Az önértékelésben is segíthet az új szakmai ellenőrzés rendszere

– Miért tartotta szükségesnek a kormány, hogy újra bevezesse a szakmai ellenőrzést?

– A tanfelügyelet a szakmai munka minőségét, a tanítás eredményességét javítja. A külső szakmai ellenőrzési rendszert az 1985-ös törvény szüntette meg. Annak idején a szakfelügyelők különösebb felkészítés nélkül, egységes eljárási rend hiányában olykor politikai szándékoktól vezérelve ellenőrizték a tanítók és a tanárok szakos munkáját. Voltak ugyan eredményei, de a nem ritka rossz tapasztalatok miatt a felszámolását kedvezően fogadta a pedagógustársadalom. Az azóta eltelt több mint negyedszázad alatt nemcsak az igazgatók, hanem a pedagógusok is érzik azonban a hiányát, igénylik az objektív visszajelzést. Ezért a modern kor kívánalmainak megfelelő rendszer elindítása szükségszerű és megkerülhetetlen lépés. Az eljárásrend kidolgozásán hónapok óta dolgozik egy szakértői csoport. Tagjai egyaránt jól ismerik a magyar iskolarendszert, a hazai és a nemzetközi ellenőrzési, minősítési módszereket.

– Milyen újdonságokat tartalmaz a szeptembertől induló rendszer az egykorihoz képest?

– A tanfelügyelet által használt ellenőrzési eszközök, szempontsorok, kérdőívek, értékelőlapok egységesek és nyilvánosak lesznek. A tanfelügyelői munkát az előírt képzés és vizsga után elsősorban a legkiválóbb pedagógusok végzik majd. Nemcsak a tanári munkát, hanem az igazgató tevékenységét és az intézmény pedagógiai programjának megvalósítását is ellenőrzik. Elsősorban nem azt vizsgálja
majd a tanfelügyelő, hogy például egy matematikatanár a Pitagorasz-tételt megfelelően tanítja-e, hanem az általános pedagógiai szempontoknak való megfelelést, a professzionizmust, a pedagógusi munka iránti elkötelezettséget, a korszerű eszközök és módszerek megfelelő alkalmazását, a kreativitást, valamint a gyerekekkel, szülőkkel, kollégákkal való kapcsolatot. A korábbi rendszerrel ellentétben a tanfelügyelőket is értékelni fogják a vizsgálaton átesett pedagógusok és igazgatók. Új elem az is, hogy ötévenként legalább egy alkalommal minden pedagógust ellenőrizni kell. A látogatásról egységes szakmai protokoll szerint kiállított dokumentum készül, amelyet átadnak a fenntartónak, munkáltatónak.

– Mi lesz azokkal a pedagógusokkal, akiknek a munkájáról negatív vélemény születik? Elbocsátják őket?

– A tanfelügyelőknek a törvény értelmében nincs intézkedési, döntési joguk. Hangsúlyozom, az ellenőrzés és értékelés célja – mint minden korszerű szervezetben – nem a hibakeresés, a szankcionálás, hanem az eredményesség és a minőség javítása, a pedagógiai módszerek fejlesztése. Éppen ezért a vizsgálat elsősorban a jó gyakorlatok feltárására, megerősítésére összpontosít. Ennek szellemében a fenntartó figyelmét is erre hívja fel. Mindezek ellenére az eljárás mégsem lehet következmények nélküli, a vizsgálat eredményét a munkáltató figyelembe veszi olyan kérdésekben, hogy ki milyen továbbképzésen vegyen részt, kinek a munkáját segítse szaktanácsadó. Az értékelés alapján az intézménynek öt évre szóló fejlesztési-intézkedési tervet kell készítenie, amit a fenntartóhoz is el kell juttatnia. A tanfelügyeleti értékelést az előmeneteli rendszerhez kapcsolódó minősítés során is figyelembe veszik. Amennyiben a pedagógus a megismételt minősítésben sem felelne meg, akkor munkaviszonya a törvény erejénél fogva tíz napon belül megszűnik.

– Előfordulhat, hogy a tanfelügyelő és a pedagógus ismerik majd egymást?

– Szigorúan meghatároztuk az összeférhetetlenség szabályait. De mivel, mint mondják, kicsi a világ, nem zárható ki, hogy az ellenőr és az ellenőrzött ismerjék egymást. A személyes ismeretség nem, de a rokoni kapcsolat összeférhetetlenséget jelent, mint ahogyan az is, ha a tanfelügyelő korábban az adott iskolában dolgozott, esetleg haragosa az ellenőrzött tanárnak, vagy fordítva.

