Az érettségi stressz kezelése

– Mit csinál pontosan egy iskolapszichológus, milyen szerepet tölt be az iskola életében?

– Az iskolapszichológusok a diákok figyelmi, beilleszkedési, magatartási és tanulási problémáinak csökkentéséhez adnak segítséget. Támogatást nyújtanak a diákok számára a személyes életvezetési krízisek feldolgozásában is. Így a diák a lehető legtöbbet hozhatja ki magából egy olyan kiemelten fontos helyzetben is, mint az érettségi.

Mikor az iskolapszichológus kapcsolatba lép a diákokkal, a pszichológiai tanácsadás kommunikációs technikáit alkalmazza. A tanácsadás, mint együttgondolkodás, a diákokban kialakult érzelmi, motivációs és teljesítményproblémára, szorongáscsökkentésre reagál. Ez nem pszichoterápia, ettől függetlenül ez is egy erős befolyásolási mód, megvannak a maga eljárásai és technikái.

Az izgalmas az, hogy a prevenció területén dolgozunk, ahol nagyon erősen megjelenik az emberek stigmatizációtól való félelme. A mai köztudatban az a szemléletmód él, hogy pszichológussal a súlyos patológiai problémával küzdő embereknek kell találkozniuk. Nagy energiaráfordítást igényel, hogy ezt a negatív képet gyengíteni lehessen a pedagógus kollégák és a szülők körében is.

Felelevenítjük azokat az élményeket, amelyek­ből eredeztethető a rossz teljesítményt okozó önbecsmérlő, perfekcionista gondolkodás, majd ezek mellé segítő gondolatokat és pozitív életeseményeket rendelünk.

– Ezek az előítéletek mennyiben befolyásolják az iskolapszichológus számára a diákok megszólítását?

– Mindenképpen megnehezítik; jelenleg, ha az osztályfőnök ehhez hozzájárul, az iskolapszichológus osztályfőnöki órán tarthat önismereti játékokkal tarkított csoportfoglalkozást, ez persze az iskola és az osztályfőnök szemléletén múlik. Osztályokban a diákokat könnyebb elérni, mint tanórán kívül közvetlenül csoportot szervezni számukra. Remélem, ez a lehetőség a közel­jövőben elterjedtebbé válik, hiszen közös célunk, hogy minden tanuló a képességeihez mért legjobb eredményt érje el.

– A diákok tanácsadásra is járhatnak az iskolapszichológushoz. Miben más ez, mint az említett pszichoterápia?

– A tanácsadás nem direkt tanácsok osztogatása, inkább együttgondolkodás, mely alapvetően problémaközpontú. Nem viszi feltétlenül a beszélgető partnert az élete korai szakaszai felé. Ha egy diáknak pillanatnyilag nehéz kapcsolatot teremteni a társaival, az nem jelenti azt, hogy feltétlen azzal kell foglalkozni, mi történt vele kisgyermek korában. Esetleg a tizenötödik alkalommal már előkerülhet, de mindenképp a jelenből indulunk ki, és egy viszonylagos rövidtávú múlt felé haladunk az élmények összegyűjtésében. A jövőre, a célokra, a pozitív élmények keresésére koncentrálunk, aminek jelentős énerősítő funkciója van. Ez egy közös problémamegoldás, de mindenkivel a saját tempója és ötletei alapján haladunk. A cél egyfajta szemléletváltozás elindítása, ami nagyon hosszadalmas folyamat lehet, mert berögzült érzelmektől és gondolkodásmódoktól kell megválni.

– Tanároknak is adnak tanácsot, miként tudják oldani diákjaik szorongásait? Egyáltalán milyen jellegű munka zajlik pszichológus és tanár között?

– A pedagógusok esetében nem tanácsadásról, hanem konzultációról beszélünk, mely többféle módon alakulhat. Ha egy iskolapszichológus munkaprofiljában szerepel, hogy szociometriai vagy osztályklíma-vizsgálatot, az osztály egészére vonatkozó elemzéseket is végez, vagy név nélkül kitölthető kérdőívvel vizsgálja, hogy milyen a szorongás mértéke, akkor ezeknek az osztályoknak a kiértékelt eredményeiről konzultál az osztályfőnökkel. A pályaválasztással kapcsolatban általában nagyon fogékonyan reagálnak a tanárok az iskolapszichológus bevonására.

– A tanár-diák viszonyban mi az ideális? Fiatal felnőttként, partnerként kellene kezelni a végzős tanulókat, vagy inkább az alárendeltebb viszony a hatékonyabb?

– Az egyéni különbségek mentén érdemes ezt megközelíteni. Bizonyos esetekben, például erős családi konfliktusok esetén vagy nagyon szorongó diákoknál a tanárok betölthetik a szülő szerepét is, ilyenkor ők motiválják és segítik azokat a fiatalokat, akiknek erre szükségük van. Mondhatom, hogy ez egy erős kontrollhelyzetet fenntartó megközelítés.

Másoknál, akik már a szülőktől is függetlenedtek, a távolságtartóbb magatartás vezet eredményhez. A többségnél erről van szó. A szorongóbb, magukat nehezen irányító, „görcsölő” diákoknál inkább a gondoskodó, tapintatos odafigyelés és a strukturált környezet megteremtése fontos.

