Állampolgárságra nevelés a pszichológus szemével

– Fontosnak tartom, hogy az állampolgárságra nevelést és az ezzel kapcsolatos célkitűzéseket ne homogén egységként szemléljük, hanem különböző értékeket, céltételezéseket fogalmazzunk meg, amikor erről beszélünk – kezdi a beszélgetést a szakember, majd hozzáteszi: a szakirodalom különböző állampolgártípusokat különböztet meg – ezek tükrében az állampolgárságra nevelés iskolai tartalma is többféle lehet.

– A személyesen felelős állampolgár (personally responsible citizen) jellemzője, hogy szűkebb és tágabb közösségében kötelességtudóan viselkedik: például környezettudatosan él. A személyesen felelős diákot pedig számos, ehhez kapcsolódó készség jellemzi, melyek révén adott esetben nem pazarolja feleslegesen az áramot és nem szemetel az utcán.

A részt vevő állampolgárság (participatory citizen) a közösségi alapú tevékenységekben való aktivitást feltételez. Természetesen olyan gyerekek esetében jelentkezik ez látványosan, akik szervezői tevékenységet végeznek – de minden szavazáson részt vevő diákot jellemez. A döntés tárgya lehet ilyenkor az osztálypénz elköltésének mikéntje vagy az osztálykirándulás helyszínének kiválasztása. A folyamat része a következmények – az előnyök és hátrányok – megvitatása is. Fontos a gyerekek számára a részvétel élménye: annak megtapasztalása, hogy miként működik egy kisebb közösség, az iskola, és ennek analógiájára a társadalom. A gyerekek életkorától függ, hogy mikor miben dönthetnek, de általánosan jellemző, hogy az ilyen helyzeteket átélt diákok az iskolai környezetet elhagyva – ismerve a döntési mechanizmusokat, látva a következményeket – aktívabban kapcsolódnak be a társadalom életébe.

Az igazságorientált állampolgár (justice oriented citizen) gyakorta veszi észre, ha bizonyos csoportok kimaradtak a jogalkotásból, jogvédelemből, érdekvédelemből. A kritikus gondolkodásra nevelés fontos tényezője lehet az állampolgárságra nevelésnek, hiszen a problémák észrevétele, felvetése már a középiskolásokat is jellemezheti. Fontos tapasztalat lehet a fiatalok számára, hogy a demokratikus szabályoknak és életkoruknak egyaránt megfelelő küzdelmekben vegyenek részt.

Szitó Imre azt is elmondja, hogy az állampolgárságra nevelés érvényre jutását pszichológiai szempontból többféleképpen lehet szemlélni. Az ökológiai modell értelmében a társadalmi hatásoknak különböző szintjei vannak: a mikro-, a mezo-, az exo- és a makrorendszer. A mikrokörnyezethez az állampolgárságra nevelés szempontjából a család és az iskolai osztály tartozik. A mezokörnyezetet más osztályok, illetve az iskola egyes szervezeti egységei jelentik e tekintetben. Az exokörnyezet színterén az egyén nincs jelen, de történései hatnak rá, legyen az egészségügyi, egyházi vagy éppen kulturális közeg. A társadalom makrorendszere pedig a többi révén megtapasztalt élmények által ismerhető meg.

– Minél fiatalabb valaki, annál inkább a mikroközösségben tapasztaltakra fogékony. Kulcskérdés lehet ilyenkor, hogy például részt vesz-e a család közösségi akciókban, önkéntes tevékenységben. A mezokörnyezet révén pedig megtapasztalhatják a diákok például azt, hogy miként érvényesülnek az osztályérdekek az iskolán belül. Ezért nemcsak az osztályon belüli élmények fontosak egy tanuló számára az állampolgárságra és demokráciára nevelés szempontjából: kutatások igazolják, hogy a tanulási motivációt és a társas elköteleződést illetően jelentős tényező, hogy mennyire kötődik valaki az iskola egészéhez.

Az állampolgárságra nevelés végeredményének, kifutásának tekinthetjük az állampolgári kompetenciát. Ennek három összetevőjét különböztetjük meg: ismeretek, készségek, attitűdök. Mint mondja:

– A kisebbek számára nem az ismeretek a fontosak elsősorban, hanem a közösségi létezés: esetükben inkább az a lényeges, hogy milyen vezető szerepeket, megbízatásokat, szervezési feladatokat kapnak az osztályon belül. A két utóbbi összetevő pedig modellkövetés és azonosulás, aktív tevékenység útján sajátítható el. Az ismeretszerzés idősebb diákok esetében az ember- és társadalomismeret tantárgy keretében történhet.

