Az önismeret nagyon fontos a nyári feltöltődéshez
A nyári szünet nemcsak a diákoknak, hanem a pedagógusoknak is lehetőséget nyújt arra, hogy kipihenjék az éves fáradalmakat, regenerálódjanak és erőt gyűjtsenek a következő évhez. Fodorné dr. Földi Ritával, a Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsész és Társadalomtudományi Kar Pszichológiai Intézetének egyetemi docensével beszélgettünk arról, hogyan érdemes a nyarat eltölteni úgy, hogy az tényleg pihentető legyen.
Június első két hete mindig nagyon pörgős időszak a pedagógusoknak, hiszen ekkor van a ballagás, az érettségik, a tanévzárók, az évzáró értekezletek. Hogyan tudnak erre az időszakra felkészülni a pedagógusok, hogy az minél kevesebb stresszel járjon, a figyelmük ne aprózódjon el?
Az év végi túlterhelés igazából már a tavaszi szünet után elkezdődik, hiszen a középiskolákban május elején vannak a ballagások. De ez az időszak nemcsak nekik, hanem azoknak az osztályoknak és tanároknak is nehéz, akik nem ballagnak vagy ballagtatnak, mert ők ebben az időszakban osztálykirándulásokat szerveznek, azért is, hogy amíg az írásbeli érettségik zajlanak, ne legyenek az iskolában.
Az igazán pörgős a május elejétől június végéig tartó időszak. Elsősorban a középiskolákban, de az általános iskolákban is sok feszültséggel jár ez a két hónap. Az év végi feladatok, a kirándulások szervezése, az évzáró dolgozatok összeállítása, az elmaradások pótlása, a jegyek javítása, mind-mind ebben az időszakban történnek, és gyakran előfordul, hogy ezek a feladatok összecsúsznak, hiszen egy osztályfőnöknek például több osztályban is van feladata, nem csak a sajátjában. Emellett a szülők is aktívabban érdeklődnek ebben az időszakban; a velük való kapcsolattartás főleg már az online térben zajlik, ami szintén nem könnyíti meg a pedagógusoknak a hétköznapokat. Sokszor hétvégén is kérdeznek a szülők, vagy kérik a tananyagot. Érdemes lehet esetleg ezen elgondolkodniuk és a pedagógusokkal közösen változtatni azért, hogy ne az üzenetek megválaszolása tegye ki a pihenési idejüket. Ez azért fontos, mert ha a tanárok nem jelölik ki a határokat, parttalanná válik az egész folyamat, ami állandó készenlétet igényel a pedagógustól. Előre gondolkodva, már év elején érdemes ezt tisztázni, ez segíthet az év végi pörgésben. Persze a teher nem lesz ezáltal kisebb tanév végén, csak könnyebben vészelhetik át ezt az időszakot a tanárok.
A végzős osztályokban tanító tanároknál és az osztályfőnököknél mindezek mellett még egy plusz érzelmi teher is megjelenik, hiszen az ő munkájukat is minősíti az, hogy a gyerekek hogyan tudják befejezni az iskolát, hogyan tudnak felkészülni az érettségire. Ilyenkor a tanárok még jobban izgulnak a diákjaikért. Ezeket a folyamatokat úgy lehet segíteni, ha a pedagógusok előre terveznek és elkezdik a felkészülést már a tavaszi szünet után. Fontos, hogy körvonalazódjon számukra, mikor milyen feladatot kell elvégezniük ezekben a hónapokban. Előfordulhat, hogy valami közbejön, de már akkor is van valamilyen viszonyítási alapjuk. Emellett pedig tényleg nagyon fontos, hogy ebben az időszakban a hosszú hétvégéket, hétvégéket tényleg regenerálódással töltsék, tehát legyenek meg azok a stratégiáik, amelyek ellazítják, kikapcsolják őket. Ezen azt értem, hogy tudják, mely tevékenységek töltik fel őket, és ezekre szánjanak időt hétvégente. Továbbá, ha rendszerezik a feladataikat, az sokkal kevésbé okoz feszültséget számukra, mintha váratlan helyzetekhez kellene folyamatosan alkalmazkodniuk. Mostanában sok helyen azt látom – valószínűleg a pandémia miatt is –, hogy az emberek úgy viselkednek, mintha most akarnának mindent bepótolni, van egy belső késztetés bennük, hogy most mindent nagyon jól kell csinálni. Ez már magában is állandó stresszt generál, és erre épülnek rá az előbb említett plusz terhek is.
