Alkotó módon

A modern kor igénye szerint a mai iskolának nem az a feladata, hogy a tárgyi tudás felhalmozására készítse tanulóit. Olyan kompetenciákat, képességeket kell kialakítania a tanítványokban, amelyek alkalmassá teszik őket új dolgok tanulására, kockázatvállalásra, kockázatkezelésre, hogy a modern gazdasági környezetben meg tudják állni a helyüket. Önálló gondolkodású, problémamegoldásra képes, problémaérzékeny, képzelőerővel, kíváncsisággal felvértezett rugalmas munkaerőre, felnőttekre vár a fejlődni akaró világ.

Ha ilyen tulajdonságokat sikerül az iskolában kialakítani a tanulókban, akkor a diákok képesek lesznek új megoldásokat találni a felmerülő komplex problémák kezelésére, elsajátítani olyan technikákat, amelyekkel leküzdhetők az akadályok, fejleszteni lesznek képesek, s eredményesen felhasználni a szükséges módszereket. Fontos az is, hogy a különféle tudású, képességű, szociális és kulturális hátterű munkatársak képesek legyenek együtt dolgozni. Fegyelem, határozottság, kitartás, együttműködni tudás azok a jellemzők, amik az előzőkben említettek mellett felkészültté teszik őket az önálló, felelősségteljes döntésekre. Ezért mondhatjuk, hogy gyermekeinket fel kell készíteni a kreatív gondolkodásra.

Mi is a kreativitás?

A kreativitás egy olyan gondolkodásmód, melynek során az előttünk álló feladatot nem rutinszerűen, korábbi ismereteinket, élményeinket felhasználva, hanem új utakat, új válaszokat keresve oldjuk meg. Egyszerre több helyes megoldását is lehetővé teszi egy feladatnak, illetve egy probléma több oldalról való megközelítése új irányt adhat a tevékenységnek. Ez olyan szellemi tevékenység, ami újszerű ötleteket szül, képes gyorsan alkalmazkodni a változó igényekhez, gyakran másoktól teljesen eltérő, szokatlan ötletekkel. Jellemző az a fajta rugalmasság, ami a problémák megoldását célszerűen változtatja.

Erre a képességre gyermekeinknek szüksége van. Arra kell felkészíteni őket, hogy életszerű problémákat legyenek képesek önállóan megoldani, s így eredményt elérni. Sok a tanulási problémával küzdő gyermek, aki a sikertelenségtől a tanulási motiváltságát is elveszti. Olyan tanulási helyzeteket lenne tehát fontos teremteni, amik életközeli, érdeklődést felkeltő, tevékenységközpontú szituációk, s módszeresen fejlesztik a tanulók értelmi képességeit. Ezeknek a képességeknek a fejlettsége alapvetően meghatározza a tanulói ismeretszerzést, a problémamegoldást, az oktatás hatékonyságát. Hogy sikeresek legyünk ezen a téren, fontos ismerni a tanulókat, felkelteni a motivációjukat érdekes, játékos feladatokkal; a változatos szemléltetés, a tevékenységközpontú módszerek vonhatják be eredményesen a gyerekeket a tanulási folyamatba.

A különböző nemzetközi felmérések eredményei azt mutatják, hogy tanulóink többségének probléma az önálló ismeretszerzés, s a meglevő tudás új helyzetben való alkalmazása. Az ismeretek változatos felhasználási módját igénylő felmérések rendre sikertelenséget hoznak. A bemagolt, esetleg meg sem értett tárgyi tudás nem alkalmas arra, hogy egy életszerű problémát alkotó módon megoldjanak.

