Biológia a Fasorban

– Repüljünk egy kicsit vissza az időben. Korábbi hagyományokat folytatva, 1904-ben kezdődött meg a Fasorban az oktatás. Mit lehet tudni az akkori biológiatanításról?

– Mindenekelőtt azzal kell kezdenem, hogy ebben az időszakban a tantárgyat nem biológiának hívták, hanem természetrajznak. Miután az épületet Pecz Samu eleve iskolának tervezte, és nagyon praktikusan alakította ki, szerkezetét a mai napig korszerűnek lehet tekinteni. Eleve tervezett lépcsőzetes felépítésű előadót, szertárt, valamint labort, ahol gyakorlati foglakozásokat tartottak. Az iskolában már a kezdetektől fogva fontos volt, hogy ne csak az elméletet oktassák, de gyakorlati tudást is átadjanak. Ez a kémiára és a biológiára is igaz volt. Mindegyik szertárnak volt egy úgynevezett őre, aki folyamatosan vezette, mi van a szertárban, mikor kitől kaptak valamilyen ajándékot, mit vettek, mi változott. Ezek a jegyzőkönyvek még most is megvannak az iskola archívumában. Akkoriban a mainál lényegesen nagyobb – 40–60 fős – osztálylétszámok voltak, viszont ugyanúgy az ötödik évtől, a nyolcosztályos gimnázium első osztályában kezdődött a tantárgy oktatása. Természetesen egészen más volt a hozzáállás, az akkori diákok más ritmusban éltek, akkor még fiúiskola volt a Fasor, kizárólag férfi tanárokkal.

– Tudunk valamit a hőskor „tantermen kívüli” munkájáról?

– Igen. Az 1936/37-es iskolai évkönyv például beszámol egy olaszországi tanulmányútról. Minden évben szerveztek a diákoknak egy-egy utat, akár a Kárpát-medencén túl, ami nem osztálykirándulás volt, hanem valóban tanulmányút. Megnézték a művészeti látnivalókat, érzékelték a társadalmi viszonyokat, valamint látták a természeti értékeket, tehát komplexen betekinthettek egy-egy ország és vidék életébe. Nagy hangsúlyt fektettek a tehetségek ápolására, délután a tehetséges diákokkal külön foglalkoztak, és ez a biológiára is igaz volt.

– Kit érdemes a hőskor jeles oktatói közül kiemelni?

– Például Ulbrich Sándor természetrajz- és földrajztanárt, aki 1882-ben még az iskola előző székhelyén kezdte meg az oktatást, 1919-ben pedig már innen ment nyugdíjba. Jelentős személyiség volt Kubacska András (a kiváló geológus-paleontológus, Tasnádi Kubacska András édesapja), aki szintén természetrajzot és földrajzot tanított. Az 1900-as évek elején ő volt a természetrajzi szertár őre, emellett ásványtani és kémiai gyakorlatokat vezetett a diákoknak. Bogsch Sándor 1918 és 1948, Koch István 1910 és 1945, Sárkány Sándor 1936 és 1943 között oktatott természetrajzot. Legtöbbjük nemcsak itt tanított, hanem egyetemi oktató is volt, vagy a Magyar Tudományos Akadémiával állt kapcsolatban – tudós tanárok voltak.

– Sokat hallani a Fasor neves diákjairól. Voltak-e köztük olyanok, akik a biológia területén alkottak maradandót, és akikről érdemes tudnunk?

– A legnevesebb Balogh János ökológusprofesszor volt. Néhányan pedig a mezőgazdaságban tevékenykedtek, ami kapcsolódik a biológiához, közülük Cselőtei László akadémikusnak, a Gödöllői Agrártudományi Tudományegyetem (ma Szent István Egyetem) egykori rektorának nevét kell feltétlenül megemlíteni.

– 1989 az újrakezdés esztendeje. A biológia tantárgy szempontjából mit jelentett az újraindulás?

