Olvasási idő: 
9 perc
Author
Photographer

„Bízom az új generációs tankönyvek sikerében”

A jó tankönyv alapot adhat a későbbi szakmai karrierhez, a rossz viszont egy életre elveheti a kedvet a tanulástól. De milyen szempontok szerint tehetünk különbséget jó és rossz kötet között? Hogyan tájékozódhatunk az információs társadalom korában? E kérdésekről beszélgettünk Dr. Fischerné dr. Dárdai Ágnes egyetemi tanárral, tankönyvkutatóval, a PTE Egyetemi Könyvtár főigazgatójával.

– Évtizedekkel korábban mást jelentett a jó tankönyv fogalma, mint manapság. De mennyit változtak a megítélés szempontjai?

– Induljunk ki a tankönyv fogalmából! A tankönyv a tudományos ismereteket redukált, strukturált formában, pedagógiai szempontok szerint rendezi el egy adott célcsoport számára, és a tartalmak minél hatékonyabb elsajátítását a tankönyvet használók igényeihez igazodó pedagógiai és könyvszerkesztési módszerekkel segíti. A „jó tankönyv” mint minőségi leírás abszolút értelemben nem létezik. Amikor azt vizsgáljuk, miért jó egy tankönyv, figyelembe kell vennünk, hogy ezek a művek be vannak ágyazva egy többrétegű kontextusba, amelynek változása a tankönyvre is automatikusan kihat. Akkor tekinthető rossznak vagy nem megfelelőnek a tankönyv, ha az nincs tekintettel a többi tankönyv pedagógiai beágyazottságára, összefüggéseire, a kontextus változásaira.

– Mit jelent a kontextus ebben az összefüggésben?

– A legtágabb értelemben a kontextus az a kulturális közeg, amelyben mindannyian élünk. Ha koncentrikus körökkel ábrázoljuk mindezt, a kör közepén áll a tankönyv, majd kifelé haladva következnek a tanulási módszerek, majd a tanulás, az iskolai tanterv, az iskola, végül a társadalmi elvárások és a kulturális közeg. Hogy egy tankönyv hasznosságát, „jóságát” megítéljük, elsőként annak célrendszerét, majd a tudáshoz való viszonyát kell górcső alá vennünk.

Természetesen ezek a szempontok, a tankönyv felé irányuló elvárások az idő folyamán nagyon sokat változtak. A középkortól a XX. század elejéig a tananyag- és tanárközpontú szemlélet volt jellemző az európai kultúrkörben. A reformpedagógia mutatott rá, hogy az oktatásnak más célja is lehet a tananyag átadása mellett: a felnőtt életre való felkészítés. Ehhez képességekre, kompetenciafejlesztésre van szükség. Annyi bizonyos, hogy minél fiatalabb életkorúak a célcsoport tagjai, annál nagyobb szerep jut a szelektált, tudáskánonba szervezett ismerethalmaznak.

A tankönyvekről szóló mai diskurzusok leginkább azt emelik ki, hogy a tanulásról és a tudásról vallott koncepció szem előtt tartása nélkül nem igazán lehet a tankönyvek releváns tartalmáról, jóság-mutatóiról beszélni. Az is egyértelmű, hogy a pedagógiai rendszerek programcsomagjait, taneszközeit – akár hagyományos, akár digitális, vagy akár egyszerre mindkét médiumról van szó – csak rendszerszerűen lehet vizsgálni.

Gyakori kritika a tankönyvkutatók részéről, hogy kevés az olyan taneszköz, amelyekben felfedezhetők a legújabb pedagógiai (tanuláselméleti, tanulásmódszertani) kutatások eredményei. Mivel a tantárgyi követelmények, a tantárgymódszertani reformok és a tankönyvek tartalmának megújulása között szoros kölcsönhatás van, ezért a tankönyvek koncepcionális megújítása csak akkor következhet be, ha minden érintett fél (tudományos szakértők, tantárgydidaktikusok, tankönyvszerzők és -szerkesztők, a tankönyvet használó tanárok) szisztematikus együttműködése megvalósul. Hiába mondható szaktudományi és pedagógiai szempontból korszerűnek egy tankönyv, ha a diákok a tanórán egészen más tanítási módszerekkel találkoznak, valamint nem tudják használni az egyébként jó tankönyvet.

A tankönyvkutatók konkrét szövegelemző kutatásokra támaszkodó megállapításai arra hívják fel a figyelmet, hogy a tankönyvi nyelvhasználat nem, vagy csak esetlegesen alkalmazkodik a korosztály nyelvhasználatához. Égetően szükség van tehát a tankönyvkutatók által már régóta hangoztatott – normatív jellegű kritériumrendszeren és számszerűsíthető adatokon nyugvó – beválás- és hatásvizsgálatokra. Szükség van empirikus, osztálytermi kutatásokra, a tankönyvpiac analitikus vizsgálatára, valamint a tankönyvi jóváhagyásnak – egy széleskörű szakmai diskurzust követő – folyamatos megújítására.

