Az utolsó tégláig mindenhez fűződnek emlékeim

Több mint 40 éve dolgozik óvodapedagógusként. Mi változott az óvodai nevelés terén az elmúlt évtizedekben? Más kvalitásokkal kell rendelkeznie ma egy óvodapedagógusnak, mint korábban?

A pandémia kapcsán derült ki, hogy foglalkoznunk kell az IKT-kompetencia fejlesztésével. Ez egy teljesen más kommunikációs forma, muszáj képzéseket szervezni az elsajátítására. A kialakult helyzetben meglepően jól működtek a fogadóórák online, a szülők sokkal aktívabban vettek rajtuk részt. Gyógypedagógusok is tartottak online foglalkozásokat. Talán meg tudunk őrizni valamit ebből a működésmódból, mert a vírushelyzettől függetlenül is hasznos lehet.

Az elmúlt évek alatt egyre látványosabbá vált, hogy a számítógépek nagyon sokat elvesznek az otthon töltött időből, kevesebb a mesélés, a beszélgetés, a közös séta, a különböző közös programok. Ez többletfeladatot jelent az óvodának, valahogyan pótolni kell ezeket az elmaradásokat, igyekszünk nagyon sok élményt nyújtani a gyerekeknek. Kerületi szaktanácsadóként és munkaközösség-vezetőként is dolgozom, így nagyon sok programot elsőként ismerhetek meg, amelyeket nálunk próbálnak ki, majd utána ingyen megkapjuk azokat, ami egy kiváltságos helyzetet jelent az óvodánknak.

Miért döntött amellett, hogy pedagógus lesz? Volt olyan személy, aki nagy hatással volt Önre?

Általános iskolás koromtól kezdve készültem a pedagóguspályára. Nem óvónő szerettem volna lenni, mert nem jártam óvodába, így nem volt pontos képem róla. Nagyon jól kijöttem a gyerekekkel otthon a társasház kertjében és nyaralások alkalmával, ifivezetőként pedig táboroztattunk, változatos programokat szerveztünk a gyerekeknek. Az osztályfőnököm beszélt rá, hogy a középiskolát már mindezt figyelembe véve válasszam. Gyermekfelügyelőként érettségiztem, de már akkor éreztem, hogy korrigálni kell a pályaválasztást, mert állami gondozottakhoz képeztek minket, és később sajnos rájöttem, hogy mentálisan nem fogom tudni teljesíteni a vállalt hivatást, mert nem tudok mindenkit megvédeni, nem vihetek minden gyereket haza. Így aztán az óvodapedagógia mellett tettem le a voksomat, de továbbra is igyekszem segíteni, ezért például óvodánk részt vett a külső óvodáztatási programban, ami azt jelenti, hogy állami gondozásban lévő gyermekeket fogadtunk, akik napközben nálunk voltak, délután pedig az intézeti nevelő visszavitte őket a nevelőotthonba, illetve elsőként kapcsolódtunk be a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek integrációjába.

Az óvodapedagógusok nevelőmunkája szorosan kapcsolódik a családi neveléshez. Mennyire eltérőek a szülői igények, hogyan tudnak reagálni ezekre az igényekre, és együttműködni a szülőkkel?

Az óvodában is tükröződnek a társadalmi berendezkedés változásai, és ezzel együtt a családok megváltozott elvárásrendszere. Látható például a gyerekek szerepjátékából, hogy kevés a családi program, a közös étkezés, a nagyszülők csak ritkán jelennek meg, jellemzően a baráti társaságok kerülnek előtérbe. A szülők többsége túlságosan az óvodára hagyatkozik, nem ritka, hogy akár 10 órát is bent töltenek a gyerekek az óvodában, ami alatt többféle különórán vesznek részt, és vannak gyerekek, akik mindemellett 3-4 fizetős programra is járnak. Érdemes lenne megfontolniuk a szülőknek, hogy időt hagyjanak a barátkozásra és a játékra is.

