Beszámoló a XX. Országos Közoktatási Szakértői Konferenciáról

Plenáris előadások – 1. nap

Prof. Dr. Bódis József oktatásért felelős államtitkár szerint a színvonalas oktatás biztosításához a kormányzat hozzájárulhat a szükséges feltételrendszer megteremtésével, kulcsszerepük azonban a pedagógusoknak van benne. Megbecsült pedagógusokra, úttörő, modern oktatási módszerekre, rugalmas, hatékony intézményekre és versenyképes jövedelemre mindenképpen szükség van, de az elsődleges cél mégis az, hogy a gyerekek szeressenek iskolába járni. Az új Nemzeti alaptantervet (NAT) készítő szakmai csapatról elmondta, hogy professzionális szakemberekből áll, ami már önmagában garancia arra, hogy az új NAT szinte mindenki számára általánosan elfogadható lesz. Kitért a taneszközök fejlesztésére, a KRÉTA rendszerre, a témahetekre, a Nemzeti Köznevelési Infrastruktúra Fejlesztési Programra és a Nemzeti Köznevelési Portálra is, melyek mind fontos összetevői a minőségi oktatásnak.

Schanda Tamás európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkár elmondta: amikor 2010-ben átvették az irányítást, a lehívható pályázati pénzek 10 százaléka volt lekötve, míg jelenleg több mint 200 000 támogatott pályázattal a teljes keret 61 százalékánál tartunk. Jó úton halad az infrastruktúra-fejlesztés is az iskolákban. A cél az, hogy minden iskola megfelelő informatikai eszközparkkal rendelkezzen.

Pölöskei Gáborné szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkár szerint ma sokkal inkább meg lehet mondani, milyen képességekre lesz szüksége egy jövőbeli munkavállalónak, mint azt, hány orvosra és mérnökre lesz szükség. A szakgimnáziumi rendszer vonzóvá tételéért dolgozni kell, mert az lenne az ideális, ha a jövő mérnökei a szakgimnáziumok technikusai közül kerülnének ki. Szorosabbra kell fűzni a szakgimnáziumok és az egyetemek kapcsolatát is, akár kedvezményeken keresztül.

Dr. Beneda Attila családpolitikáért felelős helyettes államtitkár beszédében kiemelten foglalkozott a családi életre nevelés szerepével a készülő NAT-ban. Fontosnak tartja a szülők bevonását az oktatásba, hogy ők is megoszthassák tapasztalataikat. Érintette a Családok Éve kapcsán hozott új intézkedéseket, például, hogy a diákhitel törlesztési ideje során egy gyermek születése esetén a hitel törlesztése felfüggeszthető, két gyermek esetén az állam a hitel felének törlesztését átvállalja, három gyerek vállalása viszont már a hitel teljes fennmaradó összegének elengedésével jár.

Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős helyettes államtitkár szerint különösen fontos a tanulók idegen nyelvi tudásának javítása, ezért meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy minél több magyar diák tanulhasson nyelvet anyanyelvi környezetben is. A Helyettes Államtitkárság igyekszik a pedagógusok terheit is csökkenteni, ezért tervben van az előírt órakeret 24 órára való leszállítása. Ösztönözni kell a pedagógusi pályára lépést, illetve a pályaelhagyók visszavonzását is, de ugyanúgy fontos leendő intézkedésként határozta meg az intézményvezetői pálya támogatását. Kiemelte az informatikai eszközök fejlesztését, hiszen az iskolaépületek modern tartalom nélkül mit sem érnek. A szakszolgálati feladatellátásban is van fejlesztési lehetőség, több gyógypedagógusra, gyógypedagógiai asszisztensre és konduktorra van szükség az iskolákban – mondta.

