Az OECD filozófiája a nyitottság, a tudás átvétele és átadása

Miben áll az OECD és a CERI küldetése?

Az OECD gazdasági együttműködést elősegítő szervezetként azért jött létre több mint hatvan évvel ezelőtt, hogy támogassa a tagállamokat a gazdasági fejlődésben, a foglalkoztatás növelésében és az életszínvonal javításában. Jelenleg 38 tagállama van és több mint 50 országgal működik együtt partnerségi megállapodás keretében. Magyarország 1996 óta tagja a szervezetnek. Az oktatással kapcsolatos tevékenysége szintén jelentős múltra tekint vissza: több mint fél évszázada foglalkozik oktatási témákkal és szolgáltat megbízható, összehasonlítható adatokat a döntéshozatalhoz, elősegítve az országok közötti párbeszédet és tudásmegosztást. Ezeken, illetve a kutatási jelentéseken és a bizonyítékokon alapuló ajánlásokon keresztül jelentős hatást gyakorol a globális oktatáspolitikai diskurzusra, ezáltal Magyarország vonatkozásában és nemzetközi szinten is szerepe volt az oktatási rendszerek fejlődésében. A szervezet többrétű tevékenysége és oktatással kapcsolatos munkássága áttekintésének az Educatio folyóirat 2021-ben egy teljes számot szentelt (akjournals.com).

A szervezet Oktatási Igazgatóságának keretében működő Oktatáskutatási és Innovációs Központ (CERI) célja, hogy innovatív kutatásokkal támogassa az oktatás fejlesztését. A CERI kutatási programjának kialakításában fontos szerepet kapnak a tagállamok, amelyek szükségleteiknek, érdeklődésüknek megfelelően javasolhatnak és támogathatnak projekteket, amelyeket az OECD kétéves költségvetési ciklusaihoz igazodva valósítanak meg a CERI kutatói hátterére és a tagállamok közötti együttműködésre támaszkodva.

Milyen kötelezettségekkel és lehetőségekkel jár hazánkra és a hazai oktatásra nézve Magyarország OECD-tagsága?

Az OECD-tagsággal járó legfontosabb kötelezettségünk oktatási szempontból a rendszeres nemzetközi adatszolgáltatás. Ezek az adatok szolgáltatják az alapját például az Education at a Glance kiadványnak [a legutóbbi, 2024-es évfolyam ezen a linken érhető el: oecd.org – a szerk.], amely egy átfogó, részletes statisztikákat és mutatókat közlő nemzetközi jelentés az OECD‑tagországok oktatási rendszereiről. Az OECD indikátorfejlesztési tevékenysége az elmúlt évtizedekben folyamatosan bővült és mélyült. Kezdetben mindössze a legalapvetőbb oktatási statisztikákra koncentráltak – például a tanulók létszámára, a tanárok számára, vagy az oktatásra fordított kiadásokra, majd ezt követően jelent meg az igény, hogy részletesebb, nemzetközi szinten is összehasonlítható adatokat gyűjtsön és publikáljon az egyes oktatási rendszerekről, például a tanulóik teljesítményéről, a tanárokról, vagy a tanítás körülményeiről.

Az OECD-tagság egyben lehetőség is. Az OECD-ben összegyűjtött tudás, a szabadon elérhető publikációk és egyéb tudásmegosztást támogató tevékenységek lehetőséget biztosítanak arra, hogy hozzáférjünk más országok jól működő oktatási gyakorlataihoz – például az Education Policy Outlook kiadványain keresztül –, vagy építsünk az OECD által kiadott szintézistanulmányokra és kutatásokra. Ennek egy konkrét példája a 2020-as Nemzeti alaptantervet előkészítő Oktatás2030-kutatócsoporthoz kapcsolódik, amely számára egyebek mellett az OECD hasonló nevű munkacsoportjában kidolgozott Tanulási Iránytű (oktatas2030.hu) szolgált iránymutatásul az alaptanterv-tervezet kialakításakor.

Hogyan vesz részt hazánk az OECD-ben zajló kutatások és mérések elvégzésében? Mi a szerepe ebben az Oktatási Hivatalnak, valamint a Köznevelési Elemzési Főosztálynak?