Milyen érzelmi folyamatok játszódnak le egy osztályfőnökben, akinek elballag az osztálya? Miként lehet feldolgozni az osztályfőnöknek az elszakadást az osztályától?
Ez nagyon sok mindentől függ. Függ attól, hogy milyen kapcsolatban van a tanár az osztályával, és hogy milyen közösség alakult ki. Ez alapvetően változó, így nehéz általánosságban válaszolni, de azt gondolom, hogy minden egyes pedagógusnak – óvodától az egyetemig – az egy nagyon fontos visszajelzés, mondhatni a munkájuk eredménye, hogy a diákok hogyan teljesítenek az év során, és hogyan érzik magukat a fiatalok az osztályban. A tanár akkor nyugodt, ha a gyerekek, akik az ő csoportjában vagy osztályában voltak, egy elégedettségérzéssel lépnek tovább a következő évbe vagy a következő szintre, ami lehet a középiskola, egy egyetem vagy a munka világa. Ez a továbblépés mindenkinek nehéz, de a tanárnak ez az egyetlen közvetlen visszajelzés a munkájára arra vonatkozóan, hogy milyen a diákjainak a teljesítménye, és ezen nemcsak az osztályzatot értem, hanem hogy az adott gyerek mennyire illeszkedett be az osztályba, és hogy megérett-e arra, hogy képes legyen minden közösségi helyzethez alkalmazkodni. Ezek azok a visszajelzések a tanárnak, amitől érzelmileg is megfelelően tud kötődni a gyerekekhez. Az, hogy általánosságban szereti a gyerekeket és a hivatását, az egy dolog. De ha azt látja, hogy ezeket a gyerekeket egy általa javasolt téma érdekli, és szeretnének jobban teljesíteni, az már kifejezetten a pedagógus munkájának a visszajelzése, és ez minden szinten igaz, akár például az óvodában az anyák napi ünnepségekre is. Ezek az érzelmi kötődések nagy mértékben függnek attól, hogyan tudnak együttműködni az osztályok és a pedagógusok. Ez az együttműködés meghatározza azt is, hogy a pedagógus hosszabb távon a pályán akar-e maradni.
Amikor az osztályfőnökök útnak indítanak egy osztályt, az egy meghatározó időszak, hiszen a pedagógus munkája is benne van abban, hogy az adott gyerek tudott választani egy szakot vagy irányt, ami az ő képességeinek, érdeklődésének, motivációjának megfelelő. Ez az igazi visszajelzés a pedagógusok számára, erre fognak emlékezni még évek múlva is. Ugyanakkor ez nem egy végleges elszakadás, hiszen akikkel kialakult egy jó kapcsolat, azok bizony visszajárnak. Nálunk még a pszichológus hallgatók is eljárnak a régi iskolájukba egy-egy kutatás kapcsán. A diákok emlékeznek azokra a tanárokra, akik többet adtak nekik emberileg, ismeretben, támogatásban. Ezek mind megmaradnak, hiszen a pedagógiában jelen van a Pygmalion-effektus: ahogyan a tanár látja a fiatalt, amit belelát, a diák annak akar majd megfelelni. Nagyon sok múlik a pedagógusokon, hogy mennyire képesek azokat a dolgokat meglátni a gyerekekben, amelyeket azok szívesen csinálnak, ami motiválja őket. Ha ezt képes észrevenni és támogatni, az nagyon sokat segít a gyerekeknek a jövőjében, az életútjukon.
A nyári szünet nemcsak a gyerekeknek, hanem a pedagógusoknak is alkalmat teremt a kikapcsolódásra. Miért fontos a hosszabb pihenés a diákoknak, és miért a tanároknak?
