Mi volt az első gondolata, amikor tavaly decemberben megérkezett a levél a Minisztériumtól, hogy vegyenek részt a program foglalkozásán?
A legelső gondolatom az volt, hogy megint itt egy program, amit a gyerekek nem is biztos, hogy fognak szeretni. Általában az a probléma, hogy idejönnek külsősök, akiket nem ismernek, nem akarnak megnyílni előttük. Ráadásul egy háromórás foglalkozás iszonyatosan hosszú lenne, amire sajnálom a kidobott időt.
Ez az érzés mikor változott meg Önben?
Az első pillanatban meglepődtem, mert már az előkészítés is nagyon pontos és precíz volt. A csapat nagyon szimpatikus fiatalokból állt. Fent a rajzteremben ültünk le, mivel az jól be van világítva, olyan, mint egy színházterem. A rávezető játék után levetítették a Zuhanás című kisfilmet, ami bemutatja az esetet, magát a gyilkosságot. A vetítés alatt még egy kicsit mozgolódtak a gyerekek, a bulijelenetnél még röhögcséltek is, én pedig reméltem, hogy nem „megy el” az egész egy erőltetett drogprevenciós előadás irányába. De a „biofalnál” – ahol a diákok körbeállják a vádlottat – már egyértelműen éreztem, hogy itt valami másról van szó.
Hányadikos osztályban tartották a foglalkozást?
A gyerekek kilencedikesek voltak, tehát 14-15 évesek. Már a legelső gyakorlatnál teljesen bele tudták élni magukat a szituációba. Én nem kaptam pontos forgatókönyvet a foglalkozásról, csak egy vázlatot, így például azt sem tudtam, hogy amikor kihúzták a szerepkártyákat az instrukcióval, mi az, ami le volt írva, és mi az, amit ők improvizáltak. Ami még említésre méltó, hogy a háromszor 45 perces órákat egyben, szünet nélkül játszották végig. A vége előtt azért volt egy rövidke szünet, amikor is lerohantam az igazgatóhoz és egy kolléganőmhöz, hogy azonnal jöjjenek fel, mert ezt nekik is látniuk kell.
Mi volt a véleményük?
Ez is érdekes, mert még az óra elején, mikor nekem próbált folyamatosan háttérinformációkat adni a projekt egyik szakértője, akkor azt vettem észre magamon, hogy nem tudok rá figyelni, muszáj néznem a gyerekeket. Később, amikor én próbáltam magyarázni az igazgatónak, ugyanezt láttam rajta is. Ők is el voltak ámulva.
Kaptak egy ajándékot is a végén. Ez mi volt?
Egy hölgy végig jegyzetelt a foglalkozás alatt, majd összegyűjtötte a – sokszor tudatlanságból eredő – aranyköpéseket, amit egy hét múlva megkaptunk ajándékba. Ilyen volt például, hogy „Bertalant bűnösnek nyilvánították, végül 3 év felfüggesztésre ítélték.” Ezt kinyomtattam, és azóta bekeretezve lóg az osztálytermük falán.
A gyerekek milyen élményekről számoltak be?
Nagyon hálásak voltak, többen megköszönték. Felkészítettem őket még a foglalkozás előtt, hogy ez egy nagyon jó program lesz, ami csak harminc iskolába jut el az országban, habár ekkor még én sem tudtam többet az egészről. Abszolút nyitottan álltak hozzá, látszott rajtuk, hogy szeretnének ezen részt venni.
Voltak olyan diákok, akik kellemes meglepetést szereztek Önnek? Vagy éppen ellenkezőleg?
Igen, a védőügyvéd rendkívül jól helytállt, jó védőbeszédet mondott. Nem tudok semmit az ő családi hátteréről, de bizonyára jogász szülők gyermeke lehet. Illetve még az óra végén ugrott fel valaki a székéről, mondván, az ítélet igazságtalan, vonják vissza.
Volt, hogy kiderült valakiről, milyen pálya vonzza, miben tehetséges?
A szerephúzás alapján többen megfigyelők voltak. Nekik a végén újságcikket kellett készíteniük, amit nagyon jól megoldottak, hiszen egyeseknek tárgyilagos stílusban, míg másoknak több szempontból elfogultan kellett írniuk. Volt egy fiú például, aki annyira jó cikket írt, hogy azóta már a Honvédelmi Minisztérium honlapjára is írt.
Önnek, mint tanárnak is tudtak újat mondani?
Mivel én társadalomismeretet is tanítok, ezért tisztában vagyok a magyar igazságszolgáltatással is, de például azt, hogy egy bírósági tárgyalás hogyan zajlik, én is csak a televízióból ismertem. Azért is volt fontos ez szerintem, mert a gyerekek minden bűnesettel kapcsolatos történést félve közelítenek meg, próbálják magukat távol tartani, de itt láthatták, hogy miként folyik ez a való életben, így talán már kevésbé tartanak tőle.
Összességében milyennek tartja a kezdeményezést és a programot?
Először is leszögezném, hogy zseniális ötletnek tartom a projektet, egy nagy dicséret a szervezőknek. Kiragadta a gyerekeket a hétköznapokból és bevonta őket a szituációba. Semmit nem változtatnék az óra menetén, és csak ajánlani tudom, bízom benne, hogy még lesz folytatása.
