Az iskolatervezés: jövőtervezés

Hatékonyabb lesz-e a tanulás, ha többet költenek az épületre?

Az iskolaépületekkel kapcsolatos beruházások elemzése szerint (Pricewaterhouse & Coopers, 2008) az épületek minősége közvetett és közvetlen módon is hat a tanulók fejlődésére.

A közvetett hatások elsősorban az úgynevezett szerkezeti tényezőkön keresztül mérhetők le. A szerkezeti tényezők közé sorolható az épület kora, állaga, a nyílászárók, a padlózat, a fűtés, a légkondicionálás, a tetőzet, a zárak, a felszerelés, berendezés állapota, a világítás jellege, a meghatározó színek, a zaj típusa, mértéke, valamint eloszlása a nap során, a felhasználók és az alapterület aránya (fő/m²), a belmagasság, a terület mérete. Ezek a tényezők közvetlenül hatnak a tanulási teljesítményre, és az ezeket érintő befektetés erősen befolyásolja (egy bizonyos küszöbértékig) a tanulói eredményeket. Megállapítható, hogy a gyenge tervezés egyértelműen rossz tanulói és tanári teljesítményhez vezet. A fizikai komfort hiánya és a nem esztétikus környezet korrelál a hiányzásokkal és a teljesítményromlással. Az iskolaépület állaga is befolyásolja a tanulást. Az épület korától függetlenül állaga kvantitatív mérések szerint hat a tanulói teljesítményre, viselkedésre, a tanuló iskola iránti attitűdjére és a tanári morálra. Ha ezeket a feltételeket az épület felújítása során javítják, és a zavaró hatásokat megszüntetik, a tanulók teljesítménye javul. Ha azonban már megfelelő szerkezeti tényezőkkel rendelkező épületet javítanak tovább, a tanulói teljesítményekben nem jelentkezik közvetlen változás. Hozzá kell tennünk, hogy bizonyos változtatásokkal (például a fenntarthatóság szempontjainak a megjelenítésével, zöld technológiák alkalmazásával) akkor is elérhető változás, ha az épület már eleve is megfelelő volt. Ennek feltétele azonban az, hogy ezeket a szempontokat az iskola pedagógiai munkájába beépítsék. Egyszerűbben: minden épülethasználó (beleértve a tanulókat, a pedagógusokat és a szülőket is) értse, miért jövőbe mutató az adott megoldás, hogyan kell azt használni, mi a jelentősége a változásnak. A befektetések pozitív hatását elsősorban azokban az esetekben sikerült bizonyítani, amelyek a fizikai jólét javítását célozzák (azaz kellemesebb közérzetet biztosítanak az épülethasználóknak, például javítják a levegő minőségét, a szellőzést vagy átláthatóbb tereket eredményeznek). Nem meglepő ez, ha felidézzük Abraham Maslow ismert motivációs elméletét: a megfelelő fizikai állapot és a biztonságérzet elengedhetetlen ahhoz, hogy a pedagógusok és a tanulók megfelelő munkát végezzenek. A gyakorlatban a nehézséget az jelenti, hogy számos oknál fogva (életkori sajátosságaik, a munkavégzésük jellege, szociokulturális igényeik) a pedagógusok és a tanulók szükségletei nagyon eltérőek lehetnek, mégis fontos, hogy az épület mindnyájukat kiszolgálja.