Az OECD legismertebb oktatási programja a 2000 óta háromévente megszervezett PISA nagymintás tanulói vizsgálat, amely a 15 éves tanulói korosztály matematikai, szövegértési és természettudományos kompetenciáit méri és teszi nemzetközi szinten összehasonlíthatóvá. Az elmúlt 25 évben ez a program megkerülhetetlen viszonyítási alappá vált az oktatási rendszerek eredményességének megítélésében. A PISA mellett más nagymintás vizsgálatokat is végez az OECD: Magyarország is részt vesz például a TALIS-ban (Teaching and Learning International Survey – Nemzetközi tanítás- és tanulásvizsgálat), amely tanárok és intézményvezetők kérdőíves felmérése alapján biztosít összehasonlítható adatokat a tanítás és tanulás körülményeiről, valamint a PIAAC-vizsgálatban, amely a felnőttek alapvető szövegértési, matematikai és digitális problémamegoldási készségeit vizsgálja.

Ezek napjainkban az OECD Oktatási Igazgatóságán belül már önálló programnak számítanak, amelyek ugyan nem a CERI alá tartoznak, létrejöttükben mégis közrejátszottak a CERI-keretében megvalósuló más vonatkozó projektek. Jelenleg ebben az első, fejlődési szakaszban van a Szociális és Érzelmi Készségek Felmérése (Survey on Social and Emotional Skills – SSES), amely a PISA-ban hangsúlyos eredményesség helyett a tanulói jóllétet helyezi a figyelem középpontjába az olyan szociális és érzelmi kompetenciák vizsgálatán keresztül, mint például az érzelemszabályozás, az önismeret vagy a társas kapcsolatok. Szintén egy kapcsolódó CERI-projekt keretein belül alakítottak ki a kreativitás mérésére egy, a PISA 2022 vizsgálatban alkalmazott mérőeszközt, amely kifejlesztésébe a 2010-es évek második felében a Kreatív Partnerség Magyarország szervezeten keresztül hazánk is aktívan becsatlakozott.

A kezdetek óta az Oktatási Hivatal, illetve elődszervezetei voltak felelősek a közoktatásban megvalósított nagymintás vizsgálatok lebonyolításáért, ide tartozik a PISA mellett az IEA (International Association for the Evaluation of Education Achievement – Tanulói Teljesítmények Vizsgálatának Nemzetközi Társasága) által szervezett TIMSS-, PIRLS- és ICILS-mérések lebonyolítása, illetve a részben ezen nemzetközi mérések hatására létrejött Országos Kompetenciamérés megvalósítása is. Míg a mérésekről beérkező adatok feldolgozásával és a mérési eredmények elemzésével az OH Köznevelési Elemzési Főosztálya foglalkozik, a mérések előkészítése és megvalósítása már a Köznevelési Programok Főosztályának feladatai közé tartozik.

Milyen tapasztalatokkal gyarapodott az OECD CERI irányító testületének ülésein? Melyek a megvitatott legfrissebb és legjelentősebb nemzetközi oktatásfejlesztési, oktatáskutatási kérdések és trendek?

A Köznevelési Elemzési Főosztály vezetőjeként engem delegált a minisztérium a tavalyi évben a CERI irányító testületébe, az eddig eltelt időszak tehát javarészt az OECD Oktatási Igazgatóságának és ezen belül a CERI működésének, folyamatban lévő projektjeinek a megismerésével telt. A nemzetközi mérésekkel kapcsolatos feladataim mellett az is segítette a felkészülésemet, hogy korábbi tanulmányaim során már több ízben is volt szerencsém foglalkozni az OECD oktatási tevékenységével Halász Gábor professzor úr óráin, aki több mint 20 éven keresztül volt a CERI irányító testületének hazánkat képviselő tagja, illetve egy időben a testület vezetője is. Személye a CERI életében is meghatározó volt, ahogy azt több delegált és kutató is megfogalmazta az ülés szüneteiben folytatott beszélgetések során.