– 1989-ben a mienk volt az első iskola, amit az egyház visszakapott. Ebben óriási szerepet játszottak a volt diákok (például Wigner Jenő Nobel-díjas fizikus). Az induláskor rengeteg szemléltetőeszközt kaptunk – biológiából például nagyon sok kitömött állatot, növénygyűjteményt, egyéb demonstrációs eszközöket. Mikor újraindultunk, a termek egy részét és a laborokat is visszaállították eredeti állapotukba, korábban ugyanis az Országos Pedagógiai Intézet működött itt, amelyben kisebb irodákat alakítottak ki. Tehát az első emeleten kialakítottak egy biológia-előadót, mellette pedig egy biológialabort, amit később, a létszám növekedése miatt osztályteremmé változtattak. A belső „visszaalakítás” során, amit tudtak, visszaszereztek. Amikor 1952-ben megszüntették az iskolát, az eszközök nagy részét széthordták, de az akkori kémia–fizika tanár, Vermes Miklós sokat megmentett közülük. Kicselezve a hatalmat, egy teherautónyi eszközt átszállított Csepelre, az ottani Jedlik Ányos Gimnáziumba, ahol tovább tanított. Ezek között maradtak meg a biológia-szertár tételei is, amelyeknek egy része 2000 körül került vissza az iskolánkba, de igazából ezek már csak muzeális értékkel bírnak.

– Az Kutatók Éjszakája említett programján, ahol gyermekeimmel patkányok boncolásában segédkeztem, volt alkalmam megtekinteni a tantermeket. A laborfelszerelés igen magas színvonalú. Mit kell tudnunk ezekről az eszközökről?

– 2013-ban egy TÁMOP-os pályázaton nyert az iskola, akkor hozták létre az új biológia-kémia és földrajz-fizika laboratóriumokat. A pályázat révén ezen felül jelentős eszközfejlesztés zajlott, 75 millió forintot költhettünk a természettudományos tantárgyak oktatásához használt eszközökre. Így most teljesen modern a felszerelésünk.

– Milyen lehetőségeik vannak a diákoknak, hogy az órák keretében, esetleg egyénileg kísérleteket hajtsanak végre?

– Az említett pályázatnak (a tudományos módszertan megújítása) az is fontos célja volt, hogy az oktatás során a gyakorlati feladatokra helyezzük a hangsúlyt, és minden diák egyénileg tudjon kísérletezni, így például mikroszkópot használni, pH-t mérni, bármilyen gyakorlati feladatot megoldani.

– Milyen tantermen, esetleg iskolán kívüli oktatási program segíti a gyakorta száraz tankönyvi anyag elsajátítását a Fasorban?

– A vásárolt felszerelés egy része terepi, tehát ki lehet vinni a szabadba, és ezt ki is használjuk. Hat éve működik nálunk természettudományos tagozat, a tagozatos gyerekeknek minden évben háromnapos terepgyakorlatot tartunk. Kimegyünk a szabadba, és ott megtapasztalják, milyen az, ha egy biológus terepen dolgozik, és ott végez méréseket. Láthatják, hogy ez nem is olyan egyszerű dolog, és nem csak abból áll, hogy bent ül az ember valahol egy laboratóriumban, és tanulmányoz valamit a mikroszkóp alatt, hanem esetleg mászni kell érte, miközben süt a nap, meleg van, és nem ideálisak a körülmények. Mindezt a gyerekek általában nagyon élvezik. A terepgyakorlatoknak vannak fix helyszíneik, próbálunk kialakítani egy rendszert, bár még nem teljes. Biztos pont évek óta a visegrádi Mogyoró-hegyen levő erdei tábor, ahol abszolút megfelelőek a körülmények. Az ottani munkatársak különféle színes programokkal segítenek bennünket. A másik nemrég talált helyszín, egy Vértesboglár melletti tanya szintén erdei iskola, eszközökkel jól felszerelve, olyan munkatársakkal (főként madarászokkal) és programokkal, amelyek szintén ideálisak a számunkra. Korábban voltunk Zánkán is az Erzsébet-program keretében, illetve van még egy potenciális helyszín, Salgóbánya, megfelelő környezettel és körülményekkel. A diákokat nemcsak kilencediktől, hanem már ötödiktől visszük, aki tehát tagozatos osztályba jár, hét ilyen táborozáson tud részt venni.

