Alprogramok a Komplex Alapprogramban

Magyar István

Mi volt az alprogramok létrehozásának indoka?

A Komplex Alapprogramot öt alprogram erősíti, ezeken keresztül valósul meg a módszertani megújulás. Az Életgyakorlat-alapú, a Digitális alapú, a Testmozgásalapú, a Logikaalapú és a Művészetalapú alprogram koncepcióját a fejlesztési fázisban a fejlesztők konszenzussal alakították ki, mert úgy gondolták, ezek azok a területek, amelyek segíthetik a végső célok elérését. Az alprogramok jellemzően két szinten jelennek meg az iskolában. Egyrészt délutáni foglalkozások keretében gazdagítják az ismereteket, és fejlesztik a program fő célkitűzéseiben szereplő készségeket, képességeket. Másrészt megjelennek a délelőtti tanítási órákon is, az ún. komplex órák keretében. Ezek a Nemzeti alaptanterv (NAT) alapján felépülő, a hagyományos tananyagot feldolgozó tanítási órák, azonban egy, két, maximum három alprogrami tartalom is megjelenik rajtuk.

Bemutatná röviden az egyes alprogramokat?

Természetesen. A Testmozgásalapú alprogram az egyetlen olyan alprogram, amely a komplex órák mellett konkrét tanítási órához is kötődik, hiszen a fejlesztők a testnevelésórák megújítására, élményszerűvé tételére is gondoltak. Emellett célul tűzték ki, hogy a mozgásos tanulás osztálytermi környezetben is megvalósulhasson, de törekedtek a mozgásos szabadidős tevékenységek újszerű megszervezésére is. Nyilvánvaló, hogy ezek a tartalmak eddig is jelen voltak az iskolában, azonban nem voltak ilyen koherensen, a legmodernebb elképzelések alapján átgondolva. Az alapprogram az iskolában előforduló mindenfajta testmozgásra támaszkodik, célja, hogy az élményszerű testmozgást, a mozgásos tanuláson alapuló módszereket integrálja a tanítási folyamatba, legfőképp pedig az, hogy a gyerekekben alapvető szükségletként jelenjen meg a fizikai aktivitás, hiszen tudjuk, milyen fontos, hogy egészségtudatos életmódot folytassanak a későbbiekben is.

Az Életgyakorlat-alapú alprogram kifejezetten az életben hasznosítható kompetenciák fejlesztésére koncentrál, tehát nem az iskolai beválást vették alapul a fejlesztők. Hat tartalmi csomópont mentén alakították ki az alprogramot, ezek az egészséges életmód, a környezettudatosság, az állampolgári felelősség, az életút-támogató pályaorientáció, a család- és párválasztás, az érzelmi intelligencia fejlesztése és a szociális készségfejlesztés. Ezeket szintén újfajta szemlélet alapján dolgozzák fel az iskolákban.

A Művészetalapú alprogrammal kapcsolatban nagyon fontos hangsúlyozni, hogy nem a művészképzésre koncentrál, tehát nem kíván konkurálni az alapfokú művészeti intézményekkel, hanem a művészet eszközeivel szeretné a gyerekek személyiségét fejleszteni. Valamennyi művészeti ág megjelenik a foglalkozásokon, tehát kifejezetten komplex alprogramról van szó.

A Logikaalapú alprogram sem egy konkrét tanítási órához kötődik, hanem a logika, azon belül is a problémamegoldó gondolkodás fejlesztése a cél, ami nem könnyű feladat. Az alprogrami foglalkozásokon a táblás játékoktól kezdve a kártyajátékokig, illetve a tantervi tartalmak játékos feldolgozásán keresztül is kiválóan lehet fejleszteni a gyerekek kompetenciáit.

A Digitális alapú alprogram jelentőségét talán nem kell hangsúlyoznom, hiszen rohamos léptékkel fejlődik a technológia, a gyerekek már egészen kiskoruktól kezdve ebben a digitális környezetben nőnek fel, és ezért az iskola sem zárkózhat el ezeknek az eszközöknek a használatától. Nagyon sok negatív példa is van ugyan, például a túlzott eszközfüggőség, de mi éppen ezeket szeretnénk kiküszöbölni. Az alprogram is olyan területekre összpontosít, amelyeken a gyerekeknek erős a motivációjuk (pl. a Facebook oktatási célú felhasználása történelem- vagy magyarórán, amikor a diákoknak a tananyagban szereplő személy profilját kell megalkotniuk). Emellett újszerű nevelési elvek mentén igyekszünk megtanítani a tudatos eszközhasználatot úgy, ahogy azt elvárjuk a jövő generációjától.

