„Azért vagyunk, hogy felkészült szülők és szakemberek vegyék körül a gyerekeket”

Hogyan tud segítségére lenni a szakkönyvtár az eligazodásra vágyóknak? Miként látja megvalósíthatónak az olvasás és könyvtárba járás szeretetének átadását a diákoknak?

Gondosan válogatott gyűjtemény várja a hozzánk látogatókat, amely kiváló lehetőséget kínál bármely, az oktatáshoz – neveléshez kapcsolódó, akár egész korokat felölelő kutatáshoz. Mindez persze azért lehetséges, mert a gyűjteményt körültekintő és rendszerbe foglalt módon tesszük hozzáférhetővé az érdeklődők számára. Személyesen vagy online felhasználóként gyorsan és eredményesen kezdheti meg nálunk bárki a tájékozódást, a kutatók mellett pedig a laikus érdeklődők számára is kínálunk olvasnivalót.

Például a gyermek- és ifjúsági irodalmi gyűjteményünkben – ahogy mondani szoktuk – sokáig „gyerekkéz nem látta” könyvek voltak, hiszen ez a gyűjtemény kifejezetten kutatási céllal jött létre. Mivel azonban kiemelt figyelmet fordítunk a pedagógusok és szülők támogatására, nagy számban kölcsönözhetővé tettük számukra a gyermek- és ifjúsági irodalom színe-javát. Hazánkban évente 1200–1500 gyermekirodalmi mű jelenik meg, a köztük való eligazodás pedig nem egyszerű dolog; ezért is bizonyul remek lehetőségnek a referenseinkkel való konzultáció. Nekik valódi szakmai rálátásuk nyílik ezekre a területekre, így könnyen tudnak célirányos segítséget nyújtani.

Fontosnak tartjuk, hogy felkeltsük a hozzánk érkezők figyelmét e művek iránt. Nem árt, ha a pedagógusok és a szülők egyaránt tájékozottak a gyermek- és ifjúsági irodalomban. Egy gyermek irodalmi ízlése ugyanis nem csupán a kötelező olvasmányok által formálódik, hanem a kortársak, a barátok, a testvérek hatására is. Egy hiteles pedagógus valóságos varázserővel bírhat! Az ő kedvéért is sok mindent elolvashatnak a tanítványok. Saját példámból tudom, mekkora ereje van annak, ha egy karizmatikus tanár megosztja az olvasmányélményét a diákjaival: hetedikes voltam, amikor a testnevelő tanárunk, Sári néni egy alkalommal Székely Éva Sírni csak a győztesnek szabad! című könyvének friss élményével jött órát tartani. Bizony, Sári néni kedvéért vettem utána én is kézbe ezt a könyvet! Ezért is tulajdonítok hatalmas jelentőséget annak, hogy ne csak magyarórán találkozzanak a gyerekek irodalmi alkotásokkal, hiszen, ha mégoly bújtatott módon is, de bármely tantárgy vagy téma kapcsán lehet olvasmányt ajánlani. Ennek pedig első és legfontosabb feltétele, hogy maguk a pedagógusok is szeressenek olvasni.

Mi érdekli manapság leginkább az OPKM-hez forduló kutatókat, pedagógusokat, olvasni vágyó fiatalokat? Milyen programlehetőségek várják az OPKM-be látogatókat?

Vannak olyan témák, területek, amelyek kutatása esetén szinte megkerülhetetlennek bizonyulunk: ilyen például az összehasonlító tankönyvelemzés, a mestertanárok saját kutatási témaválasztása, új szakok megjelenésekor a vonatkozó szakirodalom összeállítása vagy a családi legendáriumban szereplő események, történések tisztázása.

Mivel az OPKM szervezetileg két egységből álló intézmény, ezért nemcsak a könyvtár, hanem a pedagógiai múzeum is különböző, az olvasáshoz kapcsolódó programokkal várja az iskolai osztályokon túl a felnőtt látogatókat is. Múzeumpedagógiai foglalkozásaink közül például jó szívvel tudom ajánlani a Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényére épülőt. A játékos, sok új információt tartogató másfél órás program lehetőséget teremt arra, hogy az olvasmányélmények megelevenedjenek, sőt, felnőtt látogatóink városi séta keretében – a Nemzeti Múzeumtól a Füvészkertig az egyes helyszíneket bejárva – idézhetik fel gyermekkoruk meghatározó olvasmányélményét.