Az óvoda napirendje rugalmas, megkötéseket csak a gyermekek érdekében tartalmaz. Milyen az ideális struktúrája egy napnak, hogyan épülnek be a különböző programok és foglalkozások a mindennapokba?

A számunkra bevált napirend szerint folyamatosan érkeznek a gyerekek, bekapcsolódnak a játékba, majd reggeliznek, visszatérnek a játékhoz, aztán az óvodapedagógus kötött vagy kötetlen formában kezdeményezi a tanulási tevékenységet, így igazodik a napirend a gyermekek eltérő szükségleteihez. A különböző programok a délelőtti tevékenységbe épülnek be, ilyen például a Madárbarát Óvoda Program, a Tanösvény Program, a vadaspark-látogatás, a nagyoknak pedig korcsolyázásra is lehetőségük van. A délelőtt sűrűjébe kapcsolódnak be a gyógypedagógusok, akik a sajátos nevelési igényű gyerekek speciális fejlesztését végzik, és a logopédus kolléganő, aki egyénileg foglalkozik az érintettekkel. Ezt követően szabad játék van az udvaron, majd ebéd következik. Szeptembertől a kora délutáni órákban úszás is van a nagycsoportosoknak. A szülők igényei szerint szerveződő egyéb foglalkozások szintén délután zajlanak, és itt kap helyet a tehetségműhely is heti egy alkalommal.

A játékba integrált tanulási tevékenység a közvetlen tapasztalatszerzésen alapul, kötött vagy kötetlen szervezeti formában. Hogyan valósul meg ez a szemlélet a gyakorlatban?

Igyekszünk a tapasztalatokra építeni az ismeretszerzést, játékos módszerekkel, lehetőleg mindent a saját természetes közegében megélni. Az udvar, a kirándulások jó alkalmat szolgáltatnak a megfigyelésekhez, időnként még a sütés is belefér a mindennapokba, természetesen szigorú előírások mellett.

Mit jelent, hogy az óvoda madárbarát?

Egy szakember foglalkozik a gyerekekkel a program keretében, lemennek a Városmajorba, vagy elmennek busszal különböző vidéki helyszínekre. Kaptunk madáretetőket, odút, madáreleséget egész évre, tehát nem hagynak magunkra minket. Több természetközeli programmal is dolgozunk, például a Hármashatár-hegyen részt veszünk az Erdő Ajándéka programban, illetve Szigethalmon szokott lenni egész napos kirándulásunk. Muszáj kivinni a városi gyerekeket a természetbe, nagy élmény nekik, hogyha közelebb kerülhetnek az állatokhoz.

Az óvoda csoportszervezését az igények és lehetőségek határozzák meg. Tudatosan vállalják a homogén és a heterogén életkor szerinti összetételt egyaránt. Hogyan működik a kétféle csoport, milyen előnyei vannak a különböző működésmódoknak?

Minden évben indítunk homogén és heterogén életkori összetételű csoportot is. A gyerekek a szülők kérésének megfelelően kerülnek be egyik vagy másik csoportba. A fiatalabb gyermekeknek az egykorú kiscsoportot javasoljuk, mert ők közel egyidősek; vannak kicsik, akik félnek a nagyobbaktól, ezért is optimális számukra. A vegyes életkori csoportnál a szocializáció természetesebb közegben valósul meg, és nem feltűnő a fejlődésbeli különbözőség; olyan, mint egy családban a testvérek.

Milyen előnyökkel jár az óvoda pedagógusainak változatos életkori összetétele?

