Az egészségtudatos nemzedék felnövekedése fejlődést eredményezne

Hogyan kapcsolódott be a teljes körű egészségfejlesztés kidolgozásába?

Tudományos munkám során láttam, hogy sok gyerek gerince tér el a tökéletestől, amellyel, ha nem foglalkozunk, sok lesz közülük felnőtt korára porckopásos beteg. Tudtam, hogy szükség lenne speciális, gerincet fejlesztő mozgásanyagra, és arra, hogy a gyerekek többet mozogjanak, mert a mozgásszegény életmód az egész problémakör gyökere. Annyira dühített, hogy mindig csak beszéltünk erről az orvoskongresszusokon, meg leírtuk a saját lapjainkban, de nem történt változás, hogy addig buzgólkodtam, amíg megkaptam a hivatalos felhatalmazást a szakmai köröktől, kezdjem el a munkát a gerincproblémák csökkentése érdekében. Így indult el a Magyar Gerincgyó­gyászati Társaság prevenciós programja 1995-ben, két céllal: az egyik a mindennapi testnevelés elérése, a másik a speciális tartásjavító torna minden gyerek részére a mindennapi testnevelés részeként.

Mi okozza a gerincproblémákat, a csontszerkezet romlását? Csak a mozgáshiány, avagy táplálkozással kapcsolatos összetevői is vannak?

A gyerekeken látható gyakori gerinceltérés a tartáshiba, melynek lényege az izmok nem megfelelő működése, a gerincet alkotó csontok elváltozása nélkül. Ezért a tartáshibák megelőzését a rendszeres mozgás jelenti, javítását pedig a speciális tartásjavító mozgásanyag rendszeres végzése a testnevelés részeként. A csontok kellő mésztartalma kialakulásának ideje a gyermekkorra esik, s ennek három előfeltétele van: naponkénti kellő mozgás, a táplálkozással elfogyasztandó kálcium, valamint a D-vitamin-szükséglet fedezése. Ha gyermekkorban nem alakul ki a megfelelő mésztartalom a csontozatban, akkor az később már nem pótolható, így felnőttkorra szinte biztosan megjelenik a csontok mészhiánya (osteoporosisa). A gyermekorvosok álláspontja szerint ma a gyermek- és fiatalkorban végig helyes a D-vitamin gyógyszer-formában történő bevitele, mivel a mai táplálékaink már nem tartalmaznak eleget belőle. Emellett a tavaszi hónapokban érdemes napozni (nyáron viszont csak 10-15 percet, azt is 11 óra előtt és 15 óra után).

Milyen mozgásra van szükség a mészhiány megelőzésére?

A felnőttkori mészhiány megelőzésére minden olyan mozgás megfelelő, amely a gravitáció ellenében történik, ugyanis ez az ingere a kálcium csontba épülésének. Az úszás – ahol nem érvényesül a teljes gravitáció – erre nem, viszont az izmok karbantartására nagyon jó.

 Miért tartja fontosnak a teljes körű egészségfejlesztés országos megvalósítását, illetve mitől „teljes körű” az Önök által kidolgozott program?

A népegészségügyi program elindításakor, 2001-ben, az Egészségügyi Minisztérium munkatársa lettem, és a népegészségügyi program szerzői közé is bekerülhettem. 2003-ban azt a feladatot kaptuk, hogy mindent tervezzünk meg, ami az iskolában a gyerekek egészségéhez szükséges, hiszen az iskolában 8-12 évig napi 8-10 órát, tehát nagyon sok időt töltenek el a gyerekek, és nem mindegy, hogy ez idő alatt az egészségüket javító vagy az egészségüket károsan befolyásoló hatások érik őket. Azért „teljes körű iskolai egészségfejlesztés” a neve az elkészült tervnek, mert ahhoz, hogy hatékony legyen, az egészség mindegyik kockázati tényezőjére ki kell terjednie, minden gyerekre vonatkoznia kell, a szülőket is be kell vonnia, és minden pedagógus számára feladatot kell jelentenie. Ezt a nemzetközi szakirodalomban „holisztikus”, azaz teljes körű megközelítésnek nevezik.

Melyek a teljes körű iskolai egészségfejlesztés legfontosabb alapelemei?

