Kristófné Vidók Margit
Március 15.
Vannak napok, melyet nem felejtünk el,
felvillan fénye mindig, mint csodajel,
örökké fénylő csillagként ragyognak,
új reményt adva születő napoknak.
Régi márciust fűtötte szenvedély,
bátor ifjakban izzott lelkesedés,
a költő szavára egy nemzet felelt,
szabadságot kért, melyet kiérdemelt.
Ibolyaillatú, tündöklő tavasz,
lobogó zászló, nemzetiszín szalag,
erő, hit, remény, mi belőle árad,
és a szabadságvágy újra feltámad.
Legyen mindig példa hősies tettük,
március eszméjét el nem felejtjük,
és míg magyar szív dobog e hazában,
remény is csillan az ég ablakában.
Barabás Miklós korabeli művén a nemzeti hagyományt teremtő pántlikás kokárdával díszített Jókai, Petőfi és Vasvári, a Landerer és Heckenast-féle nyomda előtt állva, az esőben tolongó sokaságnak a szabad sajtó első termékét, a Nemzeti dalt osztogatja (Forrás: PIM)