Csépe Valéria akadémikus, az EKE Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoport szakmai vezetője kiemelte: az új NAT-ban fontos szerepe van a pedagógiai szemléletváltásnak. A „Mit tanítsunk?” egyfókuszú nézőpontja helyett a pedagógusnak három kérdésre is figyelnie kell: „Mit mikor és hogyan tanítsunk?” Ha az alaptanterv ismeretcentrikus, nem felel meg a 21. századi kihívásoknak, ha kompetenciaalapú, túlságosan egyoldalúvá válhat, ha viszont integrált, akkor a tudás, a tudás alkalmazása és a kompetenciák együtt fontosak. Csépe Valéria szerint túl kell lépni azon a szemléleten is, hogy a tankönyv legyen az egyedüli meghatározó segédeszköz, mert ha továbbra is a tankönyvi tananyag marad a középpontban, nem jut idő az alkalmazásra, a tapasztalat és a gyakorlat megszerzésére, nem válik élővé a tudás. A NAT véleményezési időszakában több mint 400 visszajelzés érkezett az Oktatás 2030 projekt honlapján, amelyet mind figyelembe vettek. Az elkövetkező két évben a legnagyobb feladat az, hogy az implementáció támogatása kiteljesedjen, továbbá hogy a köznevelési rendszerben az eddig falakkal elválasztott tudásterületek helyett áttérjünk a jelenségalapú tudásátadásra.

Plenáris előadások – 2. nap

Both Vilmos, a Digitális Jólét Program (DIP) állandó szakértője szerint a DIP missziója, hogy minden magyar polgár a digitalizáció nyertesévé válhasson. Fontos az emberek digitális kompetenciájának növelése, ehhez azonban a megfelelő infrastruktúrának is rendelkezésre kell állnia. Cél, hogy a digitális fejlesztések, szolgáltatások, kompetencianövelő programok hatására Magyarország az EU 10 legfejlettebb tagállama közé kerüljön.

Horváth Ádám, a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ divízióvezetője szerint a robotok térhódításának időszakában a diákok felkészítésében azokra a területekre kell helyezni a hangsúlyt, amelyeken az emberek jobbak a robotoknál, mint például kíváncsiság, kreativitás, komplex problémamegoldás, csoportmunka. „Széles körű digitális megoldások állnak rendelkezésre, rengeteg tanulást támogató eszköz jelent meg. A digitális pedagógia azonban nem a digitális eszközökre épülő, hanem a digitális életre felkészítő pedagógia” – tette hozzá.

Dr. Köpeczi-Bócz Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem docense szerint azt kellene elérni, hogy a gyerek szeressen és képes legyen tanulni, majd ezt a munkája során is kamatoztassa. Jelenleg olyan fejlődési szakban van a munkaerőpiac, amelyben a minőségi szemlélet kerül előtérbe, a vállalatoknál egyre inkább megjelenik az innováció. A gyerekek nem csak az iskolában tanulnak, sőt az iskola önmagában mint oktatási környezet nem is képes felkészíteni a gyerekeket a társadalmi létre, ha a digitális világ nyújtotta virtuális térben a pedagógus nem tud hatékonyan kooperálni a tanulóval.

Dr. Illés Boglárka ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkár bemutatta a Nemzeti Tehetség Programot, beszámolt az eredményekről és a felhasznált támogatásokról. A megvalósult pályázatokkal több százezer tehetséges fiatal fejlődését segítik évről évre. „Éljen bárhol egy magyar fiatal a Kárpát-medencében, találja meg azt a helyet, ahol a tehetségét ki tudja bontakoztatni” – fogalmazott a helyettes államtitkár.

Gloviczki Zoltán, az Oktatási Hivatal (OH) elnöke a Hivatal feladatairól beszélt a 2018/2019-es tanév kapcsán. „Fejlődőképes és fejlődni kényszerülő rendszer az oktatás” – jelentette ki. Az OH fejlődésében fontos pont az elektronikus hozzáférés és ügyintézés kérdése, a Hivatalnak sok terve van, hogy ezt a szolgáltatást fejlesszék, ilyen például a Klebelsberg Központtal való összehangoltabb együttműködés. Gloviczki Zoltán az EFOP-pályázatok stratégiáiról beszélve úgy fogalmazott, a kiemelt projektek egyfajta „másodlagos univerzumot” képeznek. Az OH-ban jelenleg 4700 munkavállaló dolgozik, ez a szám 5-6 ezerre nőhet, s büszkén jelentette ki, hogy szakmai kiszervezés nélkül hajtják végre a projektekkel kapcsolatos feladatokat. Az OH nemzetközi szinten is egyedülállóan sok adat birtokában van, mondta, s örömmel nyugtázta, hogy mára megvalósult az egyedi adatok validitása is.

Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ (KK) elnöke előadásában az intézmény működéséről beszélt. Emlékeztetett: 2017. január 1-jével változott a feladatmegosztás. A KK tölti be a középirányítói szerepet, amelyre egységes szemlélet jellemző. Kiemelte, hogy partnerközpontúság van az intézmény és a tan­ke­rü­le­ti központok között – ennek szerinte tovább kell gyűrűznie az intézményeken keresztül a tanárok és a szülők felé. Elmondta, hogy megalakultak a regionális csoportok, aminek az volt a célja, hogy a tankerületek könnyebben tudjanak kommunikálni egymással. Beszélt az intézmény irányítási eszközeiről (negyedévi beszámolók, tankerületi központok látogatása, regionális együttműködés, konferenciák, jó gyakorlatok megosztása, értékelésmotiváció stb.), továbbá szót ejtett a tan­ke­rü­le­ti központok feladatairól és az intézményekkel való kapcsolatáról. 

A köznevelést a következő négy pillérre helyezték: finanszírozás, infrastruktúra, módszertan és humánerőforrás. Ami az infrastruktúrát illeti, a motiváló környezet kialakítása a feladat: modern, higiénikus ingatlanok, naprakész digitális eszközpark, egészséges életmódra nevelés – sorolta. Mint elmondta: 45 ezer laptopot osztottak ki az előző évben, s a tanároknak ugyanúgy naprakész digitális eszközparkra van szükségük, mint a diákoknak. A módszertan és tartalom megújulásáról szólva Hajnal Gabriella a NAT felülvizsgálatát és a rugalmas kerettantervet említette, hozzátéve: nem szabad terhelni a diákokat, meg kell határozni a kötelező óraszámot, ami fölé nem lehet menni, a pedagógusképzésnek és a továbbképzési rendszernek pedig – látva az SNI gyerekek számának növekedését – meg kell újulnia.

Magyar Zita, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal (NSZFH) szakmai főigazgató-helyettese elmondta: az NSZFH mint középirányító szerv célja többek között a végzettség nélküli iskolaelhagyók számának csökkentése, illetve a szakképzés minőségének, hatékonyságának és eredményességének javítása. Magyar Zita ismertette, milyen a vállalatok számára kedvező lépések történtek a duális szakképzésben: ilyen a tanulói előszerződés megkötésének lehetősége, a szakgimnáziumok 11–12. évfolyamán a tanulószerződés-kötés lehetősége, a második szakma megszerzése ingyenesen, valamint az ágazati készségtanácsok megalakulása a vállalati fórum, a szakképzés fejlesztésére. Az NSZFH évente rengeteg egymásra épülő pályaorientációs rendezvényt szervez, amelyekre már az 5–6. osztályosokat is várják. Hozzátette: általános iskolai tanárok nélkül a pályaorientáció nem érheti el a célját, ezért az is a feladatuk, hogy megismertessék őket a szakképzéssel.

Zsuffa Ákos, a Felnőttképzők Szövetségének elnöke rámutatott: Magyarországon a munkaadók 29 százaléka elégedetlen a jelentkezők felkészültségével és kompetenciáival – Németországban ez az arány mindössze 5 százalék. Ha pedig a szakképzés eredményessége nem tart lépést a technológia fejlődésével, akkor a helyzet tovább romolhat. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy egyre nehezebb motiválni a heterogénebbé váló tanulói bázist, s a sikertelen iskolai küzdés általában a munka világában is folytatódik. Két gyakori elakadás az iskolai túlterheltség és a globális motivációs válság. Ezért egy új módszertani innovációt hoztak létre, ez lett a TudásKÉP, amely egy rugalmas, sokrétű mérési-értékelési keretrendszer, s mivel online, azonnali eredményeket tudott adni. A fókuszcsoportos beszélgetések alapján a tanárok részéről egyöntetűen pozitív volt a visszajelzés. Kiemelték, hogy ennek köszönhetően a tanulók kompetenciaprofilja egészében látható lett, támpontokat kaptak a tanulmányi versenyekre való kiválasztáshoz, továbbá elmondták, hogy hatékonynak tartják az iskolai lemorzsolódás megelőzésére a személyspecifikus visszajelzést.

