Az írói szótár – a nemzet nyelvi múltjának átmentése

– Alighanem csúcstartó az írói szótárak terén: Bánk bán-, Zrínyi- és Radnóti-szótár, most pedig a grandiózus, háromkötetes, 3000 oldalas és 4,75 kg-os Arany-szótár… De haladjunk sorban! Miért és hogyan vezetett útja az írói szótárakhoz?

– Hogy efféle csúcstartóvá legyen valaki, ahhoz az kell, hogy szerelmese legyen a témájának. E szerelem a szegedi egyetemi években gyökerezik: új világot nyitottak meg előttem a nyelvészeti előadások. Elsősorban Mészöly Gedeon lenyűgöző egyénisége volt rám máig tartó hatással. Az akkori idők, a múlt század ötvenes éveinek átpolitizált irodalomszemlélete is inkább a nyelvészet tényszerűbb világa felé fordított. Részt vettem a Juhász Gyula kritikai kiadás kezdeti kutatásaiban, szakdolgozatomat pedig az irodalom és a nyelvészet határterületéről választottam: a költő jellemző versmondatait vizsgáltam. Talán nem véletlen, hogy az írói szótár műfaja is ebbe a zónába sorolható.

– De hogyan jött az ötlet, hogy írói szótárt kellene készíteni?

– A Bánk bán-szótár megírásának gondolatához a lehetőség és a szükség vezetett. A lehetőséget Orosz László kitűnő kritikai drámaszövege adta, a szükségességre pedig egyik iskolai órámon döbbentem rá. Kitűztem a drámát legközelebbi kötelező olvasmányul, és a következő órán egyik értelmes tanulóm jelentette, hogy ő már beleolvasott, de nem tudja, mi az a „pártütés”. Ez a kérdés akkor, a nyolcvanas évek elején bizony jogosnak számított. Eszembe jutott Pásztor Emil nekem dedikált Toldi-szótára, és ennek mintájára gondoltam elkészíteni egy hasonlót a Bánk bán szavaiból. Pásztor Emil az egri főiskolán dolgozott, de az én egyetemi éveim elején Klemm Imre Antal professzor tanársegéde volt Szegeden, így tőle kértem és kaptam segítséget a munka elkezdéséhez: az összes szó egyenkénti cédulázásának módszeréhez. A szócikkek megírásához Benkő László, az első magyar írói szótár, a Juhász Gyula-szótár szerkesztője szaklektorként nyújtott máig ható útmutatást. Napi iskolai munkám mellett öt év alatt el is készítettem először a 12 500 cédulát, azokból pedig a szócikkeket. A Bánk bán-szótár a Katona József Társaság kiadásában jelent meg Kecskeméten a drámaíró születésének 200. évfordulóján, 1991-ben.

– Az írói szótár egyszemélyes műfaj?

– Tapasztalatom szerint az írói szótárak léte vagy nem léte igen mellékes kérdés, legfeljebb néhány megszállott magánembernek szívügye. A Petőfi-szótár az egyetlen, amelynek elkészülte, megjelenése, vitája elérte azt a szintet, amelyet a műfaj megérdemel – hiszen egy egész szerkesztőbizottság munkája. Benkő László az írói szótárról írott alapvető művében arról ír, hogy más nyelvekben bőségesen vannak írói szótárak, egyetemek munkacsoportjai készítik őket központi támogatással, tehát úgy, ahogy ez a Petőfi-szótár esetében történt. Nálunk e szótáron kívül azonban az eddig elkészült munkák szinte egyéni alkotásoknak mondhatók, néha támogatással, néha anélkül. Amikor a Bánk bán szótározási munkálataival foglalkoztam, kérdéssel fordultam a Tankönyvkiadóhoz (ahol a Toldi-szótár megjelent 1986-ban), hogy ha elkészülök, kiadják-e, hiszen valószínűleg a Bánk bán ugyanúgy kötelező tananyag lesz a magyar iskolákban még sokáig, mint a Toldi. Válaszában a főszerkesztő nemcsak hogy elutasított, hanem hozzátette: a Toldi esete egyszeri kivétel volt, mert ha a Bánk bán-szótárt is megjelentetnék, „utána következhetne Az ember tragédiája, és akkor nincs megállás”. Szerinte tehát az írói szótár valamiféle veszélyes járvány. Idekívánkozik az, amit a Zrínyi-szótár tájékoztató részében így fogalmaztam meg: „Visszatekintve a tíz év munkájára, áttekintve azokat a tiszteletre méltó személyeket, akiktől támogatást kaptam, örömmel tölt el az az érzés, hogy milyen sok nagyszerű, önzetlen, a tudományosságért áldozni kész ember sietett segítségemre. Másrészt kissé keserűen kell megállapítanom, hogy egy vidéki középiskolai tanár a hasonló tevékenysége közben szinte teljesen csak személyes kapcsolataira, barátaira, ismerőseire támaszkodhat még akkor is, ha bízik abban, hogy munkájának eredménye, jelentősége túlnő ezen a körön.”