Nagyon heterogén a testületünk kor szerinti összetétele. Ez tudatosan van így, fontos, hogy tanuljunk egymástól. Szinte minden évben van egy-egy hallgató, aki nálunk végzi a nyolchetes gyakorlatát, utána én záróvizsgáztatom, majd felajánlok neki egy állást. Persze többnyire GYES-es álláshelyet tudok felajánlani, esetleg egy nyugdíjba vonuló kolléga helyét; szerencsére soha nem volt pedagógushiányunk, így nálunk mindig megvolt a visszapótlás, és ebből következően az összetétel is fiatalodott. Volt érzékenyítő képzésünk, amelyet Harsányi Eszter vezetett. Szerintem fantasztikus dolog, amikor egy szakmai képzésen mindenki részt tud venni a dajkától a kertészen át az óvónőig, mindenki egy helyen, ugyanazt hallja. Elképesztően fontos az együtt gondolkodás szempontjából, hiszen a technikai dolgozók is a közös szakmai munkához tartoznak, és a gyerekek szempontjából is fontos, hogy mindenki ugyanolyan elvek mentén bánjon velük.

A Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolával jó kapcsolatot ápolnak, sok kis Százszorszépes gyerek ott kezdi meg iskolai tanulmányait. Mekkora szakadékot kell áthidalniuk az óvodából az iskolába kerülő gyerekeknek?

Tapasztalataim szerint nem nagy a szakadék, visszalátogató gyerekeink, valamint a szülők elmondása szerint hamar beilleszkednek, és jól teljesítenek az iskolában. Lazult a szakmai együttműködésünk az iskolákat érintő fenntartóváltás óta, de továbbra is vannak közös programok, például a Kodály Gála, amelyet évente rendez meg az iskola, mi pedig hangversennyel és hangszerbemutatóval veszünk részt rajta. Igazán kedves program számunkra a karácsonyi koncert, amikor eljönnek hozzánk, a kisebbek betlehemeznek, a nagyok pedig kórusműveket adnak elő, végül egy közös énekléssel zárjuk a programot. A Zeneovi Program is jó szolgálatot tesz az átmenet könnyítése érdekében.

A Százszorszép Óvoda tehetségpontként is működik. Milyen többletfeladat elé állítja az óvodapedagógust a tehetséggondozás?

Fontos feladatunk a tehetséggondozás, az SNI-s gyerekek bevonása a tehetséggondozó programba. Az ország több óvodájában sikerrel használt Kíváncsi Láda program egyik forrása a mi óvodánk volt, szaktanácsadóként segédkeztem a megszületésében, majd a kipróbálás is nálunk zajlott. Ez egy tehetségazonosító eszköz, amely játékos keretek között térképezi föl a gyermekek érdeklődését. Minden kolléga részt vett egy képzésen, ami a program szakszerű használatának elengedhetetlen követelménye. Körülbelül 5 éves gyerekek vesznek részt benne; nagyon szokták élvezni, hogy egyéni élethelyzetekben játszanak az óvónővel. A kollégák kiértékelik az eredményeket, majd javaslatot tesznek a tehetségműhely-foglalkozáson való részvételre azoknál a gyerekeknél, akiknél megmutatkozik a plusz érdeklődés. Két műhely működött eddig, a matematika és a kézműves műhely. Idén a zenekuckó műhelyt szeretnénk még elindítani. Ezek a felmérések és eredmények azért is hasznosak, mert az iskolaválasztásban is segíthetik a szülőket.

Mindezek mellett rendszeresen vesznek részt gyermekeink rajzpályázaton, az Óvoda Galéria kiállítására is elküldjük a legszebb munkákat. A Kodály Gálán népi játékösszeállítással szerepelünk, de a kerületi óvodai sportnapról sem hiányzunk.

Sajátos nevelési igényű gyerekeket is fogadnak az óvodában. Hogyan tudják megoldani az egyéni képességeket figyelembe vevő differenciált fejlesztést?

Különösen jó helyzetben vagyunk e téren is. Jól felkészült gyógypedagógusokból álló szakmai csapatunk van, a vezetőjük nálunk van állományban, és a kötelező óráinak egy részét is nálunk tölti. A gyógypedagógusok a szakvéleményekben meghatározott fejlesztőórákon túl koordinálják a gyógypedagógiai asszisztensek munkáját, segítik az óvodapedagógusok fejlesztő tevékenységét, kapcsolatot tartanak a szülőkkel. Igyekszünk maximálisan biztosítani a differenciált fejlesztést minden gyerek számára azokon a területeken, ahol szükséges, és erősíteni ott, ahol átlag feletti képességekkel rendelkeznek. Emellett a teljes alkalmazotti kör részt vett egy gyakorlatorientált érzékenyítő tréningen, ami szintén segíti a közös munkát.