A pedagógus nemcsak ismereteket ad át az iskolában, hanem mindeközben fejleszti a gyerekek gondolkodási képességét. Feladata gyakoroltatni az elemzés, összehasonlítás, általánosítás, következtetés, érvelés, értékelés kognitív feladatait. Olyan tudást kell kialakítania, amit új helyzetekben is lehet alkalmazni. Az új ötletek kitalálására, az alternatívák végiggondolására, sokoldalú alkalmazására kell hangsúlyt fektetni, s nem kritizálni, hanem ösztönözni az ilyen típusú gyermeki próbálkozásokat. Ha problémamegoldó tevékenységbe vonjuk be tanulóinkat, értelmi képességeiket mozgósítjuk, fejlesztjük, s a gondolkodás keretén belül a kreativitást, vagyis az alkotóképességet is.

A kreativitás képességfejlesztése nemcsak Magyarországon időszerű. 2016-ra a tanulói kreativitás fejlesztése az OECD érdeklődésének középpontjába került, mert ezt a kompetenciát tartja a legfontosabbnak a Világgazdasági Fórum, s a frissen felvett munkaerő esetében ezt hiányolják leginkább a mai munkáltatók. Az OECD CERI kreativitás és kritikai gondolkodás osztálytermi fejlesztését célzó kísérleti projektjének része az a program, aminek Kreatív Partnerség a neve.

A Kreatív Partnerség program egy olyan pedagógiai módszertant alkalmaz, amelyet az Egyesült Királyságban fejlesztettek ki, s központjában az órai kreativitásfejlesztés áll. Tantervi és tantárgyi keretben van lehetőség a megadott időkeretbe építve a kreativitás öt alapelemét (a kíváncsiságot, a képzelőerőt, a kitartást, a fegyelmet és az együttműködés képességét) fejleszteni a 21. század igényeinek megfelelően.

Az angliai program 2002-ben indult, azóta számos országban alkalmazzák, jelenleg Litvániában, Norvégiában, Németországban, Csehországban, Romániában, Walesben, Skóciában, Hollandiában, Pakisztánban, Thaiföldön és Ausztráliában. Magyarországon a 2013/14-es tanévben a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt., az angliai Creativity, Culture and Education alapítvány és a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának együttműködésében kísérleti jelleggel indult el a program, a pécsi Budai-városkapu Általános Iskola hét tagintézményében. A program azóta is sikeresen működik, egyre több oktatási intézmény – mint például a Pécsi Tudományegyetem gyakorló iskoláinak − bevonásával.

A program újszerűsége abban áll, hogy művészeket, művészhallgatókat tesz a pedagógusok partnerévé. A művészek kihívást jelentő elvárásokat állítanak a diákok elé, a tanárokat pedig osztálytermi munkájuk átalakítására készteti. Ennek lényege, hogy a tanulást valós élethelyzetekhez kötik, a tanulók saját élményei, megfigyelései és kérdései a tanulási folyamatban központi helyet foglalnak el. A tanulás-tanítás átalakításához művészeti, kreatív alkotási folyamatokat vesznek alapul. A tanulók más típusú tudást és képességeket sajátítanak el. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ebben a tanulási közegben a tanulókat jobban be lehet vonni a munkába, jobb a magatartásuk, jobbak az eredményeik, hiszen a tanulás folyamatában teljes személyiségükkel vesznek részt. A kognitív képességek mellett érzelmeiket és társas készségeiket is megmozgatja, s a sikeres tanuláshoz szükséges magabiztosságot érik el általa. A tanulók teljes bevonása azt jelenti, hogy fizikailag, szociálisan, érzelmileg és intellektuálisan is foglalkoztatják őket. A program célja az, hogy kreatív gyakorlatok által és a kreatív képességek fejlesztése révén a tantervi követelmények magas fokú elsajátítását és használatát tegye lehetővé. Azzal, hogy a tanulók önálló gondolkodását ösztönzi, erősíti a belső motivációt, az önállóság érzését. A művészek, a kreatív szakemberek azt a szemléletet erősítik, hogy a tanulók az osztálytermi folyamatokban merjék vállalni a kockázatot, legyen választási szabadságuk, ne kapjanak készen helyes válaszokat, módszereket. A belső motiváció így erősödik, önálló személyiségű emberekké válnak, akik képesek rugalmasan kezelni az akadályokat.

