Cél a végzettség nélküli iskolaelhagyás mérséklése

A DFHT tanítási-tanulási stratégia célja

• a végzettség nélküli iskolaelhagyás csökkentése az adaptív és innovatív tanítási-tanulási környezet segítségével és a leghatékonyabb stratégiák, módszerek és technikák alkalmazásával;
   
• a tanulók képességeinek kibontakoztatása;
   
• az inkluzív, bevonó, a tudásban heterogén összetételű osztályokban a speciális, státuszkezelő nevelési-oktatási eljárás alkalmazásán keresztül a tanulók közötti együttműködés kiépítése;
   
• a tanulók közötti státuszrangsor rendezésével az osztály szociális szerkezetének megváltoztatása.

A végzettség nélküli iskolaelhagyás mértékének csökkentése céljából a tudásban és szocializáltságban heterogén összetételű osztályok és tanulói kiscsoportok szervezését kiemelten támogatjuk, vagyis tudatosan törekszünk arra, hogy az eltérő képességű, motiváltságú és tudású tanulói összetételhez igazodva ajánljunk stratégiát. A DFHT-ban a különböző tanulásszervezési módok, technikák mellett a speciális, kollaboratív technikán alapuló Komplex Instrukciós Program (KIP) szintén hangsúlyos szerepet kap. A KIP különlegessége, hogy a tanulói teljesítmény egyik meghatározó tényezőjét, a tanulók közötti státuszrangsort képes kezelni.

A DFHT tanítási-tanulási stratégia koncepciója

A DFHT tanítási-tanulási stratégia a tudásban és szocializáltságban heterogén tanulócsoportok fejlesztésére hivatott eljárás. Három területen jelenik meg az iskolai gyakorlatban:

• A tanulásszervezés a kötelező és szabadon tervezhető tanórákban, amelynek során az öndifferenciálás és a személyre szabott, egyéni képességekhez mért, differenciált fejlesztés dominál. A DFHT tanítási-tanulási stratégiában megjelennek az adaptivitáson alapuló, ismert tanulásszervezési módok, a csoportmunka és benne a tanulói
  státuszkezelő KIP mint az adaptív oktatás egyik megvalósítója.
   
• A stratégia újszerűségét adja, hogy kötelező és szabadon tervezhető tanórákban a tanítás-tanulás folyamata a tananyagtartalom körülbelül 30%-ának a tekintetében, az összes közismereti tárgy tanítása során, a kereszttantervi tartalmakra alapozva, az alprogramokkal összekötve, interdiszciplináris keretek között valósul meg.

A DFHT-hoz kapcsolódnak a KAP alprogramjai:

• Testmozgásalapú alprogram (TA);
• Művészetalapú alprogram (MA);
• Digitális alapú alprogram (DA);
• Logikaalapú alprogram (LA);
• Életgyakorlat-alapú alprogram (ÉA).
   
• Az iskola a tanórán kívüli foglalkozásait az alprogramok által felajánlott délutáni foglalkozásokon kívül a tanítási napot megkezdő „ráhangoló beszélgetések” és az ún. „Te órád” foglalkozással színesíti, amelyek a képesség- és személyiségfejlesztés színterei.

A „ráhangoló beszélgetések” az iskola életéhez igazodva, a tanítási napra való ráhangolódást segítik. Témaajánlással segítve, de az iskola igényeihez igazodva szervezhetők.

A „Te órád” a diák által szabadon választható, a tanuló érdeklődéséhez és az iskola lehetőségéhez igazított foglalkozás. Ez lehet játék, egyéni differenciálás, felzárkóztatás és tehetséggondozás is, és akár egyéni, akár kis csoportos, akár osztály, korcsoport, érdeklődési kör szerint stb. szervezve is.

Szintén újszerű, hogy az alprogramok a délutáni, komplex tartalommal megtöltött foglalkozásaikat döntően nem egy adott tantárgy köré szervezik. Az adott alprogram specialitásának figyelembevételével támaszkodik, épít a DFHT stratégiára, annak elemeire, technikáira, módszereire, felhasználja azokat, előtérbe helyezve a tudásban és a szocializáltságban heterogén tanulói csoport fejlesztését, különös tekintettel a kooperatív és a kollaboratív technikák, módszerek alkalmazására. Minden tanórán kívül szervezett alprogram hetente legalább egyszer 45 percben minden évfolyamon megjelenik. Mértékük, óraszámuk az iskolák profiljától, lehetőségétől, igényétől függ. A foglalkozásokon a tanítási-tanulási stratégia nemcsak a tudásépítésben, hanem a személyiségfejlesztésben is szerepet játszik (1. ábra).

