Az „elég jó” diákok

Thomas S. Greenspon: Amikor a jó nem elég jó A maximalizmus igazi arca

HARMAT Kiadó, Budapest, 2020.

Szöveg: Szabóné Kármán Judit

Az „elég jó” – mint minősítés, elegendő és elérendő cél – a 20. század második felében jelent meg a neveléstudományi, pszichológiai szakirodalomban. A kifejezéstDonald W. Winnicott, brit gyermekorvos, gyermekpszichiáter, pszichoanalitikus alkalmazta először az „elég jó anya” (good enough mother) leírására, 1971-ben megjelent Playing and Reality[1]című könyvében. A fogalmat átvette és kibővítette Bruno Bettelheim – amerikai pszichológus és terapeuta –, 1987-ben kiadott A Good Enough Parent: A Book on Child-Rearing[2] című, nagy sikert aratott munkájában, melyben az „elég jó szülő” fogalmát írta le és elemezte. Az új szemlélet – azaz, hogy nem tudunk, de nem is kell tökéletesnek lennünk – felszabadítóan hatott anyák és szülők millióira, s a gyermeknevelésnek, a szülői, nevelői habitusnak új tartalmat adott. Ezt követően egyre több „elég jó …” könyv jelent meg (The Good Enough Child, The Good Enough Teen, The Good Enough Manager),[3] s hazánkban is számos követője lett az „elég jó” szemléletnek.[4]

A neves amerikai pszichológus, család- és párterapeuta, Thomas S. Greenspon Amikor a jó nem elég jó című, a Harmat Kiadónál ez év elején megjelent könyve voltaképpen ebbe a sorozatba illeszkedik. Amint az alcím – A maximalizmus igazi arca – is elárulja, azoknak a diákoknak szól a könyv, akik még nem tudják elfogadni, hogy elegendő „elég jó”-nak lenni.

A kötet már a borítójával felkelti a figyelmet anyaga és illusztrációja révén, belelapozva pedig az ígéretes tartalom, tördelése, szerkesztése, a kiváló betűméret olvasásra ösztönöz. Hátszövege szerint a szerző ajánlása: „Néha mindenkivel előfordul, hogy elbizonytalanodik magában. Ha ez gyakran megesik veled, ez a könyv a segítségedre lesz. A maximalizmus olyan, mintha állandóan egy idegesítő hang szólna a háttérben, vagy egy téglákkal megpakolt hátizsák nyomná a válladat. […] Sok gyereknek és felnőttnek sikerült leküzdenie maximalizmusát a könyv útmutatásai alapján.” Az igényes külső mögött a tartalom újszerű, utat mutató, hangneme megértő és bátorító. A könyv kilenc, egymásra épülő fejezetből – két nagy témára osztva –, tárgymutatóból, irodalomjegyzékből, s rövid szerzői biográfiából áll, a fordítást Ladányi Klára végezte.

Az Ismerd meg a „soha-nem-elég-jó” érzéseidet fejezeteiben mindarra választ kap az olvasó, hogy mi a maximalizmus, miben különbözik a jó teljesítményre törekvéstől, miért alakul ki, milyen módon szabadulhat a terhe alól az ember?

„Sokaknak nem okoz problémát, hogy nem tökéletesek. Azt mondják: Sebaj, majd legközelebb megpróbálom jobban csinálni. De a maximalistáknak nehezen megy ez a sebaj-dolog. Ők úgy gondolják, hogy ha hibáznak, az azt jelenti, hogy valami nincs rendben velük.”

Számos praktikus tanácsot ad, gyakorlatokat, „teherkönnyítő” megküzdési technikát tanít, nagy türelemmel: „a maximalizmus terhén könnyíteni hosszú folyamat, nem megy egy csapásra […] Valahányszor elvégzel egy feladatot, egy téglával kevesebb lesz abban a bizonyos maximalizmus-hátizsákban.”

Mindezek mellett sok szó esik az „énképről”, a személyiség fejlesztéséről, kortársi, szülői, családi kapcsolatokról. A könyv külön érdeme, hogy minderről pozitív hangon szól, s miközben bemutatja a maximalizmushoz vezető utat, nem okol, nem hibáztat senkit.

A második, Segítség a nehezen kezelhető problémákhoz című részben már olyan érzelmi, gondolati, viselkedési zavarokról (szorongás, testképzavar, depresszió, kényszeresség) esik szó, amik kísérői lehetnek a maximalizmusnak, de könnyen össze is lehet téveszteni azzal. A megértés kedvéért – mint a korábbi fejezetekben – itt is rövid esetleírásokat iktat közbe a szerző: „A tizenegy éves Alexnek van egy szokása, amiről, úgy tűnik, képtelen leszokni. …” „Carlost a kilencéves ’paragép’-nek nevezik. […] Nem tud mit tenni a félelmei ellen.” A író itt már nem csak a gyermekekhez szól, Megjegyzés a felnőttekhez című fejezetében megszólítja a szülőket, nevelőket is.

 Thomas S. Greenspon műve hasznos olvasmány, segítő kézikönyv mindenkinek – érintetteknek, családtagjaiknak, szakembereknek –, a pedagógusok számára pedig nélkülözhetetlen szakkönyv. Útmutatót ad a maximalizmussal küzdő diákok felismeréséhez, megértéséhez, kezeléséhez, kiváló segítség a téma megbeszéléséhez osztályfőnöki órákon, szülői értekezleteken is.

 A könyv megértésre, elfogadásra, az „elég jó” szemlélet elsajátítására sarkall, annak a célnak a kitűzésére és megvalósítására, hogy „elég jó” pedagógusok „elég jó” tanítványokat bocsássanak ki az iskolákból.

Footnotes

  1. ^ Magyarul: D. W. Winnicott (1999): Játszás és valóság. Animula Kiadó, Budapest.
  2. ^ Hazánkban: B. Bettelheim (1994): Az elég jó szülő – Könyv a gyermeknevelésről. Gondolat Kiadó, Budapest.
  3. ^ Az elég jó gyerek, Az elég jó tini, Az elég jó menedzser
  4. ^ Vekerdy Tamás (2017): Belső szabadság – Elég jó szülő, elég jó gyerek. Kulcslyuk Kiadó.