Plenáris előadások – 3. nap 

Jávor Balázs, az Új Nemzedék Központ tehetségfejlesztési igazgatója a Minősített Tehetséggondozó Műhelyek (MTM) létrehozásának fontosságát hangsúlyozta, aminek keretében olyan kiemelkedő, tehetséggondozással foglalkozó mintaintézményeket igyekeznek felkutatni, amelyek innovációs multiplikátorként működhetnek, és nyitottak saját tapasztalataik megosztására, illetve más tapasztalatok implementálására is. A műhelyek eddig összesen 63 műhelymunkát szerveztek, ezáltal 699 pedagógust és 174 egyéni mentorált tanulót értek el, több mint 3000 diák vett részt különféle tehetségsegítő programokon. A projektből IT eszközöket, így például oktatási robotokat is sikerült beszerezni. „A pedagógusok elkötelezett munkája nélkül a program sem tudna működni, így nagyon fontos, hogy elismerjük őket a Bonis Bona díj adományozásával” – mondta el Jávor Balázs.

Sipos Imre, az Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (EKE OFI) főigazgatója a tankönyvfejlesztésről és a digitális fejlesztésekről szólva elmondta: szükség lenne egy nemzeti pedagógusintézetre, ahol összefogva történnének a tankönyvekhez kapcsolódó fejlesztések, a pedagógus-továbbképzések, valamint a szabályozók készítése. Az EKE OFI tevékenységével kapcsolatban beszámolt arról, hogy lezajlott az Újgenerációs tankönyvek átdolgozása, jelenleg 1365 tankönyvet szerepeltet az intézet a tankönyvjegyzéken. Ismertette a tankönyvfejlesztés szakmai koncepcióját és a fejlesztést megelőző átfogó kutatást. A főigazgató hangsúlyozta az SNI gyermekek számára fejlesztett tankönyvek fontosságát. A nemzetiségi tankönyvfejlesztés kapcsán elmondta, hogy az intézet igyekszik lefedni a teljes palettát. Beszámolt az okostankönyvek fejlesztéséről, a Nemzeti Köznevelési Portál működtetéséről, az EKE OFI folyóiratairól és a TanTrend oktatási portálról is.

Péterfi Rita olvasásszociológus, az EKE OFI Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) főigazgatója előadása elején arra a kérdésre kereste a választ, miért is fontos az olvasás. Egy kutatás szerint az olvasó embernek mások a prioritásai, mint a nem olvasónak. Egy 2017-es felmérésből kiderült az is, hogy a nők többet olvasnak, ami az OPKM beiratkozott tagjainak eloszlásából is látszik (70% nő, 30% férfi). A családi könyvtárak nagyságára vonatkozó másik vizsgálat szerint összefüggés van az otthoni könyvek száma és a gyermek iskolai előmenetele között, így nagyon fontos a rendszeres könyvajándék nemcsak otthon, hanem az iskolában is. Az olvasásfejlesztésnek – a kodályi elveknek megfelelően – már a gyermek születése előtt, a szülő felkészítésével meg kell kezdődnie, de ugyanilyen fontos a mesélés és a könyvtári programokon való részvétel. Több könyvtár felújítására is láthattunk ösztönző példát, melyek során elengedhetetlen az akadálymentesítés.

„Módszertani szemléletváltás a köznevelésben” címmel tartott előadást Dr. Révész László, az Eszterházy Károly Egyetem Komplex Alapprogramjának (KAP) szakmai vezetője. Hangsúlyozta a pedagógusok meghatározó szerepét a gyermekek felkészítésében, akiknek azonban az utóbbi időben nehezebb dolguk van, hiszen a diákok zsebében már ott lapul a tudás – okoseszközök formájában. A program indulása előtt gyerekeket kérdeztek meg arról, milyen iskolát szeretnének. Válaszaikat is figyelembe véve alakították ki a program koncepcióját, mely egységes rendszerben ötvözi a differenciált fejlesztést támogató módszereket, különös hangsúlyt fektetve az alapvető képességekre, készségekre. Az öt alprogramból álló KAP eredendő célja a végzettség nélküli iskolaelhagyás csökkentése. A NAT-tervezet és a KAP alapelvei szerencsés módon jelentősen egybecsengenek.