Ilyen kompetenciáknak a birtokában a közoktatásból kilépő fiatal képes lesz nemcsak kreatív képességeket igénylő munkahelyek betöltésére, hanem arra is, hogy ő maga sikeres munkahelyteremtővé váljon.

A program által nő az önbizalom, fejlődik az önállóság, megerősödik a közösséghez tartozás érzése, és a tanulók egyre több jelét mutatják annak, hogy rugalmasan tudják kezelni a problémákat. Szerencsére a magyar iskolákban is egyre nagyobb teret nyer a tevékenységközpontú oktatás, vannak projekthetek, amikor fontosak az ötletek, az újszerű látásmód, a fantázia, vagyis a kreativitás. A tanulók mesét, történetet írnak, plakátot, tablót terveznek, megszerkesztenek tárgyakat, fotókollázsok készülnek stb.

Lehetőséget kap az eredetiség, vagyis a különböző problémaszituációban nem a meglevő ismereteket, megoldási sémákat veszik elő, hanem új, szokatlan ötletek kapnak előnyt. Ezeket bátorítani kell, hiszen a felfedezés képessége által a diák másképpen tudja megközelíteni a problémát. Nagyszerű dolog az, ha olyan helyzeteket, dolgokat vesz észre tanítványunk, amit más még nem vett észre.

Lássunk néhány olyan feladatot, amik közül többet ismernek és használnak a kollégák, de célszerű ezek segítségével ezt a képességet erősíteni, fejleszteni.

Mire jó?

Találjátok ki, mire jó egy bizonyos tárgy az alapfunkcióján kívül! Például:

Mire jó a gémkapocs?

• horognak
• iránytűnek
• láncot lehet belőle készíteni
• fülbevalónak
• gyurmaszobor fülének
• apró szendvicsek összetűzésére
• gomb helyett

És így tovább. Felváltva mondjatok megoldásokat, az nyer, aki többet tud mondani! Néhány ötlet további tárgyakra: biciklilánc, fakanál, filctoll, tégla, ceruzafaragó, kulcs, bili.

Közös mese

Valaki kitalálja egy mese első mondatát, s a többiek felváltva folytatják egy-egy mondattal. Nagyobb koncentrációt igényel, ha nem egymás után kerülnek sorra, hanem a játékvezető egy labdát dob annak, akinek folytatnia kell a mesét. Nem tudhatják, ki mikor kerül sorra. De még érdekesebb, s fejlesztőbb is, ha néha egy szót is dob a labdával a játékvezető a mesélőnek, akinek azt a szót be kell illesztenie a mondatába. Élvezik a fantázia játékát! Fantáziára van szükség abban a feladatban is, ha egy bedobott szóhoz véletlenszerűen (felütve a könyvet) kapcsolunk egy másikat, s értelmes mondatban kell ezeket a szavakat összekapcsolni. Hasonló, ha olyan képek alapján kell történetet kitalálni, amiknek semmi közük egymáshoz.

Amerikából jöttünk

Ez a közismert, jó hangulatú gyerekjáték feszültségoldónak is jó, s annak a belátásához, átéléséhez kiváló, hogy milyen nehéz szavak nélkül, csupán gesztusokkal kifejezni valamit. Két gyerek kimegy a teremből, s odakint megegyeznek egy foglalkozásban, amit a csoporthoz visszatérve gesztusokkal mutatnak be: „Amerikából jöttünk, mesterségünk címere X (a foglalkozás kezdőbetűje)”. Azt is lemérhetjük, mennyire tájékozottak ezen a téren, tudnak-e valamit szüleik munkájáról.

Fekete-fehér, igen-nem

Szintén ismert játék, s nagyon jó annak a megtapasztalására, hogy bármilyen korlátozás mennyire megnehezíti a kommunikációt. A kifejezőképesség is fejlődik általa.

