Olvasási idő: 
10 perc
Photographer

Az oktatás mindenkori célja, hogy felkészítsen a változásra

35 év alatt rengeteg változást, újdonságot, örömteli és kihívást jelentő helyzetet megél az ember. Szakmai szempontból jelentős tőkét és tapasztalatot jelent egy területen vagy területcsoporton belül eltölteni ennyi időt. Kérdés, hogy a sok évtizedes pedagógiai tapasztalatok visszaforgathatók-e, és ha igen, milyen mértékben az oktatás megújításának és korszerűsítésének folyamataiba, illetve, hogy milyen új eszközök állnak a pedagógusok rendelkezésére az ismeretátadásra és az ismeretszerzés megszerettetésére. Sipos Imrével, az Oktatási Hivatal (OH) tartalomfejlesztési és tankönyvkiadási elnökhelyettesével beszélgettünk.

Mióta dolgozik az oktatásban? A szakmában eltöltött évek alatt milyen tapasztalatokkal gazdagodott?

1990 óta vagyok a pályán, matematika-fizika szakos középiskolai tanárként kezdtem a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumban, melynek 1998-ban igazgatója lettem. Rengeteg örömben volt itt részem, pályakezdő pedagógusként ugyanis egyszerre próbálhattam ki magam osztályfőnökként, matematika és fizika szakos tanárként. Mindvégig egy kiváló diákközösség és nagyszerű pedagóguskollégák segítették a munkámat. Temérdek tapasztalatot szereztem a pedagógia gyakorlatában, majd később az intézményvezetésben, amely során megismerkedtem úgy a személyes, differenciált tanulói és tanári pályakövetés, mint a felelős döntéshozatal, és az intézményvezetés szélesebb feladatköreivel. Mindezzel párhuzamosan talált meg egy tanári, konzulensi feladat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) közoktatásvezetői képzésén belül.

2013-ban, a tankerületek indulásával megbíztak a Székesfehérvári Tankerületi Központ igazgatásával, ahol egy újonnan létrejött közoktatási infrastruktúra kiépítésében vehettem részt, és nyertem bepillantást a szervezetfejlesztésbe. Bár kihívást jelentett egy nagyobb rendszert intézményein keresztül átlátni, de kellő mennyiségű motivációval és felelősségtudattal úgy vélem, sikerült megfelelő tartalommal és szaktudással feltöltenem a hozzám tartozó tankerületet. Ezután nem sokkal ért a megtisztelő felkérés az Emberi Erőforrások Minisztériumától, hogy köznevelésért felelős helyettes államtitkárként segítsem tovább a minisztérium munkáját.

Az állami szektorban egészen új kihívást jelentett egy egész ágazat igényeit, szükségleteit felmérni, fejlesztőfolyamatait ellátni, koordinálni. A minisztériumban töltött négy év hatalmas előrelépést jelentett szakmai szempontból, azonban a helytálláshoz elengedhetetlennek bizonyultak azok a tapasztalatok és erőforrások, amelyekkel az ezt megelőző években mint gyakorló pedagógus, szaktanár, osztályfőnök és intézményvezető gazdagodtam.

A pályám során az oktatás több színterén és szerepkörében volt szerencsém kipróbálni magam, sikerült szert tennem egy olyan mértékű és mélységű rálátásra, amely nélkülözhetetlen a rendszerszintű koordinációs feladatok felelősségteljes, differenciált ellátásához. Az oktatás gyakorlati oldalán töltött évek segítségemre voltak abban, hogy képviselni tudjam a pedagógusok érdekeit, és hogy az egyes döntéseket közérthető módon, érvekkel ellátva tolmácsoljam feléjük. Mindmáig büszke vagyok arra, hogy megértettük egymást a pedagógusokkal.

Tartalomfejlesztési és tankönyvkiadási elnökhelyettesként milyen feladatokat kell ellátnia?

Az egyik fő terület a tankönyvfejlesztés. Minden naptári évre elkészítünk egy tankönyvfejlesztési tervet, amelyet a jóváhagyást követően megvalósítunk. Mindemellett kiemelt fontosságú a munkatársak és főosztályok koordinációja, hiszen azokból az anyagokból történik az oktatás, amelyeket közzéteszünk.

Munkám másik fontos része a feladatok és fejlesztési folyamatok menedzselése, azoknak a szakembereknek a megkeresése, akik ezeket a fejlesztéseket végrehajtják, az ehhez megfelelő jogi háttér megteremtése, az irodalmi és képjogok beszerzése. Megint más feladatcsoport az elkészült, jogosított anyagok kiadása. Ugyanakkor az egyes tartalmi kérdések is hozzánk tartoznak: a tankönyvi anyagok hasznosíthatóvá, színessé, izgalmassá tétele.

Feladatunk továbbá, hogy kövessük azon irányelveket, amelyeket a Nemzeti alaptanterv és a kerettantervek kijelölnek. Persze a szövegezésben, illetve az általunk összeállított tartalmak szerkesztésében – mint például az egyes tantervi anyagrészek audiovizuális feldolgozásában, a fizikai vagy kémiai kísérletek megjelenítésében, a tankönyvi feladatok játékosításában – több mozgásterünk van, de az elsődleges szempont mindig a tantervekben megállapított irányelvekkel és tematikákkal való összhang.