– Mire jó, kinek hasznos az írói szótár?

– Az oktatásban föltétlenül hasznos. Manapság a tankönyvek, szöveggyűjtemények és egyéb kiadványok dicséretre méltóan igyekeznek segíteni oktatót és tanulót egyaránt az illető mű minden nem egészen világos (mert elavult, szokatlan vagy félreérthető) kifejezésének megértésében. De sokszor tévedéseket tartalmaznak a segédkönyvek. Az Arany-szótár munkái során tapasztaltam, hogy némely hibák folyamatosan öröklődnek. Arany írja egyik versében: „a dalt, ha egyszer könyvbe nyomták, / Ott megmarad örök itéletig”. Ugyanígy a nyomdahiba is, a téves magyarázat is.

– Mondana példát egy ilyen szövegtévesztésre?

– A legveszélyesebb szöveghibák azok, amelyek látszólag beleillenek a versbe, így az olvasó gyanútlanul elsiklik fölöttük, jóhiszeműen elfogadja a felületes kiadói, szerkesztői munka révén létrejött hamisítást. Csak egy példa a sok közül: az Írjak? Ne írjak? című vers elején e rontott sor olvastán: „Szegény koldúsnak táskája üres”  aligha gondol valaki arra, hogy miatta a költő foroghat sírjában – ahogy mondani szokás. Így olvasható ez többek között tekintélyes Arany-verskiadásokban. Csakhogy nekem gyanús lett, mert az egyik előző sor „Eh, félre tőlem együgyű szerénység!” lelkesítő hangulatához nem illett a fentebbi sor belenyugvó megállapítása. Ki is derült, hogy a régebbi kiadások eredeti szövegében éppen ellenkező költői szándék fejeződik ki, ott nem a fenti sajnálkozó kijelentés áll, hanem Arany igenis arra biztatja költőtársait és önmagát, hogy a szerénykedés helyett legénykedjenek: „…itt minden a legénység: / Szerény koldúsnak táskája üres; / Ki mer, nyer, és talál az, aki keres.”

– Mi az alapvető célja egy írói szótárnak?

– Az írói szótár alapvető célkitűzésének a jelentés pontos értelmezését tartom. Úgy gondolom, az irodalomban az igazi műélvezet csak a megértésen alapulhat. A „nem tudom, mi, de szép” itt kevéssé lehet érvényes. Ez a szempont határozza meg a szócikk felépítését is, amelyen belül a jelentésváltozatok vagy a jelentésárnyalatok szerint jelennek meg az ezeket bizonyító idézetek. Az értelmezések terén is lehet támaszkodni az értelmező szótárra, de el is lehet, gyakran el is kell térni tőle, hiszen a költői nyelv csak az esetek kisebb részében zsugorítható bele a tudományos szótár adta keretekbe. Az értelmező szótár az arany főnévnek 9 jelentésárnyalatát sorolja föl, Radnótinál ugyan csak 5 van, de ebből csak egyetlen azonos a szótárban lévővel, az ’aranysárga szín’-nel, a másik 4 egyéni, költői. A zaj szónak az értelmező szótárban 4 jelentésárnyalata van, Arany verseiben 16.

– A tudomány mit hasznosíthat egy írói szótárból?

– Csak lehetőségekre gondolok. A szótár statisztikai adatai alátámaszthatnak előzőleg csak megérzésekre alapozott véleményeket a költői szókincs nagyságára vonatkozóan, bár ez nem is olyan egyszerű kérdés, mint amilyennek látszik. A szótár adataira támaszkodhat valaki az alkotó szóhasználatának kérdéseiben, hiszen a régies, népies kifejezések, a tájszavak, idegen szavak alkalmazásának mértékére, arányára nézve konkrétumokat találhat. Engem meglepett, hogy Zrínyi a hadászati jellegű prózai művekben a szólásszerűségek, a klasszikus és a népies példabeszédek milyen tömegét vonultatja föl, nyilván annak érdekében, hogy a nála kevésbé művelt olvasó számára is érthető és hatásos legyen a mondandója. Azt, hogy a török ellen idegen segítségre ne számítsunk, így érzékelteti: „Akinek nem borja, nem nyalja.” Zrínyi állandósult szókapcsolatait és az említett magyarázó cikkeket tartalmazza „Szépen öszveszedett szók” című tanulmánykötetem, amely a Kecskeméti Lapok Kiadónál jelent meg 2004-ben.

– Hogyan lehetne fölkelteni az érdeklődést az írói szótárak iránt?

