Az általános iskolás diákok internethasználata

Szöveg: Dr. Oláh Tibor kutatótanár, magyar nyelv és irodalom szakos vezetőtanár, Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium

A fenti kérdések és a rájuk adott válaszok a mai pedagógiai gondolkodás fontos részét képezik. Ez az írás a témához kapcsolódó általános megállapítások empirikus bizonyítását vagy cáfolatát igyekszik alátámasztani egy szűkebb korosztályos vizsgálatban. A kapott adatok hozzájárulhatnak a 13–14 éves korosztály digitális kultúrájának, kortársakkal folytatott tevékenységeinek, családi netes kapcsolatainak megismeréséhez, továbbá a már elvégzett Kid.comm kutatásokhoz, ezen túlmenően pedig a korosztályhoz kapcsolt iskolai oktató-nevelő munka látókörének kiszélesítéséhez.

Az online térben aktívan élő diákokkal a pedagógus olykor nem ért szót. Természetesen ez a szülőkre is igaz lehet. Sok esetben már nehéz – ezért is használom a duális tér fogalmát – kétféle valóságról beszélnünk, mivel a fiatalok számára ez a két tér gyakran összemosódik.

Egyre több diák használja okostelefonját az iskolában is. Vannak, akik beviszik saját laptopjukat, tabletjüket. Magyarországon (még) ritkább a saját laptop használata a tanórákon, mint külföldön, azonban nincsenek jelentős különbségek, csupán hangsúlyeltolódások.

Az utóbbi időben megnőtt az online kapcsolatok száma, esetenként felülmúlják a családi kapcsolatok számát és fontosságát is. A hagyományos ismerkedési lehetőségek köre nem biztos, hogy leszűkült, de a fiatalok nem használják ki őket.

A netes ismerősök sokszor az osztály- és iskolatársak közül kerülnek ki, főleg a fiúknál pedig gyakorta a közös játékok világából. Az internet a legkönnyebben elérhető, legstabilabb kommunikációs lehetőség. „Itt mindig meghallgat valaki, megértik a problémáimat” – hangzik el számtalanszor.

A fenti gondolatok alakították a vizsgálat keretét. A célcsoport kiválasztása azért esett a 13–14 éves korosztályra, mert valószínűsíthetően ez az a korcsoport, amelynek tagjainál már erőteljes különbségek mutatkoznak a valós és a digitális térben való létezés között.

A mérésben három fővárosi iskola hetedik osztályos tanulói vettek részt (N = 84; 39 fiú, 45 lány). A felmérésben a következő tézisekből, prekoncepciókból indultunk ki: (1) összefüggés van a kortárscsoport, a családi kapcsolatok és a személyes internethasználat között; (2) a diákok napi több órát is interneteznek, ami szabadidejük lényeges részét kitölti; (3) a fiúk és a lányok internethasználati szokásai között kimutatható különbségek vannak; (4) a fiatalok több időt töltenek az interneten, mint a kortárscsoporttal; (5) a szülők nem vagy alig ismerik gyermekeik internetezési szokásait.

Netes idő – digitális eszközök, felületek

Az internet könnyű kommunikációs lehetőséget biztosít. Mivel az iskolában nincs (elég) idő beszélgetni, a diákok otthon, digitális felületeket használnak ennek kiegészítésére. A napi internetezés egyik fő oka tehát a beszélgetés. A lányok ezért többet használják a netet, mint a fiúk, akik inkább játékprogramokkal töltik az időt (bár ezt megtehetik offline is).

Az 1. ábra a diákok internetezésre fordított idejét mutatja. A lányok mintegy harmada naponta 2-3 órát használja a netet, vagyis a tanítás után délutánjuk jelentős részét ezzel töltik. Egész pontosan: egyéb elfoglaltságaik (tanulás, olvasás stb.) mellett is jelen vannak online: a valós és a digitális jelenlét egyidejűleg érvényesül. Ez a kettőség egyre inkább jellemzi a felső tagozatos általános iskolások életét (de a középiskolásokét mindenképp).

A mérésben részt vevő lányoknak nagyjából a fele, a fiúknak pedig 40%-a egy óránál kevesebbet használja naponta az internetet. Ennek okai a tanulásban, az iskolai feladatok tudatosabb vállalásában és a sportolásban keresendők. Megjegyzendő, hogy az intenzív sportolást körülbelül erre az időszakra a gyerekek jelentős része abbahagyja. (A sport, az edzések és az iskolai tevékenységek által strukturált idő kevesbé enged teret a „kockulásnak” – ahogy a fiatalok nevezik a képernyőhöz kötött cselekvéseket.)

