Az érettségi megtartása vagy megajánlott jegy?

Mi a magyarországi érettségi vizsgarendszer leghangsúlyosabb
jellemzője?

Az egyik legfontosabb sajátosság, hogy a magyar rendszerben egyben van az érettségi és – egy pontszámítási rendszeren keresztül – a felsőoktatási felvételi is. A másik pedig, hogy nálunk 2005 óta kétszintű érettségi rendszer működik. Az emelt szint többet ér ebben a rendszerben, tehát ennek fontos szerepe van a tanulói rangsorolás szempontjából. Szintén fontos sajátosság – ezt talán kevésbé érzékelik –, hogy az eljárás oldaláról nézve mind az érettségi, mind a felvételi rendszerünk erősen központosított. A legtöbb országban, különösen a felvételi esetében, a felsőoktatási intézmények nagyobb szabadsággal rendelkeznek, maguk bonyolítják a felvételiket. Ez Magyarországon nem így van. A felület, a dokumentumok és általában az eljárás minden eleme egy sztenderdizált rendszer részeként jelenik meg. A rendszer előnyének megvilágítására vegyük például Szlovákiát, ami most többször is előkerült a hírekben: Szlovákiában minden egyetem a saját hatáskörében tarthat felvételit. Ez nem kötelező, dönthet úgy, hogy pont annyi jelentkezője van, hogy őket beengedi az érettségi eredmények alapján, de bármikor dönthet a felvételi mellett, aminek idejét, tartalmát lényegében saját maga szabja meg. A felvételiző számára ezt azt jelenti, ha három-négy helyre beadja a jelentkezését, hogy ezek között nincs koordináció, sem az eljárás időpontját, sem a felvételi dolgozat tartalmát illetően.

Mennyire illeszkedik a magyar érettségi rendszer az OECD-országok trendjébe? Milyen más megoldási utak vannak?

Az érettségi mint kimeneti mérés jellemzően megjelenik a legtöbb ország esetében. Az érettséginek nemcsak mérési, oktatási szempontból van szerepe, hanem van egy pszichés funkciója is, mely világossá teszi a tanuló számára, hogy most egy szakasz lezárul, és egy új szakasz kezdődik az életében. A felsőoktatási felvételi terén az erős központosítás (és a közigazgatási eljárás jellege) magyar sajátosságnak mondható, de fontos kiemelni, hogy ez nálunk hagyományosan így működik. Az informatika – és a felvi.hu fejlődésével – még inkább erősödött ez, hiszen az Oktatási Hivatal központi nyilvántartásából kerülnek be azok az igazoló dokumentumok, amik a pontszámításhoz szükségesek. Kontinentális viszonylatban az érettségi egységes paradigmára épül, az angolszász országokban ettől némileg eltérően működik a rendszer. Az érettségi és a felvételi összekapcsolásában szintén vannak különbségek.

Milyen szakmai álláspontok támasztják alá a 2020‑as érettségi jelen körülmények között történő megtartását? Milyen nemzetközi példákkal találkozhatunk az idei érettségik lebonyolításával kapcsolatban?

A mostani tavaszi érettségi megtartásához az egyes országok különféleképp álltak hozzá: a finnek kicsit előre hozva tartották meg, Dániában szintén megszervezték, Németországban tartományonként eltérő időpontban, de elkezdték a lebonyolítást. Ausztriában két héttel elcsúsztatták a vizsgákat, a franciák úgy döntöttek, hogy nem tartanak érettségit, az olaszok még nem döntöttek, de szeretnék megtartani.