A múzeum ugyanakkor jelentős szerepet játszik a neveléstörténet összefüggéseinek megértésében is: a tárgyakon, eszközökön keresztül például nemcsak a pedagógushallgatók nyerhetnek bepillantást a neveléstudomány megannyi történésébe, vagy az oktatás és nevelés terén évszázadok során végbement változásokba. Az előre bejelentkező, vezetett múzeumlátogatások alkalmával igazodunk a hozzánk ellátogató csoportok igényeihez, és úgy alakítjuk a programok menetét és tartalmát, hogy az szorosan illeszkedjen látogatóink érdeklődéséhez.

Az egyetemi csoportokon kívül a legkisebbeknek is kínálunk speciális programokat: az őszi időszakban például rendszeresen szervezünk kisiskolásoknak pszichológusok bevonásával zajló, az olvasásra, a történetmesélésre épülő, érzelmiintelligencia-fejlesztő foglalkozásokat, amelyek során kimondottan arra keresünk választ a gyerekekkel, hogy miként lehetséges felismerni az érzéseinket, mit tudunk kezdeni velük, illetve milyen módszerek vannak a belső feszültség levezetésére.

Úgy gondolom, ha egyetlen gyerek is jobban érzi magát attól az iskolában, hogy a tanára magasabb színvonalon, a legfrissebb pedagógiai ismeretek birtokában, békében önmagával és a világgal végzi a munkáját, amihez mi adhattuk meg a szükséges ismereteket – akár egy óravázlattal vagy egy tanulmánnyal –, már megérte minden fáradságunk. Azért vagyunk, hogy felkészült szülők és szakemberek vegyék körül a gyerekeket. Fontosnak tartom, hogy rendszerszemlélettel tekintsünk a munkánkra.

Könyvtári foglalkozásaink repertoárjában rendkívül népszerűek a bibliodrámás foglalkozásaink is, ami sajátos keveréke a pszichodrámának és a biblioterápiának. Ezeken a foglalkozásokon szövegekből kiindulva igyekszünk különféle helyzetgyakorlatokon keresztül megjeleníteni és feldolgozni egy-egy társas szituációt, konfliktushelyzetet. Örömmel látjuk, milyen nagy sikere van ezeknek a foglalkozásoknak. A résztvevők mindig hoznak magukkal egy-egy verset vagy novellát, esetleg regényrészletet, majd csoportmunka keretén belül, a szakképzett programvezetők segítségével dolgozzuk fel a szövegeket.

Mivel az OPKM szakkönyvtár, a szakterület gondos, szisztematikus gyűjtése és feltárása mellett ezek a mintaprojektek a hangsúlyos projektjeink. Természetes, hogy a közkönyvtáraktól eltérő kínálattal fogadjuk a gyerekeket. Néhány éve kezdtük el hirdetni például a kifejezetten „silent book”-okra épülő olvasásfejlesztő kurzusunkat. A „silent book”-ok olyan képkönyvek, amelyek írott szó nélkül fejlesztik az interpretációs készséget, mivel a befogadóknak kell megalkotniuk a könyvben szereplő képek narrációját. Rendkívül széleskörűen felhasználhatók ezek a könyvek: akár kisgyerekeknél, felnőtteknél, de akár szókincsfejlesztésre, legyen szó az anyanyelvről vagy egy idegen nyelvről. Azon túl, hogy mi is gyűjtjük ezeket a könyveket, az Oktatási Hivatal támogatásával 2021-ben egy hazánkban eddig egyedülálló – általunk írt és szerkesztett – tanulmánykötetet is megjelentettünk. Azóta pedig már egy kapcsolódó képzést is sikeresen akkreditáltunk hozzá, amelyen kifejezetten e könyvek felhasználásának lehetőségeivel és módszertanával foglalkozunk. [A tanulmánykötet elektronikus formában az opkm.hu-n érhető el – a szerk.]

