Bartók és a tücsöklagzi

Miért tartja fontosnak a néphagyomány őrzését, a népzene megismertetését a felnövekvő generációval?

Szerencsés vagyok, mert olyan családban nőhettem fel, ahol mindenki szerette és tisztelte a néphagyományokat, így én már korán megismerkedhettem a magyar népi kultúrával, hiszen a szüleim mindketten neves táncművész-koreográfusok, akik az egész életüket arra tették fel, hogy a magyar kultúrát ápolják, magas szinten műveljék és terjesszék az egész világon. Rengeteget jártak külföldre tanítani Japántól Amerikáig, többször volt alkalmam elkísérni őket.

A Kárpát-medencében élő magyarság kultúrája rendkívül sokszínű; minden egyes falunak, tájegységnek külön népviseleti, zenei sajátosságai vannak. Azért tartom fontosnak, hogy a gyerekek kicsi korban megismerjék a néphagyományainkat, hogy természetessé váljon számukra: van egy olyan egyedi kultúrájuk, amihez mindig vissza tudnak nyúlni életük során, amiből tudnak inspirálódni, akár divattervezők, építészek, szakácsok, akár művészek lesznek. Multikulturális közegben is könnyebb úgy élni, ha valaki ismeri a gyökereit. Sokan nem tudják, hogy a magyar népi kultúra is mennyire sokrétű, tele izgalmas dolgokkal. Sok szülő is idejétmúlt dolognak gondolja, pedig időtálló és mindig lehet jelenkori, modern, csak nem mindegy, hogyan közelítünk hozzá.

Bartók Bélát, Kodály Zoltánt, a Kodály-módszert mondhatjuk, hogy világszinten ismerik. De vajon elég jól ismerik a magyar gyerekek is? Vannak lehetőségek, rendezvények ma Magyarországon, ahol megismertetik a magyar fiatalokat a régmúlt hangszereivel, zenéivel vagy épp a népviseletekkel?

Ha a szülők nyitottak arra, hogy megismertessék a népzenét a gyerekekkel és időt, energiát szánnak rá, akkor számos programot találnak. Nagyon sok színvonalas népi zenekar, népi énekes van, akik arra tették fel az életüket, hogy megismertessék ezt a gyerekekkel. Hivatásos néptáncegyütteseknek is vannak táncszínházi mesedarabjaik. Számos amatőr néptáncegyüttesbe járhatnak táncolni a gyerekek szerte az országban. Ezek a táncegyüttesek nemcsak táncot tanítanak, hanem közösséget is adnak a felnövekvő generációnak, barátokat szerezhetnek, szerelmek szövődhetnek; például én is egy ilyen amatőr táncegyüttesben ismertem meg a férjemet. Vannak táncházak is gyerekeknek és felnőtteknek is, Ringató foglalkozások, stb.

A népi kultúrát művelők köre nagyon befogadó, nem egy zárt közösség, bármilyen formában nyitottak a csatlakozni vágyókra, akár nézőként, táncosként, zenészként, énekesként jönnek.

Mióta tagja a Magyar Nemzeti Táncegyüttesnek?

2016 óta táncolok a Magyar Nemzeti Táncegyüttesben. Előtte a férjemmel Ausztráliában és Észak-Amerikában tanítottunk táncot a diaszpóra magyar közösségeinek. Ezt megelőzően az ELTE-n végeztem társadalmi tanulmányok szakon, majd kulturális antropológiából szereztem meg a mesterdiplomámat. Jelenleg az egyéves kislányommal vagyok itthon. Amíg őt vártam, azon idő alatt készült el a Bartók és a tücsöklagzi című könyvem.

Honnan jött az inspiráció a könyvhöz? Mi motiválta abban, hogy egy hiánypótló zenélő mesekönyvet készítsen?

Nagyon sok zenélő mesekönyv van most a piacon, amelyek nyomógombos, chipes rendszerre épülnek. Ezeket a családban több gyerek is szereti, tényleg fantasztikusak. Külföldi zeneszerzők, például Mozart, Vivaldi zenéjét és különféle zenei stílusokat ismerhetnek meg általuk már egészen kicsi korban a gyerekek. Ennek kapcsán gondolkodtam el azon, hogy miért nincs olyan zenélő könyv, amely a magyar népzenével foglalkozik, ami a magyar zeneszerzőknek állít emléket. Ezután fogtam neki a könyv elkészítésének. Fontosnak tartottam, hogy a könyv Bartók Béla népzenegyűjtő munkásságának is emléket állítson. Bartók Béláról − amellett, hogy világhírű zeneszerző − nem sokan tudják, hogy népzenegyűjtő munkássága is milyen sokat adott a magyar népi kultúra fennmaradásához. Kodály Zoltánnal nagyon sokat tettek azért, hogy kategorikusan fel legyenek jegyezve a múlt századok dalai, ezeket fonográfjukon is megörökítették, így ma már könnyen hozzá lehet férni különböző online felületeken Bartók Béla gyűjtéseihez. A Zenetudományi Intézet Bartók Archívuma nagy segítség volt számomra egy-egy dallam kiválasztásához.

