Azért vannak a szakemberek, hogy segítsenek

Mit jelent pontosan a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar?

Idegrendszer-fejlődési zavarról beszélünk, amelynek kialakulásáért meghatározott agyi struktúrák, például az elülső lebeny és a törzsdúcok, illetve az ingerületátvivő anyagok – elsősorban a dopamin és a noradrenalin – eltérő mennyisége és működése felelősek. A különböző tünetek eltérő mértékben keverednek egymással, különböző súlyosságú problémákat okozva. Az ADHD az angol Attention Deficit Hyperactivity Disorder kifejezésből származik.

Hogyan lehet felismerni az ADHD-t? Mennyiben mások a tünetek óvodás és iskolás korban?

Az ADHD esetében is, mint minden pszichiátriai kórkép esetén szükséges a diagnosztizáláshoz, hogy meghatározott számú tünet meghatározott ideig fennálljon. Továbbá ADHD esetében a tüneteknek legalább kétféle helyzetben funkciókárosodást is kell okozniuk. A szakmailag alkalmazott klasszifikációs rendszer kilencfajta hiperaktivitás-impulzivitás tünetet és kilenc figyelemtünetet sorol fel. Előbbiek közé tartoznak például, ha a gyermek felmászik, ahova nem kellene, feláll, amikor nem kellene, állandóan izeg-mozog, matat a kezével, közbeszól, nem bírja kivárni a sorát. A figyelemtünetek közé soroljuk, ha a gyermek nem tud a részletekre figyelni, nem tudja fókuszálni a figyelmét, könnyen kizökkentik apró dolgok is.

Gyermekek esetében legalább hat tünetnek legalább fél éven át kell fennállnia ahhoz, hogy ADHD-ról beszéljünk. Ha mindkét tünetcsoportból jelen van legalább hat tünet fél éven át, akkor beszélünk kevert ADHD-ról. Egy-egy tünet mindannyiunknál előfordulhat egy-két napig, de gondoljunk bele, mennyire zavarhatja a működést, ha legalább hat tünet hosszan fennáll. Óvodás-kisiskoláskorban és serdülő-felnőttkorban változnak meg a tünetek: a kisgyermekek főként rohangásznak, később pedig inkább a kisizmokon érhetők tetten a tünetek, továbbá inkább belső nyugtalanságban nyilvánul meg.

Melyek az ADHD kialakulásának okai?

Az ADHD az idegrendszer fejlődési zavarai közé tartozik, ahogy már korábban említettem, az elülső lebeny, a törzsdúcok, illetve a dopamin és a noradrenalin eltérő szintje felelős kialakulásáért, tehát nem a környezet és nem is a nevelés hatására alakul ki. A genetikának viszont fontos szerepe van a kialakulásában, nagyon erős a családi halmozódás. Nem mindig ismerik fel a családokban, de gyakran előfordul, hogyha rákérdezünk, kiderül, hogy van egy nagybácsi, nagymama, vagy valaki, akinek a „habitusa” nagyon hasonlít a gyermekéhez.

Hová fordulhat a szülő vagy a pedagógus, hogyan zajlik a diagnózis felállításának folyamata? Milyen esetekben kell szakemberhez fordulni?

Azt szoktam mondani, ha felmerül, hogy valami gond van, érdemes szakemberhez fordulni, hiszen a szülő és a pedagógus nem kell, hogy szakember legyen. Azért vagyunk, hogy megállapítsuk, hogy fennáll-e valamilyen pszichés betegség, ha igen, milyen, és arra megfelelő kezelést javasoljunk. A pedagógus a szülőn keresztül tudja hozzánk irányítani a gyermeket, nekik azt szoktam javasolni, hogy mindenképpen jelezzék a szülőknek és az iskolapszichológusnak a felmerülő problémákat. Az ADHD esetében a diagnózis felállításához szükséges, hogy a korábban felsorolt tünetek legalább kétféle helyzetben megjelenjenek. Tehát az még nem elegendő, ha csak az iskolában jelentkeznek bizonyos problémák, mert ebben az esetben felmerülhet, hogy az adott iskolai közeggel, pedagógussal nem kompatibilis a gyermek működése. Előfordul, hogy bizonyos környezetben jobban tolerálják az ADHD megjelenési formáit, olyan is lehetséges, hogy otthon mindenki ADHD-s, ezért fel sem tűnik, hogy a gyermek viselkedése eltérő lenne. A diagnózis felállításánál fontos tehát a több forrásból származó információ.