Egy játékos lesz a kérdező, aki bármit kérdezhet, és a többieknek gyorsan válaszolniuk kell rá, de úgy, hogy a fekete, fehér, igen, nem szavakat nem használhatják. A játékosok csak igazat válaszolhatnak. Aki hibázik vagy tétovázik, kiesik. Az nyer, aki legtovább benn marad, így ő lesz a következő kérdező.

A kooperatív technikák, feladatok többségükben a kreativitást is fejlesztik. Egy lista a jól bevált játékos módszerekről:

H. Molnár Emese: Kooperatív módszerek a gyakorlatban (https://eta.bibl.u-szeged.hu/1502/1/kooperativ_modszerek.pdf). A dokumentum 18­−22. oldalán az itt felsorolt technikák leírása megtalálható.

• Csillagvita
• Dramatizálás (színjáték)
• Érvek kártyán
• Értékelő „saláta”
• Gondoltam… Nem gondoltam
• Igen, Nem, Nem ad rá választ a szöveg
• Szerintem/Szerintünk igen, mert… Szerintem/Szerintünk nem, mert…
• Véleménykártya
• Szerep a falon
• Szereplőskála.

Kevésbé ismert, de a problémamegoldó képességet hatékonyan fejlesztő játékos feladatok osztálykeretben:

Dönts!

A tanulók játékos formában megbeszélik, hogyan döntenének egy fiktív konfliktushelyzetben.

A tanulóknak bemutatunk egy filmrészletet, felolvasunk egy szövegrészletet vagy elmesélünk egy történetet, amely problémás esetet tartalmaz. Addig a pontig ismer­tetjük a cselekményt, amíg döntéshozatalt nem igényel. Fontos, hogy a tanulók az élettapasztalataik alapján bele tudjanak helyezkedni a szituációba, illetve ne egyértelműen eldönthető esetet válasszunk. A vitakészséget is formálhatjuk, ha választunk egy olyan csoportot, akik megbeszélik és döntést hoznak, egy másik csoport pedig véleményt mond a döntésükről. Érzelmi vagy tárgyilagos érveket hoztak fel a döntés kapcsán: ők hogyan döntöttek volna? A kognitív képességek mellett több terület is fejlődik.

Körlevél

Ez a módszer azt tudatosítja a tanulókban, hogy egy problémát többféleképpen is értelmezhetünk, s emiatt többféle megoldás lehetséges.

A tanulók négy csoportban dolgoznak. Minden csoportban felírnak egy lapra egy problémás helyzetet, amit fontosnak gondolnak az adott témában. Pl. az iskola tisztasága. „Hogyan lehetne a szemetelést megszüntetni?” Ehhez kell megoldási lehetőséget találnia a szomszéd csoportnak, akik megkapják a lapot a felírt problémával, s felírják a javasolt megoldásaikat a problémafelvetés alá. Úgy hajtják a lapot, hogy csak a feladat látszódjon, a felírt megoldás ne. A levél körbejár csoportról csoportra, míg visszakerül az indító csoporthoz. Felolvassák a megoldási javaslatokat, összehasonlítják, megvitatják. Természetesen egész komoly témák is előkerülhetnek. Pl. a környezetvédelem a világban.

Kérdészuhatag

A cél az, hogy lássák a tanulók, hogy érdemes a problémák mélyebb okait keresni. A feltett kérdésre adott válasszal nem elégszünk meg, hanem újra meg újra rákérdezünk a miértre.

Felteszünk egy kérdést, például „Miért áll le a gép?” A legelső választ – pl. „Mert a biztonsági kapcsoló leállítja.” – tovább fűzzük: „Miért lépett működésbe a biztonsági kapcsoló?” – „Mert a gép túlmelegedett.” – „Miért melegedett fel a gép?” – „Mert túl sokáig volt működésben.” – „Miért működött túl sokáig?” „Mert a munkadarab túl vastag volt.”, stb. Ha elértük a probléma gyökerét, akkor megállunk, s megbeszélés következik arról, hogyan akadályozható meg a probléma megismétlődése.