Ahogy már említettem, a CERI munkaszervezése kétéves projektekre épül. Ezek között vannak nagy múltra visszatekintő kutatási programok, mint például az Education at a Glance vagy a Trends Shaping Education kiadványok előkészítése és publikálása. Ez utóbbi a jövőkutatás (foresight-research) eszközeivel azonosít olyan globális trendeket, amelyek a jövőben jelentős hatással lehetnek az oktatásra, és az egyes lehetséges forgatókönyvek végiggondolásán keresztül próbálja feltárni ezek várható hatásait. A sorozat célja az oktatási rendszerek stratégiai gondolkozásának és tervezésének a támogatása, de emellett érdekes információkat szolgáltat az oktatási rendszer egyéb szereplői számára is. Hasonló jövőkutatási eszközöket is alkalmaztak a tanári pálya jövőjét és a XXI. századi gyerekkor kihívásait vizsgáló projektek is, amelyek jelenleg az elmúlt két évben felhalmozott tudás alkalmazási lehetőségeit dolgozzák ki.

A projektek életútjára jellemző, hogy a kutatási eredmények és innovációk összeérnek: az egyes projektekben létrejött tudást előszeretettel használják fel más projektekben is, ahogy a kutatási eredmények is temérdek olyan új projektjavaslatot generálnak, amelyek az egyes kinyert eredmények hasznosítására fókuszálnak. Erre szolgál remek példával egy, az oktatáskutatás hasznosulását vizsgáló, mostanában lezárt projekt is, amely alapján egy olyan új, tudásmenedzsment-fókuszú projekt indulhatott útnak, amelynek célja, hogy tudásmegosztó platformok és fórumok létrehozásával támogassa az oktatási rendszerek bizonyítékokon alapuló fejlesztését, segítse a kutatási eredmények hatékonyabb alapulvételét az oktatáspolitikában és a gyakorlatban.

Az OECD-n belül futó jelenlegi projektek közül a legtöbb az oktatás digitalizációjához és a mesterséges intelligenciához (AI) kapcsolódik. A különböző projektek más-más szintre fókuszálnak: az egyik, holisztikus megközelítést alkalmazó projekt célja, hogy olyan mutatókat dolgozzon ki, amelyek az AI képességeit, korlátait és hatásait mutatják be, különös figyelmet fordítva arra, hogyan változtatja meg az AI az oktatást, a munka világát és a mindennapi életet, és hogyan alakulhatnak át az emberi szerepek az AI támogatásával végzett feladatokban. Egy másik projekt a digitalizációt strukturálisan, az egyes oktatási rendszerek összehasonlító elemzésén keresztül vizsgálja. Az ennek keretében megjelent Digital Education Outlook-kiadványok azt járják körül, hogy milyen megközelítések és szakpolitikai eszközrendszerek léteznek a digitális oktatás támogatására az egyes oktatási infrastruktúrákban. A következő kötet a tervek szerint a generatív AI használatában rejlő pedagógiai lehetőségeket és kihívásokat vizsgálja majd átfogó jelleggel, de ugyanezt a kérdést feszegeti egy frissen indult kutatás is, amely több véletlenszerűsített vizsgálat keretében elemzi, milyen hatással van a generatív mesterséges intelligencia a tanulási folyamatra osztálytermi környezetben. Mindazonáltal egy innovatív, mérésfókuszú kutatásban az AI eszközként is megjelenik: általa válik ugyanis lehetővé pontosabb tanulói profilokat és mérési eredményeket alkotni a diákság nagymintás vizsgálatokra adott válaszai alapján.

Hogyan látja az OECD-vel való együttműködés jelentőségét?

Az eddigi saját tapasztalataim is megerősítik azt, amit Halász Gábor több mint két évtizede fogalmazott meg az OECD-vel való együttműködésről:

Magyarország – más országokhoz hasonlóan – változó intenzitással kapcsolódik be a CERI-n belül zajló projektekbe: van olyan projekt, amelybe aktívan bekapcsolódtunk a közelmúltban (mint például a Digital Education Outlook [bővebb információ: oecd.org – a szerk.]), de van, ahol megfigyelőként veszünk részt, miként vannak olyan projektek is, amelyekbe nem kapcsolódunk be.