Az érettségi megtartása vagy megajánlott jegy? Ez a kettősség jelent meg a diskurzusban, az összes többi valamilyen alkategóriája vagy technikai változata ezeknek. Az egész helyzet dilemmája, hogy a diákok kétféle érdeke – a tanulmányaik lezárása és a továbbtanulásuk, valamint az egészségük megőrzése – hogyan biztosítható egyszerre; ráadásul nagyon nehéz megmondani, hogy pontosan mikor a legkevésbé kockázatos megtartani az érettségit. Láthattuk, hogy a vírus minden országban másképp befolyásolta a mindennapi életet. Mivel a járványügyhöz nem értek, én oktatási szempontból a következő szempontokat láttam:

Egyrészt a tanulók alapvető érdeke volt a megváltozott helyzetben, hogy számukra a megoldás a lehető legkevésbé legyen hátrányos: ebbe elvi szinten mind a megajánlott jegy, mind pedig az érettségi beletartozhatott. Az érettségi egy szummatív értékelés, célja a tanulók átfogó minősítése, rangsorolása, emiatt fontos jellemzője, hogy független a korábbi tanulmányi eredményektől. Az érettségi összehasonlítható, alkalmas a tanulók rangsorolására, ami szükséges a felsőoktatási felvételihez: az érettségi a kapu a felsőoktatásba. Ráadásul az érettségi érvényessége tulajdonképpen élethosszig tart. Ezeket a megajánlott jegy nem tudta volna ténylegesen biztosítani. Ezzel együtt is úgy vélem, hogy Magyarországon a kétszintű érettségi léte (és hogy a megajánlott jegyből nem képezhető kétszintű eredmény) lehetett az egyik döntő szempont az érettségi megtartása mellett. A magyar felsőoktatási rendszerben – nem véletlen a Magyar Rektori Konferencia nyilatkozata[1] sem – nem volt más megoldás, mint ezt a kapuszerepet érvényesíteni, akár egy szűkített érettségi megrendezésével. Az érettségi részei közül az írásbeli jóval inkább sztenderd értékelést tesz lehetővé, mint a szóbeli, így alkalmasabb mind a lezáró, mind a besoroló funkció megvalósítására.

A Századvég két felmérést[2] is végzett. Milyen eredmények születtek, mi a társadalom véleménye erről a kérdésről?

Az elmúlt időszakban, ha jól tudom, három reprezentatív lakossági közvéleménykutatás készült, ebből kettőt mi végeztünk el két, illetve egy héttel az érettségi megkezdése előtt. Az első mérés eredménye azt mutatta, hogy a lakosság 80 százaléka támogatja az érettségi megtartását. Egy héttel az érettségi előtt több kérdést tettünk fel. Ennek az eredménye azt mutatta, hogy, bár a kérdés időközben bekerült a pártpolitikai térbe, de a lakosság 73%-a továbbra is támogatta az érettségi megszervezését. Egyértelmű eredmény mutatja, hogy a biztonság a legfontosabb dimenzió ebben a kérdésben, a válaszadók 78%-a mondta, hogy a tárca által meghirdetett biztonsági intézkedések megtartása mellett biztonságos az érettségi lebonyolítása. Az érettségi időpontjával kapcsolatos kérdésre a megkérdezettek 59%-a válaszolta, hogy a május negyedikei kezdés lenne a legjobb. Május végét a megkérdezettek közül 21%, június közepét 8%, június végét 4%, június utáni időpontot pedig 3% választotta. Kiemelendő, hogy nyilvánvalóan nem a lakosságnak kell eldöntenie, hogy mikor legyen az érettségi. Ugyanakkor a társadalmi dimenzió a járványügyi helyzetben természetesen nagyon fontos. Nem elég a járványügyi szakértőknek kijelenteniük, hogy biztonságosan lebonyolítható az érettségi, ezt a lakosságnak is el kell fogadnia, hiszen más a biztonság és a biztonságérzet, amit a döntéshozók is figyelembe vettek szerintem.

Említette, hogy nagyon fontos tényezője a magyar érettségi rendszernek az összehasonlíthatóság. Mennyiben sérül, vagy egyáltalán sérül-e ez az összehasonlíthatóság a mostani érettségiben? Mennyiben lesz az idei érettségi összehasonlítható egy későbbi vagy korábbi érettségivel?