Milyen lehetőségei vannak az óvodapedagógusoknak a szakmai megújulásra, fejlődésre, szakmai együttműködésre?

A továbbképzések elengedhetetlenek a szakmai megújulás érdekében. A színvonalas szakvizsgás képzések sajnos elég drágák, és csak elvétve van rájuk pályázati lehetőség, a POK által kínált térítésmentes képzések viszont nagy segítséget jelentek a kötelező hétévenkénti képzési kötelezettség teljesítéséhez. A kerületi szakmai munkaközösségek jó lehetőséget biztosítanak a fejlődésre, együttműködésre, ám sajnos a tavalyi év ismert okok miatt nem tette lehetővé a munkaközösségi foglalkozások megtartását és a bemutatók szervezését, idén ezt is újra kell szervezni kerületi szinten. Természetesen az óvodán belül is vannak szakmai programok, képzések, amelyeket az önkormányzat támogatásával valósítunk meg.

Úgy tudom, az épület, ha más néven is, de korábban is óvodaként működött…

1997-ben a Szépvölgyi úti tagóvoda megszűnését követően jött létre a jelenlegi intézményegység, 1998 szeptemberétől működik jelenlegi helyén és szervezeti felépítésében az átépített, szép, új óvoda. Az épület alsó része szenespince volt, amit szigeteltek és csoportszoba lett belőle, fent pedig szolgálati lakások voltak, amelyekből szintén csoportszoba lett. Ebben az épületben az utolsó tégláig mindenhez emlékem fűződik, végig itt voltam az építkezés alatt, mindenben kikérték a véleményemet. A felújítás után öt csoporttal indultunk el.

Idén szeptembertől hány gyerek jár az óvodába?

Száznyolcvanhat. Minden csoportban van két óvodapedagógus, három csoportonként van egy pedagógiai asszisztens, és minden csoportnak van dajkája. Ezen kívül gyógypedagógiai asszisztens áll azoknak a csoportoknak a rendelkezésére, ahol sajátos nevelési igényű gyerekek is vannak.

Lehetséges-e ennyi idő után teljesen elszakadni a hivatásától, vagy valamilyen formában még részt kíván venni az óvoda életében?

Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy 47 év után teljesen elszakadjak az óvodától – bár barátkozom a gondolattal. A kerületi vezetői munkaközösség vezetőjeként szakmai kérdésekben gyakran kikérik a véleményemet, szervezek programokat, továbbképzéseket, így az óvoda mellett minden elképzelésemet, ötletemet meg tudtam valósítani.

Mi optimális körülmények között, a mindenkori kerületi vezetés támogatásával végeztük és végezzük a munkánkat, partnerek voltak a vezető kollegák, támogatott a Művelődési Iroda (jelenleg Intézményirányítási Osztály) vezetője és munkatársai is, így nehéz mindent hátrahagyni. Néhány órában szívesen segíteném még óvodánk és a kerület óvodáinak szakmai tevékenységét, ha lesz rá igény és lehetőség.

Mely eredményekre a legbüszkébb az elmúlt 40 évből?

Büszke vagyok óvodánk töretlen jó hírnevére, amelyhez minden kolléga hozzájárul, egy stabil, magasan kvalifikált nevelőközösséget, képzett, gyermekszerető alkalmazotti közösséget építettünk együtt. Innovatív szellemiség vezérli munkánkat, ami a folyamatos megújulás záloga is. Gyerekeink jó színvonalon állják meg a helyüket az iskolában, a szülők pozitív visszajelzései erősítenek minket abban, hogy jó úton járunk.