Mindemellett kapcsolatban vagyunk olyan partnercégekkel, múzeumokkal, képtárakkal, szervezetekkel, akik tudásukkal és eszközeikkel nagymértékben hozzájárulnak, hogy könyveink minél színesebbek, érdekesebbek legyenek. Mindazonáltal nem elég az egyes tankönyvek, nyomtatott és digitális anyagok fejlesztése, kiadása, hiszen a pedagógusokkal is meg kell ismertetni a rendelkezésükre álló tankönyvi lehetőségeket, ennek megfelelően pedig tartalmaink állandó népszerűsítése is kiemelt feladataink közé tartozik.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy szakterületünkhöz tartozik az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, ahol nagy szakértelemmel folyik az oktatás egésze felé nyújtott szolgáltatás, támogatás. Ez egy rendkívül érdekes, sok szakmai lehetőséget rejtő terület.

Miért tartja fontosnak a tankönyvfejlesztést, illetve milyen jelentősebb változások történtek a tankönyvfejlesztésben?

Nagy szükség van a tananyagok folyamatos fejlesztésére, mivel az oktatásnak lépést kell tartania korunk megváltozott tartalomfogyasztási és információfeldolgozási szokásaival. Mindemellett üdvözítő fejlemény, hogy megjelentek olyan új tantárgyak is, mint az állampolgári ismeretek vagy a digitális kultúra, amelyek egészen új tankönyvek összeállítását tették szükségessé. Sok tantárgy esetében azonban megfigyelhető egy markáns szemléletváltás is. A természettudományos tananyagok például sokkal gyakorlatiasabbak, szemléletesebbek, a humán területeken pedig a nemzeti és világtörténelmi tananyag arányváltozását emelném ki.

Az elmúlt négy évben minden egyes tankönyvnek meg kellett újulnia, tehát hatalmas mennyiségű fejlesztést kellett végrehajtanunk. Mostanra a köznevelés minden évfolyamán új tankönyvekből tanulnak a gyerekek, ami azt jelenti, hogy 3 év alatt sikerült lecserélni a teljes tankönyvállományt. Ezenkívül büszkeséggel tölt el, hogy a nemzetiségi, valamint a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek számára is temérdek fejlesztés vált elérhetővé.

Napjainkban a Nemzeti Köznevelési Portálon (NKP) (nkp.hu) keresztül világszínvonalú digitális tartalomszolgáltatást tudunk biztosítani, hiszen az itt közzétett tartalmak nem csupán ráépülnek a papíralapú kiadványokra, de rengeteg digitális lehetőséggel is képesek bővíteni a szaktanárok pedagógiai eszköztárát. Az okostankönyvek például számtalan olyan digitális kiegészítőt tartalmaznak, amelyek színesítik és élményszerűvé teszik mind az oktatást, mind a tanulást. Mára több mint 250 ilyen okostankönyv érhető el az NKP honlapján, amelyen keresztül megközelítőleg 40 ezer médiaelem, okosfeladat és audiovizuális kiegészítő könnyíti a tananyagok átadását, elsajátítását.

Milyen fontosabb tervei vannak az elkövetkező évekre vonatkozóan?

Továbbra is az oktatásügyet kívánom szolgálni, ahogyan tettem azt az elmúlt 35 évben. Ha az élet úgy hozza, hogy az elkövetkezendő években is vezetői szerepkörben vehetem ki a részemet a magyar oktatás fejlesztéséből, továbbra is azon leszek, hogy az oktatás megújításának szolgálatába állítsam az elmúlt évtizedek alatt összegyűlt vezetői tudásomat. A felelősségi körömbe tartozó részlegekre vonatkozóan szeretném megtalálni a papíralapú és digitális tankönyvek fejlesztésének legmegfelelőbb arányát. Rendkívül izgalmas kérdés, hogy a fiataloknál milyen digitális kiegészítőket lehet és érdemes fejleszteni, hogy a digitális robbanás következtében a gyerekekre milyen eszközökkel tudunk a leginkább hatni, hogyan tudjuk még élvezetesebbé tenni számukra az ismeretelsajátítást. Kérdés, hogy egyáltalán tud-e lépést tartani az oktatás a gyermekek világának fokozódó ütemű digitalizációjával, illetve, hogy e folyamatok milyen mértékben és meddig maradnak összeegyeztethetők azokkal az értékekkel, hagyománnyal és kultúrával, amit az oktatásnak elsődlegesen képviselnie kell.

További kérdés, hogy milyen újításokkal tudunk szolgálni a hátrányos helyzetű, és a más nehézségekkel küzdő gyermekek számára. Számtalan pozitív változás történt az elmúlt években, a segítségre szoruló, megkülönböztetett figyelmet igénylő gyerekek tanulásának segítése azonban egy soha meg nem szűnő feladat elé állítja nemcsak a pedagógusokat, hanem az oktatás egészét is. Hasonlóképp nagy kérdés, hogy milyen módon tudnánk még inkább elmélyíteni a környezet- és egészségtudatosságot a gyermekek körében. Hiszen az oktatás mindenkori célja, hogy fiataljaink ne csupán szaktárgyi ismeretekkel rendelkezzenek, hanem egy komplex világlátással is, hogy megfelelő célokkal és felelősségtudattal tudjanak helytállni ebben a rohamosan változó világban.