A netes tevékenységeket ez a korosztály legnagyobb arányban telefonon végzi. Emellett kisebb mértékben laptopot, tabletet használnak. Az asztali számítógép már a kevésbé praktikus eszközök között szerepel. A használt digitális eszközök között említik még a játékkonzolt és az e-bookot.

A családok mindennapi életének egyre inkább velejárója, hogy a családtagok valamilyen digitális eszközt kezelnek. A szülők jelentős része a számítógépet munkaeszközként használja. A válaszadók állítása szerint szüleik naponta általában 1-2 órát vannak online. A gyermekek már úgy nőnek fel, hogy a szüleiket számítógép előtt látják. Ezzel a család otthoni szociális képe is átrendeződik. A régi családi tevékenységek, háromgenerációs együttlétek mára már megszűnőben vannak. Ennek a generációnak már szinte egyértelmű a digitális alapú személyi jelenlét, de nem az a közös családi tevékenység.

Alapvetően elmondható, hogy az általános iskolás diákok elsősorban kommunikációra, képnézegetésre, filmnézésre és játékokra használják a netet. Emellett a feladatok gyors megoldásában segít a net. Az iskolai házi feladatot (adatkeresést, gyűjtőmunkát stb.) szinte kizárólag a neten végzik, az ott talált információkat megbízhatónak és hitelesnek ítélik.

Biztonságos internet

Vajon mennyire biztonságosak a diákok által látogatott oldalak, tisztában van-e ez a korosztály az internet veszélyeivel? A vizsgálatba bevont lányok 60%-ának már fiatalabb korában is volt Facebook-profilja, ez pedig csak úgy lehetséges, ha idősebbnek írták be magukat. Ezt sokan természetesnek veszik, (a web tematikus kiaknázása érdekében) nem sokat foglalkoznak a beépített biztonsági elemekkel.

A biztonságos internethasználat kapcsán merül fel a kérdés, hogy milyen szűrőket használnak a gyerekek. Ezt azonban inkább így tehetnénk fel: Ellenőrzik-e a szülők gyermekeik webes tartalmait?

A diákok úgy gondolják, hogy nem látogatnak olyan oldalakat, ahol ezekre szükség volna (válaszolták azok, akik folyamatosan képeket és videókat néznek a Youtube-on, az Instragramon vagy a Pinteresten). Többen úgy vélik, tudják magukat korlátozni, ők maguk a szűrő. Vajon tényleg ilyen tudatosan használnák a gyerekek az internetet? Sokan azt sem tudják, mit jelent a biztonsági szűrő. Egyesek szerint a tartalomszűrés a társalgásra vonatkozik, mások a vírusirtóval azonosították, néhányuk szerint pedig nem is megbízhatóak a szűrők.

Ennek alapján elmondható, hogy a fiatalok számos helyen az internet bármely tartalmával találkoz(hat)nak. Ezt tudtuk eddig is. Viszont az a tény, hogy egy diák sem mondta azt, hogy a szülei beállítottak a telefonján vagy a laptopján szűrőt, jól mutatja, hogy ebben a világban magukra vannak hagyva. Bár az internetet szerintük leginkább jellemző jelzők között (veszélyes, hasznos, unaloműző, szórakoztató) szerepelt a „veszélyes”, egyikük sem említette a különféle stabil, mozgó vagy felugró reklámokat, hirdetéseket, egyéb tartalmakat, amelyek esetenként erőszakos tartalmakat közvetítenek. Lehet, hogy ezeket már teljesen természetesnek tekintik. Nem derült ki a felmérésből a torrentoldalak használatának aránya sem.

A gyermekek és szüleik kapcsolata kisebb mértékben netes környezetben is mérhető, hiszen a szülők is egyre többet kommunikálnak gyermekeikkel a neten keresztül. Ez azonban többnyire kimerül a Viberen való kommunikációban, illetve a Facebook és a Google használatában. A szülők és gyermekeik digitális alapú kapcsolatának ábrázolására szolgál a 2. ábra.

