Olvasási idő: 
14 perc
Author

Boldogságórák kicsiknek, nagyoknak

Ma már közismert tény, hogy a boldogság nem mérhető anyagi természetű dolgokban. Nem azoknak a társadalmaknak a legmagasabb a boldogságindexük, amelyek a legtehetősebbek. A boldogsághoz vezető út tanulható. Ezt ismerték fel a cikkünkben bemutatott boldogságórák szervezői és a programhoz csatlakozó ceglédi pedagógus.

A Boldogságprogram gondolata Bagdi Bella, a Jobb Veled a Világ Alapítvány által működtetett Boldogság Intézet vezetője lelkében született meg. Az életmódfejlesztő énekesnő saját élettapasztalata, tanulmányai és tanítói mind azt sugallták, hogy a boldogságra való képesség tanulható. Valójában tudatosabbnak kell lennünk érzelmeink kifejezésében, kapcsolatainkban.

Pozitív pszichológia

Ha szóba kerül a pszichológia tudománya, szinte biztos, hogy valamilyen mentális betegségre, problémára asszociálunk, amelyet a lélekbúvár szakember kívülállók számára titokzatos módon gyógyít meg. Ezt a szemléletet szerették volna megdönteni az 1990-es évek végén Martin Seligman és Csíkszentmihályi Mihály pszichológusok. Ők fogalmazták meg az új tudományos irányzat, a pozitív pszichológia céljait, amelyek közül a legfontosabb: tegyük még teljesebbé a normális, átlagos életet! A pozitív pszichológia szakemberei azt tanulmányozzák, amiben sikeresek vagyunk, és nem azt, amiben kudarcot vallunk. Az egyének és szervezetek erősségeire kíváncsiak, és arra, hogyan lehetne ezeket tovább erősíteni, fejleszteni. Miért ne tehetnénk ezt meg mi mindannyian? Miért ne tanulhatnák meg a gyerekek már az iskolában? Akár külön órákon, akár minden óra folyamatába beillesztve. Mondjuk, a Boldogságprogram keretében.

A Boldogságprogram témái

Szeptember:
A boldogságfokozó hála
Október:
Az optimizmus gyakorlása
November: 
Társas kapcsolatok
December: 
Boldogító jó cselekedetek
Január: 
Célok kitűzése és elérése
Február: 
Megküzdési stratégiák
Március: 
Apró örömök élvezete
Április:  
Megbocsátás
Május: 
Egészséges életmód
Június: 
Fenntartható boldogság

Jobb veled a világ!

Harsányi Beáta tanítónő

Harsányi Beáta, a ceglédi Várkonyi István Általános Iskola tanítónője véletlenül talált rá a Jobb Veled a Világ Alapítvány kezdeményezésére. Az alapítvány tíz hónapos személyiségfejlesztő, úgynevezett Boldogságprogramot dolgozott ki eredetileg felnőtteknek a pozitív életszemlélet támogatására.

– Örömmel fogadtam a lehetőséget, és el is indítottam egy felnőtt­csoportot itt, Cegléden nagy sikerrel. De már a kezdetektől fogva több pedagógus fejében ott motoszkált, hogy hasonló programmal ugyanezt a célt el lehetne érni gyerekekkel is. Így az alapítvány munkatársai kidolgozták az iskolai programot, munkafüzettel, hanganyagokkal, letölthető segédletekkel általános iskolások és középiskolások számára egyaránt. Ezek a Boldogságórák.

A program minden hónapra megad egy-egy témát, amelyet a gyerekekkel a saját tempónkban dolgozunk fel. Minden témához tartozik egy mese, egy dal és más segédanyagok, melyekkel a játékokat, gyakorlatokat még színesebbé tehetjük.