Mindemellett kifejezetten tantestületeknek is tartunk egész napos programokat (amelyekre általában nevelés nélküli munkanapokon látogatnak el az iskolák). A program elején Az olvasás mint össztantárgyi feladat címmel hallgathatnak meg egy előadást a hozzánk érkezők. Ezek után délelőtt a könyvtárat érintő témákkal foglalkozunk, délután pedig – előzetes megállapodás alapján – múzeumlátogatásra, épületvezetésre vagy városi sétára kerül sor. Fontosnak tartjuk, hogy ilyenkor is minél több olvasásfejlesztő módszerrel ismertessük meg a pedagógusokat, amelyeket tantárgytól függetlenül ajánlunk a tanároknak kipróbálásra, bevezetésre.

Mindezeken kívül a Hivatal támogatásával a határon túli kapcsolatok erősítésében is részt veszünk, aminek jegyében rendszeresen tartunk képzéseket például a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével, a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületével és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével együttműködésben.

Milyen szálak fűzik az OPKM-et a közoktatási intézményekhez? Milyen eszközökkel és lehetőségekkel képes elérni az OPKM az iskoláskorúakat, tanáraikat és intézményeiket?

Törekszünk arra, hogy kapcsolatban álljunk az egyes pedagógusképző intézményekkel és magukkal a tanárokkal is. Célunk közreműködni a valóban jól kutatható szakdolgozattémák azonosításában. Ha megjelenik egy új téma vagy szakirodalom, örömmel adjuk ezt hírül azoknak, akikkel szakmai kapcsolatban állunk. A témaválasztásban való eligazításon és forrásgyűjtésen túl abban is támogatjuk a fiatalokat, hogy meg is jelentetjük a legigényesebb dolgozatokat az általunk kiadott Könyv és Nevelés című folyóiratban, ami lendületet adhat a pályakezdőknek.

A digitalizációnak köszönhetően egyre több mű válik online elérhetővé, kereshetővé. Tudván, hogy itt milyen komplex segítségben tudjuk részesíteni őket, egyre több tanár küldi hozzánk szakdolgozatírás előtt álló hallgatóit, könyvtárosaink pedig az állomány ismeretében valóban hatalmas segítséget nyújthatnak egy-egy téma feltérképezésében. Mindazonáltal nem csupán a témaválasztásban, de a kutatásban, az eredményes szűrésben is tudunk tanáccsal szolgálni, sőt a tudományos szövegalkotás módszertanának, formai-stilisztikai követelményeinek elsajátítását is módunkban áll támogatni. Egy-egy kihelyezett, tömbösített kurzus keretében például tartunk kimondottan ilyen jellegű képzéseket. Úgy vélem, pontosan ezt kell tudnia egy szakkönyvtárnak: nem csupán a szakirodalommal, de készség szintjén is segíteni a tudományos igényű alkotómunka folyamatait.

Ugyanakkor nem csak a szakemberekre igyekszünk fókuszálni. Pedagógiai szakkönyvtár lévén nagyon is közel áll hozzánk a gyermekek világa, a család és a gyermeknevelés. Mivel mindenekelőtt a szülőket érinti a nevelés feladata, elengedhetetlen, hogy őket is képezzük. Fontos, hogy legyen hova fordulniuk, ha nem biztosak abban, hogy egy adott kérdésben milyen szakembert érdemes megkeresni, ahogy a szakmabelieknek is fontos, hogy legyen hova visszatérniük eligazításért, inspirációért, hogy aztán maximális felkészültséggel tudjanak újból helytállni.

Ennek megfelelően nem csupán kölcsönzés céljából érdemes ellátogatni hozzánk, hiszen tanácsadói tevékenységet is gyakran, nagy örömmel végzünk. Azokra a szerteágazó kérdésekre, amelyekkel hozzánk fordulnak az érdeklődők, minden esetben a legjobb tudásunk szerint, a rendelkezésünkre álló valamennyi eszköz és erőforrás bevetésével igyekszünk választ adni.

Hogyan tud kapcsolódni az OPKM küldetése az olvasás és a könyvtárhasználat népszerűsítésének ügyéhez?