Vannak továbbá biológia-szakkörök. És az iskola elhelyezkedéséből adódik még egy kitűnő lehetőség: a Fővárosi Állat- és Növénykert – ami a VII. kerületi iskoláknak (fenntartótól függetlenül) ingyenes. Így hát néha biológiaórán kimegyünk az Állatkertbe, és megnézzük az adott tananyaghoz kapcsolódó részt. Mivel a tanév során annyiszor mehetünk ki, ahányszor akarunk, nem terheljük a szülőket anyagilag, közel van, délelőtt, tanítási időben ráadásul kevés is a látogató.

Ha az osztályfőnök biológia szakos, az osztálykirándulások is kapcsolódhatnak a biológiához. Amikor osztályfőnök voltam, és természettudományi tagozatos osztályom volt, az osztálykirándulás szinte másik három nap terepgyakorlatnak illett be. Volt olyan eset, amikor az osztály Nyíregyházára kirándult, és ott megnézte az állatkertet, vagy olyan, amikor az osztálykirándulás nem városnézésben merült ki, hanem kimentek a hegyekbe túrázni.

Meg kell említeni két testvériskolánkat is: egyrészt a nürnbergi Wilhelm-Löhe-Schule evangélikus iskolát, természettudományos projektjük keretében kétévente diákjaink kétfős csapatokban közös munkát végeznek. Egy hetet mi töltünk Nürnbergben, egy hetet ők itt. A másik testvériskolánk a svédországi Ljusdalban lévő Slotte Gymnasium. Velük szintén vannak közös természettudományos programjaink: megismerkedünk az ottani élővilággal, a legutóbb például mindenféle eszközzel megvizsgáltuk és meghatároztuk egy ottani jégtó világát. Mindez azért is izgalmas, mert a gyerekek rákényszerülnek, hogy angolul is megismerjék a szakkifejezéseket. Nürnbergben természetesen elsődleges a német nyelv, de az angolt is használhatjuk, így a németül nem tudók sincsenek kizárva.

Aki tehát a természettudományos tagozatra jelentkezik, annak elég sok lehetősége van, hogy ne csak a tanórán ismerkedjen a természettel. A tagozatosként két esztendeje elsőnek végzett osztály tanulóinak zöme valamilyen természettudományos szakot vagy kapcsolódó műszaki, illetve orvosi pályát választott. A visszajelzések alapján sikerült is megtalálniuk a nekik tetsző és megfelelő irányt.

– Az oktatás színvonalának fontos fokmérője a különféle tanulmányi versenyeken való részvétel. Milyen eredményekkel büszkélkedhet a Fasor e téren?

– Természetesen a nagyok, a tizenegyedik és tizenkettedik évfolyamos diákok már céltudatosak, és ha ilyen irányban szeretnének továbbtanulni, részt vesznek az OKTV-n. A siker változó. Volt olyan év, amikor döntősünk is volt, idén ketten már túljutottak a második fordulón. Több éve részt veszünk a komplex természettudományos Bugát Pál Országos Középiskolai Természetismereti Műveltségi Vetélkedőben is.

– Végezetül pedig hadd kérdezzem meg: tanárként milyen személyes kapcsolata van a természettudományos tantárgyakkal?

– Mivel biológia–földrajz szakos vagyok, úgy gondolom, egy földrajztanár akkor tud jó órát tartani, ha minél többet utazik. Szerencsém volt, mert sok helyen jártam a világban. Ha „földrajzos szemmel” nézem, csak az egyenlítői éghajlat, valamint a tundra és az állandóan fagyos területek maradtak ki, az összes többin jártam már. Legközelebb talán a természetföldrajz áll hozzám. Régebben majdnem minden nyáron szerveztem vándortábort, olyankor a diákokkal is végigjártam a magyarországi hegyeket, sőt külföldön is voltam velük.