakkal köszöntötte a gyerekeket: „A tudást mind a mai napig egyik nemzedék adja át a következőnek. Ti komoly tudásmennyiség birtokosai lehettek, de ez nagy munka. A hosszú tanulási folyamat legutolsó szakasza az egyetem: itt ismerkedtek meg azzal a szaktudással, amelynek segítségével jobb robotokat, számítógépeket, okostelefonokat, közlekedési eszközöket, gyógyszereket fogtok tervezni, és az emberek életét könnyebbé, hosszabbá és remélhetőleg boldogabbá tudjátok tenni. A tanulás nehéz folyamat, de ha bennetek szeretet és olthatatlan kíváncsiság él a tudomány iránt, akkor ezt a nagy nehézséget le fogjátok győzni. Reméljük, sokan közületek néhány év múlva ismét itt ülnek e padokban.”

A szervezők bíznak abban, hogy a Műegyetem padsoraiban a jövő innovátorait, IT szakembereit, matematikusait, fizikusait és tudósait köszönthették. Egyik lehetőség a program folytatására a közeljövőben, hogy szombatonként nyílt napokat tartana a BME az érdeklődő kisdiákoknak. Emellett sok más ötletük is van: szerintük a pedagógusképzésben is új perspektívát nyithatna, ha a tanítók, tanárok is ellátogatnának egy-egy nyári gyerekegyetemre.