„Az érzéseket azonnal észlelik és kódolják a gyerekek”

Érdemes-e beszélgetni a gyerekekkel a háborúról?

Felnőttként nem célszerű olyan beszélgetéseket kezdeményezni, amelyek a háborúról vagy a háborús konfliktusról szólnak. Amennyiben kérdéseik vannak a gyerekeknek, abban az esetben válaszoljunk a kérdésekre, de önmagunktól ne kezdjünk el hosszú eszmefuttatásokba bocsátkozni a háborúról, ugyanis a háború ténye szorongást kelt. Annál is inkább, mert azok a képességek, amelyek által átlátnák a helyzetet – főleg, amit a szülők sem minden esetben látnak át – esetükben még nem alakultak ki. Tehát ne bonyolódjunk bele olyan szituációba, amelyben a gyerekek nem tudják megérteni a tisztázatlan kérdéseket, hiszen ez oda vezethet, hogy a fantáziának széles terepe nyílik meg, ami még ijesztőbb is lehet, mint a valóság.

Mi alapján dönthetjük el, hogy milyen mélységben beszélünk a háború témaköréről?

Fontos a gyerek életkorához viszonyított információátadás és annak feldolgozása, hiszen az életkori szakaszokban különböző a feldolgozás szintje. Ha kisgyerekekről beszélünk, az óvodás korosztályról vagy a kisiskolásokról, akkor a konfliktusokról, a konfliktuskezelésről és a lehetséges megoldásokról kell beszélni a gyerekekkel. Ugyanis konfliktusokba ők is keveredhetnek az óvodában vagy az iskolában, ezekről tehát van már ismeretük. A konfliktusmegoldási módokról érdemes beszélni, arról, hogy a haragnak és agressziónak a kifejezése nem feltétlenül csak cselekedetekben vagy a másik bántásában nyilvánulhat meg. Azután ezt ötvözhetjük a háborús analógiával. Ezeket el kell mondani a gyerekeknek, mert máskülönben olyan félelem lesz úrrá rajtuk, mint például a menekülés vagy a szülőktől való elszakadás asszociációja.

Természetesen más a helyzet abban az esetben, ha már egy idősebb gyerekről, mondjuk egy serdülőről van szó, aki már nyitott a világra, képes tájékozódni, a kognitív képességei a formális logika alapján működnek abban az esetben is, ha nincsenek olyan tapasztalatai, amelyek a háborús szituációra vonatkoznak. Ha kérdéseket tesznek fel, úgy érdemes velük arról beszélni, hogy mi volt az alapja a konfliktusnak, mi történt, megoldás-e az, ami most történik, avagy mégsem. A serdülők gyakran a saját korosztályukkal osztják meg az információkat és véleményüket, semmint a szülővel, így velük is abban az esetben érdemes belebocsátkozni a közös gondolkodásba, ha ők kezdeményeznek.

Milyen mentális hatással lehet a gyerekekre a háború ténye?

A félelemnek önmagában sok hatása lehet. Attól függően, hogy milyen volt a korábbi életút, milyen traumatikus hatások érték korábban a gyereket – például nagyszülők vagy szülők elvesztése, költözés vagy kórházba kerülés –, sokkal érzékenyebb lehet mindenféle – traumatizált – félelemre. Eltérő lehet, hogy milyen konkrét formában jelenik meg a félelem: fóbia, pánikroham, vagy a tikkeléssel kapcsolatos tünetek is felerősödhetnek. Valószínű, hogy romlik az alvásminőség, amelynek következményei lehetnek az iskolában. Fáradt, zaklatott lesz a gyermek, ami teljesítményromláshoz is vezethet. Sok függ az egyéni háttértől, illetve az otthoni környezettől, hiszen a legfontosabb, hogy biztonságosnak érezze a környezetét, ami elősegíti, hogy jobban tudjon alkalmazkodni a konfliktusos helyzetekben.

Miben segíthetjük a gyerekeket? Mi nyugtatja meg őket egy ilyen feszült közegben?

Leginkább az nyugtatja meg a gyerekeket, ha azt érzik, hogy a szülők velük vannak. Az természetesen nem megnyugtató, ha annyit hallanak, hogy „itt nem lesz semmi baj”. Szükséges, hogy a gyerekek érezzék, hogy a szülő velük van, és együtt minden problémát meg tudnak oldani. Nem arról kell tehát beszélni, hogy milyen közel van a háború hozzánk, hanem arról, hogy a család, vagyis a szülők és a gyerek hogyan tudnak biztonságban maradni.