A netes, digitális tevékenységekről való otthoni beszélgetések során a szülő képet kaphat gyermeke netes orientációiról. Ez egyfajta szabályozó, kontrollszerepű is lehet. A lányok inkább beszélgetnek (még) ebben az életkorban a szüleikkel az őket foglalkoztató témákról, mint a fiúk. Mivel a fiúknál ebben az életkorban nem annyira aktív a különböző oldalak látogatása, az ő online jelenlétük a szülők számára jobban nyomon követhető. A 13–14 éves korosztályi minta fele azonban egyáltalán nem beszél az őt foglalkoztató témákról a szüleivel; negyedénél a szülők nem tudják, milyen oldalakat használnak gyermekeik. A netes létet a fiatalok magánügyüknek tekintik.

Az is fontos kérdés, hogy a szülők mennyiben korlátozzák gyermekeik internethasználatát, amivel valamiféle természetes gátat képezhetnének annak érdekében, hogy gyermekeik internetes létét ellenőrizzék, és megelőzzék a függőség kialakulását. A lányok szabadabban használhatják a netet, mint a fiúk (akiknek valószínűleg a játékidejét igyekeznek korlátozni). A válaszadók több mint felénél a szülők nem szabnak meg netezési időkorlátot. Így a gyerekek életében ez az a tér, amelyet nem szabályoz sem az iskola, sem a szülők. Ugyanakkor a túlzott internethasználat káros lehet a számukra.

Iskolán kívüli kortárs és családi kapcsolatok

Sokan veszélyforrásnak tekintik a netes közösséget a családot felváltó volta miatt. Vajon beigazolódik-e ez az aggodalom? A virtuális kapcsolatok megismerésén túl figyeltük az iskolán kívüli családi és baráti kapcsolatok alakulását.

A 13–14 éves fiúknak már 15%-a egyszer sem megy kortárs közösségbe hetente (3. ábra). A kortárs közeg leginkább sportolási alkalmakat, szakköröket, iskolán kívüli találkozásokat jelöl. A fiúknál hamarabb jelentkezik az én bezáródása, ami egyértelmű kockázata a valós tér és idő szűkülésének, a digitális térben való aktivitás, az online és offline programok és csatornák mind erőteljesebb használatának. Arra sajnos nem terjed ki a mérés, hogy ez milyen mértékű az életkor függvényében. Feltételezhető, hogy a fiúk kortárs közegben eltöltött ideje később, 15–18 éves korban már jóval magasabb. Ennek oka a nemi és intellektuális érésben keresendő elsősorban.

A programok, applikációk használata a diákoknál nem- és életkorfüggő. A lányok gyakrabban használják a közösségi felületeket, üzenetküldő, képkereső csatornákat (Messenger, Instagram, Snapchat, Pinterest, Viber, Facebook). A fiúk viszont (általános és középiskolás korukban is) többet játszanak (Soccer16, Dream League, Empire, Swamp Attack stb.), és kevesebbet csevegnek. A legtöbben a Vibert, a Facebookot, a Youtube-ot és az Instagramot (leginkább a lányok) használják, gyakran látogatott oldalak még a Twitter, Deezer, Whatsapp, What if?, Timetable, Skype, Duolingo, Gmail.

 

A fiúknál kapott értékekhez képest a kortárs közösség fontossága a lányoknál erőteljes eltérést mutat. Náluk egyértelműen tartósabbak a személyközi kapcsolatok: többet találkoznak, több időt töltenek kortárs közösségben. A kortárscsoport nagyobb jelentőséggel bír, kevésbé zárkóznak magukba. Emellett az online kapcsolataik is intenzívebbek. Kevesebb időt töltenek online vagy offline játékokkal, fontosabbnak tartják a személyközi kapcsolatokat (4. ábra). Míg a fiúk 15%-a iskolán kívül egyetlen órát sem tölt kortársaival, 34%-a pedig csupán egyet, addig a lányok lényegesen többet, hetente 7-8 vagy akár több órát is kortárscsoportban (tánccal, sporttal, egyéb tevékenységgel) töltenek.

A fiúk és a lányok szabadidős tevékenységeinek különbsége azon túl, hogy mérési mintát ad a korosztályos vizsgálatokhoz, rámutat a fiatalok internethasználatának nemükből fakadó eltéréseire és az ebből adódó problémákra, pl. a párkapcsolatok nehézségeire.

A digitális és nem digitális közösségben (kortárscsoport, család) eltöltött idő összevetése elsősorban a fiatalok szociális térben elfoglalt helyét, szociális szerepeit jellemzi. A szociális tevékenységek egy része már digitális közegben zajlik, kortárscsoportban, nem pedig a generációk együttélésében, a kultúra hagyományozó átadása mellett. Felmerül a kérdés, hogy a digitális térben is aktív 13–14 éves diák netes ideje milyen viszonyban van a kortárscsoportban és a családban eltöltött idővel. Ezt mutatja az 5. ábra.