A DFHT tanítási-tanulási stratégia megalkotásánál figyelembe vettük, hogy az évtizedekkel ezelőtt alkalmazott módszereket a mai nevelési-oktatási gyakorlatban nem lehet kizárólagosan és hatékonyan alkalmazni. Mivel a szubjektív és objektív körülmények, feltételek (többek között a tanítás-tanulás céljai, követelményei, tartalma, a tanulók előzetes tudása, képességei, motivációi, érdeklődése, a pedagógusok attitűdjei és kompetenciái, az infrastruktúra) megváltoztathatók, az oktatási intézményeknek a tanulók hatékony fejlesztéséhez, a kor kihívásaihoz, a változó technológiai feltételekhez és lehetőségekhez, a tanulói csoportok képességeihez, igényeihez mérten a legalkalmasabb tanítási-tanulási stratégiákat, módszereket és munkaszervezési formákat ajánljuk.

A DFHT tanítási-tanulási stratégia jellemzője

A DFHT tanítási-tanulási stratégia célja a tudásban és szocializáltságban heterogén tanulói csoport hatékony kezelése. A stratégia a diákok tanulását középpontba helyezve épít a pedagógusok meglévő tudására, kreativitására, tanulni vágyására, mely folyamatban hangsúlyosan jelenik meg a pedagógusi kompetenciák fejlesztése és a tantestületen belüli pedagógiai kultúra és attitűdváltás elősegítése, támogatása, fejlesztése. Mivel a Komplex Alapprogram intézményei arra törekednek, hogy kielégítsék az iskolahasználók igényeit, abban segítünk, hogy az iskolák eddigi hatékony módszereiket megtartva gazdagítsák munkájukat, nyissanak az új, illetve kipróbált tanítási-tanulási stratégiák felé, mert ez kreativitást, megújulást eredményez mind a pedagógusoknál, mind a tanulóknál. A stratégia implementálásával javítható a tanulók együttműködése, a meglévő státuszprobléma rendezése, a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek iskolai sikerességének biztosítása, továbbá az alulteljesítők hozzásegítése a közép- és felsőfokú továbbtanuláshoz, ami megalapozza sikeres belépésüket a munkaerőpiacra.

A DFHT tanítási-tanulási stratégia középpontjában a személyre szabott differenciálás áll, ami a végzettség nélküli iskolaelhagyás csökkentésének egyik segítője. A differenciálás a pedagógus által irányított fejlesztést, illetve a tanulók önvezérelt fejlesztését és az egyéni sajátosságok ismeretében megvalósuló egységesség együttes alkalmazását jelenti. A DFHT-ban érvényre jutó adaptivitás egyszerre fejezi ki az elemzésre épülő változás, tanulás, innováció és reflexió értékeit. A DFHT a feladatok sokféleségén keresztül egy időben biztosítja a leszakadók felzárkóztatását és a tehetségek gondozását.

A DFHT stratégiában olyan módszerek és technikák alkalmazására alapozunk, amelyek azon túl, hogy középpontba helyezik a tudásban heterogén csoportban való tanítást és tanulást, megkívánják a tanulók aktív részvételét a tanulási folyamatban. A DFHT a tanulást olyan aktív tevékenységként értelmezi, amelyben a tanuló a már meglévő tudásrendszerekbe beágyazott ismeretei segítségével egyéni módon értelmezi az új ismeretet. A tanulási folyamat lényegi elemének a gyerekek közti interakción alapuló tudásépítést, tanulást és a tudásmegosztást tekinti, ennek alapján tervezi, szervezi és értékeli a tanulástámogatás folyamatait. A DFHT pedagógiai kultúrájának fő pillérei:

• a tanulók egyéni sajátosságainak, érdeklődésének, előzetes ismereteinek, az ismereteket rendszerbe foglaló fogalmi struktúráinak és társas kapcsolatainak megismerése;
   
• az egyéni konstrukciókat figyelembe vevő egyéni tanulástámogatás, differenciálás, az együttműködést és alternatív megoldásokat támogató gazdag és adaptív módszertani repertoár;
   
• a tanulás életszerűségét biztosító tanulási helyzetek és tanulási környezet, valamint a tanulók ön- és társértékelése;
   
• tanulói státuszkezelés a többféle képesség felhasználását igénylő feladatokon keresztül;
   
• a pedagógusoknak a pedagógiai kultúra- és attitűdváltás iránti igénye.