– Mennyire képesek a tankönyvek követni ezeket a változásokat?

– Éppen most veszek részt egy kutatásban, amely e területet vizsgálja. Kutatótársaimmal megállapítottuk, hogy sajnos számos esetben maradnak évtizedek óta elavult, pontatlan információk a tankönyvekben. A történelem tankönyvekben számtalan példa hozható mára súlytalanná vált témák továbbélésére, és az új kutatási eredmények mellőzése szintén tetten érhető jelenség.

Hatalmas felelősség terheli a tankönyvek szerzőit, szerkesztőit. Ha például a környezetszennyezés, a szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos problémák nem kerülnek be a műveikbe, később nehezen kérhető számon a társadalmi aktivitás, összefogás, a konstruktív gondolkodás hiánya. Mindezt csak azért említettem, mert a jelenlegi tankönyv-jóváhagyási rendszerbe néhány éve a nemzetközi tapasztalatok alapján sikerült bevenni a környezet és az élet védelmének kritériumát a tankönyvek megítélésekor.

– Mennyire számít az, hogy a befogadó (a tanuló) milyennek ítéli a tankönyvet?

– Természetesen ez az egyik legfontosabb szempont. A jelenlegi tankönyvminősítő rendszer „felhasználóbarát”, tehát a befogadókra és a befogadás hatékonyságára is fókuszál. A nemzetközi sztenderdek közül kiemelkedő a célcsoport életkorának való megfelelés, valamint az emberi jogok tiszteletben tartása. Egy tankönyv nem lehet rasszista, uszító, előítéletekkel terhelt. Ezek evidenciák ma már, az viszont nem, hogy a felhasználók (tanulók, tanárok, szülők) mit tartanak „jó tankönyvnek”; nincsenek ilyen kutatásaink.

– A PTE Egyetemi Könyvtár főigazgatójaként Ön napi szinten látja az olvasói trendek változásait. Véget ér-e a Gutenberg-galaxis a tankönyvek területén?

– Erre a kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni. A tudományos kutatásban érdekelt látogatóink számára az általuk kívánt információk egy része már kizárólag online formában érhető el. Az elmúlt években több tízmillió forint értékben mondtunk le nyomtatott folyóirat-megrendeléseket, mert a kutatók inkább az online formákat keresik. A kiadók is alkalmazkodtak a trendekhez, manapság már rengeteg olyan adatbázis létezik, amelyek a világhálón akár egy mobiltelefonos alkalmazással is hozzáférhetők, használhatók.

Egyetemi könyvtárként mi is igazodtunk a korszerű technikai kihívásokhoz: számos szolgáltatásunk kizárólag online érhető el. Az érdeklődők kutathatnak online katalógusunkban, a nyitvatartási időben online kérhetnek szaktájékoztatást könyvtárosainktól, továbbá internetes előjegyzésre, kölcsönzésre, hosszabbításra szintén mód nyílik. Emellett természetesen vásárolunk nyomtatott könyveket is, mert a papíralapú kiadványokra nem szűnt meg az igény. Gyakori látvány olvasótermeinkben a laptopját használó egyetemista, aki közben bele-belelapoz a számítógép mellé tett nyitott kötetbe.

– Hogyan vélekedik az információs társadalom kihívásairól?

– Jómagam szakkönyvtáros munkatársaimmal részt veszek az informatikus könyvtáros szakos hallgatók képzésében. Felfogásunk szerint olyan információs szakemberek vagyunk, akik rendelkezünk azzal a képességgel, hogy segítsük az információs áradatban való eligazodást. Ez egyaránt kiterjed az információ keresésére, a forrás hitelesítésére, a pontos hivatkozások elsajátítására, sőt a felhasználók képzésére is. Az egyetemen belül fontos mentorszereppel rendelkezünk, hiszen a szakdolgozatot író diák, a disszertációját előkészítő doktoranduszhallgató és a profi kutató egyaránt a könyvtárosoktól kér segítséget, amikor szakirodalmat kutatnak.

– Mi a véleménye azokról a célokról, amelyeket a hazai oktatáspolitika a tankönyvkiadás területén kitűzött?

– Bízom benne, hogy az új generációs tankönyvek igazodnak azokhoz a már említett változásokhoz. Abban viszont nem hiszek, hogy ez az átalakulás egyik napról a másikra, automatikusan végbemegy. Az a tapasztalatom, hogy az életben is azok az igazán sikeres és tartós változások, amelyek kiérlelten, organikus fejlődés eredményeként jönnek létre. Remélem, hogy a pedagógiai, tankönyvkutató szakma hozzásegíti a magyar oktatás világát a további minőségi előrelépéshez. Magam kutatóként a háttérelemzések készítésében veszek részt. Sokunknak és sokat kell dolgoznunk ahhoz, hogy diákjaink könnyen tanulható, korszerű, szakmailag hiteles tankönyvekből tanulhassanak, a tanárok pedig pedagógiai tevékenységükhöz mind tartalmában, mind módszereiben folyamatosan megújuló eszközöket kapjanak segítségként.