A kortársakkal töltött idő nagy része már az internetre tevődik át ennél a korosztálynál. (Az előrejelzések szerint ez az adat a későbbiekben még sokkal inkább ebbe az irányba fog haladni.) Az osztálytársakkal való kommunikáció az iskola után folytatódik az interneten (bár ez elsősorban a lányokra igaz, a fiúk kevésbé beszélgetnek egymással). A beszélgetések mellett egyre több időt és aktivitást foglal el a különféle megosztó oldalak nézegetése, a kép- és videómegosztás.

A 13–14 éves diákok szabadidejét egyre inkább az interneten töltött idő uralja, azaz a szocializációjukat ekkor már kezdi felváltani a net (nem pedig a kortárscsoport). A gyermekek számára a net egy végtelen kép- és filmtár. Ennek megismerése váltja fel a családot és/vagy a kortárscsoportot. A legtöbb gyermek azt nyilatkozta, szülei nem ismerik az összes, általa látogatott oldalt. Ezt a fajta inkognitójukat megtartják maguknak: a neten a maguk nem túl biztonságos útjait járják.

A digitális kommunikáció a 13–14 éveseknél

A levelezés és a csetelés mára összemosódott. A diákok körében ez a Messengeren vagy a Viberen való üzenetküldést jelenti, amit beszélgetésnek tekintenek. Elektronikus levelet már nem vagy alig írnak.

Ha összevetjük a számadatokat, azt láthatjuk, hogy a fiatalok nagyjából ugyanannyi időt töltenek el a kortársaikkal a közvetett internetes kommunikációban. Összevetve ezt az interneten eltöltött idővel, azt kapjuk, hogy minimum 4-6, de a megkérdezetteknek csaknem 30%-a 14–21 órát internetezik hetente (6. ábra).

Elmondható tehát, hogy a 13–14 éves korosztály már ugyanannyi időt érintkezik barátaival a neten, mint a valós életben. A netes kommunikációt gyors csetek, rövid üzenetek jelentik. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a kamaszkorra az internet a mindennapi tevékenységek, a szórakozás és a kommunikáció leggyakoribb közegévé válik.

A csetelés mellett átlagosan napi 0,5–2,5 órát, azaz a szabadidejük jelentős részét töltik online. A rokoni kapcsolatok gyengülnek. Több 13–14 éves fiúnak már nincs igénye a kortársakkal való együttlétre, legalábbis „offline” nem.

Mindezen adatok tudatában kijelenthetjük, hogy a mai 13–14 éves generáció teljes értékű internetes fogyasztóvá vált. Viszont ez nem jelent tudatos fogyasztói magatartást. Kiaknázzák a netet, ismerik a számukra fontos programokat.

Összegzés

A fiatalok internethez való viszonyát feltáró, reprezentatívnak nem tekinthető felmérés számos összetevőt vizsgált. Természetesen szélesebb körű és pontosabb lett volna a vizsgálat többféle településtípus tanulmányozásával, ez azonban meghaladta volna a felmérés kereteit. A globalizáció miatt a városi és a kisebb községi fiatalokat ugyanolyan hatások érik, de nem biztos, hogy ezek ugyanúgy érvényesülnek a család–kortárscsoport–iskola viszonyrendszerében.

A mérés során kiderült, hogy kapcsolat van a kortárscsoporttal eltöltött és az internetezésre fordított idő között. Annál a csoportnál, amelyiknél erőteljesebb kapcsolat van a kortárscsoporttal (lányok), több a csetelésre fordított idő is. Ahol viszont gyengébb a kapcsolat, a kommunikáció nem egyenlítődik ki a neten.

Általánosságban elmondható, hogy ez a korosztály sok időt tölt el a neten, többet, mint bármilyen más közösségben (családban, barátokkal). A duális tér fogalma értelmet nyer, hiszen a 13–14 éves korosztály a netes kapcsolatokat egyenrangúnak ítéli a valós térhez kapcsolódókkal. A fiúk esetében azonban kisebb mértékben van szó kapcsolati netezésről, az ott eltöltött idő más tevékenységekben merül ki. Ez életkori sajátosságokkal magyarázható.

Ennél a korosztálynál már egyre kisebb teret foglal el a család a mindennapi életben. A szülők sokszor azt sem tudják, milyen oldalakat látogat a gyermekük. Ez leginkább a fiúkra igaz. A korcsoportnak a tágabb családhoz való viszonya gyengébb.