A nyári szünet nálunk sem több, mint más országokban, csak más az elosztása. A pedagógusoknak nem júniusban, hanem általában július elején kezdődik a szünet, de még akkor is sokan táboroztatni mennek. Tehát a pedagógusoknak biztos, hogy nem két hónap a szünidő, mivel június végén még adminisztratív tevékenységeik vannak, így körülbelül július elején tudnak szabadságra menni azok, akik nem táboroztatnak. Mindenképp jelentős és tényleg nagyon fontos a pedagógusok számára, van-e olyan önismeretük, hogy tudják, melyik az a tevékenység, amelyet szívesen végeznek. Ez teljesen személyiségfüggő, hiszen van, aki olvasni szeret, van, akiknek az utazás a családdal a kikapcsolódás. Ami tanácsot lehet ez ügyben adni, az az, hogy a pedagógus fedezze fel, mi az, ami őt örömmel, elégedettséggel, nyugalommal tölti el. Meg kell találnia azt a tevékenységet a nyárra, ami tényleg fel tudja őt tölteni, és ez nagyon lényeges, mert ha ezt sikerül megtalálnia, teljesen más lendülettel kezdi majd augusztus végén az iskolát. Saját magára is kell, hogy ideje jusson, mert a lelki egészség a pedagógusok esetében kiemelten fontos, hiszen a személyiségükkel dolgoznak. Ezt a tevékenységet a családdal, a barátokkal összehangolva érdemes megkeresni és fejleszteni. A kirándulás lehet fizikailag fárasztó, de feltöltődhet tőle az ember. Ugyanez igaz például a külföldi utazásra, a kertészkedésre vagy a kötögetésre is. Ezeket tehát érdemes saját részére mindenkinek megállapítani, és azzal tölteni a nyári szünetet.
A gyerekeknek is nagyon lényeges, hogy ebben az időszakban ki tudjanak kapcsolódni, el tudjanak lazulni. A gyerekek is ugyanúgy elfáradnak év közben, mint a felnőttek, csak másként, így nekik is szükségük van pihenésre. Ugyanakkor a gyerekekben az a csodálatos, hogy nagyon gyorsan regenerálódnak. Azoknak, akik túljutottak az érettségin, a nyári szünet nagy felszabadulás. De azoknak is egy felszabadulási élmény, akik az adott tanévet fejezték éppen be. A fiataloknál különösen fontos, hogy megfelelő szociális kapcsolataik legyenek, lényegesek a barátok, a kapcsolatok, különösen így a pandémia után. Egy olyan nyári tábor, amibe szívesen megy a diák, ahol a kortársai között van, kapcsolatokat épít, és azt csinálja, amit szeret, az pozitívan hat rá, legyen szó zenei, vagy akár sporttáborról.
Mennyire érdemes ezen időszak alatt „elengedni” a munkát a pedagógusoknak? Javasolt még ekkor is a szakmai fejlődéssel foglalkozni, vagy a nyári szünidő teljes mértékben a kikapcsolódásról szóljon?
Egyértelműen nem mondanám, hogy ne foglalkozzon senki egyáltalán szakmai dolgokkal, mert mindannyian mások vagyunk. Ezt alapvetően a pedagógusnak kell tudnia, hiszen lehetnek olyan dolgok, amelyeknek a szünet alatt is utána lehet nézni, csak fontos, hogy ne munka jelleggel, hanem csupán érdeklődés szintjén tegyék. Pedagógus-továbbképzések július 15. után nem is nagyon vannak, de mondjuk autodidakta módon lehet tanulni szakmai vagy pedagógiai, módszertani jellegű dolgokat, ha érdekli, és ha nem fárasztja le.
Miként érdemes a diákoknak, és miként a pedagógusoknak a tanévkezdés közeledtével fokozatosan visszaszokni az iskolai mindennapok világához?
Hogyha rendesen ki tudták pihenni magunkat, és tényleg feltöltődtek, akár a diákokról, akár a tanárokról van szó, akkor augusztus végén már el lehet kezdeni kicsit rendezni a polcokat, az íróasztalt, ezek ugyanis segítik a ráhangolódást. Ez főleg a diákoknál fontos, nekik még jobban rá kell készülniük a tanévkezdésre. A pedagógusoknak is érdemes íróasztalt rendezni, náluk is fontos, hogy felkészüljenek, végiggondolják, mely osztályokban fognak tanítani, lesz-e saját osztályuk. Ha van két-három nap az iskolakezdés előtt, ami rendszerezéssel, ráhangolódással telik, az a pedagógusoknak is sokat segíthet a tanévkezdésben.