A négy elem, amely az egészséget meghatározó mindegyik tényezőre hat, a következő:

1. Az egészséges táplálkozás. Itt a szabályozáson múlik leginkább a dolog, olyan rendeleteken, hogy az egészséges táplálkozás elemei elvárássá legyenek a közétkeztetésben. Tehát nem lehet túl sós az étel, nem lehet túl zsíros, nem lehet benne fölöslegesen túl sok szénhidrát, tészta, kell benne lennie megfelelő mértékben zöldségnek, gyümölcsnek stb. Ezek óriási változások, hiszen már az óvodásoknál is elképesztő módon túlsózott ételeket adnak a gyerekeknek, s ez a magas vérnyomás előidézője. Itt is van a szülőnek és a pedagógusnak tennivalója, mert a szülő otthonról sokat segíthet abban, hogy a megváltozott büfé vagy a megváltozott közétkeztetés kínálatát a gyerekeivel, a családjával megszerettesse. Szerintem éppen ezért a szülőkkel is sokat kellene foglalkozni ahhoz, hogy értsék, mitől lesz egészségesebb a táplálkozás. A pedagógusoknak pedig biztosan vannak módszertani ötleteik arra, hogyan szerettessék meg a gyerekekkel az egészségesebb ételeket.

2. A mindennapos testmozgás, testnevelés. Ez kifejezetten iskolai és oktatásszervezési feladat. A mindennapos testnevelés bevezetése, az, hogy a köznevelési törvény ezt előírta, óriási dolog, de attól, hogy előírtuk a heti öt testnevelés órát, még nem biztos, hogy hatékonyan megvalósul. A mindennapos testnevelés, a mozgás szinte mindegyik mai civilizációs népbetegségünk megelőzésének az egyik leghatékonyabb eszköze. Arról nem is szólva, hogy a gyerekek tanulási eredményességét és a lelki egészségét is javítja. Tehát minden problémának az egyik legjobb megoldási módja a mindennapi testnevelés, ha jól csinálják, mert akkor a gyerekek egészségének a javítását szolgálja. Különböző orvosi szakterületekről összeállítottuk, hogy melyek a legfontosabb orvosi elvárások a mindennapos testnevelés iránt. Úgy vélem, fontos, hogy a szülők is tudjanak arról, melyek ezek az elvárások. Van mit fejleszteni a testnevelés tárgyi feltételein, azaz legyen tornaterem és abban megfelelő eszközök, és nagyon fontos a testnevelők kreativitása is, hiszen ahol van tornaterem, ott sem lesz elég, hogy minden osztály minden testnevelés órára bejusson. Fontos lenne e területen a pedagógusok alkotókész gondolkodása a környezeti adottságok (uszoda, teniszpálya, korcsolyapálya) kihasználására, és minél több sportág megismertetésére, hiszen mindent meg tudunk oldani, ha akarjuk. Egyébként még az iskolai kiskert művelése is kiváló testmozgás, amellett, hogy még az egészséges táplálkozásra és környezettudatosságra is kitűnően nevel.

3. A gyerekek lelki egészsége, tehát a személyiségfejlesztés oly módon, hogy az a lelki egészséget segítse elő. Ennek érdekében a pedagógusoknak a személyiségközpontú és más hasonlóan hatékony pedagógiai módszereket lenne jó alkalmazniuk, és nagyon fontos lenne a művészetek alkalmazása a gyermekek mindennapi életében, így az iskolai életben is.

4. Az egészségismeretek hatékony, bensővé válást eredményező átadása, az egészségtan oktatása. Ez az, ami a leghalványabban változott, pedig az ember egészségi állapota korunkban nagyon veszélyeztetett – talán a gyerekeké leginkább –, így fontos lenne a gyerekeket mielőbb felvértezni a veszélyek ellen. Hogy csak néhányat említsek a veszélyek közül: a családi kapcsolatok fellazulása, a gyerekek elmagányosodása, az internet, a televíziós csatornák adta veszélyek stb. Andrásovszky Barna főorvos úr és Vizy E. Szilveszter akadémiai elnökként megpróbálta elérni az egészségtan oktatásának főtantárgyként történő bevezetését, és több szakember vágyálma is ez volt, de sajnos most sem sikerült. Szerintem, ha nem főtantárgy, akkor más módokon, más pedagógiai eszközökkel, de meg kell oldani, hogy az egészségismeretek a gyerekek ismeretanyagába hatékonyan bekerüljenek. Lehet, hogy a gyerekek öntevékenységét bevonva például a mobiltelefonjaik lehetnének a hatékony oktatási eszközök (pl. készíthetnének olyan mobiltelefonos alkalmazást, amivel egyik dohányzó társukat segítenék a leszokásban).