Jogosan merül fel az a szempont, hogy vajon mennyiben lehetett felkészülni az érettségire ebben a helyzetben. Fontos azonban kiemelni, hogy az érettségi négy év megszerzett tudásának a lezárása. Azt mondani, hogy márciustól májusig készülnek az érettségire, persze életszerű, hiszen ebben az időszakban ismételnek, rendszereznek, de valójában nem a most tanultakról adnak számot a diákok az érettségi során. Természetesen megváltoztak a körülmények az előző évekhez képest, az is bizonyos, hogy van egy pszichésen nehéz helyzet, de ha belegondolunk, akkor ebben hatalmas egyéni különbségek lehetnek.

Felmerült egyesek részéről, hogy amennyiben az érettségi átlageredménye rosszabb lesz az előző évek átlageredményeinél, akkor azt utólag korrigálni kellene. Szerintem ez nem lenne egy jó megoldás. Senki nem tudja megmondani, hogy egy adott évben pontosan milyen tényezők és pontosan milyen módon befolyásolják az érettségi eredményt. Természetesen nem vitatható, hogy vannak olyanok, akiknek a felkészülését nehezíthette a kialakult helyzet, és a diákok – mint ahogy a pedagógusok között is – van olyan, aki sikeresen, és van, aki kevésbé sikeresen alkalmazkodott az új munkarendhez. Hozzáteszem, korábban is nagyon sok olyan szempont (családi háttér, iskola, pedagógus, stb.) volt, amely – a járványhelyzettől függetlenül – jelentős különbségeket okozott a diákok között. Ebben a sajátos helyzetben nem látom, hogyan lehetett volna jobb megoldást választani.

A másik felmerülő kérdés, hogy kiélezte-e az egyes tanulók közti különbséget ez a helyzet. Lehetett ilyen hatása, de hozzá kell tenni, hogy sajnos a jelentős különbség a szocioökonómiai háttér oldaláról korábban is létezett. Én azt gondolom, hogy a digitális oktatás akár növelhette az egyéni különbségeket, de ebben sokféle egyéni dimenzió hathatott: a hátrányos helyzet, családi háttér, otthoni körülmények. Nem szabad elfelejteni, hogy valójában itt egyszerre jelent meg a digitális és a távoktatás (vagy inkább otthonoktatás).

Kicsit eltérve a jelenlegi, a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzettől: idén húszezerrel kevesebben jelentkeztek a felsőoktatásba. Mi állhat ennek a hátterében?

Ha megnézzük az elmúlt évek számait, akkor viszonylag kiegyensúlyozott létszámadatokat láthatunk. A jelentkezéseket alakító – oktatáspolitikai, demográfiai, gazdasági – tényezők közül jelenleg egy dimenzió változott csak jelentősen, ez pedig az emelt szintű érettségi mint kötelező bemeneti követelmény megjelenése. A felsőoktatással foglalkozók számítottak ennek a hatására, azonban a mértékét szerintem senki nem gondolta ilyen magasnak.

Milyen hosszú távú hatásai lehetnek a járványnak a magyar oktatási rendszerre?

Egyik kollégám szerint lehet, hogy a végén innovációs díjat kell átadnunk a koronavírusnak az oktatásban nyújtott tevékenységéért. A távolléti oktatás és a digitális megoldások fontossá válása jó hatást gyakorolhat a rendszerre. Nem az egyik napról a másikra fogjuk azonban megváltani a világot. Elvitathatatlan, hogy a jelenlegi helyzetben az is rákényszerült a digitális eszközök használatára, aki eddig ódzkodott ettől, de ez nem csak az oktatás területén van így. Nem mindenki lett technikai guru, de mindenki legalább egy lépést tett előre ezen a téren. Fontos kérdés, hogy a pedagógiai tervezést hogyan befolyásolja majd a jövőben ez a tapasztalat? A másik jelentős hatás, amit jelenleg kevésbé érzékelek a közbeszédben, hogy az a hatalmas rendszer, amit köznevelésnek hívunk, ellenálló és alkalmazkodó, egyik napról a másikra képes volt egy radikális változtatásra és azt elkötelezetten teljesítette nehéz körülmények között. Nem gondolnám, hogy az oktatást az állandó távolléti oktatásra kéne felkészíteni, de ez a helyzet megmutatta, hogy képesek vagyunk rendszerszintű változtatásokat is végrehajtani a köznevelésben.