Vannak olyan tényezők is, amelyek közvetve ugyan, de jelentősen befolyásolják a tanulók teljesítményét: ezeket a szakirodalom kozmetikai tényezőknek nevezi. Az úgynevezett kozmetikai tényezők közé sorolják a belső és külső burkolatokat és a festést (a színélmény mellett a felületek jellegéből adódó tapintási élményeket), a takarítás minőségét, a rendezettséget, a dekorációk és a rongálás jelenlétét, a bútorzat minőségét (anyagát, formavilágát), a tájképhez való illeszkedést, illetve a létesítmény (épület, udvar) kínálta tájélményt. Ezek a tényezők a tanulók hozzáállását, az iskolához mint helyhez való kötődésüket, az órák látogatottságát (a mulasztások számát) és az iskolai morált (például a normaszegések előfordulását, a tanulók magaviseletét) is befolyásolják. Meg kell jegyeznünk, hogy a jó tervezés és a jó minőségű anyagok használatának hatása nem egyértelmű. A színek, az udvar elérhetősége és a fény esetében találtak viszonylag egyértelmű összefüggést, más esetekben valószínűleg olyan összetett folyamatokról van szó, amelyeket nehéz egyértelműen, statisztikai adatokkal megragadni. Tanulói rajzok vizsgálatából arra lehet következtetni, hogy a kozmetikai tényezők javítása hat a tanuláshoz való viszonyulásra, kedvet teremt arra, hogy a tanuló az iskolai tevékenységekbe bekapcsolódjon. Az iskola tervezési koncepciója is hat a tanulásra. Ezek a hatások a fizikai tényezőkön túl empirikus tapasztalatok szerint komplex, közvetett segítő hatások lehetnek. Kutatások szerint lényeges, hogy a felhasználókat bevonják az iskola mint környezet tervezésébe, újragondolásába vagy megalkotásába. Azok a tanulók, akik ilyen folyamatban részt vettek, a későbbiekben (különböző méréseken, teszteken) lényegesen jobb teljesítményt nyújtottak.

A fenti tényezők elsősorban az iskolaépület és a bútorzat jellemzőit írják le, és nem említik a technikai lehetőségeket. Az infokommunikációs eszközökkel kapcsolatos kutatások szerint az IKT eszközpark fejlesztésére irányuló beruházások bizonyos mértékig javítják a tanulói teljesítményeket, de az elemzőknek nehéz volt egyértelmű kapcsolatokat (vagy küszöbértékeket) megállapítaniuk. Összességében kijelenthető, hogy az IKT-befektetés pozitívan hathat a tanulók eredményeire. Ez azonban a legtöbb vizsgálat szerint csak akkor történik meg, ha a pedagógusok az IKT-eszközöket innovatív módon, célzottan és eredményesen alkalmazzák a tanulási-tanítási folyamatban.

 
A Building Schools for the Future (BSF) program Nagy-Britanniában hatalmas beruházásokkal az összes iskolaépület újjáépítését, illetve felújítását célozta meg. Ehhez segítő-támogató rendszert építettek ki, a folyamat megvalósítását pedig számos kutatás kísérte. A BSF program vizsgálata során feltárták, hogy az épület minőségén és fizikai jellemzőin túl a nevelőtestület attitűdje és szervezeti kultúrája, valamint az iskola helyi tanterve, alkalmazott módszerei a fizikai környezetnél erősebben hatottak a tanulói attitűdre és teljesítményre.

A hazai és nemzetközi iskolaépítési programok tapasztalatai alapján a befektetés pozitív hatásának egyik lehetséges mechanizmusa az alábbiakban foglalható össze. A pénzügyi források bevonásával megfelelőbbé válik az épület fenntartása. Az iskolavezetés hat a karbantartó személyzet munkájára, és arra, hogy milyen források segítségével, hogyan alakítson a létesítményen. Mindezek eredményeként javul az épület állaga, ami pozitívan hat a pedagógusok és a szülők iskolához való viszonyulására. Ennek révén a tanulók iskolához való viszonya is változik, amely a viselkedésben és a teljesítményben is változásokat eredményez. A programok legfőbb tanulsága az, hogy a pedagógiai megfontolást nélkülöző iskolaépítési programoktól vagy befektetésektől nem várhatók átütő eredmények.

A részvétel a fontos!

Az iskolaépületekkel kapcsolatos beruházásokat értékelő közgazdászokat némiképpen meglepte, hogy a résztvevők bevonása a tervezés folyamatába, vagyis az úgynevezett partneri tervezés önmagában is növeli a tanulói teljesítményeket. Ezt a jelenséget azonban az ember-környezet kapcsolatot vizsgáló tudományok (mint például a környezetpszichológia) jól ismeri.

Az a környezet, amelyben megjelenik valamennyi használói csoport érdeke, véleménye, növeli az együttműködési hajlandóságot (ami mérhetően megmutatkozik például a csoportokon belüli interakciók számának növekedésében).

