Olvasási idő: 
7 perc
Author

Amikor a gyerek pozitív visszajelzést küld

A távoktatás újfajta pedagógiai megközelítést kíván a tanároktól, két területen pedig – az alsó tagozatos kisdiákoknál és a készségtárgyak vonatkozásában – különösen nagy kihívást jelent. Péterffy Ágnes, a budapesti Hegedüs Géza Általános Iskola tanítója saját gyakorlata alapján mutatja be, hogy a sikeres rajz- és technikaoktatás, valamint a szervezett szabadidő tartalmas eltöltése a nehezítő körülmények esetében sem lehetetlen.

Milyen digitális csatornán és milyen formában tartja az iskola a kapcsolatot az osztályokkal? Az alsó tagozatos diákok hatékony digitális oktatása milyen mértékben épül a támogató szülői háttérre?

Minden osztály számára a digitális tanteremben (Google Classroom) található tantárgyak vagy kurzusok biztosítják az aktuális tananyaghoz tartozó feladatokat, információkat, értékeléseket. Ehhez mindenkinek Google-fiókkal kell rendelkeznie. A Google cég nemzetközi és országos irányelvek mentén engedi a felhasználóit csatlakozni. Magyarországon ez azt jelenti, hogy 13 éves kor alatt hivatalosan csak úgy csatlakozhat valaki, hogy valamelyik szülője hoz létre neki fiókot. Ezek a fiókok korlátozott felhasználói jogokkal rendelkeznek és kötelező szülői felügyelet alá tartoznak. Így a kisdiákok nem tölthetnek le akármilyen filmet, nem vásárolhatnak akármilyen játékot, és nem nézhetik a Youtube-ot sem, helyette csak az ún. Youtube Kids alkalmazást használhatják, ahol biztosan olyan tartalmak vannak, amik gyerekeknek valók. Mindezt figyelembe véve bizonyos funkciók használatához a többség számára elengedhetetlen a támogató szülői háttér.

A fentiek mellett szabadon választható egyéb platform is, mint például a Redmenta, Zoom, Discord stb. Természetesen a KRÉTA rendszer levelezési felülete jelenti esetünkben a hivatalos kapcsolattartás alapját.

Ez a kapcsolattartási mód az Ön által tanított készségtárgyak vonatkozásában milyen előnyöket és milyen hátrányokat hordoz magában?

Talán a készségtárgyak vonatkozásában van legkevesebb hátránya ennek a „kényszerű” kapcsolattartási módnak. Vannak olyan felületek, ahol egy-egy munkafolyamat bemutatása rendkívül részletes és épp ezért jól működik, ami előny, sőt megszokott az iskolában tartott órák szemléltetésében is. A hátrány talán az, hogy nem látjuk lépésről lépésre a munka folyamatát, így egy esetleges hibára, olyan lépésre, amit rosszul végez a gyerek, sem tudjuk munka közben felhívni a figyelmet.

Mit gondol, az említett tantárgyak vonatkozásában, a tanító-tanuló személyes, fizikai kapcsolata nélkül is működhet a készségek és képességek kibontakoztatása, vagy a távoktatás a rajz, technika tantárgyak esetében – jellegüknél fogva – kevésbé lehet eredményes?

Az egyértelmű válaszom az, hogy nem csupán működhet, hanem működik, mégpedig személyes tapasztalatom alapján jobban, mint ahogy korábban magam is gondoltam volna. Persze azt, hogy személyes kontaktus útján hatékonyabb az oktatás, talán nem kell bizonygatni, és ez nem is igazán tantárgyfüggő. Viszont számomra mindennél fontosabb, hogy egy feladat elvégzése után a gyerekek nagy többsége olyan visszajelzéseket, kommenteket küld, hogy: de jó volt ez a feladat, vagy nagyon tetszett ez a technika, többet is csináltam! Volt arra is példa, hogy úgy kaptam vissza az elvégzett feladat fotóit, hogy négy képet küldtek; egyik a gyereké, másik a hugié, harmadik apáé, a negyedik pedig anyáé! Azt gondolom, ennél nagyobb eredményt nem is várhatunk jelen körülmények között!

Meddig és mivel tartható fenn a kisiskolások figyelme? Hogyan ösztönözhető az otthoni aktvitásuk a rajz és technika tárgyak esetében?

A figyelem fenntartása minden esetben a gyerek aktuális állapotától függ. Ezért azt szoktam javasolni, hogy ezeket a feladatokat a délutáni időszakra hagyják, amikor pihentebbek. Az ösztönzés pedig számomra rendkívül kézenfekvő: elsősorban olyan típusú feladatot kell választanunk, ami az otthoni körülmények és lehetőségek keretein belül kivitelezhető. Aki böngészi az ilyen típusú kézműves videókat, számtalan lehetőséget talál arra, hogyan lehet egyszerű eszközökkel művészi alkotásokat létrehozni a gyerekek szintjén, amit akár a szobájuk falára is szívesen feltesznek. A teljesség igénye nélkül festettünk fürdőszivaccsal, szívószállal, bevagdosott wc-papír-gurigával, levéllel, spárgával, viasszal, de sorolhatnám még tovább a különböző technikákat. A gyerekek mint a szivacs, úgy szívják magukba mindezt, és itt tulajdonképpen maga a választás az, ami ösztönző, mert érdekes.

A megszokott pedagógiai eszköztárban lévő ellenőrzés, számonkérés a gyerekek távoktatása során milyen szerepet játszik?

Személy szerint a rendszeres ellenőrzést és értékelést tartom a legfontosabb mozzanatnak az oktatás folyamatában, és teljesen mindegy, hogy iskolában vagy a távoktatásban használjuk, mert ez elengedhetetlen. A legjobb kapcsolat, amivel információt kapunk a gyerek aktuális tudásáról, készségeiről, állapotáról. Ez határozza meg, miben, és mit kell tennünk a továbbhaladás érdekében. Nem elhanyagolandó az sem, hogy kiváló motiváló eszköz is abban az esetben, ha jól használjuk.

Hogyan oldható meg az egész napos iskola az új helyzetben? Adódna a válasz, hogy ez a feladat jelen helyzetben áttevődik a szülőkre. Így van?

Szerencsés helyzetben vagyok, mert az általam tanított gyerekek igénylik, hogy küldjek számukra olyan anyagot, feladatot, filmajánlót, játékötletet heti szinten, ami a délutáni elfoglaltságukat színesíti. Nem csupán a gyerekektől, de a szülőktől is sok esetben olyan visszajelzéseket kapok, hogy amit kapnak tőlem, mindent megcsinálnak, elolvasnak, megnéznek, pedig nem kötelező! Erről az a véleményem, hogy jól kell ismernünk a gyerekeket ahhoz, hogy fel tudjuk mérni, mi az elég, és mi az, ami már teher. Remélem, hogy az is motiválja majd őket, hogy a legjobb munkákból egy szép kiállítást készítünk majd a suliban, ha ennek a rendkívüli helyzetnek vége lesz.