Miként tudnak majd igazodni az alprogramok az új Nemzeti alaptantervhez? Tervezik az alapprogram felülvizsgálatát?

Igen, mindenképpen. Az új Nemzeti alaptantervnek való megfeleltetés alapvető célkitűzésünk volt már a program elindításakor. Amikor az új NAT megjelenik, és bevezetik az intézményekben, akkor a KAP-ot is újra áttekintjük, és a megváltozott tantervi tartalmakhoz igazítjuk.

Jelenleg is folyik egy korrekciós szakasz. Az első év tapasztalatai alapján mit tud elmondani az alprogramokról? Miért van szükség korrekciókra?

A program kezdetén a fejlesztők két éven keresztül igyekeztek körültekintően, minden szempontot figyelembe véve kialakítani az elképzelésüket. A fejlesztési folyamat azonban nem zárult le, hiszen az alprogramokat éles helyzetben, tantermi környezetben is ki kellett próbálni. Erre – mintegy úttörőként – 68 intézmény vállalkozott a most lezárult, 2018/2019-es tanévben. Ezek az iskolák vállalták, hogy egy éven keresztül folyamatosan visszajelzést adnak nekünk a tapasztalataikról, melyeket a Mérés, Értékelés Munkacsoport összegzett. A mostani korrekció gyakorlatilag az egyéves kipróbálási szakasz tapasztalatai alapján történik. Kisebb-nagyobb módosításokat hajtunk végre, a legfontosabb viszont az, hogy azok az intézmények, amelyek a következő tanévben, tehát 2019 szeptemberétől vezetik be a programot, már olyan dokumentumokkal találkozhassanak, amelyeket az elmúlt év tapasztalatai alapján frissítettünk. Tehát a nyár folyamán az összes alprogrami, komplex órai és DFHT-s (Differenciált fejlesztés heterogén tanulócsoportban) anyag korrekción megy át.

Ön a képzések, felkészítések rendszeres résztvevője. Milyen visszajelzések érkeznek a pedagógusoktól?

Nagyon széles a paletta. Egyrészt a köztudatban az él, hogy ha egy pedagógus elvégez egy továbbképzést, akkor azzal gyakorlatilag már el is sajátította az anyagot, és képes is alkalmazni. A pilot- (kísérleti) év azonban megmutatta, hogy nálunk ez nem így van. Itt egy hosszabb folyamatról van szó. Már a képzéseken is rengeteg kérdés merült fel a pedagógus kollégákban, a bevezetés, a tanítás során pedig ezek újból felvetődtek. Olyan alapvető kérdéseket is feltesznek, mint hogy mi az a komplex óra, mi az alprogramok jelentősége, de a módszertani kiadványokkal kapcsolatban is sok visszajelzést kapunk. Sokszor másként gondolják az azokban foglaltakat, esetleg egy iskola pedagógusa szerint az adott módszer náluk nem alkalmazható. Erre mindig azt mondom, hogy bár nincsen két egyforma iskola, a fejlesztés során nyilván nem lehetett minden tényezőt figyelembe venni. A fejlesztők egy átfogó koncepciót igyekeztek kialakítani, a mostani korrekciós szakaszban ellenben már van lehetőségünk a finomhangolásra.

A visszajelzések során felvetődnek olyan koncepcionális kérdések is, mint hogy miként tudják a Komplex Alapprogram egyes elemeit bevezetni az iskolák. Vannak ugyanis intézmények, melyek ezt gond nélkül meg tudják valósítani, míg másoknak ez nehezebb. Ezért nagyon fontos az adaptivitás, hiszen nem az iskolát kell a KAP-hoz igazítani, hanem éppen fordítva. Nyilván vannak a programnak olyan területei, ahol ezt könnyebben meg lehet tenni, például eldönteni, hogy hányszor legyen egy héten ráhangolódó beszélgetés, vagy hogy az alprogramok délutánonként miként szervezhetőek meg. Ezekben viszonylag rugalmas a rendszer. Vannak azonban olyan elemek is – például a DFHT tanítási-tanulási stratégia –, amelyek a program lényegét adják, ezeket mindenképpen be kell vezetni.

Ahhoz, hogy valaki alprogrami foglalkozásokat tarthasson, el kell végeznie az adott alprogrami képzést. Mi történik egy-egy ilyen képzésen?

