Az oktatás jövője – a jövő oktatása

Magam is digitális kultúra műveltségi területen végzem tanulmányaimat az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen (ELTE), azért, hogy minél hatékonyabban adhassam át azt a tudást, melynek birtokában a tanulók nemcsak videójátékokra használják a számítógépet, hanem kihasználják az informatika adta lehetőségeket is.

Az oktatás kihívásai az évek során sokat változtak, ahogy az emberiség felfedezte és alkalmazta a digitális technológiák sokszínűségét. E technológiai fejlődés párhuzamosan járt a természet és az ember kapcsolatának újragondolásával. Úgy gondolom, hogy az oktatásban e kettő együttese hozhatja meg az igazi változást és fejlődést.

A digitális eszközök – legyenek azok számítógépek, okostelefonok, vagy tableteszközök – új dimenziókat nyitnak meg. Az információk hatalmas világát hozzák közelebb a diákokhoz, lehetővé téve számukra, hogy bármikor és bárhol hozzáférjenek az ismeretekhez. A digitális tartalmak interaktívvá és élvezetesebbé teszik a tanulást, miközben számos kreatív eszközt kínálnak a tudás elmélyítéséhez és megosztásához. Ugyanakkor az emberi lények természettel való kapcsolata egy olyan dimenzió, amelyet soha nem szabad figyelmen kívül hagyni. A természet közelsége megnyugvást és inspirációt hoz az oktatásba. A friss levegő, a zöld területek, és az élőlények közelsége stimulálja agyunkat, javítja a koncentrációt és csökkenti a stresszt. A természetes környezetben való tanulás nem csupán az élettanra és az ökológiára irányuló tanulmányokat erősíti, hanem általánosan javítja a diákok jólétét és teljesítményét.

Immáron harmadik alkalommal szerveztük meg a Marhaságok piciknek elnevezésű élménynapot a kisiskolásoknak. A program szervezésének legfőbb inspirációja a hagyományőrzés, továbbá a gyönyörű környezetben való tanulás. Tanulás úgy, hogy a gyerekek agyába szinte észrevétlenül, játék közben csempésszük be a hasznosabbnál hasznosabb ismereteket.

Elsőként elméleti tudásukat gyarapítottuk a szarvasmarháról és annak feldolgozásáról, majd kezdődött az utazás az érzékszervek körül, avagy a fűszerek mélyebb megismerésére ösztönöztük a gyerekeket. Felderítettük az alapanyagok világát, ami elengedhetetlen volt gyakorlati feladatunk, a kolbásztöltés megkezdése előtt. Minden gyermek elkészítette első kolbászát, melyet nagy odafigyeléssel varázsoltak az asztalra, a fűszerek kiválasztásától a füstölésig.

Második alkalommal bejártuk a családunk tulajdonában lévő zalaszentgróti Lídrind Porta feldolgozóüzemét, ahol szó esett az érlelőgép működésének módjáról, valamint a feldolgozóeszközök használatáról is. Ez alkalommal nemcsak a marhafeldolgozás rejtelmeiben merültek el a gyerekek, hanem belekóstolhattak a sertéshús felhasználásának sokszínűségébe is. A játékos versenyfeladatok mellett nem feledkeztünk meg az ebéd elkészítéséről sem. Mindenki saját ízlése szerint állíthatta össze egyedi hamburgerét, beleértve a marhahúspogácsa elkészítését is. Kreatív feladatokkal, rejtvényekkel, kirakóval, festéssel színesítettük a napot.

Végül, programsorozatunk utolsó állomásán a gyerekek keze által elkészült az eddigi leggyönyörűbb Lídrind-tál, melyet a legjobb hangulatban fogyasztottunk el. Tettünk rá kolbászt, szalonnát, négyféle sajtot és megannyi zöldséget – tudatosítva a gyerekekben az ételek tárolásának szabályait.

Játék, játék, játék...

Sokáig nem tétlenkedhettünk, mivel a marhapörköltnek – amit dödöllével fogyasztottunk el – neki kellett veselkedni. Kerestünk tüzelőanyagot, persze mindezt csapatversenyben, s miután az ebédet „útjára indítottuk”, fogtuk vándorbotunkat és nekivágtunk a balókai dűlő legfelső pontjának, ahonnan fentről megnéztük Zalaszentgrótot.

Húsvét alkalmával két nyuszi kísérte végig napunkat. Etettük őket, elkészítettük fészküket, melyet később tisztítottunk is. Az állattartás lehetőséget ad a tanulók számára, hogy kapcsolódjanak a természethez, megismerjék és megértsék az élőlények világát. Az állatok gondozása és ellátása fejleszti a felelősségérzet készségét és képességét a gyerekekben. Az állattartás során tanulhatnak arról, hogy az állatoknak szükségük van gondoskodásra és figyelemre, és ezáltal fejleszthetik empátiájukat és tiszteletüket az élőlények iránt, s ez vonatkozhat a fogyasztásra szánt haszonállatainkra is, ugyanis ők is megérdemlik a méltó életteret, felelős gondozást és a törődést.

A gyerekek jól érezték magukat, és új barátokat szerezhettek a nap folyamán. Valljuk, hogy a hagyományok őrzése segít a közösség összetartásában. Ugyanakkor élménynapjainkat a kooperációra építjük. Elképzeljük, lerajzoljuk, beszélünk róla, utánajárunk, megérintjük, megszagoljuk, feldolgozzuk. Egyszóval: megdolgoztatjuk érzékszerveinket. Ez az a dolog, amit „digitálisan” nem élhetünk át, ugyanis az oktatás igazi jövője abban rejlik, hogy a digitális és természetes világ harmonizálva létezzen egymás mellett, egymást kiegészítve. Ez a fajta kettős megközelítés lehetővé teszi, hogy a diákok az előnyöket élvezhessék mind a digitális technológiák, mind a természet nyújtotta környezet és tapasztalatok terén. Az oktatásban való egyensúly kialakítása révén nemcsak tudásra, hanem az élet valódi értékeire és a fenntartható fejlődésre is neveljük a következő generációkat.