A mesekönyvben jól ismert népdalok csendülnek fel. Ma már, ha egy anyuka nyitott arra, hogy a gyerekének népdalokat mutasson, a YouTube-on rengeteg anyagot talál, viszont a hozzá nem értő fül nem igazán tudja kiszűrni, hogy mi az igazán autentikus, mi az, ami igazán érték. Sokszor akár „lakodalmasított” formában vannak fent ezek a dalok, csupáncsak egy szintetizátorral. A szülők nem kapnak iránymutatást, hogy melyik úton induljanak el, melyik az a dal a sok közül, amelyik fejleszti is a gyermeket, hiszen egy klasszikus zenében a különböző hangszerek összecsengése, a különböző dallamok egybeúszása nagyon fejlesztheti a gyermekek agyát, és ugyanezen bonyolult dallam-összefonódások megjelennek a magyar népzenében is. Ha ezek le vannak egyszerűsítve, és csak egy gépi zongora adja a népdal alapját, akkor az már nem ugyanaz. Ebben a könyv adhat egy útmutatást; a Magyar Nemzeti Táncegyüttes kiváló zenekarának zenészei játsszák a dalokat oly módon, hogy először csak a hangszerek dallama szólal meg, majd a könyv végén ugyanazon dalok hangszerrel kísért énekes verzióját is meg lehet hallgatni.

A mesekönyv tudatosan mutatja be a tájegységeket, a népi hangszereket, népviseleteket. Mi alapján választotta ki ezeket?

Először kiválasztottam a legjellegzetesebb magyar népi hangszereket, ezután azokat a tájegységeket, amelyekre ezek a hangszerek a legjellemzőbbek, például Szatmárban a citera, Hortobágyon a furulya, palócoknál a duda. Ezt követően olyan, gyerekeknek való dallamokat kerestem, amelyek könnyen énekelhetőek és könnyen megjegyezhetőek, amelyeknek nem túl felnőttes szövegük van. Az egész mesének a keretét pedig a Házasodik a tücsök kezdetű dal adta, ami Bartók Béla egyik gyűjtése. A könyv illusztrációját Kiss Anna barátnőm készítette, akivel még együtt táncoltunk a Corvinus Közgáz Néptáncegyüttesben. Annával nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, ami azért nagyon fontos, mert szerettem volna, ha az illusztrációk hűen tükrözik az autentikus, tájegységekre jellemző viseleteket is, azért, hogy ha a gyerekek nézegetik ezeket a könyveket, akkor a tudatalattijukba is beivódjon ez a motívumvilág. Annával meg tudtam beszélni, hogy a rábaközi rajzon lehetne egy májusfa, a Dél-Alföldön mindenképp jó lenne a lányokon piros papucs, a sárközi mellények hímzésének mintája pedig jelenjen meg a Sárközről szóló részben. Természetesen Anna a kéréseim mellé a saját kivételes fantáziáját is ráfestette a lapokra.

Magyarországon csak kevés óvodában tanítanak néptáncot a kicsiknek, és a pedagógusoknak kevés lehetőségük van ilyen jellegű továbbképzéseken részt venni. Hogyan segítheti az ő munkájukat a Bartók és a tücsöklagzi könyv?

Ez a könyv abban nyújthat segítséget, hogy a gyerekek a felnőttek segítsége nélkül vonulhassanak félre könyvet olvasni, vagy csak nézegetni. Ezáltal egyrészt újra visszatalálhatnak a könyvek szeretetéhez, ami szerintem nagyon fontos a mai világban, ahol minden a digitális technikáról szól, másrészt meg lehet kicsit nyugtatni általa a gyerekek idegrendszerét is. Úgy gondolom, hagyni kell őket, hogy maguk fedezzék fel a világot, így elég ezt a könyvet egyszer megnézni a szülővel, az óvónővel, átolvasni, elénekelni a dalokat, és utána már a kicsik maguk is elvonulhatnak, és ugyanabban az élményben részesülhetnek egyedül is. Nem kell nekik benyomni a zenét a telefonon, hanem bármikor levehetik a polcról, ha a szülők alszanak, vagy ha el akarnak vonulni kicsit. Szeretném, ha ez a könyv abban is segítene, hogy a szülők, pedagógusok, gyerekek merjenek énekelni, és merjenek újra együtt énekelni. A könyv végén található dalszövegek segítik az édesanyákat is, hogy visszataláljanak a hangjukhoz, merjenek énekelni a kicsiknek, hiszen az ősi társadalmakban is tudták már, hogy az anya hangjának mágikus, gyógyító ereje van. A visszajelzések alapján, amelyeket eddig kaptam, elmondhatom, hogy a könyv motiválja az óvónőket, hogy újabb dalokat tanítsanak, vagy hangszereket vigyenek be a foglalkozásokra, hogy megmutassák a gyerekeknek, igazából hogyan néz ki mondjuk egy furulya. Bízom benne, hogy a könyv el fog jutni minden óvodába, és általa a gyerekek jobban megismerik a saját kultúránkat is.