Attól félsz, amit nem ismersz

– Kiknek szól a program, és hogyan lehet bekerülni?

– A célközönség a középiskolások, mivel a jogi és bírósági ismeretek átadása számukra hatékonyabb, mint fiatalabb társaiknak. Általában mi keressük meg az iskolákat, de most, hogy népszerű lett a program, már ők is jelentkeznek nálunk. A program célja a különböző jogágak és a bírósági szervezet bemutatása, hiszen a fiatalok életük során kapcsolatba kerülhetnek a bírósággal, akár tanúként, vagy egy egyszerű cégalapításkor. Az előadás alatt kitérek a büntetőjogra, amiről leggyakrabban csak különféle amerikai televíziós krimisorozatokból szereznek információkat. Itt megbeszéljük az angolszász és a kontinentális európai jogrendszer közti különbségeket, illetve azt is elmondom nekik például, hogy a tanúnak kötelező az igazságot elmondania, míg a gyanúsítottnak nem feltétlenül.

– Mennyire nyitottak erre a témára a tanulók?

– Olyan iskolai cselekményeket is felhozok példaként, amiket lehet, hogy többen meg is tettek életük során, anélkül, hogy tudták volna, hogy az bűncselekmény. Itt egyrészt a közösségi oldalak adta veszélyekre gondolok, mivel többségük feltölthetett már olyan képet, amit a társa nem akart, vagy egy másik személyről ugyanolyan névvel létrehozott egy profilt. De ugyanilyen bűntettnek számít az orvosi igazolás hamisítása vagy csak egy szál füves cigi elszívása, amiért két évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható a diák; vagy akár három évet jelenthet az, ha egyikük arra kényszeríti társát, hogy békaügetésben menjen végig a folyosón, hiszen ez a kényszerítés kategóriájába tartozik.

– Az előadás mennyire interaktív?

– Van, hogy egy osztálynak tartunk előadást, ez mindig interaktívabb, mint mikor egy egész évfolyamnak. Az egyik legnépszerűbb része az előadásnak a perszimuláció. Ekkor egy megtörtént eset ügyiratát anonimizált formában szétosztom közöttük a szerepekkel együtt, és imitáljuk a tárgyalást úgy, ahogy az a valóságban is folyna. Rendkívül érdekes, hogy az esetek többségében ugyanazt az ítéletet hozzák meg, mint amit az eredeti ügyben hozott a bíróság. Ezt követően arra is lehetőségük van, hogy eljöjjenek egy rendes tárgyalásra, és végighallgassák azt, hiszen a tárgyalások a legtöbb esetben szabadon látogathatóak. Ekkor rendszerint megdöbbennek, mivel teljesen más a televízióban látni valakit bilincsben vonulni, és megint más, mikor közvetlenül előttük csörög kar- és lábbilincsben egy gyilkos.

– A fiatalok mellett a tanárok megszólítása is célja a programnak?

– Próbáljuk kiterjeszteni rájuk is, ugyanis nagyon sokszor ők sincsenek tisztában azzal, ha a diák bűncselekményt követett el, és főleg azzal, ha a pedagógus személyiségi jogait sértik meg.

– Milyen visszajelzések érkeztek eddig?

– Abszolút pozitív. Akikhez már többször mentünk vissza, jó volt látni, hogy sokkal nyitottabbak, több kérdésük van. A legaktívabbak talán akkor voltak a diákok, amikor börtönbe, illetve javítóintézetbe látogattunk, hiszen ez is a program egyik eleme. Ekkor szembesülnek azzal, hogy például a fegyházakban heti egyszer van melegvizes fürdés, ami már két év letöltendő szabadságvesztés esetén is elég elviselhetetlennek tűnik.

– Akadt esetleg olyan diák, aki már érintett volt valamilyen komolyabb bűncselekményben?

– A tanárokkal rendszeresen beszélgetek az előadás után, ők elmondták, hogy bizony akadt olyan fiatal, akit lopással vagy kábítószer-eladással vádoltak. Fiatalkorúak esetén ilyenkor környezettanulmányt kell készíteni, és be kell kérni a pedagógiai véleményt is.