Minél valóságosabb, mélyebb a használók, köztük a tanulók bevonása a tervezés folyamatába, annál inkább megalapozza a tervezés a későbbi konstruktív együttműködést, és így annál erősebb a folyamat hosszú távú nevelő hatása. A Tanító Tér projekt kutatásai szerint az olyan iskolák, ahol a felhasználói csoportok tervezett, rendszeres részvételével formálják az intézményt, olyan szövetségeseket nyernek, és olyan erős kapcsolati hálót építenek ki, amelynek révén a későbbiekben jelentős átalakításokat, beruházásokat hajthatnak végre: olyanokat, amelyekről mások csak álmodoznak. Az épülethasználók számos olyan részletre világítanak rá, amelyről a tervező vagy a vezető nem szerezhet tudomást, és gyakran innovatív megoldásokkal rukkolnak elő egy-egy probléma megoldására. A tervezésben, környezetformálásban való részvétel révén a tanulók elköteleződnek az iskola mellett, könnyebben azonosulnak az általa közvetített értékekkel, jobban befogadják azokat a tartalmakat (tudáselemeket) is, amelyeket az iskola kíván átadni. Mindezek mellett a közös gondolkodás minden szereplő számára hasznos tanulási tapasztalat, amely az egyéni és közös tudás gyarapítása mellett a közösséget is gazdagítja.

Nézzük végig a partneri tervezés néhány fontos állomását! Az egyes lépések jelentősége természetesen nagyon eltérő lehet: nem mindegy, hogy egy osztályterem újragondolásáról vagy egy épületszárny hozzáépítéséről, esetleg a tornacsarnok teljes felújításáról van-e szó.

Az állapotfelmérés során, az átalakítás előtt minél pontosabb képet lehet kapni arról, hol és miért fontos beavatkozni, melyek azok a pontok, ahol változásokra van szükség. Az állapotfelmérés nyomán alakítsunk ki koncepciót: melyek azok a problémák, amelyek orvoslására égető szükség van (és amelyek ezért prioritást élveznek), és melyek azok, amelyeket lépésenként, tervezett változtatásokkal meg lehet oldani. Az iskolafejlesztés helyi stratégiáját nemcsak tanévben, de hosszabb (akár 10-20 éves ciklusokban) is érdemes végiggondolni. Már az állapotfelmérésben is támaszkodhatunk azokra a partnerekre, akiknek jelenléte, érdekeltsége az intézményben nyilvánvaló: így a pedagógusokra, az iskolai dolgozók teljes körére, a tanulókra és a szülőkre is.

A tervezéshez szükséges a partnerek teljes körének meghatározása, beleértve mindazon szereplőket, akik a fejlesztésben iskolahasználói, működtetői és finanszírozói oldalról érdekeltek. Ajánlott ezen szereplők bevonása a koncepcióalkotás folyamatába, valamint a változás és az utánkövetés teljes folyamatába is.

A forrásbevonásban fontos, hogy a pályázati logika helyett az iskolafejlesztési logikát engedjük érvényesülni. Ez azt jelenti, hogy nem célszerű az esetlegesen hozzáférhető források hajszolásával foglalkozni, amelyek eltérítenek a pedagógiai koncepciótól és az állapotfelmérés nyomán meghatározott tervtől. Ehelyett a terv következetes megvalósításához kell minden lehetséges forrást (beleértve az emberi erőforrásokat, kapcsolati tőkét) hozzárendelni.

Fontos a partnerek folyamatos, célratörő és korrekt tájékoztatása. Ennek mértékét természetesen meghatározza, hogy milyen léptékű változásban gondolkodunk. Nagyobb átalakítások esetén célszerű a folyamatba az iskola honlapja mellett mindazokat a médiumokat bevonni, amelyeket a partnerek rendszeresen elérnek.

A térszervezés helyi elveiben szükségszerűen kompromisszumoknak kell megtestesülnie. Kompromisszumok az eltérő helyi igények, az igények és a lehetőségek, és esetlegesen egymásnak ellentmondó elvek között, például a biztonság és a nyitottság, a minél költségtakarékosabb kivitelezés és a tartósság, az esztétikai minőség között. A pedagógiai koncepció és az iskola ethosza lehet ennek a kompromisszumnak a zsinórmértéke.