– Szótáraim szerkesztése során mindig arra törekszem, hogy értelmezéseim a közölt idézetekkel együtt az általános iskolát végzett, versszerető és versolvasó számára világosak legyenek, de nem ringatom magam abban a reményben, hogy az írói szótár a könyvtárak felkapott olvasmányai között szerepel. Egyetlen picinyke jelét olvastam egy interjúban annak, hogy valaki hasznosította a Bánk bán-szótárt. Az illető ugyanis Katona és Illyés után nemrégiben ismét átírta a Bánk bán szövegét, s a riporter kérdésére, hogy volt-e olyan kifejezés, amelyet nem értett, azt felelte, hogy igen, de azt megnézte a Bánk bán-szótárban. Én az átírásokról szóló elutasító véleményemet már kifejtettem („Irodalmi kétszersültek”. Holmi 2007/4). Nyelvi szempontból nézve az átírás egy régi műalkotás szavait újabbakra cseréli, ezzel a régi szavakat végképp eltemeti, csakhogy az újabb szó is elavulhat egyszer, így idővel lassanként az egész eredeti mű eltűnhet. Az írói szótár nem tüntet el a műből semmit, értelmezése segíti a megértést, ugyanakkor megőrzi az eredeti, igazi értéket. Az átírás olyan módszer, mint amit valaha némely templomokon elkövettek: az előző kor építészeti stílusának elemeit egyszerűen befalazták, eltüntették. Erre a kérdéskörre összefoglalóan azt felelhetem, hogy az írói szótár voltaképpen értékmentés, a nemzet nyelvi múltjának átmentése. Láncszem akar lenni abban a nemes kötelékben, amely a múlt értékeit összeköti a jelennel, s megőrzi a jövőnek.

– Az írói szótár készítése inkább irodalmi vagy inkább nyelvészeti feladat?

– Az írói szótár irodalmi anyagon végzett nyelvészeti munka. Munkámban az irodalomtudomány ott segíthet leginkább, ahol a műalkotások szövegében változást tapasztalok, mert úgy fogom föl, hogy az alkotó végleges, pontos szövegének megőrzése, reprodukálása egy-egy kiadásban igazából irodalomtudományi feladat. Ha így tekintem az írói szótár szerkesztését, akkor – sajnos – bőven kellett és kell irodalomtudományi feladatokkal küszködnöm, mert a szövegek pontatlanságainak korrigálására ment el Radnóti és Arany esetében időm és energiám jelentős része. Az ilyen gondoktól csak a Bánk bán kitűnő kritikai kiadása mentesített. Ám a Voinovich Géza szerkesztette és kritikainak kinevezett, szövegpontosság tekintetében azonban igen megbízhatatlan Arany-kiadások csak növelték gondjaimat. Annál is inkább, mert a későbbi kiadók valóban kritikainak tekintették, ezért kritikátlanul követték a hibáit. Természetes követelmény az írói szótár szerkesztése közben, hogy az alkotóról, a művekről minél szélesebb ismerettel rendelkezzünk, sőt talán ugyanilyen fontos az is, hogy szeressük őt is, műveit is. Ha a Radnóti-szótár készítése közben nem ismertem volna a költő szegedi kapcsolatait, egyetemi tanulmányainak körülményeit, esetleg másképp ítéltem volna meg egyénies írásmódját az egybeírások területén. Nem volt mellékes számomra, hogy Radnóti ugyanazt a Mészöly Gedeon nyelvészprofesszort hallgatta, akit én is. Arany költői nyelvéhez nagykőrösi gyermekkorom óta szoros szerelem fűz, csak ezért történhetett, hogy előrehaladott korom ellenére is belefogtam hét évvel ezelőtt a szótár készítésébe.

– Milyen további nyelvészeti kérdéseket vet fel egy írói szótár?

– Legelőször is azt, hogy mit tekintünk önálló címszónak. Látszólag könnyű kérdés, aztán kiderül, hogy nem is az. Úgy találtam, hogy A magyar nyelv értelmező szótárának (ÉrtSz.) címszavait a legegyszerűbb alapul venni. Fölmerülhet az a kérdés is, hogy az idegen szavakat hogyan tegyük címszóvá, különösen akkor, ha többféle alakban is szerepelnek: actio, akció. Aztán mi legyen itt a címszó: veder vagy vödör. Mit tegyünk, ha ugyanaz az összetett szó egybe- és különírva is megjelenik? Ugyanis nemcsak Zrínyi, hanem még Arany korában is igen bizonytalan volt a magyar helyesírás. Egy vagy több címszóként kezeljük a létige alakjait: van, volt, lesz. E kérdésekben az elkészült írói szótárak nem mindig egységesen járnak el. Az ÉrtSz. követése nemcsak azért helyes, mert egyszerűsíti a gondokat, hanem azért is, mert közös alapul szolgálhat az egyes alkotók szókincsének összehasonlítására.