Mi a Komplex Alapprogramban nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a pedagógusok mindig előre tudják, mi fog történni egy-egy képzés alkalmával. Jellemzően valamennyi továbbképzés blended típusú, 30 órás, ebből 10 óra távoktatás, 20 óra kontaktóra. Az e-learning képzésben az alprogramok koncepciói lettek feltöltve egy elektronikus felületre. A kontaktórákon a korábban már a távoktatáson elsajátított tananyag gyakorlati megismerése történik, ennek megfelelően az Életgyakorlat-alapú alprogram esetén például egy konkrét alprogrami foglalkozást élhetnek át a résztvevők képzésvezető segítségével. Ezt később közösen kielemzik, megbeszélik, hogy mi miért történt, és miért éppen azt a módszert használták. A továbbképzések végén az adott alprogram vagy egy komplex óra foglalkozástervét kell elkészíteni. A képzést követően azonban a pedagógusok segítségére van a Szakmai Támogatórendszer (SZTR), melyben jellemzően a fejlesztők vagy a képzésvezetők vesznek részt. Ők évközben az iskolák kérésére kilátogatnak az intézményekbe, azonban fontos hangsúlyozni, hogy ezek nem minősítő jellegű látogatások. Eddig egyébként 83 életgyakorlat-alapú alprogrami képzésen vagyunk túl, melyeken 13 képző kolléga irányításával több mint 1500 pedagógus szerzett tanúsítványt. A visszajelzések pozitívak, a résztvevők alapvetően elégedettek a képzéseinkkel.

Az elmúlt időszakból már bőven rendelkezésre állnak óravázlatok, jó gyakorlatok. Mit lát, a pedagógusok motiváltak abban, hogy megosszák egymással a módszereiket?

Igen, erre egyrészt nagyon nagy az igény, másrészt kialakulóban van egy hálózatosodás, vagyis a kollégák összedolgoznak. Az egész rendszer úgy van kitalálva, hogy amikor egy-egy intézményt meglátogatunk, akkor a beszélgetéseken nemcsak az adott intézmény tantestülete vesz részt, hanem a közvetlen környezetében működő, kis földrajzi távolságban lévő iskolákból is érkeznek pedagógusok. Ezeken a találkozókon mindig tapasztalatot cserélnek, megosztják egymással jó gyakorlataikat, ami rendkívül hasznos és előremutató.

Ha valaki belecsöppenne egy Életgyakorlat-alapú alprogrami foglalkozásba, mit tapasztalna, hogyan épül fel egy ilyen óra?

Alapvetően a DFHT-módszertant alkalmazzuk. Az Életgyakorlat-alapú foglalkozásokon olyan szituációkat hozunk létre, amelyekben a gyerekeknek meg kell nyilvánulniuk, tehát beszéltetjük őket, mert azt gondoljuk, a gondolkodásukat ez fejleszti a legjobban. Célunk, hogy a mindennapi életben felvetődő kérdésekre is minél több választ kaphassanak a gyerekek úgy, hogy közben nem minősítjük egyik választ sem, csupán minden résztvevő elmondja a saját véleményét. Hiszen az a jó, ha minél több megoldási módot ismer a diák, majd eldönti, hogy melyik lesz neki a legmegfelelőbb. A foglalkozásokon nagyon gyakori a vita, a megbeszélés, a bemutatás mint módszer, tehát a különböző, korábban már említett hat témakört ezek segítségével dolgozzuk fel. Ezt nagyon fontos és hangsúlyos újításnak tartom, hiszen egészen eddig az a felfogás uralkodott, hogy a tanórákon a gyerek akkor jó, ha csendben van, minél kevesebbet szólal meg. Az utóbbi időben történt már ugyan kísérlet ennek a megváltoztatására, ám ez csak apró lépésekkel megy át az iskolai gyakorlatba. Mi az Életgyakorlat-alapú alprogramban, a DFHT-val és a KIP-pel (Komplex Instrukciós Program) együtt éppen ezen szeretnénk változtatni. Azért, hogy aktív, kommunikatív gyerekeket neveljünk.

Milyen hosszabb távú terveik vannak az alprogrammal kapcsolatban? 

Az Életgyakorlat-alapú alprogramnál azt tapasztaltuk, hogy a pedagógusoknak nagyon nagy igényük van újabb módszertani kiadványokra, amelyek segítik pontosan megérteni és a napi gyakorlatba átültetni a módszertant. Ez azért is fontos, mert most már van rálátásunk, tudjuk, mi az, ami a valóságban problémát jelent a pedagógusoknak, amit az eredeti fejlesztésnél nem tudhattunk. Terveink között szerepel, hogy az összes alprogramot áttekintjük, és a tapasztalatok alapján továbbfejlesztjük.