Amennyiben mód van komplex átalakításra, gondoljuk át, hogyan lehet koherens egésszé szervezni az iskolai tereket. A jelenlegi gyakorlatra jellemző, hogy egymástól elszigetelt, és egymásnak ellentmondó jeleket hordozó terek halmaza az iskola. Egyetlen kitüntetett térszervezési modell nem adható meg, de az elérhető, hogy az iskolában pozitív értékek mentén egységes rendszer valósuljon meg, az osztálytermektől a nagyobb közösségi tereken át, az iskola külső megjelenéséig. (Az iskolák településeken, településrészeken belüli helyzetét megváltoztatni rövid-, de még középtávon is – költségigényénél fogva – irreális elvárás.) A térszervezés helyi elveinek kialakításába be kell vonni valamennyi érintett csoportot: a pedagógusokat, a szülőket, a diákokat és a helyi közösségeket is. Csak így fogalmazhatók meg ténylegesen érvényes elvek, értékek, amelyek aztán a rövidtávú cselekvéseket is vezérelni képesek.

A fejlesztési folyamatba akkor is érdemes belevágni, ha korlátozottak a lehetőségek és körülmények, ezért csak kisebb változásokban lehet gondolkodni. Hiba lenne az apró lépéseket alábecsülni: ha sikerül egy-egy osztálytermet úgy berendezni, hogy a tanulók szívesen töltsék idejüket ebben a térben, vagy ha a folyosórészt egyszerű közlekedőhelyiségből pihenő, közösségi vagy tanító térré formálni, az már az iskola mint közösség életében is kézzelfogható változásokat hoz.

Mit üzen az iskola?

Az iskolák átalakítása szerencsés esetben jelentős változásokat hoz, amely hosszabb időre is meghatározza egy-egy településrész életét, történetét. A környezet bármilyen léptékű alakítása önmagában is üzenetet hordoz. A legkisebb beruházás is az otthonos környezet megteremtését célozza.

Az iskola az a tér, ahol a tanulók idejük jelentős részét töltik. Otthonjellege kiemelkedően fontos. A folyamatosan változó, globalizált világ gyakran kaotikus értékviszonyaiban az otthon viszonyulási pontot jelent. Az otthonos környezet olyan támpontot ad, amelynek mondanivalója egyszerűségében is fontos: figyeljünk oda egymásra és közös értékeinkre! A globalizáció adta igazi lehetőségek: a más értékekkel és tapasztalatokkal való gazdagodás, az információcsere csak akkor fordítható a jövő nemzedékek hasznára, ha ezeket az újdonságokat van hová illeszteni, beépíteni: ha megőrizzük hagyományaink szövetét. Az otthonos iskolai környezet nevel és befogad: üzenete, hogy az iskola számít a tanulókra és az épület minden egyes használójára, üdvözli és hellyel (térrel, lehetőségekkel) kínálja őket. Az otthonos iskolai környezet minden tanuló számára otthonos. Ahhoz, hogy ilyen környezetet teremtsünk, alaposan meg kell ismerni a helyi hagyományokat, sajátosságokat, a tanulók, valamint a szülők hátterét, szokásait, elvárásait. A tanító terek úgy teremtenek otthonos környezetet, hogy mindig kicsit túlmutatnak a használók igényein: azzal is nevelnek, hogy megmutatják, mi minden rendelhető az otthon fogalmához.

A tudatos térrendezés és a terek formálása egyben szembesíti az iskolát és használóit törekvéseikkel, vállalásaikkal, küldetésükkel. A változtatások mellett a rendezett környezet megtartása is az iskolai nevelés fontos célja lehet.

A Tanító Tér projekt

A TÁMOP 3.1.1. „21. századi közoktatás: fejlesztés, koordináció” projekt I. szakaszának 6.7.2. számú alprojektje az eredményes iskola infrastrukturális feltételeinek meghatározására, minőségi kritériumrendszer összeállítására vállalkozott, hazai és nemzetközi példák, esettanulmányok elemzésén keresztül. A projekt célja volt, hogy oktatáspolitikai ajánlásokat állítson össze, emellett jó gyakorlatokat, megvalósítható példákat, ötleteket bemutató mintaprogram-csomagot szerkesszen. A projekt során végzett szakmai munka a következő főbb szakaszokon keresztül valósult meg: (1) hazai és nemzetközi szakirodalom feltárása; (2) intézménylátogatások, tanulmányutak, felmérések, interjúk; (3) szakértői munkacsoportokkal folytatott munka; (4) tanulókkal és pedagógusokkal felvett felmérések; (5) kiadványok készítése; (6) disszemináció; (7) értékelés.