– Mennyire játszhat szerepet az értékelésben a pedagógus és a felügyelő közötti szimpátia vagy ellenszenv?

– Az ellenőrzést és értékelést az érzelmeknek nem szabad befolyásolniuk, s ez nem is történhet meg. Hiszen meghatározott szakmai protokoll szerint zajlik az eljárás. Mindazonáltal az emberi tényező, a személyiségek különbözőségéből fakadó szubjektivitás a megfigyelés módszeréből sohasem zárható ki teljes mértékig, de minimálisra kell, hogy zsugorodjon. Az ellenőrzésekből nemcsak a látogatott, hanem a látogató is profitálhat. A tanfelügyelők nagy része aktív pedagógus lesz, így saját és a nevelőtestületük munkájában is kamatoztatni tudják a más iskolákban, óvodákban, kollégiumokban szerzett tapasztalatokat. Ez a kölcsönös tanulási folyamat gazdagítja, érleli a pedagógiai kultúrát.

– Tudják majd előre a tanárok, hogy mikor számíthatnak óralátogatásra?

– Igen. A kormányhivatal vagy az erre felhatalmazott egyházi szervezet tanfelügyeleti tervet készít, és az iskolákat előre értesítik majd az ellenőrzés időpontjáról.

– Hogy lehet így kikerülni, hogy ne „kirakatórákat” lássanak a felügyelők?

– Mint mondtam, a tanfelügyelet elsődleges célja a javítás, a jó gyakorlatok feltárása és megerősítése, terjesztése. Ezért nem lehet probléma, ha valaki a legjobb arcát mutatja az ellenőrzés során. Egy jó szemű tanfelügyelő 5-10 perc alatt meglátja, hogy ott rutinszerű tevékenység zajlik-e, vagy „kirakatórát” lát. Ráadásul a gyerekekkel folytatott beszélgetésből is kiderül, hogy a látott foglalkozás „színpad” volt-e esetleg.

– Vannak olyan iskolák, ahol eddig is működött belső ellenőrzési rendszer. Ezekkel mi lesz? Tovább működhetnek?

– Nemhogy működhetnek: a külső ellenőrzés épít is a belső ellenőrzésekre, amit semmi más nem helyettesíthet. A belső és a külső ellenőrzés együtt képes objektív képet felmutatni a pedagógusról és az intézményről. A külső szereplők azért kellenek, mert a belsőnek ritkán van objektív mércéje, hajlamos arra, hogy szubjektívvá váljon, bagatellizálja vagy eltúlozza a hiányosságokat. Ha jól működik a tanfelügyelet, az a pedagógustársadalom mentálhigiénés állapotán, önértékelésében segíthet, megszüntetheti a bizonytalanságokat.

– Lehetséges, hogy egyszer összegzik a megszületett véleményeket, amelyek alapján rangsorolni lehet majd az iskolákat?

– Első lépésben a pedagógusok munkáját ellenőrzik a tanfelügyelők, de a vezetői munka és az intézmény pedagógiai munkája is górcső alá kerül. Ezekből alakul ki egy intézményértékelés. Később ez akár alkalmas lehet arra is, hogy az intézményeket rangsoroljuk, minősítsük, és a köznevelési fejlesztési tervek összeállításánál is figyelembe vehetjük majd. Mindez kiváló eszköz lesz a mindenkori oktatásirányítás kezében ahhoz, hogy a megújult köznevelési rendszerben biztosítani tudja az egész országban az iskolák valóban magas színvonalú munkáját.

– Mit tapasztalt, hogyan fogadják az érintettek a változást?

– Felmérésekkel igazolt tény, hogy a pedagógustársadalom nagy többsége igényli az objektív, külső, szakszerű ellenőrzést, azaz a tanfelügyeletet. Ezzel együtt nem zárom ki, hogy vannak és lesznek olyanok, akik ezt szükséges rossznak tekintik, és nem azonosulnak vele, mondván a tanítás az ő személyes ügyük. Jóllehet a nevelés és a tanítás mindig személyes kapcsolat tanár és gyermek között, de az sohasem lehet a pedagógus magánügye. Főleg nem olyan iskolarendszerben, amelyet az állam tart fenn a közösség érdekében, a közjó szolgálatában. Az államnak jogában áll korrekt módon tájékozódni, és meggyőződni arról, hogy az adófizetők adóforintjai miként hasznosulnak, azokat mire fordítják az ország jövőjét meghatározó iskolarendszerben.