A boldogságórát tartó regisztrált pedagógusok ezeket ingyenesen letölthetik a honlapról, illetve a nyomtatott kézikönyvet megkapják az alapítványtól. Jelenleg több mint 1400 pedagógus tart boldogságórákat Magyarországon és határainkon túl is. Aki jelentkezik, az 30 órás akkreditált képzésen vehet részt, hiszen a személyiségfejlesztő órák megtartásához alapvető pszichológiai ismeretekre is szükség van.

Ezt csak szívvel lehet csinálni

Bögös István iskolaigazgató

– Amikor először hallottam a programról, bevallom, kissé idegenkedtem tőle – kapcsolódik be a beszélgetésbe Bögös István, az iskola igazgatója. – De, ahogy jobban megismertem, kiderült számomra, hogy éppen az hiányzik a mai gyerekek életéből, amit egy-egy boldogságóra nyújtani tud. Ma már ritkák a közös nagy étkezések, ahol lehet beszélgetni a szülőkkel a világ dolgairól. Kevés családdal él együtt nagyszülő, aki elmeséli az életét, és közben a gyerekkel együtt levonja a tanulságokat. Az esti mesék is ritkák, alig mesél a szülő klasszikus meséket, pedig valójában ezekből tudják megtanulni a gyerekek, hogy mi a jó, és mi a rossz. Kevés az olyan család, ahol a gyerek megtanulja azokat a konfliktuskezelési módszereket, amelyekkel a nagyobb közösségekben is jól boldogul. Van, aki csak azt hallja otthon: „Hagyjál, nem érek rá!” vagy hogy: „Viselkedj!” Na de hogyan?

Sok gyerek nem tanulja meg az érzelmei kifejezését, sokszor maga sem tudja, mit érez. A Boldogságórák éppen ezt a hiányt pótolják. Játékosan gyakorolják rajtuk ezeket a készségeket, meséket hallgatnak, miközben persze egymáshoz is közelebb kerülnek. Ha jól meggondoljuk, valójában ez lenne az iskola egyik alapvető feladata: a tanítás mellett a nevelés. Sok pedagógus fél a programtól, azt gondolja, hogy pluszterhet venne magára, ha ő is belevágna. Pedig valójában inkább segítséget nyújt ahhoz, amit úgyis el kell végeznünk! Persze az is igaz, hogy a program halálát jelentené, ha kötelezővé tennék. Ezt ugyanis csak szívvel lehet csinálni, csak olyan pedagógusok kezében él, akik szeretik, értik és élvezik.

Vadkan Vendel bocsánatot kér

A 2.a-ban éppen szünet van – a szokásos hangzavar, széktologatás, falatozás. A csöngetésre elcsendesedik a társaság, aztán amikor ráébrednek, hogy boldogságóra következik, újra felbolydulnak kicsit. Bea néni pár szóval bevezeti az órát, melynek témája a megbocsátás. Megkérdezi a gyerekeket, vajon ki az közülük, aki arra hajlamosabb, hogy haragudjon, és ki az, aki inkább hamar megbocsát. A jelentkező gyerekeket kiszólítja, és megkéri a megbocsátókat, hogy mondják el, miért jobb megbocsátani, mint haragot tartani. A gyerekek lelkes korteshadjáratot folytatnak, elhangzik, micsoda megkönnyebbülés kibékülni valakivel, hogy milyen jó, ha a harag már „nem nyomja a lelked”, hogy sokkal több barátod lesz, ha nem vagy haragtartó. Megkérdezik a másik csoportot, szívesen átállna-e valaki onnan hozzájuk. Ketten át is állnak, de közben megbeszélik, hogy a kibékülés nem mindig könnyű dolog.

Erről szól a boldogságórához tartozó mese is: A frissen az erdőbe költözött Vadkan Vendel új gyerek a Recefice Állattanodában. Már az első nap összeakasztja a bajszát a többiekkel. Bea néni osztálya a mesét előző órán hallgatta, most csak felidézik. A tanítónő arra kéri a gyerekeket, hogy jellemezzék, milyen volt Vadkan Vendel, amikor először ment iskolába. A gyerekekből dől a szó. Olyan választékosan, sokféle jelzővel illetik a kis vaddisznót, amit nem is remélne senki egy átlagos másodikostól! És ami még szembetűnőbb: egy percig sem érezni, hogy Vadkan Vendelt beskatulyázták volna a „rossz fiú” kategóriájába. Szinte azonnal említik, hogy szegény Vendel azért viselkedett beképzelten, azért hazudott és „menősködött”, mert félt, hogy az új osztálytársai nem akarják majd elfogadni.