A tanítási-tanulási stratégia fókusza az esélyegyenlőtlenség csökkentése, minden tanuló hozzásegítése a sikeres továbbtanuláshoz. Cél, hogy a folyamatban a pedagógusok erős hatást gyakoroljanak a tudásbővítésre és a személyiségfejlődésre. A DFHT-ban a méltányosság a tananyaghoz való egyenlő hozzáférést jelenti minden gyermek számára, amit a többféle képesség felhasználásának a lehetősége mellett az osztálytársak között létrejött, azonos vagy viszonylag azonos státuszból történő kommunikáció segít. Cél, hogy minden gyermek számára ne csak esélyegyenlőséget (equality – méltányosság; egyenlő hozzáférés azonos módon való biztosítása; egyenlő bánásmód), hanem egyenlő esélyt (equity: egyenrangúság; olyan feltételek megteremtése, amelyek eszközökkel támogatva teremtik meg a hozzáférést) biztosítsunk képességei kibontakoztatásához. A DFHT-ban a tanulók közös, kis csoportokban végzett munkája kiemelt jelentőségű. A csoportban végbemenő folyamatnak, a státuszrendeződésnek a hatására javul az eltérő tudású és szocializáltságú tanulók ismeretelsajátításának eredményessége, ami végső soron a lemorzsolódás és a korai iskolaelhagyás csökkentésének a segítője. A csoportmunka lehetőséget nyújt a gyermekeknek az együttműködéshez szükséges képességek és készségek alkalmazására, segíti a tanulók tanulmányi fejlődését, valamint hozzájárul a problémamegoldó gondolkodás fejlesztéséhez. A csoportmunka-szervezés során a pedagógus célja, hogy minden diáknak megadja a lehetőséget a munkában való egyenrangú munkavégzésre, és tudatosítsa, hogy mindenkinek van olyan képessége, amely alkalmassá teszi a feladatok megoldásában való sikeres közreműködésre.

A DFHT jelentősége a nevelés‑oktatás folyamatában

A DFHT tanítási-tanulási stratégia olyan oktatási módszert, módszeregyüttest kíván megvalósítani, amelynek egyik fontos eleme az innovatív gondolkodást, a sokféle képesség felhasználását igénylő feladatok kijelölése. Másodsorban egy olyan oktatástervezési stratégia, amelyen keresztül a pedagógus felkészíti a tanulókat az együttműködési szabályok betartására, valamint azokra a szerepekre, amelyek munkájuk végzéséhez szükségesek. Harmadsorban fontos elemként jelenik meg az ismeretekhez való egyenlő hozzáférés biztosítása, a felkészítés az osztályon belüli státuszproblémák felismerésére és kezelésére. Cél, hogy a pedagógus erős hatást gyakoroljon az iskolában a tanulók szociális helyzete és tanulmányi eredménye által jelentősen befolyásolt nevelés és tanulás folyamatára.

A DFHT tanítási-tanulási stratégia megvalósítása

A DFHT tanítási-tanulási stratégia sajátosságai a DFHT kivitelezését segítő oktatásszervezési módok, módszerek, munkaformák (egyénre szabott differenciálás, egyedül végzett munka, rétegmunka, teljesen egyénre szabott munka, részben egyénre szabott munka, párban folyó tanulás, páros munka, tanulópárok munkája, kooperatív csoportmunka, drámajáték, projektmunka, tantermen kívüli tanulásszervezés) és a speciális kooperatív technikán alapuló, tanulói státuszhelyzetet kezelő Komplex Instrukciós Program (KIP). Ez utóbbiban a speciális jelző a tanulók közötti státuszrangsor rendezésére való alkalmasságot jelenti, amely az egyenlő esély megteremtésének és ezen keresztül a képességkibontakoztatásnak az egyik eszköze.