Szöveg: Sipos Imre, az EKE OFI főigazgatója, az EMMI a pedagógusképzés,
pedagógus-továbbképzés, köznevelési ágazati-szakmai stratégiák fejlesztésével kapcsolatos koordinációs feladatokért felelős miniszteri biztosa
„Az ünnep a különbözés.
Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.”
(Márai Sándor)
Iskolaigazgatóként tizennégy alkalommal készültem izgatottan az iskolai évek legszebb ünnepére, a ballagásra. A ballagás előtti szerenádon mindig minden osztályt fogadtam a lakásomon, és az ünnepre készülve, általában ebben a hangulatban ezeken az éjszakákon írtam ballagási beszédeimet, tizennégyszer tizennégyfélét. Sokszor hívtam segítségül (mint ahogy most is) Márai Sándort, akitől beköszöntőm mottóját is kölcsönöztem. Máraitól azt is megtanultam, és megpróbáltam közvetíteni környezetemnek, hogy: „Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nem csak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.”
Pedagógusi pályám gimnáziumban eltöltött huszonhárom évéből tizennégy évig igazgatói feladatokat láttam el, kollégáimmal együtt örültem a látható és a láthatatlan ünnepeknek is. A tankerületek létrejöttekor négy hónapig egy megyeközponti tankerület igazgatója voltam, majd egy újabb feladat talált meg a köznevelés szolgálatában. Az elmúlt négy évben köznevelésért felelős helyettes államtitkárként az ágazat szakmai irányítása volt a feladatom, így az országos ünnepek és sok köznevelési intézmény szakmai ünnepe közelében lehettem. Örömmel, szívesen tettem. Mivel feleségem pedagógus, szerencsére a tanév végi szerenádok megható légköre sem került el.
Most az Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetének főigazgatójaként, az Emberi Erőforrások Minisztériumának a pedagógusképzés, pedagógus-továbbképzés, köznevelési ágazati-szakmai stratégiák fejlesztésével kapcsolatos koordinációs feladatokért felelős miniszteri biztosaként köszöntöm az Új Köznevelés tisztelt Olvasóit, a kedves Kollégákat.
Az iskolai ünnepségek szervezése kihívásokkal teli, nemes feladat. Egyszerre megszólítani kisebbeket és nagyobbakat; egyaránt hatni érzelmekre és gondolatokra; figyelni a szereplők lelkiállapotára, a helyszín adottságaira, a hallgatóságra, az időkeretre és a szövegkönyvre. Míg az osztálytermi pedagógia harminc gyermek oktatásáról-neveléséről szól, addig az iskolai ünnepségek alkalmával közel ennyi gyermeket kell betanítani ahhoz, hogy több száz embert megszólítsunk. Mindezt lehetőleg úgy, hogy az ne letudandó formalitás legyen, hanem valódi élmény, üzenetátadás, hogy a megszólított is úgy érezze: gazdagodott az ünnepség által. Sok időt és energiát igénylő munka ez, melynek során a szervező sokszor a háttérben marad. Köszönet a pedagógusoknak, a nevelő-oktató munkát segítő kollégáknak, hogy hisznek a különbözésben; a mély és varázsos rendhagyásban, hogy figyelnek az ünnepre.
Sok látható és láthatatlan ünnepet kívánok a köznevelési intézmények közösségeinek.