(Az interjú 2019. augusztus 10-én készült.)

 

Az előzőekben részletezett Életgyakorlat-alapú alprogramon túl a további alprogramok eddigi eredményei és tervei:

TESTMOZGÁSALAPÚ ALPROGRAM

Az elmúlt tanév igazi próbája volt a Testmozgásalapú alprogramnak, hiszen olyan korábbi, nagy jelentőségű oktatás-szakpolitikai fejlesztésekhez kapcsolódik, mint például a mindennapos testnevelés bevezetése. Az első tanév tapasztalatait összegezve elmondható, hogy a fejlesztés a kitűzött célokat megvalósította, az iskolai implementáció jól sikerült. Ma már nem mondhatjuk, hogy a mindennapos testnevelés újszerű lenne, ugyanakkor az iskolai szintű megvalósítása sokféle. Itt jelenik meg a program értéke és kettőssége: egyrészt önálló alprogram, másrészt a mindennapos testnevelés megvalósításához nyújt megoldási javaslatokat az alprogram két tartalmi eleme is, a testnevelésóra módszertanra épülő tartalmi fejlesztése és az iskolai kötetlen (szabad)időhöz kapcsolódó, önkéntes testmozgásprogramok. Az alprogram ezáltal mind a kötelező testnevelésóra, mind a diáksportszakkör megvalósításában segítséget nyújt.

A Testmozgásalapú alprogram a NAT fejlesztési területei (nevelési célok) közül kapcsolódik a testi és lelki egészségneveléshez, a fenntarthatósághoz, a környezettudatossághoz, a pályaorientációhoz és a tanulás tanításához is. Az alprogram eredményei több irányból is visszacsatolásra kerültek (kutatási tevékenységből, szakmai támogatáson keresztül), melyek fókuszában természetesen az alprogrami tartalmak álltak. A visszajelzések alapján a szakmai kiadványok, a módszertani eszköztárak és a pedagógusok rendelkezésére bocsátott feladatgyűjtemények, tankockák, linkek napi szinten segítik a testnevelést tanítókat, illetve az alprogrami foglalkozást tartó pedagógusokat. Ennek alapján elmondható, hogy az alprogram elérte kitűzött célját.

A további tervek között szerepel a Mérés, Értékelés Munkacsoport által készített elemzések és az SZTR-ből érkező visszajelzések összehangolása és a program korrekciós szakaszában az alprogram továbbfejlesztése oly módon, hogy az alprogramot a program alapelveinek megtartása mellett tegyék könnyen használhatóvá és felhasználóbaráttá.

 

LOGIKAALAPÚ ALPROGRAM

A 2018-as év a fejlesztések időszaka volt a Logikaalapú alprogram esetében is: elkészültek azok a kiadványok, amelyek meghatározzák az alprogram fő irányvonalait: a logikaalapú tanítási-tanulási megközelítések elméleti háttértanulmánya, az alprogram koncepciója, a pedagógus-továbbképzés online és kontaktóráihoz készült tananyag, a képzés résztvevői és képzői kézikönyve. Kidolgozták a Logikaalapú alprogram módszertani eszköztárát, amely a programhoz csatlakozó iskolák pedagógusainak legfőbb segítsége lesz a gyakorlati megvalósításban.

A 2018/19-es tanévben 68 általános iskola részvételével elindult a program kipróbálása, melyet több ezer pedagógus képzése előzött meg. 2018 nyarán (1. ciklus) 24 logikaalapú alprogrami képzést tartottunk, az őszi időszakban (2. ciklus) 28, 2019 tavaszán (3. ciklus) pedig további 20 képzés zajlott. Átlagosan 20-25 fős képzésekkel számolva ez azt jelenti, hogy a projekt első felében mintegy 1400-1750 pedagógus teljesítette a logikaalapú alprogrami képzést.