– Vannak iskolák, ahol úgy próbálják oldani ezt a szorongást, hogy már hónapokkal az érettségi előtt is előadásokat tartatnak a tanulókkal, például a kedvenc hobbijukról. Lehet rutinossá tenni a tanulókat azzal, hogy folyamatosan nagyobb hallgatóság előtt kell beszélniük?

– Ez nagyon fontos, hiszen ezzel is fokozatosan hozzászoktathatjuk a diákokat ahhoz, hogy nagy hallgatóság előtt összeszedetten és meggyőzően tudjanak kommunikálni. Ha ez szervezetten nem jelenik meg az iskolában, akkor javasoljuk, hogy néhány fős baráti csoportnak adjanak elő egy hosszabb anyagrészt. Ez a szóbeli érettségire való hatékony felkészülésben kiemelten fontos. Ezzel egy kicsit analóg, mikor próbaérettségire van lehetőség négy-öt hónappal a tényleges érettségi előtt. Ez azért nehezebb műfaj, mint a kedvenc hobbiról beszélni, mert más előadási stílust igényel.

– Hogyan segíthet az érettségi stressz kezelésében az iskolapszichológus, milyen technikákkal készíti fel a diákokat?

– Ahhoz, hogy hatékonyan működjünk, a „csoportozás” kultúrájának jelen kell lennie az intézményben. Nem mondanám, hogy ennek a hazai iskolapszichológiai munkában hagyománya van, én is inkább az egyéni megkereséseket éltem meg. A pályaválasztás alapozásában több egyéni találkozásom is volt a tanulókkal, az érettségi előtt közülük átlagosan tizenöt-húsz diák önmaga kezdeményezte a tanácsadásra történő jelentkezést.

A stresszkezelésnek egyénre szabott mozzanatait szoktuk megvalósítani. Ennek lényeges része a relaxációs gyakorlat, ami helyben zajlik, és napi tizenöt perces folyamatos ismétlés már segíthet a valódi teljesítményhelyzetben is. A meditációs technikák bizonyos elemeit is fontos elsajátítani és gyakorolni az érzelmek, különösen az erős szorongás szabályozásához. Ha valaki a testi tüneteiben felismeri, hogy szorong, és képes azt gondolni vagy mondani, „ez csak félelem”, „ez csak szorongás”, akkor hosszabb gyakorlással képes lesz arra, hogy elengedje az őt görcsössé tevő érzést.

Felelevenítjük azokat az élményeket is, amelyekből eredeztethető a rossz teljesítményt okozó önbecsmérlő, perfekcionista gondolkodás, majd ezek mellé segítő gondolatokat és olyan pozitív életeseményeket rendelünk, ami sajátja a tanulónak. Az önértékelés áll a középpontban, hogy képes-e elismerni a diák magában a tanulási folyamatban valamit, amit jól csinál.

– Milyen összefüggés lehet a családi háttér és az iskolai stressz miatti gyengébb teljesítmény között?

– Emlékezetes számomra egy gimnazista lány esete, aki nagyon szorongott dolgozatírási helyzetekben, és a szalagavatóra készülve tánc közben is elájult. Látszott, olyan nagy bajban van, hogy itt nem lehet szó teljesítményjavító technikák tanításáról. Az élmények szimbolikus önfeltárásával kellett foglalkozni. Idővel az egyik szülője keresett meg azzal, fontos lehet a lánya viselkedésének megértésében az, hogy három évvel korábban úgy határoztak a párjával, elválnak, de inkább megvárják, míg a lányuk leérettségizik. Akkor vált világossá, milyen teher nehezedik a fiatal lányra. Ahogy közeledik az érettségi, úgy érkezik el ezzel együtt a szülei válásának időpontja is. A felismerés után továbbküldtem egy klinikai szakpszichológushoz, aki családterápiát kezdeményezett. – Ebből a történetből is látszik, az érzelmi problémák néha olyan erősek, hogy lehetetlenség, sőt illetlenség lenne bármiféle tanulástechnikát alkalmazni anélkül, hogy előbb a mélyebben fekvő életproblémával foglalkoznánk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a teljesítés mögött is van olyan dinamika, ami a családi környezetet érinti.

Emlékezetes számomra egy szorongó gimnazista lány esete. Az egyik szülője keresett meg azzal, három évvel ezelőtt úgy határoztak a párjával, elválnak, de inkább megvárják, míg a lányuk leérettségizik. Akkor vált világossá, milyen teher nehezedik a fiatal lányra.

– A családi és az iskolai problémák megélése és az elszakadás a korábbi biztonságos közegtől, része a felnőtté válásnak, ami érzékenyen érintheti a fiatalokat. Hogyan tudják ezt az elválásélményt megkönnyíteni a tanárok?

– Az internet és a közösségi oldalak lehetőséget biztosítanak a kapcsolattartásra. Ha távolságtartóbb volt a tanár az érettségiig, akkor lehet, hogy ezeket a kommunikációs csatornákat használva később mód nyílik arra, hogy a korábbi formális kapcsolat megváltozzon. Amikor az érettségit követően a tanárok és a diákok a banketten találkoznak, az ottani beszélgetések már a jövőbeli kapcsolatokat meghatározó eseményekké válhatnak, melyen új szerepdefiníciós történések zajlanak. Itt már nem a tanár beszélget a diákkal, hanem a felnőtt a felnőttel.