A kötelező olvasmányok világa csupán a történet egyik fele: nem kevésbé fontos kérdés, hogy iskolán kívül mit forgatnak a diákok, mi érdekli őket, és olvasnak-e szabadidejükben. Ezért sem hiábavaló a kérdés, hogy mit tud még nyújtani egy pedagógus a diákoknak – akár az iskolaidőn belül vagy azon túl is. Mert ha a tanár ajánl is egy könyvet, azt jó eséllyel nem az iskolában fogják kezükbe venni az arra fogékony diákok, hanem otthon. Egy-egy jól irányzott ajánlással tehát a tanulók szabadidejére is nagy hatással tud lenni egy tanár, és képes önálló, minőségi időtöltésre sarkallni őket. Olvasásszociológusként az adatok ismeretében azt gondolom: minden gyereknél el kell érnünk, hogy legalább egyszer azért hangozzék fel a terített asztal mellől, hogy „Gyere, kihűl az ebéd!”, mert ő elmerült egy könyvben.

Amikor tehát betér hozzánk egy szülő azzal a kérdéssel, hogy mit tudnánk ajánlani az iskoláskorú gyermekének, fontos, hogy ismerje valamennyire az érdeklődési körét – és ez pedagógusként is éppen olyan fontos a diákok vonatkozásában. Az ilyen előismereteken is múlik, hogy mit tud manapság nyújtani egy könyvtár. Azt viszont sosem lehet megspórolni, hogy az általunk ajánlott vagy nálunk talált könyvekbe belelapozzon az ember, akár hazavigyen néhányat előolvasás céljából. A kollégáimnak, amikor olvasmányt ajánlanak, mindig a célkorosztály érdeklődésének megfelelő, igényes műveket kell a szülő és a pedagógus látóterébe helyezniük. A könyvvásárláshoz kellő körültekintés szükséges, hiszen a könyv gyakran nem olcsó termék. Fontos, hogy az ajánlások során csak olyasmi mellett tegyük le a voksunkat, amit saját értékítéletünk szerint valóban jónak tartunk.

Noha a legtöbben magányos tevékenységként gondolnak az olvasásra, a könyv kiváló apropót teremt a kapcsolatteremtésre, a dialógusra is, hiszen amint elkezdünk egy könyvről beszélgetni, óhatatlanul magunkról is beszélünk. Talán ezért is élik virágkorukat a különféle könyvklubok és olvasókörök. Egyre többen vágynak arra, hogy közösséghez tartozzanak, hogy megoszthassák az élményeiket és másokat is meghallgathassanak, hogy idegen szempontokkal ismerkedjenek, és hogy rácsodálkozzanak azokra a különbségekre és hasonlóságokra, amik kirajzolódnak a különféle élmény- és tapasztalatmegosztások alkalmával. Ugyanígy nagy jelentősége van a közös olvasásnak és felolvasásnak is. Sok szülőtől hallottam már, hogy amíg a gyerekük kicsi volt, minden este olvastak neki, de amint megtanult olvasni, felhagytak ezzel a szokással. De gondoljunk csak bele: a nagynevű szerző, aki felolvasóestet tart, sem azért olvassa fel a művét, mert írástudatlanokból állna a hallgatósága, hanem mert ennek sajátos többletértéke van.

A kötelező olvasmányok tekintetében fontosnak tartom, hogy beszéljünk arról, mely művek képezik az irodalmi kánon részét, és melyek azok, amelyekkel ezeken felül érdemes még megismerkednünk. Nagy kihívást jelent a pedagógusok számára, hogy diákjaik elolvassák a kötelező olvasmányokat. Az internet és főleg a mesterséges intelligencia korában értelmét veszíti például az olvasónapló-írás. Nekem is több alkalommal volt már részem olyan pedagógusi élménybeszámolókban, amelyek alkalmával olyan kreatív, szellemes módszereket és megoldásokat mutattak be, amelyek megfelelő helyettesítői lehetnek a naplóírásnak. Az azonban mindig a pedagógusok egyik nagy feladata marad, hogy rábírják tanulóikat az olvasásra, az olvasottak továbbgondolására.