Bajtársiasság a tanteremben

– Az Önök iskolája mióta vesz részt a KatonaSuli programban?

– A katonai alapismeretek tárgyat 2010-től fakultációban tanítjuk (hárman azóta le is érettségiztek belőle), jövő tanévben pedig négy éves képzés keretében katonasuli-osztály indul. Első két évben heti egy, a második két évben heti két órában tanulják majd a diákok kötelező jelleggel. A mindennapos, tehát heti öt órás testnevelésből is kettőt erre fordítunk.

– Mi a célja ennek a tantárgynak?

– Mindenekelőtt szeretném tisztázni, hogy mi nem katonákat képzünk, hanem egy olyan értékrendet képviselünk, amely ma már kiveszőben van a tanárok és a fiatalok között is. A katonai ismeretek csak eszközként szolgálnak arra, hogy ezt a konzervatív, hagyománytisztelő, nemzeti értékeket előtérbe helyező, nem nacionalista, de a múlthoz kötődő szellemiséget átadjuk. Emellett persze az is igaz, hogy a fiatalok nem találkoznak katonákkal, nem látnak egyenruhát, pedig a katonaság iránti vonzódásuk egyértelműen megvan.

– Miért olyan fontos ez az értékrend?

– Nagyon sok kutatásból az derül ki, hogy a diákok többsége az úgynevezett posztmateriális értékrendet követi: legelöl az autó, a lakás és egyéb anyagi javak állnak, míg a hagyományos értékek (család, közösség, szeretet, vallás, hazaszeretet) az utolsó helyre szorultak. Az individualizmus túlzottan hangsúlyossá vált, és eltűnt a tekintély tisztelete. A tanár-diák kapcsolatban is megrendültek az értékek, egyes tanárszemélyiségeknek még van tekintélyük, a többségnek sajnos azonban már nincs. A katonai értékrend és viselkedés éppen ezért lehet példaértékű. Akik ezt tanulják, azoknál látható a pozitív irányú változás. Csak egy példa: a katonasulis diákok az iskolai rendezvényeket végig tudják állni anélkül, hogy megszólalnának. Megvan bennük az önfegyelem, a késztetés. Az ő viselkedésük jó hatással van az osztályközösségre, a tanárokra is.

– A katonai alapismereteknek milyen kapcsolódási pontjai vannak más tantárgyakkal?

– Például a térképészet a földrajzhoz, az elsősegély-nyújtás a biológiához, az elméleti ismeretek a történelemhez, a katonai emlékeink (Balassi, Zrínyi, Batsányi) az irodalomhoz, a ballisztika, lövészet pedig a fizikához kapcsolódik.

– Hogyan folyik az oktatás?

– Az elméleti oktatás mellett sok nem iskolai programot építünk be a tanmenetbe. Például elmegyünk előadásokra, barlangászni, túrázni, térképészeti gyakorlatra. A bajtársiasság az osztályteremben is megjelenik, nagy integráló erőt képezhet. Ahhoz, hogy mindez eredményesen működhessen, elengedhetetlenül szükséges a helyőrséggel való együttműködés. Az oktatás nálunk teljes egészében a Vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár együttműködésben zajlik (ebben három másik középiskola is részt vesz).  Rájöttünk ugyanis, hogy egy középiskolai tanár – legyen bármilyen elhivatott is – nem képes a hagyományos eszközökkel megtartani a diákokat. A figyelem fenntartásához az is kell, hogy a diákok lássanak egyenruhát, fegyvert, technikát. El kell menni laktanyába, gyakorlatra, terepmunkára. A tankönyvben leírt katonai ismeretek döntő részét (együttműködés, kreativitás, problémamegoldás) az élet legtöbb területén fel tudják majd használni. Ez a tantárgy biztonságot ad az identitása kialakulásával küzdő korosztálynak, amelynek kevés kapaszkodója van: a szülői generáció ekkor már kisebb befolyással bír, az iskola sem mindig képes megszólítani őket a hagyományos eszközökkel, a kortárs csoport pedig nagy problémákat rejt magában. A katonai alapismeretek tantárgy akár egy másodlagos szocializációs lehetőség is lehet a számukra.

– Hogyan fogadták a gyerekek a hivatásos katonákat?

– Nagyon jól! Kun-Szabó István dandártábornok, a Budapest Helyőrség parancsnoka felkarolta az ügyet, Faludi Miklós főtörzsőrmesternek pedig a katonai alapismeretek középiskolai oktatása a legfőbb feladata a dandáron belül. A dandár megjelenik az iskolai ünnepségeken, a katonasuli szakasz nemrég alegységzászlót kapott, április közepén Király Béláról elnevezett különtermünk lesz.

– A 90-es években mindenki igyekezett „megúszni” a sorkatonai szolgálatot, egészen addig, amíg fel nem függesztették azt. Ez változott valamit az utóbbi években?

– A toborzás során nagy hangsúlyt fektet arra a Honvédelmi Minisztérium, hogy elsősorban hivatástudatból és ne egzisztenciális okokból jelentkezzenek a fiatalok. Bevezették az életpályamodellt, mindenfelé igyekeznek népszerűsíteni a katonai pályát, növelni a szakma presztízsét. Több nyelven beszélő, magasan képzett, alkalmazkodni, csapatban együtt dolgozni tudó, külföldi munkát bevállaló fiatalokat keresnek. A hozzánk érkező katonák tevékenyen részt vesznek az iskolai programokban, precízek, pontosak, felkészültek, azt a miliőt jelenítik meg, amelyet az ember elvár a katonaságtól. Motiváltak, lelkesek, így a nevelésben-oktatásban is fontos szerepet töltenek be.