A Mérés, Értékelés Munkacsoport által készített felmérések alapján elmondhatjuk, hogy a résztvevők alapjában véve elégedettek voltak a képzésekkel. A struktúrával (10 óra online + 20 kontaktóra) a válaszadók 85%-a elégedett volt, a képzés időtartama és a tartalom a válaszadók 86%-a szerint volt megfelelő. Az első képzési ciklus elégedettségi kérdőívei alapján (ötfokozatú skálán való értékelés) a válaszadók szerint a teljesíthetőség (4,68), a képzők teljesítménye (4,68), az ellenőrzés módja (4,44), a képzői visszajelzés támogató jellege (4,47), az alkalmazott módszerek (4,42) megfelelőek voltak. A Logikaalapú alprogram mind a kontaktórák, mind az online tananyag értékelése alapján az 1–2. helyen szerepel az alprogramok között. Mindezek mellett természetesen kritikát is megfogalmaztak a résztvevők, melyet megfogadva szeretnénk tökéletesíteni a képzésünket: a kontaktórákat még gyakorlatiasabbá tesszük, nagyobb hangsúlyt fektetünk az óratervezésre, valamint módszereinket a hátrányos helyzetű, kiemelt figyelmet igénylő, sajátos nevelési igényű gyermekeket nevelő pedagógusok számára is jobban hasznosíthatóvá tesszük.

A 2018/19-es tanév során a Szakmai Támogatórendszeren keresztül képzőink maguk is megtapasztalhatták, hogyan tudják a pedagógusok a gyakorlatban megvalósítani a képzésen tanultakat. E téren is pozitívak a tapasztalataink. A gyakorlati munkát leginkább segítő módszertani eszköztár, melyben minden évfolyamra a teljes tanévre kidolgozott foglalkozásterveket adunk közre, idén szeptembertől lesz elérhető a pedagógusok számára a Tudástárban.

 

MŰVÉSZETALAPÚ ALPROGRAM

Az alprogram tartalma tükrözi a művészetek sokszínűségét. Nem tesz különbséget a művészeti ágak között, így azok azonos mértékben jelennek meg a képzéseken, ugyanakkor követik a Komplex Alapprogram egyik legfőbb alapelvét, az adaptivitást is, azaz bizonyos keretek között az egyes művészeti ágak arányai a mindennapi gyakorlatban a tanulók érdeklődési körének megfelelően alakíthatók. Ez a rugalmasság szabad kezet ad az alprogrami foglalkozást tartó pedagógusoknak, engedi kibontakozni a kreativitásukat és a tervezési kompetenciáikat. A módszerrel kapcsolatban jó tapasztalataink vannak. A sokszínű képzési tartalomnak köszönhetően a pedagógusok az általuk kevésbé ismert művészeti ágakba is betekintést nyerhetnek, ismereteket szerezhetnek, így később a tanulókat is jobban be tudják vonni az alprogramba, hiszen több művészeti területen tudnak tartalmakat biztosítani.

A pedagógusok visszajelzései alapján a közeljövőben az alprogram további erősítését tervezik, illetve még több iskolai gyakorlat beemelését az alprogramba. Erre lehetőséget fog adni az iskolahálózat elindítása és a tapasztalatcsere, a jó gyakorlatok megosztása és az ismeretek bővítése. A Művészetalapú alprogram az egyik legösszetettebb, legsokoldalúbb alprogram, így az iskolahálózaton keresztül megosztott további jó gyakorlatok alkalmazása csak előnyére válhat.

 

DIGITÁLIS ALAPÚ ALPROGRAM

A Digitális alapú alprogramon belül idén 37 képzésen 577 résztvevő ismerte meg a technológiával támogatott módszertani kultúraváltás lehetőségeit. A digitális átállás és a megváltozott tanulói igények központi téma az oktatásban, amelyhez jó alapot biztosít az alprogram, hiszen az újszerűség, gyakorlati hasznosíthatóság szempontjából kiemelkedő értékelést kapott, a képzés a résztvevők 83%-a szerint nagymértékben vagy teljes mértékben találkozott az iskolákban felmerülő igényekkel. Nem véletlen, hogy volt olyan intézmény, ahol tantestületi képzéssé tették vagy azzá tennék.

A pedagógusok visszajelzései rendkívül pozitívak, gyakorlati hasznosíthatóság tekintetében ezt a képzést tartják a leginkább beépíthetőnek a napi gyakorlatba. Az időtartam kapcsán a Digitális alapú alprogram képzéseinél merült fel nagyobb arányban (13%) az, hogy a 30 óra kevés a megcélzott tartalomhoz képest, illetve voltak, akik a képzést túl gyors tempójúnak tartották.

A jövőbeli céljaink közé tartozik, hogy egy haladó szintű képzést is indítsunk, amelyre azok a pedagógusok jelentkezhetnének, akik részt vesznek a Komplex Alapprogramban, és a digitális átállás magasabb szintjére kívánnak lépni, új lehetőségekkel, módszertani megoldásokkal (pl. gamifikáció, kiterjesztett/virtuális valóság) gazdagítva a pedagógiai gyakorlatot.