– Korábban pedagógusként dolgoztál Pécs mellett egy általános iskolában mint gyógytestnevelő és napközis nevelő. Jelenleg Sopronban éltek. Hogy jött a váltás, és mennyire bonyolította meg az iskolaválasztást?
– A férjem itt talált munkát, ezért decemberben ide költöztünk Sopronba. Nem is tudtam szinte semmit az itteni iskolákról. Tapasztalat hiányában megnéztem az iskolák honlapját, azt, hogy hol, milyen lehetőségek vannak, és az alapján választottam. Fontos volt, hogy erős legyen a nyelvoktatás, így végül a Fenyő Téri Általános Iskola mellett döntöttem.
– Pécsen, mint tanár, beleláttál az iskola működésébe. Mennyire különbözik a rendszer Sopronban?
– Amit eddig a „nulladik” szülői értekezleten megtudtam, az alapján nem sokban tér el a pécsi és a soproni iskolarendszer. Jóval a beiratkozás előtt, még az előző tanév végén volt egy leendő elsős szülői értekezlet, ahol lehetőség volt megismerni a tanítókat, megtudni, hogy kinek milyen elvárásai vannak. Szülőként fontos volt tudni, hogy ki lesz a gyermekem tanára, milyen szempontok lényegesek neki, engedékeny, esetleg karakánabb típus?
– Vagyis ti választottatok pedagógust?
– Igen, lényegében erről van szó. Ezen a szülői értekezleten lehetőség volt elbeszélgetni a tanítókkal és az itt megszerzett tapasztalatok alapján választhattunk. A kicsik ilyenkor az összes tanító néni csoportját végigjárják. Fontos volt, hogy a lányomnak is szimpatikus legyen a választott pedagógus, a nap végén őt is megkérdeztem, hogy hol érezte magát a legjobban. Lényeges, hogy a gyereket is bevonjuk a döntésbe, mert ő az, aki napi nyolc órát tölt majd az iskolában a választott tanítóval.
– Most a pedagógus vagy a szülő szól belőled?
– Nem lehet elkülöníteni a kettőt. Érdekes volt, hogy a kislányom is olyan tanítót választott, akinek ugyanazok a fő szempontjai, mint amik nekem voltak. Sok szülő kicsit túlmisztifikálja ezt az egész választást és az iskolakezdést, talán annyiban volt könnyebb dolgom a tanári tapasztalatok miatt, hogy én kicsit lazábban álltam a kérdéshez. A legfontosabb az volt, hogy a gyereknek legyen szimpatikus a választott tanító. Nem jó ráerőszakolni a szülő döntését, mert akkor nem fogja jól érezni magát az iskolában, ami hosszútávon többet árt, mint használ.
– A szülők gyakran a tanárral szemben is makacsok a gyermekük vélt érdekében, olykor nehéz belátni, hogy nem mindig a pedagógus a hibás. Mit gondolsz, mi lehet az arany középút a szülő-pedagógus konfliktuskezelésben?
– A pedagógus részéről a kommunikáció a legfontosabb, az, hogy ne szorítsák háttérbe a szülőt, akinek pedig nem szabad elfogultnak lennie, mert ebből a gyereknek származik kára. Annak a szülőnek a gyerekét, aki bemegy a tanítóval vitázni, biztosan kiközösítik, kicsúfolják, vagyis sokkal több hátránya származik belőle, mint előnye. Sok szülőnek azért van konfliktusa a tanárokkal, mert hozzám hasonlóan egyetlen gyereke van, aki most megy elsőbe. Ilyenkor gyakran azt hiszik, hogy mivel az egyszem kicsi gyerekük van ott, mindenkinek rá kell figyelni, arra koncentrálni, hogy ő mit csinál, és persze elfogultak is vele szemben.
– Hogy zajlott az első szülői értekezlet még az év végén? Ezeket a dolgokat már akkor tisztáztátok?
– Nem, akkor nem beszéltünk ilyen jellegű konfliktuskezelésről, nem voltak konkrétumok, inkább gyakorlati dolgokat tisztáztunk. Kaptunk egy listát arról, hogy miket kell beszerezni a tanévkezdésre. Aztán majd szeptember elején lesz egy nagyobb szülői értekezlet, ahol már részletesen megbeszéljük azokat a dolgokat, amik korábban nem voltak aktuálisak.
– Milyen kérdések fogalmazódtak meg benned?
– Szeretném megbeszélni a pedagógussal, hogy minden, a gyereket érintő eseményről tájékoztatást várok. Csak úgy lehet gyereket nevelni és eredményeket elérni, ha mindketten ugyanazt mondjuk. Lényeges, hogy ne legyen ellentmondás aközött, amit az iskolában hall, és amit otthon. A legfontosabb, hogy együttműködjünk a gyerek érdekében. Nincsenek nagy elvárásaim, mert láttam, hogy min áll vagy bukik a dolog.
– Korábbi tapasztalataid fényében, mi az, amit mégis mindenképp elvársz majd az iskolától és a pedagógusoktól?
– Nyelvtanuláshoz kapcsolódó igényeim vannak, kifejezetten azért írattam ebbe az iskolába a gyereket, mert már a bemutatkozáskor ígéretet kaptam arra, hogy a lányom az első év végére ezer szót fog tudni németül. Bízom benne, hogy ez valóban így lesz.