A Tanító Tér projekt fontos eredménye, hogy a választott tanulási környezet modellt úgy tudta alkalmazni oktatási épületek értékelésére, hogy az segítette a projektben kezdeményezett vegyes szakértői csoportok együtt-gondolkodását. Ezáltal lehetőség nyílt arra, hogy a feltárt minőségi kritériumrendszer egyes elemeit mélyebben, a különböző felhasználói csoportok és más érdekcsoportok szemszögéből is megvizsgálják. Alapvető eredmény az oktatási épület-fejlesztés rendszerszintű kérdéseinek vizsgálata, és az oktatási épületekkel kapcsolatos integrált szemléletmód megalapozása, valamint az ütközőpontok, dilemmák és kompromisszum-lehetőségek feltárása: ez a projektet megelőző időszakban átfogó módon, hazánkban nem történt meg. A Tanító Tér projekt munkája során megismert jó gyakorlatokat a Kívül-belül jó iskola című kézikönyvben, az általános, rendszerszintű kérdéseket pedig az Ajánlások a minőségi infrastruktúra kialakításához című oktatáspolitikai javaslatcsomagban foglalták össze.

Fehér Ignác Általános Iskola, Algyő

Kiváló példa a rugalmas osztályteremre. A berendezés könnyen mozgatható, a pedagógiai tevékenységnek megfelelően átalakítható. A terem megtervezésében és kialakításában az egész osztályközösség részt vett. A felhasznált anyagok kiválasztásában kiemelt szempont volt a fenntarthatóságra való törekvés, a természetbarát, illetve újrahasznosított anyagok preferálása.

Miért fontos az osztályterem?

Az osztályterem az iskolai élet, az iskolai munka elengedhetetlen „kelléke”. Fontos lenne, hogy minden osztálynak saját osztályterme legyen. Nem azt állítjuk ezzel, hogy a szaktantermek fölöslegesek volnának. De a leghatékonyabb az, ha az osztályok idejük legnagyobb részét az osztálytermekben töltik, és a szaktanárok mennek be hozzájuk. Az osztályterem lehetővé teszi egyénre szabott terek kialakítását: meghittebb, személyesebb viszonyulást tesz lehetővé az iskolához. Az osztályterem a közösségépítés terepe is: lehetővé teszi, hogy a tanulók saját termüket díszítsék, otthonuknak érezzék, egyúttal reflektáljanak az iskolai élet legfontosabb történéseire, és szem előtt legyenek saját munkáik. Az osztályterem képes újra és újra elmesélni a közösség történetét. Emellett teret adhat arra, hogy a tanultak (például a tanulók alkotásain keresztül) folyamatosan (ne csak egy-egy órára) visszaköszönjenek.

Módot kell teremteni arra is, hogy a tanulók a tanítási időn kívül (például az órák után) is használhassák a termüket. Megfigyelhető, hogy mennyivel nyugodtabbak azok az osztályok, amelyeknek van saját tanterme, és akiknek nem kell állandóan vonulniuk, a szüneteket a folyosón, zárt ajtók előtt tölteniük. Nagyobb rendszeretetre is nevel a saját tanterem megléte.

Bizonyos tantárgyak tanulásához természetesen időről időre igénybe kell venni szaktantermeket. A testnevelésóra nehezen képzelhető el az osztályteremben, ugyanakkor a legtöbb tantárgy órái (a szaktantermek bizonyos számú látogatásával) jól szervezhetők az osztályteremben is, ha az osztályterem felszereltsége megfelelő (például rendelkezésre áll vízcsap, vetítési lehetőség, számítógép). Az IKT-eszközök megfelelő elosztása (hordozható eszközök beszerzése, iskolán belüli bázisok, forrásszobák létesítése és megszervezése), a szaktantermek (számítógép-terem, laboratóriumok) és a könyvtár használatának ütemezése természetesen komoly logisztikai kihívás.

Ha az iskola fontos célnak tekinti, hogy növendékei kötődjenek a létesítményhez, hogy otthonra találjanak benne, akkor mindent megtesz, hogy minden osztálynak saját osztálytermet biztosítson.