A 2002-ben kulturális antropológusok által alapított Anthropolis Egyesület két fő tevékenysége a globális nevelés és a digitális történetmesélés köré szerveződik. Az egyesület rendszeresen tart módszertani képzéseket, akkreditált képzéseket, felnőttképzéseket, tanártovábbképzéseket és workshopokat is. Emellett foglalkozásokat kínálnak iskoláknak is, amelyeket személyesen valósítanak meg, továbbá oktatási segédanyagokat és tanári kézikönyveket is készítettek. Számos projektben vesznek részt, például létrehoztak egy nemi egyenlőséget segítő eszközrendszert, amely többek között arra szolgál, hogy az intézmények fel tudják mérni, hogy a nemi esélyegyenlőség mennyire valósul meg az iskolákban.
A Philosophy for Children (P4C) párbeszédalapú módszer A jövő iskolája (School of tomorrow) Erasmus+ projektjükhöz köthető, amelynek célja, hogy olyan ötleteket, gyakorlatokat, eszközöket mutasson be, amelyek segítenek megelőzni a diákok lemorzsolódását és elősegítik a motiválatlan tanulók visszaintegrálását az oktatásba. A P4C olyan tanulási és tanítási módszer, amely fokozza a diákok kritikai gondolkodását és kommunikációs képességeit egy olyan biztonságos tér létrehozásával, amelyben a párbeszéd céljait és irányait a diákok határozhatják meg. A programok célja nem végső konklúziók meghatározása, hanem maga a párbeszédre épülő folyamat, amely lehetővé teszi az empátia, az önbizalom, a kritikai gondolkodás, az együttműködés, a figyelem, az önállóság, a rugalmasság, a reflexiós és érvelési készség fejlesztését.
A foglalkozás bemelegítéssel, ráhangolódással indul; kevésbé összeszokott csoport esetén fontos szerepe van a feszült légkör feloldásának. A workshopon bemutatott bemelegítő játék egy számunkra fontos tárgy bemutatása volt arra fókuszálva, hogy az mit szimbolizál számunkra. A játékok lényege, hogy megmutassák, minden résztvevő fontos, mindenkinek lehetősége van beszélni, és a csoport tagjai együtt játszanak, gondolkodnak. Kialakulhat olyan csoportdinamizmus, ahol a résztvevők egymást szabályozzák, így a tanárnak kevésbé kell előtérbe kerülnie moderátorként.
A felszabadult légkör megteremtése után egy stimulus, egy gondolkodásra ösztönző inger indítja el a beszélgetést és gondolkodást. A stimulus lehet filmrészlet, kép, vers, történet, hír, zene; lényegében bármi a vizsgálat tárgyává válhat. Kevésbé gyakorlott pedagógusoknak ajánlják Robert Fisher Stories for Thinking című munkáját kiindulópontként. Az első gondolatokat, egyéni reakciókat először a teljes körben, majd ezt követően kisebb csoportokban oszthatják meg a résztvevők. A kisebb csoportokra való bontás célja, hogy közösen megfogalmazzanak egy olyan kérdést a stimulus kapcsán, amely a csoport minden tagját érdekli. Az egyetlen kikötés, hogy a kisebb csoportokban megfogalmazott kérdés nyitott, vagy ha tetszik, filozofikus legyen, azaz ne legyen rá egyértelmű, kétségbevonhatatlan válasz. Ezt követően a résztvevők a felmerülő kérdéseket megosztják egymással, ismét a teljes körben. Az összegyűjtött kérdésekből megszavazzák, hogy melyik az az egy, amelyről a legtöbben szeretnének beszélgetni. A kiválasztott kérdésről az egész csoport együtt gondolkodhat, reflektálva egymás felvetéseire. Az utolsó gondolatok elhangzása után lezárásként érdemes összegezni az elhangzottakat, és egyéni továbbgondolást segítő támpontokat adni. Az összegzéskor nemcsak a foglalkozás alatt tárgyalt kérdésről, hanem magáról a foglalkozásról is célszerű reflexiókat megosztani.
A foglalkozás alapja a biztonságos légkör megteremtése, amelyhez a szükséges alapszabályokat a beszélgetés elején rögzíteni kell. A szabályok közé tartozhat, hogy mindenki figyeljen a beszélőre, gondolják komolyan, amit mondanak, a résztvevők a beszélő szavaira reagáljanak és ne a személyére, kapjon mindenki esélyt a megszólalásra, és a legfontosabb: ami elhangzik, az a csoportban marad. Természetesen az adott csoport igényeinek függvényében kiegészíthető a lista. Érdemes lehet kiemelni, hogy mindenki megkapja a lehetőséget az aktív részvételre, megszólalásra, de nem kötelező élniük vele, nem muszáj hozzászólni a foglalkozáshoz.
A P4C módszer minden korosztálynál – akár felnőtteknél, adott esetben a szülőknél is – használható, és beépíthető a tananyag különböző pontjaiba. Hasznos módszereket kínál pedagógusok, iskolapszichológusok, iskolai szociális munkások számára is. Ajánlott a program rendszeres alkalmazása, hogy a résztvevők fokozatosan fejleszthessék készségeiket, gondolkodásukat és kreativitásukat.