Az állampolgárságra nevelés tekintetében fontos a diákok rétegződése a személyiségstílus szempontjából is:

– Az extrovertált gyerek természetes módon a közösség élményeire vágyik és ezekbe szívesen be is vonódik, hiszen ez jelent számára motivációt. Ezzel szemben egy introvertált tanuló esetében ez szemlélődés alapján történik – az ő időnkénti passzivitása tehát nem feltétlenül ellenállásra utal. Ehhez a kérdéskörhöz tartozik a döntéshozatali stílusok megkülönböztetése is. Az úgynevezett szervezett stílusú – gyors döntéseket hozó, szabálykövető, az előzetes tervezést előnyben részesítő – tanulók számára fontos élmény a bevonódás a szervezési feladatokba, hiszen ezeket megbízhatóan hajtják végre. Egy ünnepség megszervezése esetén a tanárok inkább támaszkodhatnak rájuk – szemben a rugalmas stílusú (a döntéseket inkább halogató, szabályokat kevésbé kedvelő) diákokkal.

A pszichológus szakember szerint fejlődéslélektani szempontból több tényezőt is érdemes figyelembe venni az állampolgárságra és demokráciára nevelés tekintetében:

– A tízéves kor alatti időszakban, a konkrét gondolkodás szakaszában a gyerekek számára a rövid idejű, közvetlen tapasztalatok fontosak a közösségi élettel kapcsolatban. Ekkor van nagy szerepük a nekik adott egyedi, rövid megbízatásoknak. A kisebbek az osztályban realizálódó következményeket értik meg elsősorban: ilyenkor van jelentősége például egy – a házirendben nem szabályozott kérdésekkel foglalkozó, az osztály belső rendjére vonatkozó – osztályalkotmány létrehozásának, amely a személyes hozzájárulás révén a belsővé válást, a személyes elköteleződést segíti.

A formális gondolkodás szakaszában lévő serdülők számára már elválhat egymástól a lehetőség és a valóság, ezért ők – kitartásuk és személyiségdimenziójuk függvényében – távolabbi célokért is képesek küzdeni. Képesek megérteni azt is, ha egy osztályszavazás eredménye igazgatói szinten módosul. Fejlődéslélektani szempontból az állampolgárságra nevelést illetően figyelemre méltó az identitáselérés kérdésköre is, ami a serdülőkortól érinti a gyerekeket. Tudni kell azonban, hogy ez az időszak a tizenharmadik életévtől kedvez ugyan a távoli célokra való koncentrálásnak, de ez nem jár azonnal önmérséklettel, hiszen ennek kialakulása az idegrendszeri érés alapján csak huszonöt éves korban fejeződik be.

Az identitás elérése szempontjából a késői zárás problémáját is meg kell megemlíteni. A vizsgálatok alapján átlagosan huszonöt éves korig tart a politikai és a vallási elköteleződés szakasza. Ez legalább 25%-át érinti a fiataloknak – ha tehát az állampolgárságra és demokráciára nevelés tekintetében a szabályok iránti elköteleződésben gondolkodunk, a közösségért való cselekvésben ez a 25% még identitáskrízissel küzd az iskolai évei alatt – ezért várhatóan cinikus vagy kételkedő véleményeket fogalmaz meg az elköteleződéssel kapcsolatban. A politikai elköteleződés tekintetében megemlítendő az is, hogy az úgynevezett interperszonális transzfer elmélet szerint a családban vagy az iskolában tapasztalt hatásokat vetíti ki az egyén az egész társadalomra. Amikor tizennyolcadik évét betöltve szavazni megy valaki – hirtelen a család egészének a véleménye újra jelentőssé, meghatározóvá válik számára.

"Nemcsak az osztályon belüli élmények fontosak egy tanuló számára az állampolgárságra és demokráciára nevelés szempontjából. Kutatások igazolják, hogy a tanulási motivációt és a társas elköteleződést illetően jelentős tényező, hogy mennyire kötődik valaki az iskola egészéhez."

A közösségi szocializációhoz és a nagyobb közösségre vonatkozó elköteleződéshez pedig számos tényező hozzájárulhat az iskolában.

– Ezek közé tartoznak az úgynevezett szervezeti rítusok, például a befogadási és az elbocsátási rítusok, mint például egy gimnáziumi gólyaavatás vagy ballagás. Ezek megszervezése, és a kapcsolódó, különböző mértékű bevonódás a különböző évfolyamok tanulói számára is fontos közösségi élményeket adnak. Beszélhetünk konfliktuscsökkentő rítusokról is: a fordított nap a politikai szocializáció szempontjából lehet fontos, hiszen az esetleges kapcsolódó kampányok szervezése, a koalíciók létrehozása fontos szocializációs tapasztalatot ad az állampolgárságra és demokráciára nevelés szempontjából – éppúgy, mint a szavazás, vagy a felelősségteljes szerep (a diákigazgatóé) megélése egy vezetői pozícióban.

Kutatások hívták fel a figyelmet egy másik, a közösségi szocializációt illetően fontos szempontra is: a többnyire kilencéves kor után megjelenő kognitív empátia (mások nézőpontjába való beleélés, egyfajta szerepátvételi képesség) megjelenése lehetővé teszi a drámapedagógiai elemekkel átszőtt történelemoktatást. Bizonyos kapcsolódó tapasztalatok – például történelmi döntéshelyzetek – szerepből való átélése ugyanis jelentős mértékben attitűd- és készségformáló hatású. Ez pedig olyan következményekkel jár, amelyek aktív állampolgári bevonódást jelentenek.