A PISA-felmérés tanúsága szerint a lányok sokkal kevésbé érdeklődnek a természettudományok iránt, mint a fiúk, de összességében is kevés diákot vonz ez a terület. A jelentéseket olvasva minden felelősen gondolkodó ember szíve összeszorul. Én is emlékszem, kisgyerekként mennyi csodát tartogatott számomra a környezetismeret-óra, hogyan fedeztük fel a fokozatosan megszerzett tudás segítségével a bennünket körülvevő, elképesztően összetett és csodálatosan megtervezett világot. Emlékszem arra is, hogy később a természettudományos tárgyak közül a biológia lett a kedvencem, mert ezt a tudományt tartottam leginkább emberközelinek, ami a fizika és kémia elvontsága mellett milliónyi érthető, megtapasztalható érdekességre világított rá óráról órára. De később, az egyetemi felvételihez közeledvén, láttam azt is, hogy a természettudományos tárgyak mennyire megosztják az osztályt. Aki orvosi vagy mérnöki pályára készült, az szorgalmasan tanulta, mindenki másnak csak púp volt a hátán. „Szegény” biológia pedig csodákat rejtő tudományból egyenesen egy megtűrt, „mikor lesz már vége” tantárggyá korcsosult.
Bár gyerekként még az egészségügyi pálya vonzott, végül bölcsész lettem, de a természettudományok, közülük is leginkább a biológia iránti szeretetem nem múlt el. Csodálattal olvasom a tudományos élet híreit, őszintén örülök egy-egy felfedezésnek, és nem szűnően drukkolok ennek a csodálatos tudománynak, hogy minél többen leljék örömüket benne, és válasszák hivatásukként.
Bár az akadémiai élet vívmányai viszik előre az emberiséget, mégis hiszem, hogy a biológiaoktatásnak nem elsődlegesen az a feladata, hogy a jövő tudósgenerációját kinevelje, hanem hogy olyan fiatal felnőttek hagyják el az iskolát, akik a mindennapjaikban is képesek használni a tudományokat. Legyen szó egy társadalmi probléma megítéléséről, egy kisebb sérülés ellátásáról, gyerekeink tudatos neveléséről vagy akár csak egy vasárnapi ebéd megfőzéséről. A biológia nem elvont tudományág, hanem állandóan jelen lévő, folyamatosan fejlődő-gazdagodó ismeretanyag, ami nélkül nem tudunk teljes életet élni, nem leszünk képesek környezetünk természet és ember alkotta értékeinek felismerésére, azok védelmére, saját és családunk egészségének gondozására, távolabbról nézve pedig bolygónk megőrzésére gyermekeink számára.
A biológia ismerete nélkül nem lehetünk bolygónk felelős polgárai sem, ugyanis a modern társadalmakat a környezetvédelemtől az egészségügyig, az energiapolitikától a városfejlesztésig teljesen átszövik a természettudományos vonatkozású problémák. A globalizált fogyasztói társadalmak új problémáinak (mint a túlnépesedés, az élelmezési válság vagy a korosodó és egyre több betegséggel küzdő emberiség) megoldásához és a fejlődés fenntartásához alapvető, hogy megfelelő számú, jól képzett természettudományos végzettségű szakember legyen, mint ahogyan azt az Európai Unió által 2000-ben elfogadott lisszaboni program ajánlása is hangsúlyozza.
Bátorítsuk hát gyermekeinket, hogy őrizzék meg gyermeki rajongásukat a bennünket körülvevő világ iránt, és válasszák a természettudományokat, azon belül is a biológiát, mely nemcsak egy csodálatos, mindennap új élményeket nyújtó kalandot, de a modern világban megbecsült életpályát is ígér az elkötelezetteknek.