Szükség van-e az új köznevelési törvény kapcsán a testnevelők képzésének módosítására, vagy elegendőek a továbbképzések?

Továbbképzésre biztosan szükség lesz, de szerintem ezeknek a dolgoknak már a testnevelők képzése során a megfelelő helyre kéne kerülniük. Ezek nem új elemek, hiszen a tartásjavító torna már nagyon régen elvárás lenne, de amennyire iskolaorvosi ellenőrzésekből én tudom, nem mindenhol végzik, tehát még mindig újszerűnek hat. A másik a relaxáció. Ez is talán már 1997 óta bent van az alaptantervben, de még mindig nem terjedt el, pedig nagyon fontos lenne, mivel a gyerekek életében nagyon sok a stressz, ráadásul a gátló stressz, amivel tudniuk kéne bánni, és a relaxáció egy egyszerűen megtanulható és megtanítható stresszkezelési módszer. A harmadik ilyen újdonságnak mondható elem a néptánc, bár több iskolában jó testnevelőkkel vagy néptáncosok bevonásával már eddig is táncoltak. Mi azt szeretnénk, orvosi elvárásaink egyike az, hogy minden gyermek számára legyen iskolai keretben néptánc, mert kiváló népegészségügyi hatása van. Mindezeket a testnevelők a kollégáiknak vagy akár a szülőknek is nyújthatnák a saját iskolájukban délutáni foglalkozások keretében.

Miért tartják orvosi szempontból hasznosnak a néptánc iskolai bevezetését, rendszeres oktatását?

A néptánc nagyon jó mozgás, tehát a mozgás összes hatását kiváltja és a lelki egészségre különlegesen jól hat. A néptáncban egyrészt a fiúnak és a lánynak más-más szerepe van, tehát már pici korában megszokja, hogy a fiúnak így, a lánynak meg amúgy kell viselkednie; ebből következik, hogy más szerepkör jut számukra az életben is – tehát ezt megtanulják anélkül, hogy egyetlen szót is szólni kellene. A néptánc minden magyarázat nélkül segíti a hazaszeretetre nevelést, a nemzeti érzés erősödését és erősítését, hiszen a saját hazájának a néptáncait táncolja, énekli, ezáltal egyre erősebben kötődik saját hagyományaihoz, ami a lelki egészégnek az egyik nagyon fontos eleme. A néptánc oktatását tehát nagyon fontosnak tartjuk.

Felmerül a kérdés, mi a helyzet az óvodásokkal, hiszen a gyerekek onnét kerülnek át az iskolába, sokszor már rossz testtartással.

Megdöbbentő dolog, de az óvodások között is a gyerekek kétharmadát érinti a tartáshiba. Tehát egyszerűen az izomzatuk nincsen úgy kifejlődve, ahogyan kellene, és ennek az oka a mi civilizált, motorizált világunk. Sajnos már az óvodás gyerek sem mozog annyit, amennyire az egészséges fejlődéshez szükség lenne, így a mozgásfejlődése nem tud úgy kibontakozni, mint kellene. Már az óvodákban is nagyon fontos lenne tudatosan odafigyelni arra, hogy mindennap megtartsák a testnevelés foglalkozásokat, és ezen belül a tartásjavítással is foglalkozzanak. Az óvónők közül a legjobbak már megtanulták nemcsak a tartásjavító, hanem a relaxációs gyakorlatokat is. Az óvodapedagógusok nagyon felkészültek, odafigyelnek ezekre a dolgokra, és az óvodákban még nincs órarendi nehézség sem, hogy jaj, hogy tegyem be ezeket a dolgokat. Szerintem az óvodákban a helyes irányba továbbfejlődni semmilyen nehézséget nem jelenthet, és az óvodáskorú gyerekek szülei még nagyon odafigyelnek a gyerekkel kapcsolatos dolgokra, tehát ott sokkal könnyebb a helyzet. Persze mindennek fontos előfeltétele, hogy az óvodában se csábuljanak el az óvónők a villanypásztor alkalmazására: a gyerekek ne nézzenek képernyőt!