Ház, fa, kutya

A cél a tanulók személyes és szociális kompetenciájának fejlesztése, a tolerancia, az egymásra való odafigyelés, az együttműködési készség fejlesztése, az összetartozás érzésének erősítése.

Véletlenszerű párokat alakítunk ki. Minden párnak az a feladata, hogy közösen rajzoljanak egy képet, amin van egy ház, egy kutya, egy macska, virágok, egy fa és egy kerítés. Mindketten fogják a közös filctollat, s együttműködve rajzolnak, de nem beszélgethetnek egymással. Ha kész a rajz, egy közös aláírással szignózzák. A kiállított rajzok kapcsán megkérdezzük a tanulókat, hogyan oldották meg a feladatot, s hogyan érezték magukat közben.

A projektekről is szót kell ejtenünk, mert a projekt az a tanulási technika, amely a megismerés fő forrásává az önálló és a csoportos tapasztalást teszi. Az ismeret elsajátítása alkotó folyamat részeként és eredményeként megy végbe. Ha a projekttéma kiválasztásában figyelembe vesszük a tanulók érdeklődését, beindul a tanulók intellektuális kíváncsisága, önálló tanulási célokat tűzhetnek ki, s ezzel felelősséget is vállalnak a megvalósításért. A tanulási kedv észrevétlenül nő, a sikeres megoldással az önbizalmuk erősödik, s a további életvitelhez egy nagyon komoly motivációhoz jutnak.

Egy-két projektötlet:

• Egészségvédelmi projekthét
• Föld napi projekthét
• Közös világunk projekthét
• Reneszánsz nap
• Környezetvédelmi témanap
• Túranapi projekt

Összegzés

A 21. században a felgyorsult és folyamatos változások között a megújulás képessége és a változáshoz való alkalmazkodás szükségletté vált. A változások gyorsuló üteme miatt egyre inkább szükség van arra, hogy új módszerekkel próbálkozzunk. A pedagógusnak nagyon fontos a konkrét oktatási célt szem előtt tartva kiválasztani az adott cél elérését legjobban támogató munkaformát, a módszert és ehhez a taneszközt. Fontos például az is, hogy a frontális osztálymunka helyett a kooperativitást, a projektszemléletet előtérbe helyezze. A tanulás szervezőjévé kell válnia ahhoz, hogy az órája valóban hatékony legyen.

A hatékony tanulást elősegítő módszerek kivétel nélkül feladat-, és tevékenységközpontúak. Ezeknek az alkalmazása növeli a tanulói aktivitást, a tanulók önállóságát. Választási lehetőségeket biztosítanak a tanulási folyamatban. Az önálló munka értékelésekor pedig fejlődik az önértékelés, a korrekciós képesség, s ezzel személyiségfejlődés következik be.

Sok kooperatív, együttműködésre épülő tanítási-tanulási módszer létezik, ilyen pl. a projektmódszer, a vitamódszer, a problémaalapú (-központú) tanulás, a felfedező tanulás. Sok száz kooperatív feladat, technika létezik, amelyekből az adott pedagógiai helyzetben ki lehet választani a megfelelőt a célnak és az osztálycsoportnak.

A pedagógus-hozzáállás tényezői:

• A tanulók érdeklődésének figyelembevétele
• A tanulói kérdések, kezdeményezések fontossága
• A tanulók problémái iránti érdeklődés
• Csoportmunka szervezése az együttműködés biztosítására
• Az új ötletek, szokatlan megoldások támogatása, segítése
• Tanulói igény esetén együtt munkálkodás.

 Alkalmassá kell tennünk tanítványainkat arra, hogy meg tudjanak felelni a kor igényeinek.