Felnőtteket megszégyenítő módon minősítés helyett a megértés útjára tértek, empatikusak voltak, és büszkén folytatták a történetet: Vadkan Vendel végül bocsánatot kért új osztálytársaitól, akik aztán befogadták, és jókat játszottak vele.

Ezután helyzetgyakorlat következik: önként jelentkezők kiállnak Vendel nevében bocsánatot kérni az osztálytól. Jó alkalom arra, hogy a tanárnő elmondja, miért nem elég egy nevetgélve vagy az ember „bajsza alatt” elmormogva kimondott „bocsi”, és hogy csak akkor szabad bocsánatot kérni, ha valóban megértettük, hogy bántottunk valakit, és megbántuk, amit tettünk. Óra végén még néhányan kipróbálhatják magukat abban, hogy előre megadott szavakkal („sajnálom”, „bocsáss meg”, „köszönöm”, „szeretlek”) megfogalmazzanak egy bocsánatkérést. Közben Bea néni bekapcsolja a lejátszót, ahonnan Bagdi Bella idevágó dala szól halkan.

A boldogságórát rajzolás zárja, a Recefice Állattanodában játszódó jelenetek valamelyikét kell papírra álmodni. A legszebb rajzokat fel lehet tölteni az alapítvány honlapjára.

Nagy ölelés!

Külső szemlélőként meglepő volt számomra, mennyire tudatosan beszélnek a gyerekek az érzelmeikről, milyen bő a szókincsük, és – ami a leginkább lenyűgözött – milyen bátran mutatják ki egymásnak az érzéseiket. Az órán a bocsánatkérő szerepjáték végén többen is megölelték a pironkodó „Vadkan Vendelt”, aki mosolyogva fogadta az elismerő, biztató gesztust.

– Ezzel az osztállyal már második éve veszünk részt a programban. Ugyanazok a havi témák, ugyanazok a mesék, mégis, ahogy fejlődnek, más szinten mélyülnek el benne, és több rétegét tudjuk feldolgozni. A témákhoz kapcsolódó játékokat és feladatokat persze évről évre megváltoztatjuk, így alkalmazkodunk az életkori sajátosságokhoz. Ma, másfél év után már egyértelmű, hogy az osztályközösség sokat fejlődött. Tudatosabban kommunikálnak egymással, beszélnek az érzelmeikről, és nagyobb együttérzéssel fordulnak egymás felé. Emlékszem, egyszer egy feladathoz kártyákat használtunk, és sajnos egy gyereknek nem jutott kártya. A többieknek hamar feltűnt, hogy bánatos, maguktól kérdezték, hogy hogyan tudnának segíteni, majd egymás után felajánlották neki a saját kártyájukat. Nagyon megindító jelenet volt – mondta Bea néni.



– Nekem több megható élményem is kötődik a Boldogságórákhoz – meséli Földi Judit, a másodikos Gergő édesanyja. – Amikor a hála volt a hónap témája, Gergő „hálakupont” adott nekem, amin megköszönte, hogy mindennap csomagolok neki tízórait. Nagy meglepetés volt, ki is tettük a hűtőre. Azután ott volt a „célok kitűzése” mint hónap témája. Felírtuk a vállalásokat, és amikor teljesültek, kipipáltuk. „Mindennap olvasni fogok”; „Minden reggel bevetem az ágyam” és hasonlók. Nagyon motivált volt, és azóta is érezzük a hatást.