A kiindulópontnak, gondolatébresztőnek tekinthető felmérés adatai felhasználhatóak az oktató-nevelő munkában. Ha a pedagógia a korosztály érdeklődését, digitális kultúráját, a világhoz, a közösségekhez való viszonyát valóban közelíteni szeretné az elvárásaihoz, a tananyag követelményeihez, akkor pedagógiájának orientációin is változtatni kell.

Irodalom

Benedek András: Tanulás és tudás a digitális korban. Magyar Tudomány, 2007, 9. sz., 1159–1162. http://www.matud.iif.hu/07sze.html (2019. 10. 30.)

Dessewfy Tibor et al.: „A digitális jövő térképe”. A magyar társdalom és az internet. Ithaka–ITTK–TÁRKI, 2004. http://old.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a688.pdf (2019. 10. 30.)

Fehér Péter – Hornyák Judit: Netgeneráció 2010. Egy felmérés tanulságai. http://www.scribd.com/doc/48558319/Feher-Peter-Hornyak-Zsolt-Net-Generation-2010 (2019. 10. 30.)

Fehér Péter – Hornyák Judit: 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás, avagy a Netgeneráció 2010 kutatás tapasztalatai. In: Ollé János (szerk.): III. Oktatás Informatikai Konferencia Tanulmánykötet. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 2011, 101–110.

F. Lassú Zsuzsa – Serfőző Mónika: Társas kapcsolatok korunk iskolájában. Gyermeknevelés, 2015, 3. évf., 1. sz., 102–117. http://epa.oszk.hu/02400/02411/00005/pdf/EPA02411_gyermekneveles_2015_1_102-117.pdf (2019. 10. 30.)

Fülöp Hajnalka: Digitális kultúra, magyar kultúra – ki viszi át a másik partra…? http://saferinternet.hu/digitalis-kultura-magyar-kultura-ki-viszi-at-a-masik-partra (2019. 10. 30.)

Fülöp Hajnalka: Szemtől szemben az „Arcok könyvében”. Modern Iskola, 2010, 4. évf., 5. sz. 22–25.

Hunya Márta (szerk.): Iskolaportrék. Iskolák az IKT-használat tükrében. Budapest: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 2011.

Kid.Comm 2 kutatási eredmények – a 8-14 éves gyerekek médiahasználati szokásai. Budapest: Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanács, 2012. http://nmhh.hu/dokumentum/109098/1337777607kid_com.pdf (2019. 10. 30.)

Lénárd András: A digitális kor gyermekei. Gyermeknevelés, 2015, 3. évf., 1. sz., 74–83.

Lukács Andrea – Gál Brigitta – Sasvári Péter: Problémás internethasználat vizsgálata 10-15 éves általános iskolás tanulóknál. Egészségtudományi Közlemények, 2017, 7. évf., 2. sz., 21–27. https://matarka.hu/koz/ISSN_2063-2142/7k_2sz_2017/ISSN_2063-2142_7k_2sz_2017_021-027.pdf (2019. 10. 30.)

Ollé János: A digitális állampolgárság értelmezése és fejlesztési lehetőségei. Oktatás–Informatika, 2013, 1–2. sz. http://www.oktatas-informatika.hu/2012/07/olle-janos-a-digitalis-allampolgarsag-ertelmezese-es-fejlesztesi-lehetosegei/ (2019. 10. 30.)

Pál Eszter (szerk.): a Z generációról… irodalmi áttekintés. Pécs: Pécsi Tudományegyetem, 2013. http://www.zgeneracio.hu/tanulmanyok (2019. 10. 30.)

Rét Zsófia: Az információs társadalommal kapcsolatos alapvető mutatók és aktuális kérdések vizsgálata 2003 decemberében – Kutatásjelentés. Budapest: TÁRKI, 2004. http://www.informatika.gkm.gov.hu/data/33504/IT_gyorsjelentes_2003_12.pdf (2019. 10. 30.)

Simon Gabriella: Az iskolai tudás és az internet. http://www.kre.hu/ebook/dmdocuments/oktatasi_segedanyag/chap_16.html (2019. 10. 30.)

Török Balázs: A diákok számítógép-használati szokásai – internetezés és elektronikus levelezés. Új Pedagógiai Szemle, 2001, 51. évf., 7–8. sz., 105–122. http://epa.oszk.hu/00000/00035/00051/2001-07-it-Torok-Diakok.html (2019. 10. 30.)