Milyen következményekkel járhat, ha a gyerek nem kap szakszerű ellátást?

Rosszabb az életminősége azoknak az ADHD diagnózisú gyermekeknek és felnőtteknek is, akik nem kapnak megfelelő kezelést, továbbá nagy eséllyel alulteljesítenek az iskolában, munkában, károsodnak a szociális kapcsolataik, valamint gyakrabban fordul elő alkohol- és egyéb szerhasználat, kimaradás az iskolából, munkahelyváltások, munkanélküliség, korai terhesség, sérülés és közlekedési baleset is, illetve eleve több a sérülés.

Milyen kezelési módokat alkalmazhatnak a szakemberek?

Gyermek- és felnőttkorban egyaránt hatékonyan kezelhető kórképről van szó. Nem-gyógyszeres és gyógyszeres kezelés is rendelkezésre áll, a vizsgálatok azt mutatják, hogy hatéves kor felett a gyógyszeres kezelés hatékonyabb, mint a nem-gyógyszeres, a kettő kombinálása pedig hatékonyabb, mint a gyógyszeres kezelés magában. Azért is van szükség gyógyszeres kezelésre, mert meg kell emelni a noradrenalin-, illetve a dopaminszintet.

Vannak nemi különbségek az ADHD gyakoriságának tekintetében?

Fiúknál gyakoribb az ADHD, populációs vizsgálatok három az egyhez arányt mutatnak gyermekkorban, a szakemberhez fordulók esetében pedig hat az egyhez arányt látunk. Ennek oka, hogy a lányokra a figyelemzavar tünetei jellemzőek, melyek kevésbé zavaróak a környezetre nézve. Ha egy kislány elálmodozik órán, attól még lehet órát tartani. Ha a kisfiúk lökdösődnek, dobálóznak, sokkal zavaróbbak a pedagógusoknak, ami egyébként azért szerencsés, mert így könnyebben eljuthatnak szakemberekhez. Az az érdekes, hogy felnőttkorra kiegyenlítődik az arány, valószínűleg azért, mert kezeletlenség esetén a rárakodó további problémák, például depresszió, szorongás miatt segítséget kérnek később a nők.

Milyen lehetőségei vannak egy pedagógusnak, ha ADHD-s gyermek van az osztályban? Milyen – óvodai csoportban és osztálytermi keretek között megvalósítható – módszertani javaslatokat tudna ajánlani?

Mindenképpen fontos, hogy a pedagógus jelezze a szülőnek a problémát. Hasznos, ha az érintett tanulókat az első padba ültetik, természetesen nem megszégyenítve, hanem integrálva az osztályba, mert hátul jobban elvesznek, több az inger, kevesebb a szemkontaktus. Érdemes jutalmazásos rendszert bevezetni, ami azonnali visszajelzést és motivációt jelent, ez nemcsak az ADHD-s gyermekeknek jó, hanem a többieknek is. Jót tud tenni adott esetben az óra rövid megszakítása valamilyen testmozgással, például kis karemeléssel, ugrálással, az osztályban körbesétálással. A tanulást támogató digitális eszközök használata is jól működhet, ha megfelelően használják azokat, ez persze nem ADHD-specifikus dolog, szintén hasznára válhatnak az egész osztálynak.

Hogyan segítheti a szülő a pedagógus munkáját – és viszont?

Ideális esetben jó együttműködés van szülő és pedagógus között és az ADHD-ról nyíltan tudnak beszélni, nem kell tartania attól a szülőnek, hogy az ADHD miatt megbélyegzik a gyermekét. Azért is jó, ha meg tudják beszélni egymással a dolgokat, és konstruktív együttműködés tud létrejönni, mert a szakembernek is hasznos, ha mindkét oldallal együtt tud dolgozni, így tud a gyermek a legtöbbet profitálni. Az nyilván nem megoldás, hogyha a szülők újabb és újabb iskolákba íratják a gyermeküket, mert a probléma továbbra is fennáll majd, sőt, a beilleszkedés az új közösségbe további feladatok elé állítja a gyermeket. Szülőknek és pedagógusoknak egyaránt érdemes odafigyelniük a kommunikációra, a szemkontaktusra, hogy egyszerre csak egy, egyszerű instrukciót adjanak a gyermekeknek, egyértelmű, átlátható helyzeteket hozzanak létre, megbízható napirend szerint működjenek, gyakran adjanak pozitív visszajelzést a gyermeknek, ha valamit sikerül megcsinálnia ­– mindezzel már nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy gördülékenyebben teljen az otthoni és az iskolai élet.