– Szerveztünk „Nagy ölelésnapot” is – idézi fel Bea néni. – Mindenki készített egy piros szívecskét. Amikor megérkeztek a szülők, a gyerekek kiszaladtak, és a szülők „nyakába ugrottak”. Átölelték őket, és a kezükbe adták a szívecskét.

– Hihetetlen élmény volt, és az is, amikor a gyerekeknek volt „ölelésnapjuk”, vagyis egymást ölelték meg a szünetben – meséli Judit. – Gergőn látom is a program hatását. Bár ő nagyon visszahúzódó, a boldogságórák segítenek neki jobban kinyílni, és nem tudja nem észrevenni, hogy szeretik a többiek. Ha nem lennének ezek az órák, kevesebb lehetősége lenne erre. Nagyon szeretném, ha folytatódna a program akár felsőben is. És azt is, hogy mi szülők jobban bevonódjunk.

– A csendesebbeket segíti kinyílni minden egyes ilyen foglalkozás, a rosszcsontoknak pedig abban segít, hogy tudatosabban forduljanak a többiek felé, hogy megtanuljanak uralkodni magukon – foglalja össze a tanítónő.

Boldog iskola

Petőné Honvári Jolán, a Boldogságóra program szakmai koordinátora 2014-ben kezdte meg a munkát Bagdi Bellával. Óravázlatokat készítettek, letölthető segédanyagokat állítottak össze, majd nyáron elkészültek a kézikönyvek és a munkafüzetek is az alsó tagozattól a középiskoláig.

– Ezek az anyagok természetesen csak iránytűt jelentenek a pedagógusoknak, mivel mindenki a saját személyiségével dolgozik; változtathatnak gyakorlatokon, feladatokon, bármin. Persze szükség van közös vezérfonalra, ezért harmincórás, pedagógusok számára akkreditált képzést indítottunk a leendő boldogságóra-vezetők számára. A képzés célja, hogy tudatosan figyeljünk a pozitív megerősítésekre. A képzés fejleszti a résztvevők érzelmi intelligenciáját, a pozitív gondolkodást, miközben megismerkedhetnek a tíz hónapos tematikával, a kézikönyvvel, a segédanyagokkal, a szervezési technikával. Az eddig megtartott képzéseken nem csak pedagógusok vettek részt: pszichológusok, szociális munkások is tanultak velünk. Meglepett bennünket, hogy még ők is arról számoltak be, hogy rengeteg újdonsággal találkoztak, sőt már a képzés során is változásokat éreztek saját magukon. Például elkezdték észrevenni és értékelni az élet apró örömeit. Elkezdték úgy szemlélni a problémákat, hogy megtalálják bennük azt, ami jó, és ezt az erősséget felhasználva kilábalni a nehéz helyzetekből. Nagyon hamar ráébredtek, hogy aki boldogságórákat tart, az nemcsak a gyerekeknek segít jó irányba változni, hanem ő maga is változik.

Ön is szeretne boldogságórát az iskolájában?
Itt minden információt megtalál a csatlakozáshoz: boldogsagprogram.hu/boldogsagora

Akkreditált képzés:
A 30 órás akkreditált képzésre mindenki pályázhat a http://boldogsagprogram.hu/boldogsagora/akkreditalt-kepzes oldalon. 12 fő jelentkezése és igény esetén a képzés „házhoz megy”.

Mit jelent a Boldog Iskola cím?
Bármely iskola megkaphatja a Boldog Iskola címet, ha sikeresen pályázik. Pályázati mű lehet a boldogságról szóló reklámfilm vagy „Ilyen egy boldog iskola” montázs, illetve egy „boldog fal”, amit az iskolában jelölnek ki, motivációs üzenetekkel, képekkel. A Boldog Iskolában a pályázás időpontja előtt legalább egy boldogságórát már meg kellett tartani, és vállalni a program folytatását legalább egy évre. A boldogságórának szerepelnie kell a pedagógiai programban és a munkatervben.
További információk a boldogiskola.hu oldalon.