Mit tegyünk abban az esetben, ha „háborúsat” játszanak a gyerekek?

A háborús játékok mindig felerősíthetik az indulatokat. A videójátékok nem pozitívak a gyermekek számára, ugyanis nagyon addiktívak, és a gyerekeknél eleve az éberségi szintet, az ún. arousal szintet erősítik fel, ami ingerlékenyebbé, indulatosabbá és impulzívabbá tehetik őket. Sok káros hatása van tehát ezeknek, ezért a szülőknek azt szoktam tanácsolni, hogy limitálják az időt, amennyit a gyerekek ezekkel a videójátékokkal tölthetnek. Megannyi jó társasjáték van, amit a felnőttek is tudnak játszani a gyerekekkel, vagy amit a gyerekek együtt is tudnak játszani. Fontosak azok a játékok, ahol a megoldási módok a kooperáción, az együttműködésen, nem pedig a konfliktusok gerjesztésén alapulnak. A videójátékok direkt függőséget okoznak a gyerekeknek, és nemcsak ilyen háborús konfliktusban, amivel szembesültünk, hanem normális, békés viszonyok között sem helyes, hogy napi több órát ezekkel a játékokkal tölti az idejét a gyerek.

A kisgyerekeknél szintén limitált időt kell megszabni, amikor bizonyos meséket vagy oktatófeladatokat az okoseszközök segítségével sajátítanak el. Ezzel együtt a közös időtöltésre kell nagyobb hangsúlyt fektetni, de fontos kiemelni azt is, hogy bár a gyerekek gyorsan megtanulják a digitális eszközök használatát, mégsem kell tartani attól, hogy elszeparálódnának az okoseszközök pozitívumaitól, mint a temérdek információhoz való hozzáférés lehetősége vagy a tájékozódásban fontos térképek használata. Ugyanakkor mégis romboló hatása van, ha a gyerekek a digitális eszközökön nagyon sokat játszanak, ez pedig odáig vezethet, hogy a gyerekek „rendesen” már nem is tudnak egyedül vagy csoportban játszani, és nem szolgálja egyáltalán a gyerekek szociális és kognitív fejlődését.

Hogyan tudjuk védeni a gyerekeket a vizuális tartalmaktól?

A kisgyerekeket mindenképpen érdemes védeni a vizuális tartalmaktól. A nagyok olykor többet tudnak egy-egy okoseszköz működéséről, mint a szüleik, viszont a szülőknek lehetőségük van arra, hogy bizonyos tartalmakat letiltsanak, ezzel is óvva őket például egy álhír által kifejtett emóciótól. Nehéz azonban elzárni a gyerekek elől az információkat és a vizuális tartalmakat, hiszen amikor a szülők nézik a televízióban a híradót vagy az interneten egy videót, azt akarva-akaratlanul megláthatja a gyerek is. Természetesen érthető, hogy az érdeklődő szülők is szeretnének minél frissebb információkhoz jutni, több tájékoztatást kapni az adott háborús eseményről, de érdemes ezekhez az információkhoz úgy hozzájutni, hogy a gyerek nincs kitéve annak a „veszélynek”, hogy ő is képet kap a háborús eseményekről. Hiszen a szülő megnyilvánulásai és érzelemkinyilvánításai a háborúval kapcsolatban hatással vannak a gyerekre, ami fokozhatja a feszültséget. Az érzéseket azonnal észlelik és kódolják a gyerekek.

Hogyan kezeljék a szülők a háborús konfliktus hatásait?

Sokféle lehetősége van a szülőknek, ahol megtanulhatják kezelni a konfliktusokat. A nap jelentős részét a szülő a munkahelyén tölti a kollégái között, ahol a legcélszerűbb, ha különböző csoportokban, fókuszcsoportokban megbeszélik közösen a problémákat, így például a háború hatásait is, hiszen fontos, hogy a problémákat ne vigyük haza magunkkal. Ez a pedagógusok számára is igazán célravezető lenne, mert fontos, hogy a szülő és a pedagógus is ventillálhasson, hiszen hiába van béke a mi közvetlen környezetünkben, a hírek hatással vannak az érzelmeinkre. Szükséges, hogy a szülők is ki tudják beszélni a problémákat, ezért fontos ebben az esetben a családi-baráti kör segítsége.