Előadásaiban Ön mindig kiemeli a művészetek szerepét a személyiségfejlesztésben.

Zeneszerető ember vagyok, ezért van bennem különös érzékenység a téma iránt. Már a régi görögök is ismerték és felhasználták a művészetek szerepét a személyiségfejlesztésben. Sajnálatos, hogy az oktatásügyünk irányítói és szereplői számára eddig csak az volt a fontos, hogy a tantárgyak ismeretanyagát a gyerekek fejébe töltsék egy tölcséren keresztül. Ennél többől áll az oktatás és a nevelés! Ha az oktatás során külön időt szánnak az iskolákban a művészetekkel való foglalkozásra, úgy, hogy a gyerekek élményszerűen, alkotóan részt tudjanak benne venni, akkor könnyebben tanulják a tantárgyi tudnivalókat. Az agy ugyanis egy furcsa szerkezet, a két agyfélteke harmonikus fejlesztése azt szolgálja, hogy eredményesebben tud tanulni, a memória jobban működik, jobban vésődnek be a memórianyomok, és jobban elő is tudja hívni a gyerek, ha a jobb agyféltekét is fejlesztjük. Sőt még olyat is elő tud hívni, amit nem mondtak és nem tanítottak neki; ez az alkotókész gondolkodás. Ezt mind a művészetek alkalmazása eredményezi. Tehát a művészetek a jobb agyféltekét fejlesztik, amikor tantárgyat tanítunk, az meg a bal agyféltekét, és a kettőt együtt érdemes fejleszteni, akkor jön ki a legtöbb, legjobb eredmény az agyból. Tehát az a tanár, aki matematikát akar tanítani és minden szabadidőt arra fordít, mert még mindig nem tudja a sok gyerek, amit kéne, jobban tenné, ha kicsit mással foglalkoznának, rajzolnának, énekelnének (a néptáncot már emlegettük a testnevelés részeként), mert akkor könnyebben tudná azokat a tudnivalókat megtanítani diákjai számára, amelyeket eredetileg szeretett volna.

 Kodály Zoltán egész népéből szeretett volna embert faragni, és erre ajánlotta azt a módszert, amely szerint az éneklést-zenélést tanították az iskolákban. Minden nap volt énekóra, az öt énekórából az egyik néptánc volt, és az énekórákon az alapot a magyar népzene megismerése, a népdalok éneklése jelentette. Ezen kívül, akik ilyen iskolába jártak, közösen énekeltek és furulyáztak – mondhatom, furulyáztunk meg énekeltünk, mert én is ilyenbe jártam. Tudományos kutatások többször is bebizonyították, hogy a Kodály módszere szerinti mindennapi éneklés, zenélés fejleszti a gyerekek lelki egészségét, másrészt a tanulási eredményességét, sőt az a megdöbbentő, hogy még a társadalmi, otthonról hozott hátrányokat is megszünteti. Ki gondolná, hogy a lelki egészségre is hat, ha énekelünk? Pedig így van! Mert akik közösen zenélnek, együtt énekelnek, egymásra figyelnek, baráti közösséggé válnak, nincsenek klikkek, nincs kiközösítés – ez az egyik legszebb hatása. De a Kodály-módszer segített az otthonról hozott hátrányok leküzdésében, elősegítette az integrációt, így a társadalmi felzárkóztatásnak egy bizonyítottan hatékony eszköze; nem szólva arról, hogy a többi tantárgyat is könnyebben tanulják meg azok a gyerekek, akik rendszeresen közösen énekelnek. Mindannyiunknak sok tennivalónk és nagy felelősségünk van abban, hogy gyermekeink életrevaló, boldogulni képes, egészséges felnőtté váljanak.