Prof. Dr. Csapó Benő, a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetének egyetemi tanára előadásában elmondta, a diákok gondolkodási folyamatait digitális eszközökkel monitorozva fejlesztik a tudományosan megalapozott eDia online diagnosztikus rendszert. „A tudásnak három dimenziója van: a gondolkodás, az alkalmazás és a tantervi tudás, melyekre külön mérést fejlesztettünk ki” – mondta. A mérések olyan eredményekkel és adatokkal segítik a pedagógusokat, melyeket a tanórákon nem lehet „megmérni”. A rendszer folyamatosan fejlődik, új funkciókkal bővül, új feladatokkal és viszonyítási adatokkal, vizualizációval egészül ki. Fontos a pedagógusok továbbképzése, hogy értelmezni tudják a mérési adatokat, és a körülmények figyelembevételével javítani tudják a tanítási-tanulási folyamatot. A hátrányos helyzetű iskolákat speciális igényeiknek megfelelően kiemelten támogatják, további céljuk a diagnosztikus értékelés kiterjesztése az óvodai nevelés, az óvoda-iskola átmenet és a sikeres iskolakezdés támogatására.

A konferencia záró plenáris előadását Dr. Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa tartotta. Nem is gondolnánk, milyen sok olyan szakember van, aki gyerekekkel foglalkozik, és közös bennük, hogy mindenkinek fontos az iskola, az oktatás – hívta fel rá a figyelmet. „Meg kell keresni azokat az ügyeket, amelyekben együttműködéssel eredményeket lehet elérni” – mondta. Fontos a családok, a civilek, az iskolai közösség és a szülői közösség összetartása, egymás segítése. „Legyen minden iskola kutatóhely” – vélekedett továbbá a biztos, majd elmondta, hogy az adatokra alapozott politikának az egyik legfontosabb elvnek kellene lennie az oktatásban. Társadalmi vitát kellene folytatni arról, hogy milyen magyarokat szeretnénk 50 év múlva, amiből megtudhatnánk azt is, ehhez milyen oktatásra van szükség az elkövetkezendő 10, 20 vagy 30 esztendőben.

 

Mit? Miből? Hogyan? Avagy a jövő iskolája – egy nyelvet beszélünk

Az Eszterházy Károly Egyetem (EKE) szekciójában az Oktatás 2030 Tanulástudomány Kutatócsoport, az Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (EKE OFI) és a Komplex Alapprogram (KAP) mutatta be futó projektjeit a XX. Országos Közoktatási Szakértői Konferencián.

Dr. Juhos István, az EKE Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoport okostanterv-fejlesztési vezetője előadása során több a gyakorlatban használható applikáció példáján keresztül mutatta meg, hogyan lehet bevonni a jelenségalapú oktatásba a digitális kiegészítőket. Közösségi tananyagokat, ingyenes oktatási segédanyagokat is hozott példának, és beszélt a Nemzeti Köznevelési Portálon elérhető, ellenőrzött digitális tananyagokról is.

Dr. Baranyai Katalin főszerkesztő az EKE OFI Újgenerációs tankönyveinek fejlesztési koncepciója kapcsán azt mutatta be, mi tesz egy tankönyvet alkalmassá arra, hogy újabb generációk sajátítsák el belőle a tudást, és hogy digitális okostankönyvvé váljon. 

Törőcsik Katalin, az EKE OFI digitális pedagógiai módszertani koordinátora a hamarosan elérhető okostankönyvek világába vezette be a hallgatóságot. Ismertette az okostankönyvek logikáját, majd több elkészült reszponzív okostankönyv szerkezetébe, működésébe is betekintést engedett. Az okostankönyvek összetett rendszerben segítik a tanulási folyamatot. Videók, animációk, okosfeladatok, szintezett, egymást támogató feladatmotorokon futó gyakorlatok, továbbá interaktív térképek teszik színessé és hasznossá a használatukat. 

Dr. Racsko Réka, a KAP alprogramvezetőjének előadása során a résztvevők laptopjukkal aktívan bekapcsolódhattak a bemutatóba, és saját bőrükön tapasztalhatták meg, hogyan működnek a gyakorlatban a KAP Digitális alapú alprogramjának oktatási segédanyagai.