– Ha jól számolom, életéből legalább 3 évtizedet az írói szótárak készítésére áldozott. Változott közben a munkamódszere?

– A leglényegesebb, hogy belépett a technika. A Bánk bán-szótár esetében még írógépen kellett írni, a tévedést javítani igazából nem is lehetett, csak újraírni. A Bánk bán-szótárhoz kb. 12 500, a Zrínyi-szótárhoz kb. 135 000 kézzel írott cédulára volt szükség. A Radnóti-szótárhoz már elektronikusan megkaptam az akkor legfrissebb verskiadás anyagát. Bármily hihetetlen, a gyakorlati munkában volt a cédularendszernek is némi előnye, amelyhez hasonlót a gép nem tud produkálni. Például a cédulákra az elvált igekötőjű igék eleve igekötős alakban kerültek föl, így egyenesen hozzákerültek azokhoz, amelyekben az igekötő egyben volt az igével, míg a gépanyagban az elváltakat először össze kell egyenként hozni az igéjükkel – hiszen honnan tudná a gép, hogy egy magában álló igekötő melyik igéhez tartozik –, majd hozzásorolni azokhoz, amelyeknél az igekötő az ige előtt áll, és bizony a több száz el vagy meg igekötős szó ilyenfajta összeszedése napokba kerül a gép segítségével is, hiszen a Radnóti-szótár teljes szóanyaga 280 000 körül van. Tehát senki se higgye, hogy a gép mindent meg tud oldani. Nagyon nagy segítség, de azért nem ember. A szótárkészítés érdemi része, tehát a szócikkek megírása szintén egyszerűsödött, amikor a számítógép belépett a képbe, mert 1. a tévesztést azonnal korrigálni lehet; 2. minden szükséges, tehát a versszövegek és a már megírt szócikkek, az értelmező szótár anyaga azonnal kereshetővé vált.

– A bicentenáriumra elkészült a grandiózus Arany-szótárral. Most már tudható, hogy valóban Arany János-e a legnagyobb szókincsű költőnk?

– Nagyon valószínűnek tartom, hogy igaz a feltételezés. Azonban ne várja senki, hogy az Arany-szótár biztos választ ad erre. Ez a szótár csak a verses művek szavait veszi számba, s a fő „versenytárs”, Petőfi szótára a nem verses művek szóanyagát is tartalmazza. Másodszor azért nem, mert a létező magyar írói szótárak nem teljesen egységes alapelvek szerint készültek. Egyáltalán nem az illető műveiben előforduló szavak száma a leglényegesebb jellemzője egy-egy alkotó szókincsének, hanem az, hogy ezeket a szavakat milyen sokféle és főként milyen új, egyéni jelentésárnyalatokban alkalmazza. Mondhatnám úgy is, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség, a sokszínűség teszi igazán naggyá és értékessé a szókincset. Tessék csak belegondolni, hogy amikor azt írja a költő: „napszűrte felhő”, hogy is van ez? Vajon a napsugár szűri át a felhőt, vagy a felhő szűri át a sugarakat? Munkám alapján ki merem mondani Arany előnyét egy-két vonatkozásban akár minden magyar költővel szemben is. Úgy érzem, Arany nyelve a szólásszerűségek különféle fajaiban kiemelkedően gazdag. Csak a szem szócikkében 14 szólásszerű kifejezés szerepel a szótárban. Feltűnően gyakori továbbá verseiben az olyan kifejezés, amelyben az állandósult szókapcsolat igei elemét valamilyen rokon vagy ellenkező értelmű szóval helyettesíti: a szokásos számon kér így alakul: „add számon”; a számon tart pedig így: „számon vesz”. Mestere továbbá annak is, hogy a szólást más síkra áthelyezve alkalmazza: „Fülét csóválja a rossz rím felett”, ugyanis Arany szerint a vers nem a szemnek, hanem a fülnek szól, a rím csengését hallani kell. Amikor Arany művészi kifejezéseit közönséges szavakkal próbálom értelmezni, a költő Dantéról írott szavai jutnak eszembe: „Avagy lehet-é, hogy halandó szem nézze / A szellemvilágot, (…)?” (Dante).

– Most, hogy véget ért ez a hatalmas, több évig tartó munka, mi tölti ki a szabadidejét?

– Új szótárba nem kezdek, de a szótárírás közben szerzett tanulságokat szívesen összefoglalom kisebb tanulmányokban. És szeretném – mert hiánycikk, beszerezhetetlen –, ha az 1991-ben megjelent Bánk bán-szótárt kicsit felfrissítve újra kiadhatnánk – a Bánk bán tanításának és befogadásának megkönnyítésére.