– Mi a szakmai ellenőrzés és a szaktanácsadás közötti alapvető különbség?

– A szaktanácsadás rendszere – ellentétben a tanfelügyelettel – ma is létezik. A modern szervezetekben fontos alapelv, hogy a tanácsadás és az ellenőrzés intézményesen és személyi állományában is váljon el egymástól. A tanácsadás célja az, hogy segítsen a dolgozónak eloszlatni a kételyeit, megbeszélni a problémáit. A tanácsadó sosem ellenőriz vagy jegyzőkönyvez. A szaktanácsadás során a tanító, tanár bátran feltárhatja bizonytalanságait, gyengéit a kollégája előtt, míg az ellenőrzőnek a legjobb arcát akarja megmutatni. A szaktanácsadás főként a szakos tanításra irányul. Különösen a pályakezdés első éveiben van szükség erre a segítségre, amikor nagyon sok nehezen megoldható problémája van minden lelkiismeretes pedagógusnak.

– Miben lesz más a szaktanácsadás rendszere az eddigiekhez képest?

– A szaktanácsadók most csak akkor látogatnak el egy-egy iskolába, ha hívják őket, és nagyon kevesen vannak országszerte. Több kiváló szakemberre van szükség. Biztosítani kell, hogy az ország minden pontján elérhetők legyenek, és tevékenységük szabályozott legyen. Az új rendszerben a szaktanácsadónak ezen a generális segítő, azaz tanácsadói szerepén kívül lesz egy nagyon fontos feladata: segítse a pedagógustársadalom egészét az új Nemzeti alaptanterv és a kerettantervek interpretálásában, hiszen a tartalmi szabályozás sok új feladatot is tartalmaz. Lesznek például olyan tantárgyak, amelyek tanításához még nincs elegendő tapasztalat. Ilyen első helyen az erkölcstan. De a mindennapos testnevelés módszertani megújulásához is sok kiváló szaktanácsadóra van szükség.

– Kik lehetnek tanfelügyelők, illetve szaktanácsadók?

– Hosszú távon azok, akik már mesterfokozatú tanárok, tehát beléptek a pedagógus III. kategóriába, s legalább 10 év tanítási gyakorlattal rendelkeznek, komoly tekintélynek örvendenek szűkebb és tágabb szakmai körökben, környezetük elfogadja és elismeri őket. Továbbá természetesen elvégezték a megfelelő képzést, részt vesznek a továbbképzéseken, de főállásban általában ők is tanítanak. Az első tanfelügyelői csoport képzése már megkezdődött, és rövidesen ötven intézményben az ellenőrzés próbájára is sor kerül.

– Mi történik a képzéseken?

– A többi között a résztvevők elsajátítják, hogy milyen mentalitással kell végezniük a munkát. Például az óralátogatáson tapasztaltak megbeszélése objektív neveléstudományi, didaktikai kritériumok alapján történik, és nem a szerint, hogy a tanfelügyelő a saját osztályában hogyan csinálta volna, vagy hogy neki személy szerint imponált-e, amit látott vagy sem. Egy-egy órát, foglalkozást mindig az adott kontextusban kell elemezni és értékelni, figyelembe véve az előzményeket, a folytatást, az adott tanulócsoport jellemzőit, a tananyag sajátosságait, a kitűzött célok teljesülését, az adekvát tanári reagálásokat, és így tovább. Mindezt a neveléstudomány jól leírja, rendszerezi, a tan­felügyelőnek tehát pedagógiailag igen jól képzettnek kell lennie. A képzés során a jelöltek természetesen megismerkednek az ellenőrzés eszközrendszerével és módszertanával, az értékelés gyakorlatával.

– Az ellenőrzés próbája hogyan fog zajlani?

– A pilot program azt a célt szolgálja, hogy a tanévkezdésig kiszűrjük a tanfelügyeleti modell esetleges hibáit. Szep­temberig 3000 tanfelügyelőt szeretnénk kiképezni. Első hallásra talán bonyolult és sokrétű az ellenőrzés rendszere, de az oktatás világa is ilyen. Valójában ez egy jól végiggondolt, minden elemében egymáshoz illeszkedő mozaikkép: a szaktanácsadói és a tanfelügyeleti rendszer szervesen beépül a köznevelés megújításának folyamatába. Az a célunk, hogy a magyar iskola teljesítménye javuljon, fejlődjék, és érezze jól magát benne gyermek és pedagógus egyaránt.