Dr. K. Nagy Emese, a KAP munkacsoport-vezetője közös gondolkodásra hívta a jelen levő pedagógusokat. Mindenki elmondhatta, mit vár egy pedagógus, egy diák és egy szülő az ideális tanórától. Majd egy nyelvtanórát szimuláltak kiscsoportos foglalkozáson, ahol a résztvevők működésében tapasztalhatták meg a Differenciált fejlesztés heterogén tanulócsoportban (DFHT) módszerét. 

 

MI az osztályban: jönnek a robotok?

Bár többen óva intenek a mesterséges intelligencia fejlődésétől, a tanárok helyét nem fogják átvenni a robotok. A szerepük viszont át fog alakulni – mondta előadásában Szilágyi Ádám „A jövő kulcsa – digitális kompetencia” elnevezésű szekcióülésen Hajdúszoboszlón.

Felválthatja-e a tanárokat a mesterséges intelligencia (MI) a jövőben? Sokakat foglalkoztató kérdés, amiről számtalan vita folyt az elmúlt időszakban – kezdte előadását Szilágyi Ádám adatelemzési szakértő, hozzátéve, mindez jól látható az MI-vel kapcsolatos internetes böngészési eredmények alapján is. Az MI-vel foglalkozó tudományos munkák száma az 1990-es évek óta a 9-szeresére nőtt, az MI-készségeket igénylő állásoké pedig a 4,5-szeresére. Az MI a munkaadóknak is fontos, a felmérések szerint egyre többen gondolják azt, hogy versenyelőnyre fognak szert tenni azok a vállalatok, amelyek élnek a gépi tanulás adta lehetőségekkel.

S hogy milyen hatása lehet az MI-nek az oktatásra? Szilágyi Ádám szerint makroszinten az oktatáskutatás módszertanában várható fejlődés, például jelzőrendszerek építhetők ki, míg mikroszinten a legjelentősebb előrelépés a mindennapos tanulói analitika lehet. Ily módon a pedagógus – akinek valós idejű adatok állnak majd rendelkezésére – automatizáltan nyomon tudja követni, hogyan teljesít az adott diák.

Az MI mint eszköz célja a tanulási-tanítási folyamat hatékonyságának a maximalizálása, például az anomáliák és a mintázatok felismerése, de a pedagógusnak is visszacsatolást adhat a munkájáról. Ennek előnye, hogy az oktatás sokkal inkább a tényeken alapulhat, s itt jön be a képbe a digitális pedagógia fogalma – fejtette ki az előadó. Az első lépés az alapszintű digitális kompetenciák megszerzése, ezt követi a megfelelő mennyiségű és minőségű adat létrejötte, a nyitottság, végezetül a mesterséges intelligencia beépülése az oktatásba. Ma is több alkalmazási példa ismert a mesterséges intelligenciára, elég csak a népszerű, nyelvtanulást segítő platformot, a Duolingót említeni, amely egyéni tanulási utat alakít ki, de ott van a Cram101, a Grammarly vagy az új-zélandi virtuális tanár, Will. 

„Tíz év múlva a tanárok helyett mesterséges intelligencia fog tanítani az iskolákban” – jelentette ki egy tavalyi konferencián a neves oktatáskutató, Anthony Sheldon, aki szerint a nem is távoli jövőben a pedagógusokból egyszerű asszisztensek válnak. A szakember azonban egy szempontot biztosan figyelmen kívül hagyott, amikor megfogalmazta vészjósló véleményét: így megszűnne a személyközi kommunikáció, amit a gépek nem tudnak pótolni. Több ismert feltaláló-kutató is óva intett az MI fejlődésétől, Sheldon mellett Stephen Hawking és Elon Musk is, ám Szilágyi Ádám amondó: a tanárok szerepe ugyan meg fog változni, de nem úgy, ahogy azt Sheldon gondolja. A nevelői szerep felerősödik, s nagyobb hangsúlyt fognak kapni bizonyos kompetenciák, például a kritikus gondolkodás elsajátíttatása.

Szilágyi Ádám